1. Önportré, önábrázolás

Folytatódik az őrület, most rögtön mondom: megvan a második lecke megoldása is. Abszolút egyetértek ezzel a képpel, nagyon jó az, hogy ezzel a kékkel ritmizál a pulóver, és ehhez ez a hátsó zöld, ez a vízzöld egy jó ritmust ad, sőt, a háttérben még felfedezhetjük a kékeket. A testforma, a fejbillentés, ahogy ide ez a kép bekerül, minden nagyon izgalmas, jó a dinamikája az egésznek. Egyetlen egy dologgal nem értek egyet, erre figyelj majd legközelebb oda: ha ennyire erősen tudsz komponálni, akkor tessék odafigyelni a kezedre. Most ez a csukló, ami a kép aljába kilóg, ezzel a csonkolással előnytelen, ráadásul elviszi a figyelmet az arcról, mert ez ugyanaz a rózsaszín forma, mint az arc, tehát nyilvánvaló, hogy valamilyen ismétlés, és elkezdi megbontani ezt a dinamikát, ami létrejön a képen. Lehet, hogy ha egy kicsit még jobban lógatod a kezedet, akkor a pulóvernél tudsz vágni. Nem akarok tanácsokat adni, hogy mit lehet létrehozni, de az ott nekem hibádzik. Ettől függetlenül megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Éberdés után

Kicsit álmosan, kicsit gyűrötten, de ébren.

Csongor, üdvözlünk újból, remélem, hogy nem ez az álomszuszékság az oka annak, hogy ritkásan kapunk tőled képeket, egy kicsit szeretnélek felébreszteni, és várnám én tőled a munkákat, hogy tudjunk beszélgetni és haladni. Ez egy nagyon izgalmas kép, és sokat mond. Jó az is, hogy a párna, a szekrény, a fej vonala, tehát ezek a V betűk létrejönnek, ezek nagyon dinamikussá teszik ezt az egyébként félig alvó pózt. Humoros és erős kép, jó kettes lecke megoldás. (hegyi)
értékelés:

Visszapillant(ó)

A vágással szeretnék segíteni neked, a kerek visszapillantó fölötti rész nem kell, ott valami függőleges bigyó kilóg, ott meg kell hozni a döntést, ott a vágási határon, még egy picit akár bele is vághatok ebbe a karikába, annyit, hogy ott ne is kezdődjön el ez a forma, mert az élénél ez nem zavaró, ha annyival vágunk, és máris koncentrált lesz az üzenet. Egyébként, mint portré, zseniális, köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. Ha jól tudom, Eszter még a harmadik leckével adós, úgyhogy tessék erre is koncentrálni. (hegyi)
értékelés:

Szemüveges

Mert szemüveges (is) vagyok.

Eszter, őrület, amit látok. A kis ördög kislány ezzel az oleanderrel a háttérben, ami a fejedből kinő, őrületes. Jó a ritmus is, és a mosoly mindent visz. Egy nagyon bátor és őszinte portré, nagyon köszönöm. Szeretem azt, amikor magaddal dolgozol, mert nagy erő meg pozitív kisugárzás jön belőled, jó ebben néha megfürödni. Köszönöm, tessék folytatni. (hegyi)
értékelés:

Második aktív napom, második leckemegoldás. Egyszerű bevilágítás + távirányító.

Nagyon erős ez a kép, nagyon erős üzenet, örülök annak, hogy az előző kép folytatásaként fölfedezhetünk olyan tárgyakat, amik azon a képen is jelen vannak. Jó színtónusokat találtál. A szürke ezzel a bordós-lilás árnyalattal a háttérben nagyon jól ritmizál. Annak külön örülök, hogy a világítással is dolgoztál. Picit talán nekem a kép jobb oldalán az arcodon sok a fény, kicsivel lehetne kevesebb, hogy megmaradjanak a struktúrák, de az ötlet nagyon jó, és köszönöm ezt az őszinte képet. (hegyi)
értékelés:

Érdekes dolog ez a fekete-fehér világ. Kezdem megkedvelni. Igaz még ki kellene találnom a megfelelő színkivonási megoldást, de majd alakul ez. No meg játszadozás a helyes fókusszal és a természetes fénnyel (utálom a vakut).

Második önportréja Attilának, és az első képhez képest a világítási helyzet rendezettebb, tisztázottabb, plasztikusabb formát látunk, de még mindig soknak tartom a fényt, ebből még mindig vehetnénk vissza. Amit én most nem igazán tartok indokoltnak, az a tömegelhelyezés. Az, hogy hova helyezem magam abba a képmezőben, amit létrehozok, mint fő motívum. Ha most megnézzük ezt a képet, olyan, mintha valaki hiányozna róla. Ha ez egy kettős portré, akkor igen, ott a másik szereplő, de hát most Attila elhelyezte magát a képnek a bal oldalán, és a jobb oldalon nem nagyon történik semmi. Nem kötelező igazolványképben gondolkodni, sőt, én annak nagyon örülök, ha ebből a centrális komponálásból kicsit kiléptek, de most nincs semmi a másik oldalon, ami visszahúzna. Ha a tekintet, a fej elfordítása indokolja ezt, hogy valamelyik oldalra többet hozunk, akkor az rendben van, de most a tekintet is ránk néz, nagyon picit fordul a fej. Ez indokolna valamennyit a jobb oldalon, hogy hozzátegyünk ehhez a képhez, de nem ennyit. Ahol a pólóing kifut a képből, ott kellene vágni, és akkor ez egy feszesebb kompozíció lenne. Mivel a világítás itt most lényegesen jobb, mint az előzőnél, a kettő csillag megvan, a kompozícióval nem tudok mit kezdeni. (hegyi) értékelés:

"Tekintettel kaput nyitni, másokhoz utat találni, igazán azzal lehet."

Van ebben egy pici strandolás-élmény nekem, ami a tarkóm mögé teszem a tenyeremet, és nézem az eget, miközben ez egy szembe tekintő portré, nem a merengésről szól. Nagyon jó ez a gesztus azért, mert kimozdítja a kompozíciót, dinamikussá teszi ezzel az enyhén átlós elhelyezéssel. Ez egy jó megoldás. Arra hívnám föl Attila figyelmét a későbbiekre nézvést, hogy fénymennyiségből kellene csökkenteni. Lényegesen kevesebb fénnyel egy izgalmasabb portré jön létre. Gondolom itt vaku, vagy valami nagyobb fényerejű lámpa dolgozott, és ez ezt tudta. Valamilyen megoldást kell erre keresni. Három csillag mindenképpen megvan a képre, mert az üzenet nagyon erős, és a kamerába tekintés nagyon nagy szuggesztív erővel bír. Teszek a kép alá egy verziót, amin mutatni szeretném a maszkolást. Utólagos labortechnika, ez még mindig ugyanaz, mint amit nem sokkal ez előtt a macskás képnél próbáltam mutatni. Létrehozunk egy maszkot, amivel változtatunk a tónusrenden. Ezt laborban is simán meg lehet csinálni, ez még nem ördögtől való manipuláció. Ugyanis a térérzetet kétféleképpen lehet elérni. Egyrészt a mélységélességgel, másrészt a világítással, vagy például a laborban a maszkolással. (hegyi) értékelés:

nincs cím

Megint egy olyan kép, ami attól izgalmas nekem, hogy Márti továbbgondolja a dolgokat, és ahhoz, hogy az ő álmait, vízióit meg tudja fogalmazni, eszközként használja a fényképezőgépet. A fotó is csak eszköz, nem a végcél. Egy esztétikai forma, egy megszólalási forma, egy jelnyelv, de nem elégszik meg Márti azzal, hogy ebben lubickoljon, hanem igájába hajtja a saját gondolatának ezt az eszközt. Én ennek nagyon örülök, mert azt gondolom, hogy ez az a hozzáállás, ami ahhoz kell, hogy az ember, mint képzőművészet foghassa fel a fotográfiát, és beemelhesse a képzőművészet szintjére. Izgalmas az, hogy elfordította a hátteret, izgalmas az, hogy ettől az egész, mint formai játék kezd el működni, és a fákból hajkorona lesz, és a bokrokból agyvelő és fül, a fűből pedig szempilla, szóval nagyon jó ez a játék, miközben ez a sziluettes forma elég messze nyúlik a vizuális alkotás idejében, elég régi dologról van szó. Kávéházakban volt ez divat, hogy nem ceruzával rajzoltak a papírra, hanem kisollóval kivágták a delikvensnek a sziluettjét, és ezt vitte utána haza. Ez szerintem egy nagyon izgalmas és bohókás játék volt, és ennek egy némi fájdalmat is hordozó megoldását kapjuk. Én nagyon örülök neki, nagyon inspiratív második leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:

Én, Me, Ik

"Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan."
(Gárdonyi Géza)

Kedves Hajnalka, én nagyon örülök neki, hogy ez a kép elkészült, az előző képhez képest, ami szintén egy jó megoldás volt, ez még egy lépéssel közelebb vitt, még erősebb megoldás. Nagyon szépek a fények, nagyon barátságos és befogadó az a tekintet, az a mosoly, az a gesztus, amit kapunk. Én ennek nagyon örülök, hogy ennyire közvetlenül és szeretettel tekintesz felénk, és remélem, hogy mi ezt tudjuk viszonozni. Én köszönöm ezt a képet, a gyönyörű hajkoronát lehet, hogy hagytam volna érvényesülni jobban, de ehhez te is pontosan jól értesz, mert látom, hogy ezzel te is foglalkoztál, talán egy kicsit még nagyobb hangsúlyt hagytam volna neki, de gyönyörűek a szemek, köszönöm szépen, ez egy nagyon jó megoldás, várom a folytatást, kérem a képeket. (hegyi)
értékelés:

A kakukktojás

Ezek a kedves emberek megengedték, hogy együtt fényképezkedjek velük. Annyi csalás van a dologban, hogy állvány helyett a lányom tartotta a gépet.

Nagyon furcsa ez a háttér, amit István talált itt magának az önportré elkészítéséhez, irónia, humor van benne, egyébként a képen ő engem Nicolas Cage-re emlékeztet. Nem tudom megmondani, hogy mi az oka, de mégis van valami ilyen párhuzam számomra. Jó a megfejés, dinamikus ez a sárga, jók a figurák, a ritmusok, szóval nekem ez abszolút korrekt megoldás, és tetszik az ötlet. Remélem, hogy István ebben a ritmusban folytatja a többi leckét is, várom őket. (hegyi)
értékelés:

Keretek között 2

Ez a kettes verzió, teljesen más az üzenet lényege a két üres kerettel, mint az előző üzenetnél volt. Az egy nagyon nyugalmasan, jól ritmizáló kép, és az üres keret szerepe viszonylag könnyen dekódolható. A mostani képnél térbeli viszonyrendszert alakított ki Feri, és ebben szerepel ő ezzel a portréval. Ha értelmezni szeretném, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy izgalmas kérdés, hogy van egy keret, amin keresztül kinézek, tehát van tér, ahonnan és ahová nézek, és ott van egy másik keret, ami egy falon van, mintha egy vakablak lenne. Ez nekem a bezártságot, az útkeresésben valamiféle lemondást is jelent. Erre rímel az a tekintet, ahogy a portrén Feri szerepel. Az ötletet nagyon jónak tartom, az üzenete nagyon erős. Nem egy vidám üzenet, az biztos, de Feri ezt pontosan érzi, hogy mi miért történik ezen a képen. Azt is jónak tartom, hogy jól választotta meg az öltözéket, tehát nem egy nagyon kontrasztos, fekete inget vett föl, ami túldominálná ezt a szituációt, tehát én ezt egy nagyon jó megoldásnak tartom. Érdekes a két képet összehasonlítani, mert míg az előző inkább a társas viszonyokról mesél, ez inkább az alkotási, gondolkodási helyzetekről. (hegyi)
értékelés:

Keretek között 1

Beszéltünk mi a Ferivel már arról a képéről, amit beküldött, ahol bizonyos trükkökkel létrehozta a saját maga különböző életkori fotóit, és azokat összerendezte egy képbe. Én nagyon örülök annak, hogy Feri ezt a képet megcsinálta azért, mert sokkal beszédesebb kép. Eszembe jut róla Péreli Zsuzsa gobelin művész is, aki csinált kettős portrét egy házaspárról, ami azért volt érdekes, mert ez egy mindkét oldalán szövött gobelin volt, és az egyik oldalról a férfinak az arcát láttad, és a nőnél csak az elvarrott szálakat, a másik oldalon pedig fordítva. Ez egy nagyon izgalmas párkapcsolati helyzetet mutat. Én azt mondom, hogy ez is, mert az a másik keret üres. Ez nagyon beszédes, ahogy Feri gesztusai is, és az arca is. Nagyon izgalmas, és köszönöm, hogy te ezzel dolgoztál, hajrá tovább, maximális respekt. (hegyi)
értékelés:

Hó+Sí+Felvonó

Itt ilyen bután nézek ki, de vállalom.

Ahogy a képet megnézi az ember, egyből adódik a humoros meglátás, hogy üdvözlünk a csapatban, mint Mikrobit, ezzel a kis antennával a fejeden, de én ennél picit tovább mennék, mint értelmezés. Nagyon érdekes az a helyzet, amit színben létrehoz itt az alkotó. Tessék megnézi ezt a piros színű napszemüveget ezzel a zöld kabáttal, hogy mennyire érdekes kontrasztot ad egymásnak ez a két szín. Komplementer színekről beszélünk. Ezzel együtt tessék megfigyelni az arcot, az arckifejezést. Van ebben a képben egy olyan érzés is, főleg attól, hogy gondolom vakuval készülhetett a felvétel szabad térben, ettől az egész, érdekes módon egy olyan hatást kelt, mintha a háttérben lenne valami tapéta, és az előtt lenne az alak, miközben a háttér nagyjából egy homogén szín- és fényviszonyban van. Nyilvánvalóan az adott helyzettől és időjárási viszonytól függően ez a világítási megoldás, amit a vaku ad körberajzolja a modell sziluettjét. Nagyon jó megoldásnak tartom ezt a képet, mindenféle hibája mellett. Pontosan azért, mert keresetlen, őszinte, jól hoz egy helyzetet. Valószínű ez egy vidám helyzet lehetett, István valószínűleg élvezte ezt a síelési szituációt, de közben maga a kép ennél több mindenről árulkodik, maga a gesztusok szintjén. Nagyon köszönöm, megvan a leckemegoldás, de István, azért várnék olyan képet is, ami kevésbé behatárolt a mondanivalóját illetően, vagyis kevésbé speciális cselekménysor közben ábrázol téged. (hegyi)
értékelés:

Spirrrál

Mert szeretem.

Már azt hittem, elvesztettünk, Csenge, ne hagyj minket ennyi ideig magunkra, jó? Örömmel látom, hogy lekerült a szemüveg, és ahogy a szólásból ismerjük: "Miből lesz a cserebogár", azaz egy átalakulási folyamat első fázisát láthatjuk. A kép nem csak személyességével üzen, hanem azzal a hamiskás, huncutkás mosollyal a szemedben, ami ezt a felnőttes gesztust játékként értelmezi. Nagyon örülök, hogy újból képet kaphattunk tőled, ráadásul egy ilyen meghatározó, erős gesztust. (hegyi)
értékelés:

Bubbles me

Ezeket a leckéket mi úgy találtuk ki, hogy addigra jussunk el a leckeismétlésekhez, amikor már a többi lecke megoldásra került, tehát most élek azzal a jogommal, hogy én most ezt átteszem az Önportré leckébe, és várjunk addig, amíg a többi leckével már eljutunk odáig, hogy az ismétléseknél van a sor. A portré viszont kitűnő, benne van az, hogy felnőtt vagyok, de játszom, átadtam magam ennek az élménynek, benne van az élvezete ennek az egész történetnek. Az is benne van, hogy a felnőttben megvan az igény a játékra, de az elvárásokat akarja teljesíteni akkor, amikor nem mer játszani. Ennek a felszabadítása szerintem nagyon fontos, úgyhogy a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés: