9. Csendélet

Füstölő
Vaníliaillatú volt. :-)

Ebben a kategóriában mindamellett, amit a pedellus mond, (hogy az elhelyezésnél a tárgyak súlypontozásán lehetne finomítani) az is izgalmas, hogy bátran egy keleti, japán szemléletű megközelítésbe fog. Például azzal, hogy a tálba, amibe elhelyezi a tárgyakat, nem látjuk a teret, amiben ez elhelyezkedik és ezt úgy értelmezzük, hogy ez nem meggondolatlanság, hanem ez kiemeli, körbevágja, a levegőbe helyezi ezt a történetet és ez felerősíti a ritmikai játékát a képnek. Egyértelmű, hogy a sötét háttér segít a gyökerekkel indákkal elhelyezett ritmusnak, felnagyítja az ornamentikális kis törések jelenlétét, ez egy nem hibátlan de jó irány, azt is javasonlánk, hogy Nóra nyugodtan próbálkozzon ebben a kategóriában anyagokkal. (szőke)
értékelés:

Ez is egy kagyló
Haza szeretnék menni.

Ez egy enteriőr, egy szállodabelső, viszont nincs még ilyen házi feladatunk, úgyhogy mégiscsak azt mondom, hogy beszéljünk erről, mert egyre többször fölmerül, hogy nem vagyunk tisztában a csendélet fogalmával. Ez egy fürdőszoba belső, funkcionális, és az, hogy ezt leírhatjuk, ez jelzi, hogy nem csendélet, mert nyakon tudjuk ragadni a valóságot benne, de nincs benne az, amitől csendélet lehetne. Mitől lehetne ebből csendélet? Kiválasztva egy részt, hozzátéve a csapba mondjuk egy csokor rózsát, és a rózsa és a kiválasztott rész már ha kompozícióban helyére kerül, alkothat együtt egy olyan tárgyegyüttest, ami csendéletté formálódik. Itt ez a formáló erő nincs jelen, csak egy szobabelső, egy tényközlés. Ezt tehát nem tudjuk elfogadni csendéletnek, szorgalminak el lehet fogadni, mert egy hangulatot jól tükröz. A címválasztás félreviszi a nézőt, inkább a leírásba lehet kapaszkodni, ha innen közelítünk, és a kép a leírás hangulatát jól tükrözi. A képcímet nincs az, aki értelmezze, és ha egy képet elkészítünk, azért adunk neki címet, hogy vezessük a nézőt és ha ez csak beavatottaknak működik, akkor értelmetlen. (szőke)
értékelés:

A Piros szék

Maga a kép önmagában a piros szín választása miatt egy hetvenes évekbeli rakott terméskő fal előtt elhelyezett székkel hozza a maga pop-artos hangulatát. Az egész képet a síkra redukáltság hatja át, ebből kilóg a szék négy lába, ami utal valamennyire a térre, perspektívára, de ha megnézzük a szék kamerával szembeállított pozícióját, a vörösben sincsenek részletek, egy sík foltként jelenik meg, ez ugyanígy érvényes a falra és a szeméttel teli talajra is. Innentől fogva ezt igazából inkább ritmikai játéknak tekinthetjük, Czóbel szerette ezeket a színeket, tehát egy festészeti játékot is látunk. Érdekes módon vonzódtok ehhez a vörös-szürke jelenléthez, ez se egy nyugodt kép, jelen van ez a vörös és a szürke is, a csendélet filozófiája azonban nem azonos a képen megjelenő rendszerrel. Ha gondoljátok, a csendéletről elkezdhetünk a fórum rovatban egy beszélgetést és körbejárhatjuk, mert valamifajta filozófiai vagy szemléletbeli félreértés lehet, mert nagyon küzdötök ezzel a látszólag egyszerűnek tűnő házi feladattal. Az én véleményem szerint ez a kép nem felel meg a csendélet kategóriának, szorgalmiként egy disznót tudunk adni. (szőke)
értékelés:

A lakat

Ezt most megint elmondjuk, mint már tettük pár képnél, hogy káosszal nem ábrázolunk káoszt, véletlen kimetszésből, talált helyzetből nem lesz csendélet. Kompozíció nem alakul csak úgy ki magától attól, hogy a fotós választ egy képkivágást, ettől még a képkivágáson belüli történet kusza marad és attól, hogy ezek a pécsi lakatok össze vannak egymással lakatolva, ettől még ez kuszaság marad. Ez tehát nem csendélet. (szőke)

Daru
Olvastam egyszer régen egy történetet, miszerint ha valaki hajtogat ezer darut, akkor teljesül egy kívánsága. Hajtogattam hát én is, de sok az ezer daru, nem volt hozzá elég kitartásom. Elkallódott azóta a legtöbb, elvesztek, elszakadtak, de ez az egy megmaradt. Egy fekete darumadár.

Több nehézsége is van a képnek, egyrészt mert csendélet kategóriájába érkezett, és közben ugye van egy hosszú leiratsor is a képhez, egy értelmezés, egy meseszerű értelmezés is, és ott bizonytalanodik el a néző, hogy szeretné ezt összepasszítani azzal a látvánnyal, ami ezen a fekete-fehér képen látható, a címről nem is beszélve, ami egy meghatározó üzenet. Ez a párologtató mécses agyagforma, amiben ez a gyertyamécses elhelyezkedik elég erősen kitakarja ezt az absztrakt madár formát, tehát még ez a kitakaró forma is nehezíti a daru befogadását formailag. Ha hunyorítva nézzük a képet, a ritmusai érdekesek, de mintha túl szűkre lenne vágva az egész, azt kell, hogy mondjam, hogy mindez nem segíti elő az üzenet vagy cím megértését. Mindenre lehet következtetni a képből, csak arra nem, hogy a madár a fénytóból iszik, mert nem érthető a madár formája, mert a mécsestartó kitakarja, széttöri a madár testét. Még egy nehézségem van, hogy ha minden működne, akkor is felmerülne, hogy mi köze a csendélet házi feladathoz. Ez nem csendélet. Attól, hogy makrót vagy közelit használunk és ezek egy asztallapon helyezkednek el, nem feltételezi, hogy csendéletről beszélünk. (szőke)

Családi csendélet

Nagyon izgalmas a kép, itt is a tükröződéses felületek különböző információit látjuk talán pára miatt a felület két részén nem ugyanazokat az információkat látjuk. Ezt egy ritmikai játéknak gondoljuk, nagyon jó ritmus játék, de nem vagyunk biztosak benne, hogy ez a csendélet kategóriájához tartozik. Ha Giuseppe Arcimboldot nézzük, akkor az ő képein fantasztikusan izgalmas az, ahogy a termésekből, körte, szőlő, petrezselyem, őrületes módon emberi arcokat tud létrehozni. Ő tulajdonképpen a szürrealizmus előatyja Hieronymus Bosch mellett. Ennek a képnek is van egyfajta szürrealista vetülete, de igazából nem vagyok biztos benne, hogy annyira tudatos ez a másodlagos üzenet jelleg, lehet hogy mi is és te is csak beleasszociáltuk ezt. Viszont ha már Arcimboldot mondtuk, ő igazán bátran és könnyedén teljesítené a hetes leckét, ami sokaknak unalmas, hiszen ő valójában csendéletekkel dolgozik, gyümölcs és virágcsendéletekkel, tehát ha valaki, ő aztán valóban az alapokat használja, de olyan szinten szemtelen és olyan szinten kreatív, hogy le a kalappal. Nem kell a csendéletet elvetni azért, mert azt mondjuk, hogy unjuk, az irány jó.
Elárulunk egy titkot. Nem azért adtuk fel a csendéletet leckének, mert valamiféle archaizálási őrület szállt meg minket, hanem azért, mert a csendéleten keresztül lehet a legjobban begyakorolni a kompozíciót, a színeket, a fényt és árnyékot, a világítást, vagyis mindazt, ami az összes fotó, film és képzőművészeti alkotás alapja. Ha ezekkel a klasszikus alapokkal nem vagyunk tisztában, ha ezeket mint tanulmány nem gyakoroljuk és nem válik rutinná, akkor nehézségeink lesznek a további munkákban, bizonytalanok leszünk a saját üzeneteink megfogalmazásában, és az üzeneteink kisebb eséllyel jutnak el a befogadóhoz. (szőke)
értékelés:

hibaista csendéletke

A cím egyrészt utal egy másik közösségre, ahol szívünket nagyon melengeti, hogy aktív szellemi munka folyik, nem is akármilyen, másrészt a csendélet kategóriájára érkezett egy házi feladat. Csak a rosszalkodás végett, a képet nagyon szeretem, de a kép valós csapásiránya nem a csendélet, hanem tükröződési rendszerek, a ritmizálódás, a sötét-világos mozaikszerű vibrálás, annak ellenére, hogy a kép szürkésfekete tónusban van tartva. Ha a házi feladat szempontjából nézem, a csendélet másodlagossá válik a történetben. Sejtem, látom az üveget, sejtem, látom ezeket a talán bögréket, a kockákat is, ennek ellenére pont azért mondom, hogy sejtem, látom, mert csak egy prekoncepció miatt lehet arra következtetni, hogy a csendélet speciális rekvizítumai ott szerepelhetnek a képen. Nem a képet önmagát akarom minősíteni, nagyon jó a kép, de azt a súlypontot nem sikerült megtalálnod, hogy képes vagy-e a csendéletről ugyanilyen mélységben és összetettségben beszélni. Még mindig keringesz a feladat körül, megkockáztatom, hogy nem véletlen az, hogy sokan trükköznek és nem akarják ezt a túl egyszerűnek tűnő feladatot megoldani és mindenki csavarni akar ötletekkel az egészen, mert nem mernek nekimenni annak, hogy tudok-e egy poharat, egy üveget, vagy evy virágcsokrot, fenyőtobozt, egy pipát lefényképezni, bele tudom-e ezen a konkrét rendszeren keresztül rakni mindazt a meseiséget, költőiséget, amit más képeken trükközve meg tudok jeleníteni. Tehát ez az önmagam kihívása is valahol, ezért két disznó, bár nagyon szeretjük ezt a képet, mert nem teljesen csendélet. (szőke)
értékelés:

Reggeli ébredés
A minap leugrottam Szegedre barátnőmhöz és ott készült kora reggel ez a kép, kicsit "másnaposan", s fáradtan:)

Örülök, hogy színes kompozícióként érkezett a kép, ha ez fekete-fehér lenne, akkor akár Pécsi József is eszünkbe juthatna. Jó az aszimmetrikus építkezése a képnek, enyhén szólva üt ez a neonzöld óra, elég extrém módon vibrálja, mozgatja meg a kép finom csengéseit, bambusznád függyöny csíkrendszere ad. Érdekes, hogy ez a zöldes harang kalappal ellátott óra játékosságot, gyermeki mozgást, szinte szürrealizmust is hoz a képbe, valahogy az óra formája ebből a gépállásból akár még egy zöld békára is emlékeztetheti az embert, mindenképp van egy vidám hangulata ennek a vibrációnak. (szőke)
értékelés:

A közvetlen környezetedben, a személyes tárgyaidból, terekből rendezz be olyan kompozíciót, látványt, csendéletformát, amiben az ott szereplő dolgok egymáshoz viszonyított szerkezete, elhelyezkedése a fontos. Azért szeretnénk ezt a területet gyakoroltatni, hogy az egyéb fotós vagy filmes témák bemutatásakor a színek és formák elhelyezése - tehát a kompozíció, komponálás, szerkesztés - a munkáidon tudatosabban történhessen. Készíthetsz klasszikus, aranymetszéses kompozíciót, vagy dekomponált csendéletet is.

A csendélet mozdulatlan tárgyakról készített kép. Tárgyai általában elgondoltan elrendezett együttest alkotnak. A műfaj csúcspontját a 16-17. századi németalföldi festők virág, gyümölcs, állat, konyha, vadász, asztali stb. csendéletei jelentették. A mozdulatlan tárgyak nyugalmat, megbékélést árasztanak, bár a gazdagságra, bőségre utalás mellett többnyire a múlandóság gondolatát is kifejezik (németül nature morte).

A kompozíció a képelemek elrendezésének módja, az, hogy az alkotó mit, hova és hogyan helyezett el a képen, és ennek mi a jelentésbeli eredménye. A kompozíció a mű szerkezetét is jelenti, a felépítését, a részek egymáshoz való viszonyát, a kifejezőeszközök (vonalak, színek, formák) képen belüli rendszerét. A szimmetrikus, vízszintes tagolású kompozíciók statikus képet eredményeznek, az aszimmetrikus, átlós, függőleges tagolású kompozíciók, a ferde, íves vonalak pedig dinamikussá teszik a képeket. Fontos azonban a képi egyensúly megtartása: minden képen kell valamennyi feszültségnek lennie, miközben a legdinamikusabb kompozíció is kiegyensúlyozott.

Az aranymetszés az ókor óta számontartott tökéletes, eszményi arány, amely a természetben is megtalálható: a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik rész az egészhez. Az emberi test arányainak és a műalkotások formai szépségének, harmóniájának alapja. Ha a kép oldalait az aranymetszés szabályai szerint felosztjuk és a szembenlevő pontokat összekötjük, a vonalak találkozásánál kapjuk meg a kép aranymetszési pontjait. Ha a kép főtémája, mondanivalója a bal felső vagy a jobb alsó aranymetszési pont környékére esik, a kép arányos, egyensúlyos lesz, a befogadó tekintete e pontok körül jár körbe a képen. Lásd még: Fibonacci számsor.

Mint mindenben, természetesen az alábbi szabályok felrúghatóak, de a szabályok megszegésénél alapvető szempont, hogy tudjuk, mit miért csinálunk, miért rúgunk fel egy szabályt, és azt a képelemek, a tartalom igazolja.

- Csendélet nem létezhet érzelmi töltés nélkül, kell hogy legyen valami érzelmi kötés a tárgyak és az alkotó között.
- Gyümölcsöt és zöldséget nem jó vegyíteni. A főzés jó alap irány, zöldséget zöldséggel és hússal, gyümölcsöt desszerttel eszünk, ritkán keverjük.
- Maszkulin (banán, üveg, padlizsán, kukorica, kardvirág, paprika, uborka) és feminin (alma, körte, narancs, szőlő, rózsa, bogyók) formákat különböztetünk meg, ezek egymáshoz való viszonyában a forma mindig hangsúlyosabb, mint a tartalom, a néző elsődlegesen a formákat dekódolja, csak utána a tartalmat.
- Kiegészítők esetében (terítő, váza, tányér és egyéb kellék) ügyeljünk arra, hogy ezek esetleges mintázata kevésbé legyen hangsúlyos, mert az elvonhatja a figyelmet.
- A világításnál puha, szórt, sejtelmes fényeket használunk, kerülni kell az erős árnyékokat.
- 5 tárgynál többet ne használjunk, persze későbbiekben ez is felrúgható, de saját dolgunkat nehezítjük vele, ha túl sok tárgyat akarunk egy képre zsúfolni. Az elrendezésnél a páros számú tárgyak szoros viszonyt feltételeznek egymás között, a páratlan számú tárgyak stabilabb, kevésbé egymással, mint inkább a forma egészével keresik a kapcsolatot.
- Tárgyak elrendezésénél a háromszög talpán állva nyugalmas forma, hegyére állítva feszültséget kelt. A kör instabil, de ugyanakkor belső összetartó ereje van, a négyzet, rombusz, trapéz kerettörténetet hoz létre.
- A megvilágításnál a világosabb felületek előrébb, a sötétebbek hátrébb érződnek, a néző tekintetét pedig a fények elrendezésével vezethetjük, első ránézésre mindig a legvilágosabb felület kap figyelmet, ezért ha ki akarunk valamit emelni, akkor a tónusokkal, fényekkel tehetjük ezt meg.
- A mélységélességgel erősíthetjük a térbeliséget, de a túl szűk élességi tartomány nem engedi a nézőt kalandozni a képen, az élesben tartott formához szegezi a tekintetet.

Balla Demeter gondolatai a csendéletről.

Kattints ide a feltöltéshez!

Végtelenek
Hogy ne megint szorgalmi legyen, ráfogom, hogy csendélet.

Nagyon szeretjük ezt a képet, ezt a hangulatot, meg kell említeni Pécsi Józsefet is, emellett van egy hatvanas évek hangulata is, nagyon jól játszik ezekkel a csöndekkel. Jó a megfigyelés, és látszik az érzelmi viszony. Azért örülök, mert valós, látszólag jelentéktelen tárgyakkal hoz életet a képbe. Olvastuk a vitát a függönyről, nem szabad életleníteni, mert ez így együtt adja meg a hangulati hátteret, ha a függöny ebből kikerül és a konkrétságát elvesszük, akkor egy tárgyfotóvá degradáljuk ezt a hangulatot. (szőke)
értékelés:

Üzenet
Ezt a kétoldalas cetlit befalaztuk a fürdőszobacsempe mögé, kis filmesdobozba, kb 3 hete. Remélem eléggé jól nagyítottam ki a fontos részleteket. Bár így, hogy előre megmutatom, megtörhet a varázs. De ha egyszer híres, nagy, világmegváltó ember leszek, akkor mindenki ezt a kis üzenetet fogja keresni :D najó, csak viccelek.

Egy régi hangulatot idéző fekete-fehér, quadro képet látunk. Bár hasonlíthatna a kép a századforduló idején készített térhatású, nézőkén keresztül látható fotókra is, ennek ma újra divatja van, Prágában lehet barnított képeken látható meztelen nőket kapni, kis szemüveggel térhatú hangulata van. A felső osztat azonosnak látszik, míg az alsó eltér, hiszen egy üzenet olvasható rajta. Vélhetően ez az üzenet a sarokpontja a képnek, tulajdonképpen ez egy történet, de nem vizuálisan hanem elmesélve, vagy filmen. A házifeladat szempontjából nem érzem elég pontosnak, mert épp a csendélet forma ebben a másodlagos. Olyan, mintha a feladat alól kibújt volna az alkotó. A csendéletek túl picik, nem ők a hangsúlyosak, hanem az üzenet. Hangsúlyozom, egy stúdium munka szempontjából mondom ezt! Én szeretem a képet, csak nem tehetek mást, mint a lecke szerint próbálok értékelni, a lecke: Csendélet. (szőke)
értékelés:

Csendélet

Nagyon jó vertikális ritmusokkal indít a kép, a szürkés háttér erőteljesen emeli az üvegek dús színvilágát. Ami billenti a beállítást: az asztal és színe! Régen az estiskolán sokszor írtuk, hogy érdemes eldönteni "mire megy ki a fuvar", ez alatt azt értem, hogy az alsó vízszintes keret nagyobbat foghatott volna be, de akkor nyilván az a színsűrítés, amely a zöld, aranysárga, kék, mályva piros kapcsolódását jelenti, széthúzódott volna. Másrészt úgy érzem több bátorság kellene kimondanod: Igen, csendéletet készítek, nem akarok bizonyítani, hogy az üvegeknek van alja (biztos vagyok benne, hogy az üzenetem erős) merek csak a ritmusra figyelni! Így esetleg a négy üvegforma színei a szürke háttár előtt összegzettebben jelennek meg. Mivel tehetséges vagy és jó a téma választás és izgalmas, egy disznó. Ismételd, várom nagyon! (szőke)
értékelés:

Nagyon fontos megjegyzés ehhez a filmhez, hogy a látszólagos egyszerűsége mellett is van dramaturgiája, és ez építkezik egymásra, még akkor is, ha ott van benne az a bájos irónia, ahogy az alkotó küzd azzal, hogy a prágai OBI-ban vásárolt ablakfátyol úgy szaladjon le a kis madzaggal, ahogy kell, én is szoktam ezzel küzdeni, ezekkel a drótokkal. Nagyon emberi és nagyon gazdag ez az üzenet, amit ő küldött és azért, mert a legminimálisabb eszközökkel, a háttérzajjal azt a furcsa japán hangulatot hozza be egy egyszerű hanggal egy olyan térbe, ahol amikor a függöny fölemelkedik, akkor sejtjük, hogy ez egy lakótelepi lakásnak a sarka, szóval az urbanizáció kellős közepe, és ugyanaz a játékos módon megfogalmazott elvágyódás vagy repülés van ebben az alkotásban is, mint amit az előző tengeres képsorban kaptunk. Fontos dolog, hogy van az anyagaiban szarkazmus, ahogy itt is elcsúszik a függöny és egyszercsak ott van egy korrekt tárgyilagos üvegcsendélet, van is ebben egyfajta pimaszság, de nagyon szerethetően, nagyon olyan módon építve, tálalva, hogy egy pillanatra sem merül fel bennünk, hogy velünk van a baj és ránkborították az ebédet, hanem ott van egy üzenet, hogy a négy fal között a panelban van egy csoda, egy költőiség, miközben ha mindezt mérlegre tennénk, akkor azt kapnánk, hogy ez csak két darab függöny, két darab fölhúzókar, egy darab tapétázott sarok, két madzag, egy darab délután és még egy darab üveg, mosás után. És az egész elkezd lebegni, táncolni, van vége, eleje és története. Zsoltnak eszébe jutott erről André Kertész, aki élete utolsó tekercs filmjén, amikor már nem ment ki a lakásából, a lakásban található tárgyakat fényképezte az ablakban, ez majd látható lesz a Galériában is, és ami azért is érdekes, mert bár ő nem tudta, hogy az utolsó tekercs filmje, mi tudjuk és mégis ez egy egészen furcsa egyszerűsítés és sűrítés, lezárás. Ez az egyszerű beszédforma nagyon sűrített, és tág is egyben, miközben nem tudsz semmi konkrétumot mondani, és mégis lebeg az egész, valószínű azért, mert Márti tudja, mit akar. (szőke) értékelés:

Visszatekintés

A képen talán egy szociografikus alapot láthatunk és egy épületbelsőbe tekintünk be, a kamera közelében egy összetört ablakon át látunk be egy belső térbe, ahol egyértelműen egy óriási ütés betörte ezt az ablakot és a kompozíció ügyesen és jól úgy van létrehozva, hogy nem is tudjuk levenni a tekintetünket erről a Roncsfilm darabkáról, hogy Kisjuhász Béla épp most dobta ki a feleségét leves evés után az ablakon. Ami a viccelődés mellett érdekes a képen, azt lehet rá mondani, ha itt egy előző vitára gondolok, amit Marczingós barátunk kapcsán folytattatok arról, hogy a fotó semmi mást nem csinál, mint a valóságot rögzíti, hogy bár nem szoktam ilyennel példálózdni, de ahhoz a fotósnak is meg kell látnia az összefüggéseket és nyilván nem véletlen az, hogy ez a fényképezőgép itt ezen az ablakon keresztül kattintódott el. Mire akarok kilyukadni? Vérvörös színű az a szúnyoghálós ajtó, és egyszerűen ilyen festéket nem lehet az OBI-ban kapni, mint amilyen festékkel ennek az asztalnak az alja le van festve, elég intenzíven, mert még az asztalkeretnek az aljára is jutott, és ez a vörös nagyon beszédesen kapcsolódik ehhez a törés állapotához és így a vörösből asszociálunk arra, hogy mi történhetett itt, miközben ezen a képen semmit nem látunk, mert ezen a képen csak a hiány van. Nem látjuk az ütést, nem látjuk a halott embert, nem látjuk a véres fejet, de mégis a háttérben lévő vörös és az egész képen jelenlévő szürkés rózsaszínek vibrálást hoznak létre, egy szinte egy akár New Yorkban megszokott verekedés utáni állapotot. Ezt a képet nagyon jónak tartjuk. (szőke)
értékelés:

Rend
Egy éjszaka szennye.

Nekem az a problémám, hogy egyértelműen csendélet kategóriát látunk, ide is küldte be az alkotó, az ellentétpár is a címben van, de mégis azt érzem, hogy nem áll össze kompozícióvá a káosz bemutatása. Káosszal nem ábrázolunk káoszt. Nem sűrített az üzenet. Attól, hogy lefotózom az íróasztalt, attól még nem lesz kép. a Világítás jó alap lenne, egységesnek kell lennie a beállítással, és az egész képpel. Most a tányér a villával rendben van, a lámpa rendben van, talán még az egér is, de a többi egy összevisszaság, sem formailag, sem a közlés maga nem elég határozott. (szőke)
értékelés: