1. Önportré, önábrázolás

Apám asztalos

Édesapám asztalos, így a fa igazából eléggé közel áll hozzám. Gyerekkoromban is körülvettek a forgácsok, a frissen gyalult vagy vágott fa néha karamellás illata. Szeretem a fát, szeretem a fát élve is, sőt talán egy fa, akkor él igazán miután megmunkálták. Megmarad, örök. Lehet ez a kép nem is rólam szól (önarckép), hanem a fáról. De úgy érzem mindenkiben ott rejtőzik belül a fa, amit meg kell munkálni, hogy alakot öltsön, hogy örök legyen, hogy tovább éljen. Szeretem a fát.

Érdekes az a struktúra játék, amit János megvalósított ennél a képnél, sokféle élményt, emléknyomot előhív vele, legyen szó akár Hannibal Lecterről a Bárányok hallgatnak című filmből, hiszen nem véletlen, hogy épp a száj vonala az, amit roncsol, takar és átalakít a fabódé mintázata. Ez már önmagában is jelentéssel bírna, de mindehhez még egy réteg kapcsolódik, hiszen az üzenet a fáról szól, így valós fa sziluettek is láthatóak, de mégsem válik ettől szájbarágóssá a képi üzenet, nem lista készült, hanem érzelmi térkép, amin mindenki maga keresgélheti a saját kapcsolódásait, miközben a kép szerkezete kézben tartja a gyeplőt is. Jó, mindenképpen folytatásra, továbbgondolásra érdemes irány, arra szeretném azonban felhívni a figyelmet, hogy nem mindenható a szendvics megoldás, tehát János ebből a szintből ne engedj. (hegyi)
értékelés:

Itt is te?

Nekem nehéz ez az önfotózás. Mostanában elég sok időt töltök a képmanipuláló program mellett, és rájöttem, hogy vannak képeim, amit publikussá tehetek a segítségével. Már nem fotó, de kép, rólam.

Kedves Brigitta, készült ehhez a képhez egy korrekt elemzés, amit aztán kidobtam, mert azt gondolom, hogy jelenleg nem azzal segítek, ha arról beszélek, mi hogyan alakul a kompozíciónál és hogyan lehet feszes vagy laza, hanem ha arról beszélek, mit is jelent maga a képi közlés. Az önarckép keresés. Ki vagyok? Hol tartok, mit akarok, merre haladok? Minden megengedett. Nagyon fontos kérdés, amit a leiratban felvetsz. És a válaszom az, hogy nem. Neked nem nehéz az önfotózás, ha elfogadod azt, hogy mi ennek a célja és értelme. Képmanipulálás? Ne! Mert azzal őszintétlen lesz az eredmény, nem találod, amit keresel, mert esztetizálni kezded vele azt, ami a belső tartalma, lekerekíted, kellően távolságba helyezed magadtól, de ezzel hamissá is válik, és kifolyik a kezeid közül. Azért mondom ezt, azért bátorkodom így fogalmazni, mert kemény ember vagy, aki keményen is tud szólni és határozott lenni, és ha így van, akkor ebből ne engedj. Ne művészkedj, hanem add önmagad. A legújabb képed a jó irány. (hegyi)

Vörös

Kedves Virág, megint egy nagyon érdekes és izgalmas képet kapunk, nagyon erős hatást vált ki a nézőből. A kép fölső részénél érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy valami olyan vágást hozzunk létre, hogy ne induljon el egy újabb tér. Ha jól látom, itt valami kapunál lehetsz, és a kapu mögötti tér is valamennyire látszik. Ha jól látom, az valamilyen előtető lehet, és annak is elindul egy formája. Erre érdemes figyelni, hogy ilyeneket ne hagyjunk nyitva, mert ez mind a tekintetedről viszi el a figyelmet, holott fantasztikusan szugesszív az a mód, ahogy a kamerával kommunikálsz, én ezt egy nagyon nagy értéknek és nagyon fontosnak tartom. A tónusrendezésben a vállalnál egy kicsit sok a fény, ez utólagosan maszkolással megoldható. Képszerkesztővel körberajzoljuk, a körberajzolás határvonalát eléletlenítjük, és utána szelektíven egy kicsit visszább veszünk a középtónusokon, és akkor ezt rendbe lehet hozni. (hegyi)
értékelés:

What you give is what you get

Erős személyes jelenlét, mind a telefont tartó kéz által létrehozott gesztussal, mind az arcjátékkal és a tekintettel. Emellett természetesen nagyon sokat tesz a képhez a sok kellék, a szalmakalap és a tetoválás. Ez utóbbit külön kiemelném mert itt fogalmazódik meg koncentráltan a kép üzenete. Én ezt egy jó megoldásnak találom, mivel ez egyébként is egy jellegzetes és kifejező dolog, és hozzáad a kép hangulatához. Nem mankószerű, nem érzi azt a néző, hogy direkt vezetik, ráerőltetik a megoldást, hanem maguk találják meg mint egy rejtett elemet. Egy nagyon picit talán zavaró hogy láthatóan Photoshoppal lett feltéve ez a tetoválás, nem simul a bőrfelületre, ezáltal kicsit leugrik a képről. Láthatóan átadod magad a szerepnek. Nekem nagyon tetszik ez a kép, mert egyfajta karikatúraként működik. A karikatúrának az a lényege, hogy az emberek jellegzetes tulajdonságait, hibáit, csúnyán mondva "fícsöreit" emeli ki és túlozza el, és ez itt teljesen jól működik. Ilyen szempontból meg is állja a helyét mint önportré, hiszen visszafejthető Zsolt saját tulajdonságaira, és a karikatúra jelleg hagy egy kis teret a nézőnek gondolkodni, hogy maga döntse el ennek a túlzásnak a valós mértékét. A kép mögött tehát ott van Zsolt maga teljes valójában.
Nem vagyok a telefonnal fotózás híve, tippem szerint ez a kép telefonnal készülhetett, ezáltal a kép nem lett igazán éles, ez olyan szempontból jó, hogy a humort erősíti, hiszen egyfajta kusturicás, macskajajos hangulatot kölcsönöz a képnek, viszont ebben nem vagyok biztos, hogy cél volt, a monokróm megjelenítés és a fekete háttér inkább egyfajta keménykedősebb, északkelet-magyarországra főleg BAZ megyére illetve Budapest belvárosára és lakótelepeire jellemző hangulatot próbál erősíteni, ugyanígy, ezt erősítve, némi feszültséget teremt a szűk keretezés. Nem teljesen egyértelmű hogy ez az önironikus vonal melyik oldalról szeretné kifejezni magát. Az előbbinek a karakterességére jellemzőek a színek, az utóbbira pedig az éles és részletes megjelenítés, ami talán a szemek kifejezőkészségét is erősítette volna. Ez utóbbi irányhoz az árnyékolás sem feltétlen eldöntött, egy egységesebb árnyékolás szintén segítene hogy ez a bizonytalanság eldőlhessen. (Pádár Ádám)
értékelés:

Nyugodtság

Érdemes kiélvezni a pillanatokat, főleg ebben a gyönyörű időben.

Nagyon finom, nagyon jó az a pasztelles tónus, amit az arcod kapott attól a fényvisszaverődéstől, ami gondolom, hogy valami környezetben lévő tárgyról, vagy egy másik személyről, vagy egy asztalról visszaverődött rád. Ez nagyon jót tett. A válladnál lévő kiégett rész nehezíti azt, hogy az ember a szemedre koncentráljon, erre érdemes odafigyelni, hogy az ember mindig a legvilágosabb rész felé keresi a fókuszt, a mondanivalót, a középpontját a képnek, még akkor is, ha nem fizikailag van az középpontba helyezve, tehát elviszi a tekintetet a világosabb. Most abban a tónusrendben, amiben dolgozol, a képnek a bal fölső része lényegesen világosabb, mint a többi rész, tehát ez majd a későbbiekben megfigyelés tárgya lehet. Megvan a három csillag és a leckemegoldás, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Tükröm tükröm mondd meg nékem...

Valtoztattam kicsit a geometrian az 1. leckehez kepest. A ket alap tukor nem 90 hanem 45 fokos szogben all egymashoz kepest. A kamera lencseje a szogfelezotol balra van 5 fokkal az en orrom meg jobbra. A kepen lathato kamerak kozul a tukrozodesek paritasat meg lehet szamolni abbol, hogy hanyszor tukrozodott. A kamera tengelye ugy van beallitva, hogy a kis tukorben tukrozodo nagy tukrot fenykepezze le ahogy a nagy tukorben tukrozodik, benne persze a kis tukor tukorkepet is. Ez azt jelenti, hogy a bal oldali kamera 3-szor tukrozodve mutatkozik a kepen velem egyutt. A masik ket kamera kep pedig 2-szer (jobb szelso) illetve 4-szer (kozepso), a tukrozodesek paritasa megallapithato a szimmetriabol, csak a bal szelso kamera tukorszimmetrikus az eredeti targyra. Azt, hogy a kamera a bal szelso kepet nem kozvetlenul vette fel, csak abbol erheto nyomon, hogy a kep baloldali fele fele nezek a tukorben, ahonnan nem lenne mint tukrozodnom a kezitukorben, egy kozvetlen felvetel eseten a tukor utban lenne az arcom es a lencse kozott. Az egesz igy bonyolultnak hangzik, a feny utjat meg a tukroket megszerkesztve sokkal egyszerubb az egesz. Mint lathato a kamera mindenhol szembe nez sajat magaval, ha lenne egy elegge szeles latoszogu objektivom, akkor meg egy peldanyban lathato lenne, balra az egesztol oldalnezetben ahogy a nagy tukorben kozvetlenul tukrozodik. Mikozben a kepet keszitettem egy Viktor Pelevin regenyen gondolkodtam. Ahogy o fogalmaz a fenykepezes illuzio, ugyanugy ahogy a tukorkep is. Tobbszoros tukrozodes tobbszoros illuzio. Lapsang Suchong parafrazissal elve: egy onkep tukorkepenek a tukrozodese egy virtualis alanyt hoz letre, amely az individuumot szimbolizalja a nezok szamara. Ezen Buddhista iranyzatnak a szellemeben az idividuum azonban nem letezik, vagyis egy nem letezo jelenseget helyetesit annak egy megjelenesi formajanak a tobbszorosen tukrozott kepenek a virtualizalt masa. Valojaban csak az identitas szimptomai leteznek, ami valojaban letrejon az a nezok a fenykepesz es az altala letrehozott szimbolum kollektiv nemletezese, mivel a kep megtekintese abszolut nem letezo, hiszen egy nem letezo (a fenykepesz idividuuma) virtualis tukrozodesenek (az en-kep) a szemleleserol van szo egy masik nem letezo (a szemlelo individuuma) csupan szimptomaiban megmutatkozo jelenseg altal, azonban a nezo szamara megis a legrealisztikusabb valosagot jelenti. Na erre alszom egyet aztan majd holnap megnezem, hogy meg mindig egyet ertek-e magammal.

Itt megint kapunk egy érdekes beállítást, amire megvan a három csillag ismét, jó az irány is, tetszik ez a játék. Az előzőeknél elmondottakhoz még annyit fűznék hozzá, mert egy része ennél a képnél is igaz, hogy megint az az érzetem van, hogy a képből nekem kevesebb is elég lenne. Ha ezt négyzetes kompozícióra veszem, akkor ez egy erős fotó. Most kilágyítottad ezt a fényképezőgépnek a hármas ismétlődésével. Nem látom az indokot, hogy miért dőlünk, ez technikailag nekem problematikus, mint ahogy az is, hogy valószínű, hogy azáltal, hogy lenyomtad az exponáló gombot, megmozdíthattad a gépet, mert az élességgel van némi gond. De megvan a három csillag és a leckemegoldás is azzal, hogy ha van kedved, akkor ezt a képet esetleg érdemes lenne ismételni, mert ebben több van annál, mintsem technikailag kicsit billegősen hagyjuk. A leirat és a filozófiai irány továbbgondolandó, kérdés, hogy nem akarsz rádiózni? (hegyi)
értékelés:

Találóskérdes: Mit kell látnom a kézitükör tükörképében ahhoz, hogy a kamera magát lássa a kézitükör tükörképének a tükörképében, ha a kamera látja magát közvetlenül az egyik tükörben tükröződni? (Nekem kb másfél óra volt rájönnöm, pedig valójában nagyon egyszerű.)

Köszöntünk, Szilárd, a Látszótéren. Az elemzések egy picit elmaradtak, úgyhogy ebből adódik az, hogy talán már jobban ismerhetjük egymást és többet tudhatunk egymásról azóta, amióta a képet beküldted - igyekszem, hogy a képről beszéljek, hogy arról mondjam el a véleményemet, és ne arról a mögöttes információhalmazról, ami a beszélgetéseink alatt már megismerhetővé vált. Az első lecke első beküldése az mindig bemutatkozás is, legyen szó akár az első, akár a második, vagy a harmadik leckéről. Ezekre az az igaz, főképp akkor, amikor megérkezünk az oldalra, hogy letesszük a névjegyünket, az ujjlenyomatunkat a társaság előtt, és a jelenlétünket igazoljuk, és erre ez a kép tökéletesen alkalmas. Ami a leiratban szerepel, az szintén egy jellemző irányvonal, hiszen egy kvízkérdést találhatunk a kép alatt, bevallom neked férfiasan, hogy én ezt a kérdést, ahogy most leírtad, nem tudom megfejteni. Ezért ezzel a kérdéssel színesítjük a képi információt, de maradjunk a képnél. Az elején rögtön leszögezem, hogy megvan a három csillag és megvan a leckemegoldás is. Trükkös a kép, érdekesen van osztva a tér. Van egy olyan árnyalata az egésznek, ami ettől a sárgától olyan furcsává válik, ahogy látom itt a falak, a függöny, és minden egyéb is sárga, tehát ez is adja ezt a színvilágot, de mégis talán valami minimális korrekciót érdemes lett volna véghezvinni azért, hogy ebbe a rendszerbe értelmezhetőbbé váljon a test felülete. Értem én, hogy a reflexek miatt maga a testszín is festődik, de azért mégis talán határozottabban megmarad a saját színrendszerében, mint amit most a képen látunk. A másik, amit hozzátennék, hogy a képi megoldáshoz képest maga a kompozíció az, ami az egész kép igazságát hivatott szolgálni, ehhez képest talán maga a trükk, a geg most elvitte a figyelmedet, mert vannak olyan képi elemek, amik nem eléggé határozottan vannak jelen. Én csak egyetlen indokot tudnék erre felhozni: valószínű, hogy azért, hogy ne bukjon le a kvízkérdésedre a válasz, hogy ne legyen olyan egyszerű megadni a választ. Utalnék itt a fölső részére a képnek, ahol a tükröknek a határa, a tükröknek a kép területre való belépés-kilépési pontjai bizonytalanok nekem. Az a tükörfelület, amin tulajdonképpen látszol, annak a felső fele épp csak kicsit benyúlik a képbe. Ha kompozícióban nézem, és nem a trükköt veszem, akkor azt mondom, hogy ezt érdemes lett volna vágni. Még egy valami: nyilván meghatározza a kompozíció határait, hogy milyen távolságról tudsz fényképezni, mégis annyira határozott a képnek a nagyjából 1/3-ad 2/3-ad részén lévő osztás, hogy számomra akkor is működne a kép, ha egy négyzetes kompozícióban csak azt a képfelületet kapnánk, amin te is rajta vagy, és magát a kamerát nem. Azért mondom ezt, mert a tükör és a tükörben tükröződő fényképezőgép már elég sok mindent elmond, ez önmagában is egy jó játék. Várjuk a folytatást. Ha van még gondolat erre a leckére, azt szívesen vesszük, ismételni bármikor lehet. (hegyi)
értékelés:

High Key

Önportré repetám! A tekintet lehet kicsit szigorú, de nem rémisztgetés céljából.

Érdekes ez a kép, mert nekem most két dolog jut eszembe: vagy még szűkebbre vágnám fent, ahhoz, hogy még inkább a tekintetre tudjunk koncentrálni, vagy meghagynám az egészet abban a formában, ahogy van, a fejtetővel együtt, de akkor nyilvánvaló, a nyaknál is egy kicsit többet kellene adni. Most a kettő között vagyunk, miközben ez egy nagyon erős kép. Ennél a képnél jót tett az, hogy a középtónusokat elvetted, azért nem mondanám azt, hogy ez egy high key, de abba az irányba mozdul. Arra figyeljünk oda, hogy ezzel most az is létrejött, hogy kifehéredett a füled, miközben bent kellene tartani a néző tekintetét az arcon belül, a szemednél, szádnál, orrodnál, tehát valamennyit vissza kellene venni tónusban a fülednél. (hegyi)
értékelés:

Önarckép

Az első lecke, az Eső után című kép szorgalmis lecke, most a második lecke egy nagyon jó és erős ritmus. Ahogy látom, itt egy fotó trükkről van szó, hogy a lambériába belekomponáltuk saját magunkat. Ettől az egésznek olyan érzete van, mintha egy esőáztatta vizes ablak lenne, mintha e mögül lenne ez a fotó elkészítve. Nagyon érdekes ez a párhuzam, ami létrejön ezáltal. Jó a portré, megvan a három csillag. Talán a kép felső részéből egy fél ujjnyit lehetne vágni, kevésbé lötyögne akkor ott fönt, ennyit tudok ehhez hozzáfűzni. A leckemegoldás is megvan, és kérném az első és a harmadik leckére is a megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

monitorfény

Ez, ami így nyáron jellemez: a monitor-barnította bőröm.

Nagyon érdekes a váltás az előző képhez képest, nagyon érdekes az, hogy ezt a döntést meghoztad, hogy ott egy szinte high key módon világított képet kapunk, itt pedig egy egészen sötétbe forduló megoldást. Jónak tartom a gesztust is. Egyetlen dolog: a kép felső és alsó részéből én egy fél ujjnyit vágnék, feszesebbre venném ezt a kompozíciót, viszont akár eléd, akár mögéd a kép bal oldalára hozzátennék egy ujjnyit, hogy ez az egész dinamikailag kapjon egy plusz töltetet. Az kérdés, hogy mit csinálsz azzal a kezeddel, ami kilóg a képből, lehet, hogy azzal nyomod az exponáló zsinórt, és nem akarod, hogy a képen legyen, nem tudom, de most az kivisz ebből a kompozícióból. Ettől függetlenül ez egy jó második lecke, és megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de tegyük meg azt, hogy ezt a leckét megismétled, azért, hogy gyakoroljunk. (hegyi)
értékelés:

És akkor mi van?

Nem mondom még egyszer el a színezést, sokszor megbeszéltük, túl vagyunk a kérdésen, jó ez a vademberes beállítás. Talán azt is mondhatom, hogy azért lenne érdemes ezekkel az önportrékkal dolgozni, mert büntetlenül kipróbálhatod saját magadon akár a high key, akár a low key, vagy az összes technikát, és könnyebben fogunk tudni róla beszélni, már csak azért is, mert nem befolyásol minket az a fajta érintettség, ami egy kisgyereknél létrejön. Én most ezt egy jó portrénak gondolom, mindazzal együtt, hogy talán kicsit szűk ez nekem fönt és lent. A pólóívet be lehetett volna fejezni, és ez a hajmennyiségből is ráférhetne még a képre. Nem azt mondom, hogy minden egyes hajszálnak rajta kell maradni, ha ez fölfelé is egy ilyen rendezetlenséget mutat, de azért ennél egy kicsit talán többet érdemes lett volna hagyni. A másik irány pedig az, hogy ha nagyon szeretnéd ezt a szúrós tekintetet érvényesíteni, akkor talán kevesebb fény kellene a homlokra, mert most az nagyon világít. Megvan a leckemegoldás, szuper, de én várnám ezekre a leckékre még a megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

Önarckép

És a vele kapcsolatos küzdelem, hogy értelmes fejet vágjon az ember a képre, miközben egy háromlábú vízfejet bámul.

Kedves Csaba, üdvözlünk a Látszótéren, nagyon örülök annak, hogy elküldted ezt a képet, ez egy nagyon tiszta, világos és érthető kompozíció. Talán nyaknál egy kicsit szűknek érzem, valamennyit én még adtam volna a nyakból ahhoz, hogy ne érezzem azt, hogy fojtogat téged a képhatár. Nagyon jó az, hogy ez a ritmika létrejön ezzel az üvegablakkal, mert ez a fajta szemcsés háttér a vibrálással nagyon erősen viszi a tekintetet és a figyelmet az arcra. Ez egy jó ötlet, jól kitaláltad. Azt kérem tőled, hogy küldd a többi képedet is az első három leckére, ne felejtsük el a másik kettőt se, és várom a folytatást is. Igyekszünk az elemzéssel haladni, igyekszem, hogy időben ekkora távolság ne legyen a beküldött és az elemzett képek között, de ne arra várjunk, hogy majd megjön az elemzés, és csak akkor küldöm a következő képet, mert akkor nagyon ritkásan fognak jönni a feladatok. (hegyi)
értékelés:

Tekintet

A képet nehéz volt kivitelezni, folyton ugrálnom kellett a géphez az időzítő miatt, mert sajnos távkioldóm még nincs.

Nagyon érdekes, nagyon izgalmas kép, nagyon tetszik az az irány, amit mutatsz, amit képviselsz nálunk azokkal a megközelítésekkel, amit mutatsz. Finom a hát vonala, finomak a fények, jók az ívek. Egyetlen egy dolog, amin én változtatnék: a két karon picit soknak tartom a fényt. Ha elmész abba az irányba, ami a hátnál létrejön fénymennyiség, ha egy kicsit kevesebbet adsz és a struktúrából több megmarad, akkor egyből jobban kezd élni a szemed. A forma a kézen elég határozott ahhoz, hogy arra figyeljünk, ugyanakkor viszont ami világosabb, ami hozzánk közelebb van, az jobban vonzza a tekintetet, tehát ezt a ritmust lehetne finom hangolni azáltal, ha kicsit kevesebb jutna a vállra, a karokra. Ez utómunkával megoldható, úgyhogy ez nem von le a kép értékéből, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Földi- és égitestek

a Nap előtt volt ez a Vénusz-átvonulás... az is a képen van, csak túl apró...

Kicsit olyan érzésem van ettől a képtől, mintha még pluszban ezt a fát a válladon cipelnéd, tehát hogy így jön a fickó, maga elé tart egy röntgen-filmet, hogy ne ismerjük meg, ő a mi James Bond-unk, de közben viszi hazafelé a tüzelőt. Elnézést a humorizálásért, de valami ilyesmi érzetet kelt az, ahogy a fa megjelenik. Ami a geget illeti, én még csak most kezdem kapizsgálni, hogy mi is az a csillagászat Nagy Zoltán barátom segítségével, úgyhogy én még ebben annyira nem vagyok erős. Értem, látom, hogy ott a hold is, napocska is, tehát a geg viszonylag megvan. Talán a kevésbé szakavatott nézőnek is lejön az, hogy miért tartasz a szemed elé egy ilyen lapocskát. Kettő csillag, mert technikailag érzek némi problémát. (hegyi)
értékelés:

Öt elem

Jó ez a geg ezzel a kis ablakkal, jó ez a színezés is, ami a festékekkel létrejött az ablakkereten. Érdekes, hogy az üveg az ablakkeretben van, ez egy érdekes ritmust tud létrehozni a falon az árnyékával, és jó ez az egész helyzet, amit kapunk. Egyetlen egy dolog, amit én végiggondolásra adnék neked: biztos vagy-e abban, hogy ez a sárgás fényviszony elég erőt tud képviselni? Attól, hogy ebbe a sárgás tónusrendbe megyünk el, gondolom ez a lámpától van, amivel megvilágítottad magad, ettől az egésznek van egy beteges, erőtlen érzete. A gesztus rendben van, a keret is, de eközben ennek az erejét csökkenti ez a helyzet. Persze elismerem azt, hogy ez nem egy kis meló ám, hogy úgy jöjjön létre a hátsó ritmus, hogy az elsővel jól kapcsolódjon, és mindezt megtartani úgy, hogy az arcunkkal is tudjunk üzenni, gondolom nem két perc volt megcsinálni. De voltál utómunka táborban, én erre mondom azt, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mi van akkor, ha a színeket kicsit helyrehozod. Megvan a három csillag, és ez egy jó önportré. Még egy megjegyzés: ez a póló nem biztos, hogy alkalmas arra, amit itt most létre akarsz hozni. Fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon milyen ruha és milyen szín az, ami illene ebbe a történetbe. A sapka rendben van, a szemüveg rendben van, de valamivel kellene még játszani itt a ruházatot illetően. Miközben megvan a három csillag és a leckemegoldás is, azt gondolom, hogy ez a geg megérdemelne még egy kis továbbgondolást. (hegyi)
értékelés: