2. Építészet, enteriőr

Ez a munka nagyon harátozottan és pontosan az amerikai, főleg a New York-i fotók világát idézi és egyben korkritika is, a hatvanas években készülnek ilyen felvételek, hisz ott találhatóak ilyen monumentális épületek és ezt a kép nagyon jól hozza ezt a hangulatot, miközben azért van kapcsolat a jelennel is. Jó, hogy Jóska elengedi ezeket a színritmusokat és a formákkal és a tónusokkal foglalkozik, ezek absztrakciójával, akár Kandinszkij képeit is megemlíthetjük előképként. A bal olda ívei pedig ezekkel az ornamentikával hoznak egy furcsa keleti hangulatot és ez a kettő így olyan, mintha egy lágyabb, nőiséghez tartozó lírai, táncos történet jelenne meg és a kiszámított, pontos, férfi jobb oldal sötéten, és ez a kettősség nagyon jól van ritmizálva és az a fontos, hogy nem egyszerűen egy absztrakt képet látunk, hanem annyit hagy a laborálásnál információban, hogy nem csak a tömegelhelyezés válik fontossá, hanem hagy valamit a realitásból is. (szőke)
értékelés:

Én egy "zsák" faluban lakom, és ez a buszmegálló a falu megállója, kb. 2 km-re van a falutól.

Nem vagyunk hajlandóak tudomást venni arról, amit Feri leírt, hogy milyen zsákban lakik, ugyanis ez érdektelen a kép szempontjából. Egy egyszerű ritmusjátékot látunk, négy forma egy vízszintes horizonton elhelyezve, nagyon jó ez a kompozíció és jól van elhelyezve minden. Ez egy nagylátószögű objektív lehet, és itt a torzítás az, ami a két oszlopot befelé fordítja és összerántja, ugyanakkor szeretjük a képet, de megnéznénk enélkül a torzítás nélkül is, mert izgalmas és szép lenne, sőt, bátortalanul azt mondjuk, hogy úgy talán még szebb és még jobb lenne, mert ez a torzítás túlvisz minket, mintha az alkotó duplán erősítene valamire rá. Tehát a három malac megvan Feri, de arra kérünk, hogy ha megoldható, maszekban nekünk egy alap optikával is készítsd el ezt a fotót, és mutasd meg, legfőképp, hogy mások is érzékeljék a kétféle komponálási mód között. (szőke)
értékelés:

Ez a kép is 1922 ben készült, 30 sec expóval, így volt idő megvárni, hogy a pincér közelebb jöjjön.

Péter, az előző képnél mondtuk, hogy jó lett volna, ha a pincér az előtérbe tud kerülni, itt azt írod, hogy itt mozgott, de itt sem az előtérben van, bocsánat, a kép középső terében látjuk a pincért, és ráadásul az ajtót és az ajtó előtt álló embert elvesztettük. Ez a kép nem annak felülírása vagy folytatása, továbblépése, hanem ez inkább annak előképe, mert az ennél jobban sikerült kompozícióban, ez most billen, és az üres térben jobb oldalon nem történik semmi. Öröm, hogy foglalkozol a problémával, ezért egy malac jár. (szőke)
értékelés:

Nádasdy Nórának tisztelettel: kolozsaTtila

Azért örülök ennek a képnek, mert az épített formák és ritmusok megjelennek, az emberi alakkal együtt válik izgalmassá és lesz meséje a képnek, hogy ott egy női alak, ettől válik izgalmassá, és ráadásul a nő ruhájának szürkéi is harmonizálnak a szürke felülettel és jól húzzák vissza jobb felé a kép bal oldalán sárga ritmusokkal jelenlévő folyosót, tehát ezt nagyon jónak tartom, azt ugyan nem tudom, mi a nyúl, de a kép jó kis kép, és jó a modell hogy fél szemmel felfelé néz. Az is jó, hogy az íveknek a bal oldali határozott egyenes is jó ellentétpárja. (szőke)
értékelés:

Félig a kinti világ, félig a benti világ; én meg se kint, se bent, de középen... nem tudom 500 pixelben megfejthető-e a kép.

A Nóra is ahogy más is már, a tükröződésekkel való kísérletek csapatába lépett be és nagyon jól játszik az átsejlő belső történet és a fotós mögött látható külső tér, és maga a fotós furcsa, a kínai császár agyagkatonáira emlékeztető figuraként jelenik meg és ezzel az ajtókerettel valódi keretet létrehozva küldi az üzenetet. Talán annyi megjegyzésünk van, hogy a kép felső felülete mintha nem lenne lezárva, egy kis igazítás elég lenne, hogy ez egy meseszerű üzenet legyen. (szőke)
értékelés:

Hát itt sajnos az 500 pixel megfoszt titeket a csillagok fényétől. Eredeti méretben ott virítanak, de valahogy lekicsinyítés után visszarajzolni meg nem éreztem korrektnek. Ki-ki legyen szíves odaképzelni kb.7 csillagot elszórtan a képre.

Ez a Földtani Intézet, amit Lechner Ödön tervezett, és megint egy színpadi látképet látunk, és ennek a furcsaságát, szürrealizmusát az adja, hogy az éjszakai utcafények ezeket a figurákat alulról megvilágítják, miközben ez a félhold ott van a sarokban, van ennek egy fura Georges Méliès hatású némafilmszerű hangulata, másrészről furcsán, bár nem mór stílusú az építmény, de mégis egy pici mór hangulatot érzünk a képen, de akár Verne is eszünkbe juthat, abszolút romantikus az egész, de valahogy mi ezt szeretjük. (szőke)
értékelés: