Elemzés

Igen, Zoli, itt van a dolog, levetted az effektet, működik a kép. Tökéletesen rendben van, jó ritmus, izgalmas, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Na, végre, itt van egy kép, tökéletes a ritmus, nagyon szép az egész, nagyon szépen elmosódtak a vonalak, jól hozzák a mozgás élményét, a felszabadultságét, miközben kellően izgalmas az egész ahhoz, hogy ne csak egy primér vonalon menjünk végig, hogy ő egy felszabadult mozgássorozatban van benne, hanem akár gondolhatom ezt az egészet valami futásnak, de akár zuhanásnak, süllyedésnek is, mindegy. Ez a nézőben hagyja ezt az egészet játszani, és ez erénye ennek a képnek. Attila, látod, ez abszolút jól működik, nincsen túlbeszélve, túldumálva, nem javítottál különösebben rá, vagy ha igen, mégsem erőszakos annyira, hogy leugorjon a végtermékről, úgyhogy köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Kedves Eszter, ezt a barnított dolgot felejtsük el, még akkor is, ha érzelmesek vagyunk a házasságkötés szempontjából, és a megrendelőt is beszéljük le róla! Lehet, hogy ő kéri, hogy ilyet szeretne, mintha a saját nagyanyja lenne a képen, de az idő ezt meg fogja tenni, ki fogja neki barnítani, ha sokat tartja a napon, ne dőljünk ennek be. Ez a kép fekete fehérben gyönyörű lenne. Nagyon szép maga a ritmus, és nagyon fontos az, hogy a férfi csak a kezével van jelen, és az egész egy nagy fekete tömeg, és a nő az, aki a maga pompájában megmutatkozik, mert ez a kapcsolati helyzetről is nagyon sokat elmond. Ez a része nagyon tetszik, az egy másik kérdés, hogy lehet, hogy pont ebből kifolyólag nem a nőnek kellene kapaszkodnia a férfi kezébe, hanem a férfinak kellene fognia a nő kezét, még akkor is, ha ez esetleg a szertartás szempontjából nem helyes. Azért, mert a férfi kezének a struktúrája határozottabb, mint a nőé. A nő finomabb pólusai, vonalai most itt a karral, és ezzel a kéztartással, ahogy ez megjelenik, ahogy a hüvelyujját és a mutatóujjának a felét látjuk, viszonylag egy homogén felületet ad, amíg a férfi kezén a szőr és az idő másképp dolgozik, ezért ez mindenképpen határozottabb és kontrasztosabb lenne, ráadásul a férfi határozottabban tudna jelen lenni, ha már őt csak a sötétből előtűnő kezével ábrázoljuk. Egyébként három csillagos kép, és megvan a leckemegoldás is, de ígérd meg, hogy ezt a barnítást elfelejted, és ezt a többieknek is mondom, hogy utolsó eset, hogy barnított képre három csillag jár. (hegyi)
értékelés:    

Most reagálok a kommentre: Gime, te mindig megpróbálod meggyőzni a környezetedet, mintha az hülye lenne, hogy márpedig te nem manipulálod a képeidet, miközben minden képed tele van manipulációval, sőt, szinte nincs olyan képed az utóbbi időben, ami ne lenne manipulálva, és tudatosan használom a manipuláció szót és nem az utómunkát. Nem értem hogy ezt miért csinálod. Ezt lehet, hogy megeszik azok, akik nem értenek a fotóhoz, vagy akik nem csináltak még életükben képet, de egy fotós közösségben ezzel előállni úgy, hogy ezen nincsen semmi manipuláció, ez azért viszonylag bátor. Mindegy, nem akarok én ezen vitatkozni, feleslegesnek érzem, csak mondom, hogy itt a saját renomédat viszed a vásárra. Ami a képet illeti, ez a kisállat felettébb érdekes. A kutyatenyésztés és az emberi fantázia találkozása, és ez tényleg valami egészen szörnyű végeredményt tud hozni, ennél a kis állatnál is, ő nem tehet róla, hogy hülyét csinálnak belőle, de hát rémületes. A csillagpóni és a kutya együtt valami furcsa ötvözetben, nem tudom, hogy hogyan kellene viselkedni a társaságában, ha ez az én lakásomban lenne, hogy csókolommal köszönjek neki, felrúgjam, vagy mit csináljak, mert tényleg szürreális. A ritmus maga jó, mindazzal együtt, hogy ezek a fadarabok szétverik az egészet, meg a háttérben is egy kicsit kuszává teszik ezek, de hát nyilván adta a pillanat, hogy mikor készítsd a képet. Tehát az ábrázolás nem lenne rossz, csak ne mondd, hogy nem manipuláltad a képet, mert komolytalanná teszed magad. (hegyi)
értékelés:

Maga, ami a kép fotográfusi részét illeti, tehát az angyalok meg az ő árnyékuk, meg az egész fényjáték, ez egy nagyon izgalmas dolog. A kékkel körbevett fényjáték már nekem sok, de még azt el tudom fogadni. Viszont ezzel a beleírással nem tudok mit csinálni. Bevallom, hogy zavarban vagyok, mert ha ezt leveszem, akkor maga a kép izgalmas lenne, és keresem a megfejtését annak, hogy miért van az, hogy időről időre olyan képekkel tudok találkozni, ahol a fotós szükségét érzi annak, hogy beleírjon írógéppel a képbe, akkor is, ha ezt ledobja magáról a kép, mint esztétikai formát. Érteni vélem az üzenetet, hogy oké, újra jönnek az angyalok, és ezért elromlott az ünnep, de ez mellett azt gondolom, hogy ne a szöveget vedd, hanem azt, hogy ez milyen formát képvisel, hogy ezzel a körívre feszített betűkkel még torzítva is vannak, és ez az egész olyan furcsa, szóval nem tudom. Ha bele akarok írni, akkor nyomtassam ki papírra, fogjak egy tollat, aztán írjak bele a kezemmel, és akkor annak van valami személyes üzenete. Nem a képre írással van baj, mert ez lehet egy vállalható irány, de ne számítógéppel csináljam ezt, mert ezek esztétikailag szétverik ezt az egészet. (hegyi)

Az a helyzet, Eszter, hogy a munkáidnál mindig ugyanazt kérem számon, már lehet, hogy unod, hogy azt a megközelítést hozd magadban, amit az autókkal kapcsolatban abszolút profin csinálsz. Azért próbálok ilyen hülyeségnek tűnő dolgot mondani, mert szerintem itt a megfejtés, hogy ha a kép benned ugyanazt az érzelmi töltést hozza, akkor pontosan fogod tudni, anélkül, hogy a Hegyi mondaná, hogy de itt most túl van világítva a bokája a gyereknek, miközben a talpra lényegesen kevesebb fény jut. Ott elindul valami másik forma is a talp mögött, nem tudom, hogy az micsoda, ez olyan érdekes, hogy az minek. Ha azt nézem, hogy ez a két láb egymáshoz képest hogyan viszonyul, az izgalmas és szép, ahogy a lábujjak itt sorjáznak, de akkor le kell vágni a kép tetejéből. A vágás az mindig egy kényszermegoldás is, ezt tegyük hozzá, itt a fényképezőgéppel nem ott voltál, ahol lenni kell. A fény is megint kérdéses, hogy a világítással törődtünk-e. Visszaadom ismétlésre, és jó lenne, ha egy kicsit sűrűbben küldenél képeket, Eszter, mert akkor folyamatosabb lenne a kommunikációnk, akkor nagyobb tempóban tudnánk haladni. Ismétlés. (hegyi)

Megleptetek egy kicsit, olvastam a kommentárokat, ezek szerint hosszú időbe telt míg leesett valakinek, hogy ez egy negatív fotó, egy színes negatívot látunk tulajdonképpen. Ez nem baj, csak csodálom, hogy ez nem volt egyértelmű. Ami a képet illeti, a megfigyelés jó, és ha visszaforgatjuk, márpedig én megtettem, hogy visszaforgattam pozitívba, egyértelmű, hogy ez a kép úgy nem egy nagy durranás, ez ettől a moszatzöld színtől és ettől a tónusváltástól válik izgalmassá. Nagyon tetszik ez a ritmus, ez a dinamikus robbanás, ami itt létrejött. Itt minden egyes vonalnak szerepe van, és nagyon jó a megfejtés, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés: