1. Önportré, önábrázolás

Egyik se én vagyok... vagy mind kettő? Nem tudom magam se... de folyamatos küzdelemben állok magammal az biztos.

Jó ez a kettősség, jó ez az irány, az kicsit érdekes, hogy biztos jó-e, hogy a tükör össze van köpködve a fogmosástól, nálunk is ilyen, tehát nem a fogmosást akarom itt kritizálni, hanem azt, hogy biztos jó-e az, hogy a tükör figurája egy minősített helyzetben van emiatt jelen. Ezek a vízfröccsök az ő arcán landoltak most. Ez az egy, amit én átgondolásra átadnék Lászlónak, viszont az ötlet tetszik, és jó ez a kettősség, ami itt létrejön. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Bara, az a baj, hogy azzal, hogy ilyen egymásra fotózásokat csinálsz, azzal tulajdonképpen kellően művészi hatást érsz el abban a tekintetben, hogy a néző nem tud nagyon kritikát mondani, mert azt mondja, hogy ez milyen érzékeny, ez milyen jó. Én is azt mondom elsőre, hogy hú de jó, de aztán rájövök, hogy nem értem, hogy ez miért jó. Azok a képelemek, amikből ez összeáll, azok nincsenek pontosan végigvive. Nézzük meg a saját portrédat csak: ezt a második leckébe küldted be, tehát a portré része a legfontosabb, minden más elvileg ehhez viszonyítva jelenne meg. És mit látunk? Látunk egy csajt, akinek gyönyörű a haja, gyönyörűen fújj a szél, szemüveges lányról beszélünk, valamiért fontosnak tartja a fotós, hogy ábrázolja ezt a szemüveget, én azt mondom, hogy ez nem minden portrénál kötelező, hogy ezt ábrázoljuk, még akkor sem, ha az alany szemüveges. Én ezt el tudnám úgy is képzelni, hogy szemüveg nélkül legyen, sőt. Mindezzel együtt, ez még a kisebbik kérdés, a nagyobbik kérdés az, hogy megyünk lefelé a képen, és látunk egy pólót, ami szépen kiemeli a vállat, na de ott van egy pánt is. Ez megint egy olyan dolog, hogy nekem ez kicsit mindig az illúziórombolás, de a legnagyobb gáz az, hogy a pánt mellett van még egy pánt, és akkor a pánt a pánton egészen extra dolgokat tud létrehozni, de az nekem nem nagyon jó. Nem fog leesni az a melltartó akkor, ha egy kicsit odébb teszem a vállnál a pántot, ha már ezt a nagyon decensen erotikus vonalat akarom mutatni. Ez egy nagyon fontos dolog, a nőiségnek egy nagyon szép jele, egyébként nagyon gyönyörű lenne, de most ez az egész ott bicsaklik. És van egy fotós táskád is, és ezt keresztbeveted a válladon, ami nagyon fontos dolog, hogy a városban nehogy levegyék az utcán, hogy nehogy valaki elvigye a fotós cuccomat, de egy képkészítés erejéig, ha van valaki segítséged, aki vigyázzon rá, lehet, hogy érdemes lenne ettől megszabadulni. Most ez a csat meg a szíj az egészet szétveri. Ha már líráról beszélünk, akkor oké, de a portréd nekem találtnak tűnik, és mintha ehhez kerestél volna valami párhuzamot ezekkel az orgonákkal. Az egész nekem egy kicsit ilyen beállítottan csinált, szóval az a része, hogy hazavittem a valamit, voltam egy fotós sétán, nem teljesen minden úgy sikerült, ahogy akartam, de azért valamit otthon csinálok vele, és ez milyen érdekes így. Ebben most nem nagyon értünk egyet, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Az egyik felem elhiszi a dolgokat, reménykedik... míg a másik elgondolkodtat.

Kapunk egy leiratot, hogy melyik felem mit csinál - ez egy érdekes megközelítés, és egy jó megfigyelés, mert ugye senkinek soha nem teljesen szimmetrikus az arca, de akkor ezt akár egy képpárban, vagy akár egy kép viszonylatában jó megmutatni, akár egy dupla expozícióval. Ezen érdemes lenne gondolkodni, hogy ha az a kérdés, amit a leiratban adtál, akkor azt hogy oldjuk meg. A másik megközelítés, hogy saját megfigyelésed, a saját testünk megfigyelése miatt is fontos az első három lecke, mert ezeket a megfigyeléseket a későbbiekben más modellnél jól meg tudjuk nézni, jól tudjuk használni. Ezt azért mondom most, mert ennél a képnél jó, ha látod, hogy viszonylag mélyen ülnek a szemeid, és ehhez képest a orca, az orr, a száj viszonylata kijjebb helyezkedik el, ráadásul a haj is betakar ebbe az egészbe. Ha ezt az ember tudja magáról, és ezt meg tudja figyelni, akkor a világításnál ezt tudja korrigálni. Magyarán: sötét, és mélyen ülő most a szemed, és a tekintetedre kevésbé tudunk figyelni, miközben az arcod gyönyörű szép formája és vonalai viszik el a figyelmemet, azzal kezdek el foglalkozni: a szájjal, az orral, a profillal. Ez mind szép, csak tónusban kellene helyrehozni. Ezt visszaadnám ismétlésre úgy, hogy próbálj játszani egy kicsit: kistükörrel lehet ezen korrigálni, hogy akár derítéssel picit több fényt adsz a szemedre, vagy takarással valamennyit visszafogsz az arcodból, és máris egy kiegyensúlyozottabb formát kapunk. Ilyen közeli felvételnél azt a két szempillát lehet, hogy érdemes leszedni, mert az most ott hibaként jelentkezik. Nagyjából ennyi, várom az ismétlést, mert a megfigyelés tökéletes. (hegyi)

Nehezen viselem ezt az időt... kimerítő.

Dóra, ez egy nagyon izgalmas kép. Egyetlen egy dolog: a kezedet tartsd a szemed és a képernyő közé, takard le az orrodat meg a szádat, hogy csak a szemed és a hajad legyen meg, és akkor látod, hogy mennyire élénk és titokzatos, mennyire jól működik a szemed a hajad tónusainak viszonylatában. Mindehhez képest az orrod, az arcod meg a szád nagyon túl van világítva. Ez ezzel a képpel is megoldható, hogy visszább veszel a tónusokból. Körberajzolod, kicsit kimaszkolod az egészet, visszaveszel a tónuson, és máris látni fogod azt, hogy ha ezt visszaveszed fényben, akkor egyből a szemed kezd el élni. Most egy picit ezek a formák ezt szétverik, miközben a szemedben van a titok, nem ebben a mosolyban, és nem abban, amit az arcnál látunk. A gesztus is fontos, de most elvitted a hangsúlyt a szemedről. Megvan a leckemegoldás, de játssz még ezzel egy kicsit, kérlek. (hegyi)
értékelés:

Kedves Csilla, köszöntünk a Látszótéren. Nagyon finom, nagyon érzékletes ez a munka. Nagyon jól bánsz a színekkel, a tónusokkal, a formákkal és az elrendezéssel. Nagyon mai ez a kép, mindazzal együtt, hogy egyébként van benne valami 70-es évek babydoll irányzata, de a megközelítés mégis nagyon mai. Nekem a japán vonalat is hozza a fotográfiádon ez a színvilág és formanyelv, egyetlen egy dologgal nem értek egyet: a keretezés. Miközben a többihez képest finom ez a megoldás, de mégis azt mondom, hogy nem használnám, nem ad hozzá, ez egy esztétikai jelzés, imitáció csak, de elviszi a figyelmet. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, de a keretet nem erőltetném. (hegyi)
értékelés:    

Lehet, hogy én lettem szőrösebb szívű, de most nekem van egy olyan kérésem, hogy valaki (akár Bara, akár bárki, ha megnézem a hozzászólásokat, mondjuk Mariann is, vagy akár a Gerlei) mondja meg, hogy mi az, amitől szerintetek ez a kép működik? Van egy zöld valami, gondolom ez a szára a növénynek, ami körbefut, egy szendvicsképet látunk, van az egésznek egy 70-es éves ORWO film hangulata színvilágában, és keresztülhúzódik egy ilyen S alakban egy zöld valami. Aztán itt van ez a robbanás, ez a pitypangfej, közben Bara viszonylag érdekesen néz fölfele, mögötte történik valami, szóval nem nagyon értem, hogy ki kivel van, vagy ez most mit akar mondani. Lehet, hogy ez az én egyszerűségemet fogja igazolni, hogy a Zsolt ilyen lineáris gondolkodású, nem tudom, bevállalom akkor, de én most ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Szép, meg gesztus, de mintha ez a gesztus elvitt volna, és megelégednénk azzal, hogy milyen izgalmas, hogy odakerült ez a pitypang véletlenül. Ha még valahova kokárda magasságba kerülne, akkor is kicsit vékonyka poén, de még akkor valami poén van benne, így most nem tudom, hogy mi akar ez lenni. (hegyi)

Győző, itt az a helyzet, amiből el kellene indulnunk, hagyjuk most a vonatkerekeket. Ez az a kép, amivel el lehet kezdeni egy folyamatot, és ne hagyjuk ezt félbe. Kérlek, hogy foglalkozz még kicsit magaddal. Hidd el nekem, hogy attól, hogy az idő eljárt egy kicsit felettünk, és ez a hajmennyiségünkben is esetleg megmutatkozik, nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk fotózhatóak. Lehet ezzel dolgozni, sőt, lehet, hogy izgalmasabb, mint egy tökéletes marcona férfiarc, ebben van humorlehetőség. Nem azt mondom, hogy el kell viccelődni az egészet, sőt, az viszonylag hamar megunható, de az iróniára mindenképpen ad lehetőséget, ez egy fontos szempont lehet. Várom a folytatást az első három leckére. (hegyi)
értékelés: