9. Csendélet

Aszály

Kedves Feri, azt kell, hogy mondjuk neked, hogy aki olyan képeket tud készíteni, amiket itt lejjebb láttunk, annak oda kell figyelnie már minden apró részletre. Lassan háromszoros kiskondás vagy, ezért is nálad már indokolt, hogy szigorúbbak legyünk a disznók osztásával. Ez a kép egy nagyon szép megfigyeléssel indít. A növény grafikai rajzolata jó alap. De a megfogalmazásnál neked kell arra figyelned, hogy ezt a formai játékot csorbítás nélkül mutasd meg nekünk. Szép a virágzat is, de igazán a drámai sűrítés az elszáradt leveleknél van. Ezt te egy világos háttér előtt mutatod, ez a háttér egy átmenettel jelentkezik a sötétből a világosabb tónusok felé, és te a választásod során úgy döntöttél, hogy a virág kapja a sötét részt és a száraz levél a világosat. Ezt a döntést nem érezzük indokoltnak, mert így a figyelem a virágon erősebb, holott az kevésbé fontos, csak kiegészítő szerepe van, míg a levelek drámáját a háttérből ki kellett volna emelned. A gép és a döntés exponáláskor a te kezedben van, egy kis elmozgással máris megfordíthattad volna ezt az arányt, és úgy egy erős közlést kaptunk volna. Ha egy kávé mellett ülnénk a Katica büfében, azt mondanánk, hogy a virág minket nem érdekel igazán, az csak a kompozíció miatt szükséges. (szőke)
értékelés:

A nap tollából

Ilyet rajzolt nekem az asztalomra.

Sokat hezitáltunk ezen a képen, valószínű azért, mert ez a fajta csendélet megközelítés mindkettőnket nagyon is inspirál. Mégis, az a fajta költészet, az az izgalom, amely a beeső fény és a tárgyak által kirajzolt árnyék ritmusokat mutatja, azt valamilyen módon, még ha felső gépállásban, tehát fölülnézetből is, visszahúzza, racionalizálja, hogy látjuk hogy mik azok a tárgyak, amelyekből ez a kompozíció építkezik. Tehát lehet, hogy ennek az egésznek a bája, érzékisége, erotikája még erősebb tudna lenni, ha a reális eszköz nem látszana a képen. Esetleg a trükk eszközét eltüntetnék, még varázslatosabb lenne ennek a játéka. Tehát ez egy izgalmas út, de ha időd engedi, akkor próbálkozz ezzel a komponálási móddal másképp, úgy talán, hogy csak a papírlap látszik. Mi van, hogyha a papírlap, mi van, hogyha álló a forma, ezzel jó lenne játszani, mert ez a gesztus erős, de ez így csak gesztus marad. (szőke)
értékelés:

Konzervláng
Csendélet témára készült a kép. Bár nem mozdulatlan, de egy lassú folyamat végeredménye lett megörökítve. Igyekeztem geometriai alakzatokat variálni.

Attól függetlenül, hogy van az egésznek egyfajta misztériuma ezzel a gyertyalánggal, most, mivel egy kockás lapra helyezte a teamécsest, ami össze van törve, külön hagsúlyt kap a kockázott lap. A kifolyt viasz, gyufafejek és ez az egész folt ezen a kockás irkapapíron, ehhez az egész kompozícióhoz nem biztos, hogy ez a kockás lap illeszkedik. Visszarántja ezt a romantikát, misztériumot a mindennapokba, olyan érzetet keltve, minthogyha ez a papír lett volna, amit oda lehetett rakni jobb híján, vagyis nem tudatos választás eredménye lenne. Arra gondolok, hogy ha valami régies felirat, név, vagy információ lenne ezen a papíron, mintha ez a gyertyaláng el akarna valamit égetni, mert azt látja az ember, hogy itt kifolyt a viasz és előbb-utóbb a papír is föl fog gyulladni, szóval lehet, hogy valamivel egy kicsit meseibbé lehetett volna tenni az egészet. Emellett talán a kép aljából egy két ujjnyit ha lemetszenénk, akkor a kép sűrítettsége is erősebb lenne. (szőke)
értékelés:

Az utolsó nap
Egy kép a csendélet leckéhez. Mert Hegyi pedellusunk szerint nem az erősségem.:)

Kedves Feri, szép csendéletet küldtél, de igazából nálunk túl sötéten jelenik meg. Nem tudom, hogy ez volt-e a cél, de így most elvesznek a részletek, miközben az ég, a napfény tónusa igényelné, hogy maradjon részlet a lekonyult napraforgóban is. (szőke)
értékelés:

Taliándörögdi etűd
A katolikus templom részlete

Kedves Henrik, én ezt a képet, mivel nem vagyok fotós, önhatalmúlag fekete-fehérnek tekintem, tudom, hogy színes. Rendkívül izgalmas a szürkék és egészen világos fehéreknek a játéka, itt utalnék Vaszilij Kandinszkij munkáira, ritmikájára. Nagyon örülök, hogy abban a nyüzsgésben, abban az őrületben, fesztiválhangulatban egy ilyen letisztult ritmust is fel tudott valaki fedezni. (szőke)
értékelés:

Dörögdi csendélet

Kedves Tamás! Egy nagyon speciális békaperspektívát, egy alsó gépállást látunk itt, akik lenn voltak a Művészetek Völgyében, sokat jártak benn a az Ősök Házában, azok tudják, hogy egy egészen különleges pozíciót kellett Tamásnak találnia, mert általában a látogatók ebből a nézőpontból az előszobát, ahol Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva Gaál István Keresztelő című filmjében 1967-ben ugyanitt ült, ahol ez a kislány, nem látják. Mégis azt mondanám, hogy tekintsünk el ettől és mint kompozíciót nézzük a képet. Az előtérben életlenül egy rózsaszín kupakos ásványvizes palack látható. Az élesség a középpontban lévő lábakon és az azon lévő vietnami papucson van, és sejteni lehet, hogy a háttérben az asztalon valami "Művé" szó indulhat el, de a hangsúly az élesség szempontjából a két lábon van. Azon elgondolkodhatunk, hogy mi történne, ha az élességet a vizes palackra tennénk át és mi történne így a kép kompozíciójával, miképp változna meg az üzenete, ez csak egy kérdés, de azt talán érdemes lenne megfontolni, hogy a képen kívül bal oldalon egy kis tükröt, vagy lámpát el lehetett volna helyezni, amellyel a kép jobb oldalán lévő életlen üvegre valamit ráreflektálhattunk volna, megcsillanthattunk volna. Abban a pillanatban, ha valami kis pluszt kap ez a furcsa éteri rózsaszín, (maradhatna akkor az élesség középen), akkor abban a pillanatban elindulhatna az a ritmika, ami a Feri barátai képen látható, magyarán a térben előre-hátra történő haladás. Esetleg ha a füzet bal oldalra kerül, az is beindítaná ezt a forgást, ráadásul akkor a keramit kockák is a lábak felé vinnék a tekintetet, amit így most a füzet megakaszt. Persze lehet, hogy a teremőr kislány észre se vette, hogy Tamás fényképezett, mert esetleg az átmulatott éjszaka után így az ötödik napon már aludt, és ez jelenthetett esetleg plusz leküzdendő nehézséget is, és ha ez az igazság, akkor a füzetet megbocsájtjuk Tamásnak. Zsolt közbeszólt, hogy egy kis trükköt mondana. Mégpedig azt, hogy kis elmozdulással (vagy a modell lábának mozdulásával) elérhető lett volna, hogy a térképre írt Művészetek Völgye feliratból megmaradjon a "Művészetek", így egy izgalmas verbális plusz üzenetet is kapunk - az öreg rókák ilyesmivel szoktak játszani. De ennek elmaradása nem hiba, csak egy plusz lehetőségről szóltunk. Jövőre Tamás újra bekucorodik a sarokba és megismétli a képet a harmadik disznóért. (szőke)
értékelés:

alkalmi csendélet

Márti képe egy disznót azért kap, mert cinikus, és itt a többieknek mondanánk, akik esetleg nem régóta vannak itt az Estiskolában, hogy az első meghatározó kép az oldalon Mártié volt, másrészt, ha az elmúlt háromnegyed évet megnézitek, akkor mesterünk, Balla Demeter egyik képére enyhén szólva hajaz a kép, ebből kifolyólag lehet azt is érteni, hiszen Márti nálunk már egy közfogalom, olyannyira, hogyha az ember szemtől-szembe találkozik vele, akkor szinte nem is ismeri fel, lásd ugye a Pedellus és Márti találkozásai Dörögdön, ez majd később egy híres film címe lesz - itt meg kell, hogy jegyezzük természetesen, hogy egy ilyenfajta alkalmi csendéletet csak egy nő hozhat létre, éppen azért, mert ezen a képen szinte vágyjuk, várjuk, hogy Balla Demeter megjelenjék. De nincs ott. És talán pont ettől a hiánytól nagyon is azt lehet érezni, hogy egy női lélekkel komponált képet látunk. Ugyanúgy, ahogy a képen nincs rajta Balla Demeter, és erre mondom a kép pimaszságát, és ezért kell, hogy a második disznót is megadjuk a képnek, nincs rajta a mostani alkotó sem, nincs rajta Márti. A harmadik disznót a kép csak azért kapja meg, mert a kép kompozícióban rendben van. (szőke)
értékelés:

hágó

Talán ennél a szorgalminál annyit jegyeznénk meg, hogy formailag érthető a tájkép, ugyanakkor, nyilván a napszakból adódóan, a színek találomra és nem tudatosan vannak elhelyezve a képen. Mit értünk ez alatt? Egy táj más képet mutat reggel, délben, délután és estefelé is. Nem csak az árnyékok változnak, hanem színben is erős eltérések vannak, és ezeket az eltéréseket a fotós használhatja a kompozíció, az üzenet hatásának, drámájának fokozására is. Itt a színek nem segítik azt a fajta dramatikát, amit a kereszt, kopár táj és üres ég jelent, mivel az előtérben lévő talaj és a szürkés zöldek kevert színekként gyönge és nem dramatikus erővel jelennek meg. Így azt kell mondjam, hogy nem keresztnek, hanem régi villanypóznának tűnik a forma. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy ha lejjebb helyezhedsz el a kamerával és kicsit közelebb mégy, akkor a kompozíció megmarad, de a kereszt az égbe jobban beleemelkedik, így a hatása is erősebbé válik. (szőke)
értékelés:

Gazdi csendélete
Horgászat horgász nélkül, horgászkellékek horgászbot nélkül. Csend. Egy kísérlet egy mérlegszerű kompozícióra, játék az egyensúllyal és a hiányával.

Kedves Csaba! Nagyon szimpatikus a kompozíció, középpontos elrendezésű, látszólag informatív kép, mert egy mólót látunk, egy vízparton, de valójában ez egy absztrakt képjáték, ugyanis egy T alakú forma, nevezhetjük ezt mólónak is, uralja a fekvő képet. Balról jobbra haladó ferde átló hozza mozgásba a kompozíciót, ami úgy jön létre, hogy a kép bal alsó sarkán van egy szilvamag formájú ív, nevezzük csónaknak, a kép jobb fölső sarkában pedig van egy szék, ami az átló másik részére van kihelyezve. Ettől izgalmas lenne a kép, de ha a ritmikát nézzük, akkor véleményünk szerint ha a kép jobb oldalán lévő vízfelület kis szeletét levágnánk és áthelyeznénk bal oldalra, akkor a csónak formájából, ritmusából, ívéből többet láthatnánk és így a T forma is kibillenne a középpontból, ami jót tenne a kompozíciónak. Két disznót adunk a képre, bár tökéletesen érződik, hogy az alkotó ritmikai játékot akart közvetíteni, aminek nagyon örülünk, hogy úgy kezd el egy absztakt formával foglalkozni, hogy közben a kép reális üzenetet is hordoz. A folthatások tömegeloszlására kell nagyobb figyelmet fordítani - és mint mindenkinek, azt javasoljuk, hogy ha megoldható, próbáld a képet újra elkészíteni, mert ez a legjobb módja a gyakorlásnak, tanulásnak, hogy berögzüljenek a kompozíciós technikák. (szőke)
értékelés:

Ági csendélete
Szent Iván éji két láng egymásba olvad.

Kedves Ági, a mécsesek kapcsolódása jól érthető, jó a témaválasztás, megint kompozíciós problémáim vannak. A fekete mécses melletti jobb oldali képfelületnél nem értelmezhető az üres tér, ezt esetleg le kellene vágni. Igazából pontatlan a kompozíciós szerkesztése a képnek, készítsd el újra. (szőke)
értékelés:

Vége a kaszálásnak

Probáltam hitelesebbé tenni, hogy 9-kor már dögmeleg van. :)

Kedves Feri, a fekete-fehér három, a másik semmi. Legyél határozott, magadra hallgass, az első megérzésed volt a jó, a javítás, a színek épp a konkrétságukkal veszik el a fotó erejét ebben az esetben. (szőke)
értékelés:

csendélet
Nem szándékosan megtervezett kompozíció. Megláttam, és megörökítettem. Egyébként meg a víz a mindenem.

Kedves Boglárka, a 40-es 50-es évek jutnak az eszünkbe, nagyon szép és elgondolkodtató képet küldtél. A borvizes üvegnek más a matériája és az üveg szürkéi nem lehetnek azonos értékűek a falon vetett árnyékkal, mert az egyik az előtér, a másik a háttér. Ráadásul ha a középtónusokkal játszol, akkor az üveg sokkal anyagszerűbb lehetne. Többször előfordul, hogy arra hivatkoztok, hogy nem beállított egy kép, hanem így találtátok. De ez ritkán jó érv, mert a fényképész, filmes a világot nem csak leképezi, hanem a maga képére formálja is. Ezért még akkor is kell törődni a tónusokkal, elrendezéssel, ha az alap beállítást úgy találod valahol. (szőke)
értékelés:

Csendélet

Kedves Márti, a tükröződéses képnek, ami az Estiskolán nagy divat, nem elsősorban a felhők, vagy a butellás üveg, vagy az a valamilyen hétvégi háznak az ablak előtti polca, nem ezek a szerkezetek a titkai, bár a képen nagyon érdekesek az egyeneseknek a ritmusai, osztásai, polc széle, tükröződő ház, ablakszél, vagy akár, hogy függőlegeseket nem találunk, a titok mégis abban a vörös színben rejlik, amelyik a tükröződő butella felületén érzékelhető. Attól izgalmas az egész kompozíció, hogy alapvetően bár sejthetőek színek a képen, tompított kékek, okkeres felületek, szürkék, valamennyi sötétbarna, de összességében mégis inkább monokróm, vagy egynemű tónusrendszeren belül működő visszafojtott rendszert látunk. Kivéve a vöröset. A festészetből tudjuk, hogy elsősorban a plakátfestészetben a századfordulótól ismert technika a szürke és vörös használata, ami mindig diszharmóniát hoz létre. Itt erről a titokról van szó, és ez nagyon jól van arányba hozva, mert a vörös pici, ráadásul az egyetlen görbék által határolt felület is egyben. (szőke)
értékelés:

Csendélet macskakőből

Krisztián, ha jól érzékelem, akkor ez eredetileg egy álló kép lehetett, valahol egy régi század eleji utca régi köveiből. Azt én jó ötletnek érzem, hogy átforgattad fekvő formába és elsősorban ebben nekem az a szimpatikus - miközben a kép nem akar többet egy formai ritmus játéknál - hogy létrejön egy szürreálisabb és asszociatívabb második jelentéstartomány, ami nem kötődik a valósághoz, hisz az egész lehetne egy gyík bőrfelülete is. Ettől válik szerintem ez a kép többé és izgalmasabbá egy dokumentumnál. Ez a fajta második tartalom, üzenet, elsősorban a film sajátja, Eizenstein, Makavejev, ahol például a vágással érik el azt, hogy egy kép saját rendszere indukál egy második üzenetet. Filmnél ezt könnyebb elérni, hogy A és B történetet egymásra vágod és kapsz egy C összefüggést. Ennél a fotónál az A jelentés az álló formájú exponálás, B az elforgatás, amitől A és B összefüggéseként jelentkezik a C szürreális üzenete. (szőke)
értékelés:

bolhapiac 1
Mindent egymás mellé lehet rakni.

bolhapiac 2
Tematikus csendélet.

bolhapiac 3
A piacon eladni kell, de ehhez jó képet kell vágni-rakni az asztalra, vonzó csendéletekkel csalogatni a vevőket...

Kedves Krisztián, munkád képsorként nem értékelhető, mert nincs benne történet, ami indokolná, hogy több képet látunk. Csendéletnek egyik sem nevezhető, mert találomra fellelt tárgyakat látunk egy zsibpiaci árus asztalán. ha megengedte, hogy fotókat készíts, annak se lehetett volna akadálya, hogy kompozícióban rendbehozd a képeket. Az első kép lehetne az, amivel érdemes lenne foglalkozni, de így az is csak egy talált kép. A második kép zavaros, a harmadik képen a BoneyM lemez és az üveggolyók kapcsolata nem világos. A bolhapiac kitűnő terep, arra jó ügyelni, hogy az árusok nem mindegyike szereti, ha fotózzák a holmijait, de egy-egy jó portrét el lehet lesni. Ha tárgyi környezetet is hozzáadsz, zsánerképek születhetnek. Csendélethez szükség van arra, hogy tudd, melyik tárgyat miért rakod a másik mellé. A véletlen ritkán komponál jól. Remélem, hogy ez nem veszi el a kedved és ennek értelmében új képeket kkapunk tőled. (szőke)
értékelés: