1. Önportré, önábrázolás

Minden szuper baby, csak a tónusok sötétebbek a kelleténél, egy punk nem bujkál, az odateszi magát, beleáll, szóval kiváló a vágás, az elhelyezés is, csak sötétben vagy nagyon. Megvan a 3 csillag és a lecke is, és mindemellett, ha van még haj és kedv, jó lenne egy ismétlés, ami fényben is erős, sőt, azt mondom, még kevésbé kell korrektnek lenni, jöhetnek a gesztusok a kezeiddel. (hegyi)
értékelés:    

A kép alatt szóba került az élesség kérdése, és hadd említsek meg valamit, ami azért igen hosszú ideig meghatározó volt a fényképezésben, mégpedig az expozíciós időt. 1-2 másodperces expozícióknál nem lesz éles határvonala portrénál semminek, akármennyire kitámasztják fejtámasszal a modellt, mert az izmok mikromozgásai miatt elmosódik az élesség. A régi gépek és filmek röviden mondva hosszú expozíciót kívántak, és ennek köszönhető, hogy lágyabbak lettek a képek (no meg az objektív rajzának is, de azt most nem keverném ide). A filmeknél is emelkedett az érzékenység idővel, ez rövidebb exponálási időt engedett, és aztán ennek csúcsa a digit, ahol jó esetben a hordozó hibái is elenyészőek, vagyis nincs por, nincs karc, szinte teljesen sikerült kiküszöbölni minden esetlegességet, és ennek meg is van az eredménye: karctű éles képek, megszámolható hajszálakkal. Zavarba ejtő. Kérdés, hogy ez a profizmus? Tehát a képnek muszáj élesnek lennie ennyire? Tényleg tudni akarom, hány szál haja van a modellnek? Kell látnom a pórusait? Itt most az, hogy ennyire közeli a kép, ennyire éles vonalakkal, miközben erősen szűkre van vágva a képhatár, ez a zavarba ejtő élesség átmegy tolakodásba, akaratlanul hátrébb toltam a székem a monitortól. Persze, hogy kinek mekkora személyes tér igénye van, az részben kultúrafüggő is, emlékezzünk csak például egy konferencián a japán és amerikai résztvevők beszélgetésére, arra, ahogy körbetáncolják a termet, csak azért, mert a két embernek népcsoportfüggően más a személyes térigénye, az amerikai folyamatosan belegyalogol a japánéba, aki hátrál és így jön létre ez a vicces mozgás. Még egy megfigyelés, a száj és szem különbsége, amit mondani szoktam, hogy letakarva a szemet, a száj miről mesél, majd letakarva a szájat, mit mond a szem. Érdemes itt ezt kipróbálni. Fűszerezhetjük azzal is, hogy külön nézzük egyszer a bal, egyszer a jobb szemet, hogy mit üzennek, van-e különbség. Mint lecke, mindenképpen 3 csillag és megvan az osztályos megoldás is, mindazzal együtt, hogy nagyon érdekesnek és jellemzőnek találom a megfogalmazás módját. (hegyi)
értékelés:    

Tudom, hogy szőrös a szívem, de nekem onnan a pallókról hiányzik egy sörösüveg vagy valami, ami megmozgatná a tekintetem, amivel feleselhetne a fej. Persze így is azt kell mondjam, hogy formailag ez a legizgalmasabb önképed ebben a sorban. van benne valami kétkedő, valami fura feszültség, lehet, hogy ennek oka a sok nyitott tér jelzése is, ahonnan várható valami új szereplő belépése, de mindenesetre jól sikerült önmeghatározás. (hegyi)
értékelés:

Zoli, arra szeretnélek kérni, hogy ezt a képet, így, ahogy van, ismételd meg azzal, hogy a karod nem vágod le. Ugyanis amennyit fenn teret hagytál, az most sok, viszont épp ami lemaradt a karodból, azt lehetne felfelé mozgatnod a testen, tehát minden oké, működik és jó önkép, csak a vágásra figyelj, mert így csonkolod a kézfejed. Ismétlést kérek! (hegyi)

Szilárd, mindenképpen a felső. Ugyanis az alsó egyrészt valami technikai nyavalya miatt életlen, és olyan, mintha egy kis méretű képből nagyítottad volna vissza, másrészt nem hordozza azt az erőt, mint a felső. A felső kép kitűnő alap, jó irány, és érdemes lenne ebben az irányban keresgélni, mert itt valami pluszt kap a néző, nem csak a felszínt, és nem csak valami úgymond szakirányt, mint az előző önképeidnél, itt nagyon erős a személyes jelenlét. Egyetlen megjegyzés, hogy az orrnál az orrnyereg formáját is figyelembe kell venni ahhoz, hogy ez a fél arcos megoldás jól sikerüljön és ne vigye el a figyelmet az, hogy nem vagyunk szabályosak. Én se. Ez van, hozott anyagból dolgozunk. Várom a folytatást! Értelemszerűen az első képé a 3 csillagos leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Újabb erős üzenet, öröm látni, hogy következetes vagy és az irány is jó, amit mutatsz, hiszen nem csak öncélú élvezet az, ha az ember kipróbálja magát mindenféle szerepekben, hanem a megfigyelést is segíti, és a fotósnak ez az egyik legfontosabb adatbázisa. Abszolút három csillagos kép, engedj meg néhány megjegyzést, ami segíthet, hogy egyértelműbb formavilágot tudj életre hívni. Azt gondolom, hogy könnyebb helyzetben lennél, ha ezt a képet félmeztelenül készíted el, ugyanis akkor a póló nyakíve nem vág itt-ott bele a nyakláncba, ráadásul ehhez a beállításhoz és történethez nagyon is illik a bőr, tulajdonképpen a póló inkább zavaró. Ami pedig a világító szemet illeti, talán 10%-kal elég lenne visszább venni a kiégetést ahhoz, hogy ne veszítsd el a szem struktúráját, hiszen az erek, a térbeliség hozzáadna ehhez az erőhöz, amit a kép sugall. Szóval azt mondom, hogy ez most így is megvan, de még fokozható lenne a hatás, érdemes lenne egy ismétlést megcsinálni. Ez mellett pedig azt mondom, hogy igyekszem az elemzéssel, de ne várj rám, nyugodtan jöhetnek a munkák! (hegyi)
értékelés: