1. Önportré, önábrázolás

Stigma

Egy nehéz nap után!

Magam nem tartozom a kedvenc alanyaim közé, de megbírkózom magammal! De ki nyer?

Azt gondolom András, hogy ez egy jól végiggondolt kép, jó üzenet irány, és a kivitelezés is megállja a helyét. Annyit fűznék hozzá, hogy a szemöldök ívét ha befejezed, az le is zárja a felületet, így most van egy olyan érzése az embernek, hogy valami lemaradt, nem teljes, nem pontos. A zöldes árnyalat kicsit beteg, de elfogadom, azzal, hogy most ez 3 csillag és leckemegoldás is, de folytasd még a kettes és hármas leckét, ne hagyd el még, ne ugorjunk tovább, mert ez egy izgalmas út kezdete. (hegyi)
értékelés:

Addig is...

Lehet, hogy idétlen lesz a példám, de talán érthető: olyan vagy a mezőnyben a képeiddel, mint amikor a tévés dalversenyben a sok R & B előadó hajlítgatós technikázós virgázásai után egyszer csak megjelenik valaki, és tök egyenes hangon elénekel egy régi magyar számot. Hogy ez honnan van meg benned, nem tudom, de nem első eset, hogy valami nagyon nem mai, nem korszerűt látok tőled, ami mintha visszanyúlna a régi mesterek analóg világába. A fekete gyöngy. Viszont hogy ez teljes élményt adhasson, kell törődni a technikával is. Itt most valamitől olyan, mintha vagy az utómunkánál sokat mentettél volna újra és újra a jpg-re, vagy mintha mobillal készült volna a kép. MInden jó, a tónusok is, a kompozíció is, csak a tónusátmeneteknél valamitől bekásásodik az egész. Ha ezt le tudjuk valahogy rendezni, akkor ezek a képek az őket megillető színvonallal nagyon erős munkák lesznek. Ugyanis van bennük valami keresetlenül őszinte, amit csak a gyerekek, vagy azok az alkotók tudnak, akik sallangmentesen erős belső világgal dolgoznak. Viszont neked is azt mondom, mint Eszternek, hogy nagyobb jelenlétre és több reakcióra volna szükség, hogy haladjunk előre. (hegyi)
értékelés:

valamikor ősszel

Camilla, nem értem. Még a tónusroncsolást úgy ahogy értem, vagy legalábbis el tudom fogadni, de ezeket a vörösöket a festőprogrammal nem. Visszapörgettem a kettesre eddig beküldött képeid és valamikor 4 éve volt egy fonal, amit nem folytattál és ami meg azóta jött, azok meg nekem inkább a maszkról szólnak, mintsem a bemutatásról. De most ezzel a vörösökkel meg vagyok lőve, nem tudok mit kezdeni. (hegyi)

Játszma

Ez egy jó ötlet, kicsit még csiszolható kivitelezésben. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi a sorrend, mi a lényeges, mi a másodlagos, a harmadlagos, és ez meghatározza a világítást is. A lényeg a sakk? Akkor annak kell tónusban előrébb lenni a mellkasnál és a fejnél. Második a fej? Akkor a mellkas legyen tónusban visszább hozva. Szóval ez olyan, hogy bizonyos határok között laborálással is megoldható, de a fő irányokat a világítással kell megadnod. A gondolat jó, és egészen jó az eszközhasználat is, szóval ez már nem sok, hogy mi legyen a fényekkel és hogy laborálj, ez a rutinnal megjön. (hegyi)
értékelés:

fegyenc

Az elgyötört arc még nincs meg hozzá... (újonc-fegyenc), de Zsolt azt mondja mire készen leszünk a latszoter.hu-val... meg látszódni fog rajtam... :D

Két dolog van. Az egyik, hogy megcsinált. Megcsinált, de nem átélt. Hogy ennek az oka az, hogy a csinálás után, vagyis mire kiokoskodtad, hogy mi merre, meg belőtted, hogy ekkor nem vártál picit, hogy ülepedj, nem tudom. Ha keményet akarsz, ne szemből világítsd, mert az éppen hogy minden árkot elsimít, még a mimikai ráncok se látszanak. A másik, hogy ha fél arc, akkor ne vágj a könyökbe, vagy ne legyen könyök, legyen ott más, de így most a vágások miatt bizonytalan lesz. Kérek ismétlést. (hegyi)

Reggeli köszöntés

Jó az új séród! Jó az új fazon! A helyszín is jó lenne, de a fények előnytelenek, épp az arcod marad sötétben. Pedig ha van egy asztali lámpa, azt ha rávilágítod egy fehér papírra, onnan reflexelhető annyi fény, ami kellene. Szóval ismétlés. (hegyi)

Eligazítás

Nos, ma a linuxos IBM laptop routing tábláját kell átállítani, és ne feldjétek, hogy hogy kell tartani a tápláléklánc ábrát!

Van itt minden, jézuskától a géppuskáig, és biztos különös oka van, hogy a csodamelltartóra mutatsz, de ez most olyan kvíz, ami részemről nem lesz megfejtve. És ez egy dolog. De a kérdés inkább az, hogy mennyiben portré ez? Humorba, ha érteném, még akár be is férhetne, de ott is kusza, viszont portrénak egy rosszul világított kép, amin a fej jó, ha egy tizede se a teljes képmezőnek... Zoli, én ezt most visszaadnám, ha nem is ismétlésre, mert annak sok értelme nincs, de átgondolásra mindenképpen. Ami verbál, annak ott az írás holmi a társalgóban. (hegyi)

Equinoxe

Életem egyik meghatározó zenei élménye - tizenegy-két évesen találkoztam vele először, és most is szívesen hallgatom.
http://youtu.be/tbRaktmKRV0

Jó ez kérlek, akár Jarre, akár nem, mindegy is, annak is üzen, aki nem ismeri a mestert, szóval a forma jól kitalált, persze erre lehet mondani, hogy valaminek a mímelése, de mindent jószerivel utánzással könnyebb tanulni. Tehát röviden: csak így tovább. Ami a világítást illeti, a könyök eltűnése nekem a stabilitáson csökkent, de ettől még el tudom fogadni, csak akkor kéne hogy valahol másutt is le legyen puhítva, mert így most ez a formai ügy magában maradt. (hegyi)
értékelés:

Látszólag lát

Jók a tónusok, kifejezővé teszik a képet, jó a kéz is, egy csipetnyit fent vágnék, hogy ne fussunk ki világosba, avagy a fénybe lehetne beletakarni, de mindenképpen erős és jó megoldás. Jó az irány István, tetszik, amit újabban látok tőled. Azért jó, mert akármit is gondolsz, de mégis valami puritán dolgot adsz, miközben az egyszerűség nem megy a minőség rovására. (hegyi)
értékelés:

Hagyjatok

Kissé fáradtan...

Na, ez jobb, sokkal jobb! Egyetlen megjegyzés, hogy ha hagyjatok, akkor egy kis fordítás kéne a fejre, hiszen ha elegem van, ha mennék, vagy ha taszítok, akkor már a fejem fordítani kezdem, hiszen akkor már nem akarom látni, elegem van. De a kép jó, tetszik. Kérek egy ismétlést, megérné. Tegyél bele még dinamikát! (hegyi)

Hajnalodik

Értem én, értem, de ez verbálfotó. Az a rámontázsolt szöveg az, ami miatt idegen lesz az egész, nem fotó, hanem valami játék, ami nagyon "olcsón" akarja megúszni azt, hogy hangulatba kerüljek. (hegyi)

Pánik

Rajtam is kitör a frász, ha bejelentik, hogy lekapcsolják a netet egy órára.

Azt hittem hirtelen, hogy mi vagyunk ilyen ijesztőek. Jó a gesztus, és benne van amit mondani akarsz, amire majd figyelj, az a tónusrend. Lehet, hogy a monitort kéne kalibrálni, de most nagyon az alsó tartományokra koncentrálsz, ettől viszont olyan koszos hatása lesz a képnek. Megvan a 3 csillag és az osztály is, de kérek még önképeket. (hegyi)
értékelés:

Monitaurus

Pozitív, hogy rátaláltál arra, hogy nem muszáj a ruhával elvonni a figyelmet és ennek hatása jól érződik a képen, és az is tetszik, hogy a szemekre azért vetül figyelem, mert a kékes árnyalat a szakállon is megjelenik. Jók az ívek, bár picit szoros nekem a kompozíció, és talán nagyobb mélységélességet adhattál volna neki, hogy az állad alján is élesek maradjunk. Egy leheletnyi verbálfotó még felfedezhető, de örülök, hogy elmozdultunk előre. (hegyi)
értékelés:

Kicsit nehéz úgy írni a képről, mintha azóta, hogy ez felkerült, nem történt volna semmi, mert azt kell mondjam, hogy az egyik legnagyobb minőségi ugrást tartalmi téren István munkáiban láthatunk az elmúlt időszakban. A kétkedőknek javaslom megnézni István régebbi képeit az első 3 leckére. Mondhatni a kép egyszerű, semmiség, egy fickó néz szembe a borotválkozótükörrel lefekvés előtt. Ez igaz is, hiszen formailag az, amit látunk, sokszor szerepelt már itt a Látszótéren is, önkép készítéshez a tükör mindig jó szolgálatot tesz. Ugyanakkor a figyelmesebb szemlélő nem csak azt látja, hogy milyen dezodor kupakok gyűltek össze az idők folyamán a Mészáros-lakban, de ha emlékeztek a régi technikára, amit ajánlottam - takard le a szemet, nézd a szájat, majd takard le a szájat és nézd a szemet - akkor ennek segítségével beljebb, mélyebbre lehet jutni a felszínnél. Az ember ugyanis általában próbál a saját helyzetén, állapotán javítani, van egy belső megfelelési sablonunk. Ez a sablon leginkább az arcunkról szól, a szájról, annak irányításáról, egyszerűbben mondva a grimaszainkról, a mosolyról. Ez a legkönnyebben elérhető és irányítható. Keep smiling. Ez tehát a száj. Aztán ott a szem, ami már nehezebb dió, nem véletlen mondják, hogy a lélek tükre, hiszen tudatosan több gyakorlás kell ahhoz, hogy uralmat szerezzünk felette. Ha egy portrét megnézünk, a modell lelkiállapotáról jó képet adhat az, hogy mit mesél a szem, és mit mesél a száj, ugyanazt vagy ellentétben állnak? Szomorú, fáradt szem és mosoly, ez az általános, ameddig el tudunk jutni a mimikriben. És akkor nézzük ezt a képet. Fáradt szem, kicsit fásult tekintet. És ezzel párhuzamban van a száj, a feszültségre utaló beharapott szájszél, ami legtöbbször gyerekeknél figyelhető meg, mielőtt eltörik a mécses, akkor tapasztaljuk a legtöbbet, hogy az egyik szájszélet beszívják, ezzel próbálva megállítani a folyamatot. Ezen felül persze elemezhetjük a bal és jobb oldalt is, aki járatos az agyféltekék dominanciájában és tudja, hogy a bal agyfélteke a racionális, a jobb az intuitív dolgokért felel, no meg hogy az agyféltekéink az ellentétes testfélhez vannak "huzalozva", az esetleg még tovább merészkedhet - vigyázat, tükörképet látunk! Azaz megkockáztathatjuk, hogy jelen állapotában a modell bal oldala rezignált, nyugalmi, lemondó, ez az érzelmi, intuitív, kreatív oldala (jobb agyfélteke), míg a jobb oldal (bal agyfélteke) kiélesedettebb és feszültebb, azaz a tudatos én vette át az uralmat és ő vezeti a hajót, kontrollál és ellenőriz. Minderre mondhatjuk azt is, hogy spekulatív, és természetesen ezek inkább színesítik, mintsem determinálnák a személyiség megnyilvánulásait, preferenciákról mesélnek, de ezek nem megváltoztathatatlanok. Erős üzenet, talán mondhatom, hogy vízválasztó és olyan naplóbejegyzés, amire majd érdemes vissza-visszatérni. Istvánnak egyetlen üzenetem van pluszban, hogy a ruha egyfajta fátyol is. Szerep. Az önmegismeréshez vezető úton ennek hatását minél inkább csökkentjük, annál messzebbre juthatunk. (hegyi) értékelés: