9. Csendélet

Élet, csend
Élni - élni hagyni - tapintat - hallgat - csend - egysíkú - ismétlődik - ritmus
[ - körforgás - halál]

Megint csak Moholy-Nagyot kell megemlíteni ennél a képnél is, és azt nagyon fontosnak tartjuk, hogy Csaba észreveszi a nagyváros ritmikájában, dinamikájában ezeket a vibrációkat, talán egy picit dől a kép, ami zavaró viszont, ez nem tesz jót a képnek. (szőke)
értékelés:

Vitamin
Számomra a csendélet elsősorban gyümölcsöket jelent, talán leginkább azért, mert pici gyerekkorom óta viszolyogva néztem egy gyümölcsöskosarat ábrázoló olajfestményt a falon, amin a festő szükségesnek látott elhelyezni egy hatalmas fekete szarvasbogarat is. Gondolom kellett a kompozícióhoz, vagy valami ilyesmi. Szóval egy kicsi, bujkáló ellenérzéssel álltam neki a csendélet leckéjének. Nem is ment, amíg meg nem láttam ezt a félig elfogysztott gránátalmát, és a megkezdett banánt a tányéron. De ők, egy pici igazgatással már olyan csendéletet alkottak, amivel kapcsolatban már nekem sincs ellenérzésem; színeiben is érdekesnek találom és a kompozíció is tetszik.

Van egy hosszú leírás a csendélettel kapcsolatban, hogy a csendélet mit jelent az alkotónak. Én azt szoktam mondani, amikor pihenőcsoportok vannak lenn, és testkódokkal kapcsolatos elemzések hangzanak el, hogy igazából a verbalitás nagyon sokszor félrevezet, nem azt fedi, ami az emberben zajlik. Itt is azt kell mondjam, hogy a képet a szöveg nélkül is kell tudnunk értelmezni, sőt, az a véleményem, hogy a szöveg egy másik fajta értelmezés felé akar minket elcsalni, miközben a kép egész egyértelmű és határozott képi jelekkel üzen. Melyek ezek a képi üzenetek? Egy nagyon sötét fekete alapon egy foltokkal teli ovális tányérban vörös színeket látok és ez a sötét asztallap szegélyeződik metrikus, szabályos négyzet formákkal, nevezhetjük ezeket csempéknek. Hosszú megfigyelés után elképzelhető, hogy az ember rájön, hogy itt egy értetlen banánt, és valamilyen gránátalmának megmaradt darabját láthatja, ugyanakkor hangsúlyoznom kell azt, hogy maguk a formák, a sötétzöld növény, a növényen rajta lévő a zöld és a vörös keveredéséből létrejövő oxidált barnás foltok, a ráfröccsent gránátalma nedvek és a tányéron eleve elszórt, fröccsent foltok egy egészen más asszocióciót tükröznek. Azt kell mondjam, ez a kép nem vidám kép, sőt, ez egy drámai kép és inkább afelé hajlik az ember gondolatmenete, hogy akár kórházakban, műtőkben, kritikusabb helyzetekben láthat ilyen szituációt. A vörös mint szín üzenetként az érzelmeket, a szexualitást, az életet, az energiát adja, mutatja, de itt mindenféleképp sérült növényeket, átalakított növényeket látunk és igazából nem egy életszerű közegben, hanem valamilyen fajta kémiai állapotban, a két növény csonkított formában van jelen és minden más pedig az urbanizációt jelzi. A tányér kerek, zárt formája a női princípiumot jelzi, a banán enyhén szólva nem egy étvágygerjesztő színvilágban jelenlévő beállítása fallikus üzenetet hordoz és ennek a kettőssége valójában az én sejtésem szerint a mögöttes üzenete a képnek. Ebből kiindulva nagyon nagy kérdőjeleim vannak, hogy a kép címe mit jelent. Ha mindenképp foglalkozni akarok a kép címével, akkor azt kell mondjam, hogy ez a kép a konfliktusról szól, egy olyan fajta konfliktusról, amiben egyértelműen fájdalom, feszültség van jelen, és jelen van benne valamilyen fajta identitás és jelen van benne valamilyen válaszadásnak a keresése. Ebben a képben nem történik meg a válaszadás, de megtörténik egy expresszív és kiáltó, sokkoló formája az üzenetnek, amely semmiképp nem kapcsolható össze a leírt narratív szöveggel. Ez a szöveg nagyon jó és fontos, mert egy ember helyzetét írja le és azt, hogy abban a helyzetben egy géppel, egy exponálással hogyan lehet a tudatalattit és a mély, lelkivilágot tükrözni. Ezt egy nagyon jól átgondolt képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Cipő

Nagyon szép öreg cipőt találtál, ami ha a használati tárgy mivoltából kiemeled, egy szépen világítható tárgyat eredményez, de ezen a képen most azáltal, hogy benne hagyod a talált környezetben és fényekkel sem rendezed át úgymond a kompozíciót, nincsenek személyes hangsúlyok, csak a rácsodálkozás. Amint azt már írtuk, egy tárgy ritkán találódik úgy meg, hogy az egyből fotóképes legyen, a fotográfusnak az a dolga, hogy a személyes érzéseit, a viszonyát is megmutassa azzal, amit kiemel. A háttér most kusza, értelmezhetetlen. Ha megvan még a cipő, akkor tedd meg, hogy eljátszol vele újra. (szőke)
értékelés:

Nyugalom

Egyrészt akár egy Menzel filmből is lehetne egy kép, de akkor lehetne igazán ütős a megoldás, ha a háttérből előbbre kerülhetnének a tárgyak. Magyarán ha a szék és a lavór marad ott, ahol van, és az asztalt előrébb húzod, akkor egyrészt helyzetbe hozod az előteret is, másrészt a fa ágainak struktúrájából is jobban ki tudod emelni a fő motívumot. Mindenképp jó lenne, ha ezekkel a szép öreg tárgyakkal foglalkoznál, talán egy picit magasabb gépállásból is. Légyszíves ismételni ezt a témakört, amikor lehetőséged adódik, most ez két disznó. (szőke)
értékelés:

Rózsák
Szépség, nyugalom, mulandóság

Megadjuk a három disznót, de ha a kamerát picit mozdítod, akkor a rózsák és az árnyékuk nem ér össze, mert az, ahol most összeérnek, az nagyon zavaros. Ha élesebb lehetne az árnyék, akkor még azt is meg lehetne próbálni, hogy a fő tárgyakról az élességet elviszed az árnyékra, mintegy a hangsúlyt áthelyezve ezzel. (szőke)
értékelés:

Remegünk a vágytól
Üveggolyóképek 5. - Fényképezni fogunk, örökké fogunk élni

A kép hangulata, formavilága, színei picit a japán szobabelsőkre emlékeztetnek, meg nem mondom, miért, talán a világos és kék, a színek és formák kapcsolódása miatt. Sejtésem szerint ez a kék felület valami folyadék, ami szintén mozdulatlannak látszik, és láthatjuk azokat a technikai eszközöket, zseblámpát, kis fényeket, amikkel a tárgyak meg lettek világítva. A kép a csendélet kategóriába, leckéhez lett beküldve, és ezt a feltételt bizonyos tekintetben teljesíti, hisz tárgyakat látunk a képen. De ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezek a tárgyak egymáshoz képest milyen rendszerben, milyen kompozícióban helyezkednek el, akkor az esetlegesség miatt már csendéletről nem beszélhetünk. A csendélet ugyanis nem tárgyak véletlenszerű egymás mellé helyezése, avagy talált kép, a csendéletnél minden egyes képet alkotó résznek pontosan meghatározott helye és szerepe van. Itt látunk egy kis virág tálat, amiből csak a szirmok láthatóak, látunk egy fél vázát, amiben nem felismerhető drótok vannak, láthatjuk a kis kancsóba tett zseblámpát, a tálat a kék festékkel, és azt az ominózus fehér kendőt, amit a takarítónő már az előző képnél is ottfelejtett. Ezek a manifesztumok nem adnak ki egy közös történetet és ami a legfontosabb, nem állnak kompozícióban egységgé össze. Ennek még egy oka van, és ez a vágás, aminek következtében minden képen szereplő tárgy felismerhetetlenné válik. Márpedig ha ez volt a cél, hogy a konkrét tárgyak ne önmaguk jelentésében legyenek jelen, akkor maguknak a formáknak kellene esztétikailag és kompozícióban rendben lenniük. Ez a vibráló, zavaros szerkezeti rendszer nem tud jelen formájában másról szólni, mint az esetlegességről. Ez így inkább nevezhető az előző kép werkfotójának. A csendéletnél viszont az úgynevezett halott tárgyak egymás közötti kapcsolódása, rendszere ad ki egy üzenetet. A csendélet a lehető legritkábban talált, a kiindulás maga lehet egy ilyen impulzus, de a végső formának már minden tekintetben indokolhatónak, egymásra épülőnek és esztétikailag is helyénvalónak kell lennie. Ha bármi marad, ami nem indokolható, akkor ott a néző is meg fog akadni. (szőke)
értékelés:

Fehér folt

A cseheknél vannak jobb szürrealisták, például Saudek, bár itt humort nem látok, bár lehetne, mert ha beszakad a tető... Feri, picit többet várunk tőled már, technikában is, mert itt a beavatkozás is elég durván látszik, a digitális zaj, ami a szütymörgés miatt jelentkezik, szóval ha már tető, akkor hol a macska? (szőke)
értékelés:

zöldség

Ezt a képet nagyon szeretjük, a Zsolt majd elmondja, hogy Demeter mit üzent, érdekes az a nagy fallikus ügy, amit ott gyökérként, vagy fehérrépaként ebben az egész hedonikus csakravilágba mint szaporítószerv belehelyezkedik, mellette, szinte a Gyűrűk ura furcsa mutánsát képzeltetik el velünk, ahol egyszerre ennyi golyó van, szépek a színek, nagyon életigenlő kép. (szőke)
   Szóval Demeter is megnézte és azt mondta, hogy rendben van a kép, kicsit az élessége kérdéses, egyedül a kép jobb oldalán lévő alufóliát kellett volna befelé hajtani, hogy a fény ne lukassza ki a képet ott.
értékelés:

Karácsony

Mesélj nekem angyalokat,
pöttyös labdát, hintalovat,
kisautót, mindjárt négyet,
ceruzákat, csupa kéket!


Hóesést, meg jégvirágot,
napsütötte szép világot,
csillagszórós fenyőfákat,
napelemes Jézuskákat!

Nem tudjuk értékelni. (szőke-hegyi)

Ősz

Nagyon szimpatikus, speciálisan értelmezett tájképfotót látunk, nagyon izgalmasak az előtérben a makro értékhatáron belüli csillanások, és nagyon izgalmasak az élességek is, amelyek megjelennek ezen a mezei virágszálon, jó ritmusban érzékelhetők a tűszerű szőrök, de mégis azt mondanám, hogy ezek a képek azért igényelnek valami fotós trükköt a természeten kívül. A természet is nagyon sokat segít, de mondok egy javaslatot, hogy miért kérdéses számomra a kép bal alsó felén látható szinte háromszögszerű sötétbarna. Ez azonos tónusú a bogáncs belsejében lévő felülettel, amiben részleteket nem is lehet felfedezni, olyannyira azonos ez a két tónus, hogy egy térbe helyezi a hátrébb lévő talajon lévő sötéteket az előtérben lévő sötét folttal, ezáltal az a térbeli játék, amit az élességgel és a tűhegyekkel létrehozott, megzavarja a térérzetet. Az a javaslatom, hogy valami parányi tükörrel vagy reflexanyaggal egy picit reflexelni kellett volna erre a bogáncsra, hogy mégiscsak érezzük ennek a növénynek a térbeli hengerformáját. Így most olyan, mintha egy nagy késsel bele lenne vágva a bogáncsba, pedig ez nem valószínű. A belseje így lyukként érzékelhető, azért is, mert ez a tónus megtalálható a síkra redukált bal oldallal. (szőke)
értékelés:

csendélet

Hát, Mártival el vagyok keseredve, egyre jobban, mert ez nem állapot, hogy a Márti beküldi a képeket és azt kell mondani a Márti dolgaira, hogy a Márti képe jó. Mivel itt ül mellettem a Zsolt, hogy kezdjen el vitatkozni velem - Nem tudok, sajnos, mondja Zsolt - mert alapvetően én ezt - Nem tudok, nem tudok, mondja Zsolt - én ezt a képet, szóval ebből elegem van. Szóval hogy Márti beküld egy képet és nem lehet... nem lehet normálisan, egy... egy... egy... szóval hogy nem lehet kritizálni, ezt kikérem magamnak, tehát kérem a Zsoltot, hogy ha ez így megy tovább, akkor egyrészt azt feltételezem, hogy a Zsolt súg a Mártinak, vagy én nem tudom, hogy itt mi van, nem erről volt szó, hogy minden képe jó, tehát három citromdisznó. (szőke)
értékelés:

Legújabbkori lelet egy Neszebári ásatáson
Ez a kép is kifejezetten ide készült, de tudom, kéne készítenem majd olyan "Gyümölcsöstál az asztalon" típusút is.

A csendélethez türelem kell. Ha van módod rá, keresni kell azokat a fényviszonyokat, ami neked segít és nem ellened dolgozik. Nem biztos, hogy optimális helyet találtál ahonnan fényképeztél, és az árnyékok is beleesnek a gödörbe. Ha vársz, mivel a modell nem szalad el, állvánnyal egy későbbi időpontban érdekesebb színeket találtál volna, és lehet, hogy az árnyékok és izgalmasabban mutatnának. (szőke)
értékelés:

Elfelejtve

Azt hiszem, hogy nem árulunk el titkot, hogy ennél a képnél egyfajta archaizáló fényelést látunk, mintha egy régi filmnek, Herkulesfürdői emlék, Egy erkölcsös éjszaka, egy kockáját látnánk. Van ezen egyfajta lazúr, egy kékes hangulat pluszban. És annak ellenére, hogy ez erőteljesen rajta fekszik a képen ez a kékes hangulat és ez is fogja össze, hiszen a lazúrt nem csak azért használták régebben a festészetben, mert Leonardo szerint ezt a levegő eget hozták létre, hanem időnként összefoglalásként is, csak itt az a problémánk, hogy a háttérben lévő acél karosszék vagy íves forma ettől a lazúrtól eltűnik a háttérből. Én egy pirinyót világosítanék a fátylon, hogy a háttérben azok az ívek láthatóak legyenek. (szőke)
értékelés:

Csendélet Márknak

Egyrészt szeretném megköszönni, hogy az oldalon dolgozók küldenek egymásnak anyagokat, üzeneteket, válaszmunkákat, ez nagyon örvendetes. Másrészről viszont, azon kívül, hogy ez egy üzenet Márknak, azon kívül, hogy a címében benne van, hogy csendélet, érdemes megemlíteni egy-két dolgot. Ez egy naplementés, demerungos felvétel, és pont emiatt egy vakus kép. De olyan szinten telelőve a vakuval, hogy ez a szerencsétlen olcsó vaku amit csak tud, rálő erre a paradicsomra és földecskére. Erre mondatnánk még, hogy érdekes az, ha a sötét házfal, ajtó, kovácsoltvas melletti rész formái, vagyis a háttér egységes lenne. De most a paradicsom elszáradt levelei és a többi tárgy, amit látunk, sokkolóan esetlen, és ennek az oka mindennek ellenére nem elsősorban a technikában keresendő, hogy csak egy vakuval dolgozik az alkotó, hanem hogy nincs eldöntve az üzenet, az ok, amiért a kép készült. Egyik bizonyíték például maga a műanyag cserép, aminek a szélén megcsillan a vaku, de az ívbe csonkol a fényképész, így a kürtkagyló is lecsípődik. Így nem marad más, mint az elszáradt levelek ritmusa, de az így nem elég erős, nincs letisztázva, zavarosak az ornamentikális jelzések. Volna összefüggés a háttér kovácsoltvas formáival, de így, félig kidolgozottan, egyrehányódva olyan, mintha egy bevásárlószatyor tartalmát kiöntenénk az asztalra. Ha a megrendezett csendéletekkel szembe akarunk menni, az nem fog sikerülni, ha a véletlent nem rendezzük meg, mert a véletlen csak ritkán jelenik meg esztétikájában, komponáltságában olyan formában, ami üzenetként működhet egy fotográfiánál, vagy egy filmnél. Ahhoz is tervezés szükséges, hogy a néző véletlent lásson. A szándék ettől még nem rossz, amivel a kép készült, de arra kérünk, pontosíts a fogalmazásnál. Erre most nem tudunk disznót adni. (szőke)