Elemzés

Ha a kép fölső részéből másfél ujjnyit vágnánk, akkor azt mondom, hogy oké, most itt nekem az problematikus, hogy a felhők után újraindul egy viszonylag homogénebb szürke folt. Ott, ahol a felhők elkezdenek játszani, utána nem sokkal én befejezném ezt a képet. Egyébként, hogy milyen a horizontja, hogy egyenes vagy sem, miért kellene kötelezően egyenesnek lennie, valamennyit az a bokor vissza is húz belőle, tehát a táj sem mindig egyenes, a földet sem úgy művelik, hogy mindig egyenes legyen, vannak dombok. Miért ne ülhetne ez a jóember a dombon a kutyával? Ami igazán nekem kérdéses, hogy miért pont a kutyával meditálok? Mitől a kutya a csend? Én lassan, itt a kertes házas környezetben, ahol lakom, arra a megállapításra jutok, hogy egy sintértelepen vagyok, tehát a kutyáról sok mindent tudok mondani, de azt, hogy meditáció, vagy csend bajnoka lenne, azt nem. Kajlák, rohangálnak, ugatnak, szimatolnak, szóval ők ritkán partnerek ebben a projektben, ezért az ő szerepeltetését nem teljesen értem. (hegyi)
értékelés:

Ha nem allandoan o dumalna, lehet, hogy nem hulne ki a kaveja mire oda er, hogy beleigyon.

Igen, itt technikai problémám van, mert az ötlet jó. Valószínűleg kevés volt a fény, ezért használni kellett a vakut. Igen ám, ez nem is lenne baj, mert gyönyörű, ahogy ezeken a műbőr székeken megcsillan a fény - ott szép, viszont a közepét meg kivasaltad, agyonverte a fény. Nem tud intim lenni, ettől leltárszerű lett az egész. A korrektséghez hozzátartozik az is, hogy a hátsó fali részt nem nagyon tudom értelmezni, hogy miért lett olyan ferde, ez teszi esetlegessé az egészet. A filozófiája, a gondolatisága a képnek jó, nagyon jó az, ahogy a színekkel játszol, a zölddel, a sárgával, a vörössel, a bordóval, a naranccsal, ezek a színek nagyon jók. Kicsit sok nekem az elem a képen. Addig meg kell kérni a másik asztalnál ülőket, hogy „bocsi, de itt van ez a krómtálca a cukortartóval, hadd tegyem át amíg ezt a fényképet megcsinálom”. Ha ezt a képet megnézzük, ami izgalmas benne az pontosan ezeknek a köröknek az egymáshoz való viszonya, és ebből a dologból abszolút kiesünk azzal a tálcával, meg azzal is, ami azon rajta van. Elég lenne a három csésze a csészealjjal meg ezzel a citromos dologgal, és akkor azzal már valamit lehetne kezdeni. A talált helyzetek nem mindig alkalmasak arra, hogy megörökíthetőek legyenek, valamit általában hozzá kell nyúlni. Ha csak ennyit veszek, akkor a középen lévő tejes kancsó kiöntő részének és a kiskanál találkozása is nekem most fura. Ha ez a kanál ott van, mint egy százalék jel, akkor annak a szerepét meg kell hagyni, akkor elfordítok valamennyit ezen a tejtartón. Azt is el tudnám képzelni, hogy az a kanál bekerül abba a zöld falu csészébe, ugyanis, ha megfigyeled, akkor az egyik csészének a füle izgalmas, a másiknak a kilógó kanál, a harmadik pedig olyan kis nyomorult. Ennyit a kompozíciós rendről, formájában pedig nagyon zavar engem ez a ferde fal, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Tanulmányként elfogadom arra, hogy ezzel még később kellene dolgozni. Ami a leckemegoldást illeti, valóban elfogadható az, hogy nem kötelezően csak testi kontaktussal, vagy szereplők ábrázolásával lehet a barátságról beszélni, hanem akár egy ilyen helyzetábrázolással is, vagy egy enteriőrrel, de akkor a székeknek nagyobb szerepének kell legyen. Most ezt visszaadom továbbgondolásra. Ismétlés. (hegyi)

Maradjunk abban, Viki, hogy ha ez önkép, akkor betenném a hármas leckébe, vagy tegyük át szorgalmiba. Izgalmasnak tűnik, de reklámnak semmiképpen nem érzem. Lehet, hogy van az a felbontás és az a méret, ahol kijön az, hogy rajtad Adidas zokni van, de azt lásd be, hogy ember legyen a talpán, aki ezt itt beazonosítja. Lehet azt is, hogy az Adidas miről ismerős? Hát a három csíkról. Mondjuk, elmegy három repülő, húz valami csíkot az égen, de nem akarok kitalálni hülyeséget, de előfordulhat, hogy más jelzi ezt, és nem a konkrét ruha, és a szabadságvágy is benne van, de hát most mondd el, hogy szerinted miből kellene tudnia az embereknek, hogy ez Adidas. Én meg azt mondom, hogy Puma. Fölmászott a Puma a hegyre, és mindjárt leugrik, szóval tudok én asszociálni más irányba is. Most ideiglenesen ezt átteszem a szorgalmiba, és hátha ezzel tudsz valamit kezdeni. (hegyi)

A vízszintesekről és a függőlegesekről már volt szó, ezt eléggé kiveséztük a kommentárokban, akár ennél, akár az előző verziónál, ennek ellenére a képnek a kérdései nem elsősorban abban mutatkoznak meg, hogy ez vízszintes vagy függőleges, hanem abban, hogy eldöntötte-e az alkotó biztonsággal, hogy mit szeretne az exponálás pillanatában, vagy pedig készült egy kép és utólag ez, mint döntés megszületett, hogy akkor egy viszonylag nyugalmas centrális kompozícióval ezt a térosztást fogom megmutatni. Azért kérdezem ezt, mert vannak ennek a gondolatnak ellentmondó részek a képen. Egyrészt a barnított világ. Ha van borzalom, akkor ez az, ezt már sokszor elmondtam, én kitartó vagyok, nekem erőmből futja, úgyhogy el fogom egy jó párszor mondani, remélem, hogy hatásos, szóval ez a giccs netovábbja, úgyhogy próbáljuk majd ezt a képet elképzelni fekete-fehérben, mert akkor fogja azt a ritmust hozni, amit akarunk. Ezzel már eleve gyengítünk az üzeneten, érzelgősek vagyunk, tehát valahova a múltba akarunk visszatenni valamit, ami nem oda való. Pontosabban azzal én egyet tudok érteni, hogy valamit a múlthoz akarunk kötni, de akkor ezt kompozíciós és történetmesélős eszközökkel próbáljuk megtenni, ne azzal, hogy behúzunk egy ilyen lapot, hogy jól bebarnítom az egészet, és olyan lesz, mintha nagyanyám kredencében találtam volna. A másik kérdés az, hogy ha a konstrukcióval akarok foglalkozni, akkor mi a szerepe a mélységélességnek? Ugyanis ennél a képnél akkor van igazunk - amennyiben ezt egy konstruktivista megoldásnak gondoljuk -, hogy ha kivasaljuk kétdimenziósra. De akkor az orrom hegyétől a másik partig élesnek kell lennie. Most, ha megkérdezem, hogy hol az élesség, akkor bizony elég nehéz lenne megmondani, hogy melyik kis fényfodron, de hogy a túlsó oldalon nincs, az biztos. Van egy harmadik része is a dolognak, hogy vajon segíti-e ezt a fajta konstrukciót az, hogy a képnek a jobb oldalán van egy enyhe vignettálás. Valószínű az lehet a magyarázat, hogy a közelben valami olyan objektum lehetett, ami beárnyékolt, mindenesetre, elgondolkodtató, hogy vajon ez a felület alkalmas-e erre. Itt most elmondtam három olyan dolgot – a színezést, a mélységélességet és a fényrendet -, ami ellentmond annak, amit most ez a dolog kompozícióban képvisel. Ezt a döntést neked exponálás előtt kell meghozni, utólag ezen nehéz segíteni, főleg az élességen. El tudok képzelni másik irányt is, hogy ez egy érzelmes megközelítés, erre utalna a barnítás is, és itt nem a konstrukció a lényeg. Igen ám, de akkor mi? Ahhoz ez túlságosan szegényes, hogy elinduljon egy történet. Akkor határozottabban kell használni a mélységélességet, akkor meg kell várni, amíg valaki bemászik a képbe a másik oldalon, vagy valami történik a vízen, szóval valami eseményt meg kell ahhoz várni, hogy az a történet utána már elinduljon a néző fejében is. Akkor nem kötelezően kell ennek az eseménynek a középpontba kerülnie, ha például egy kajakos elúszik a vízen, nem kötelezően kell középpontban maradnia, még élesnek sem fontos lennie, el tudom képzelni, hogy az csak illusztratív elem, de mégis valami akkor történik. Tehát két irány lehetséges, itt most közte vagyunk, ezért gondolom azt, hogy készült egy kép, és utólag lett ezen gondolkodva, hogy mit lehet vele kezdeni, mert azt jól érezte Feri, hogy kidobni kár, de hát ott kellett volna ezt megcsinálni a parton. Visszaadom ismétlésre, és nem elég az, hogy ezt most Photoshopban még egy kicsit gyötörjük, hanem tessék odamenni és elgondolkodni, hogy mit akartam csinálni, és megoldani azt a problémát ott fotográfiailag. Ismétlés. (hegyi)

Autók közt nőttem fel, ez egy életforma.

Azt nem teljesen tudom, hogy hogyan készült ez a kép, remélem te készítetted, és nem valaki más, ez egy fontos dolog, hogy azé a kép, aki megműveli, vagyis aki az exponáló gombot lenyomja. Jó ez a ferdeség, amit vissza is húzol azáltal, hogy rádőlsz az autóra. Lehet, hogy egy leheletnyi a fejből jót tett volna azért, mert most a tekintet van a képhatáron. Nem muszáj a teljes fejedet ábrázolni, ezzel egyetértek, és egy laza, kedves mozdulatot látok, úgyhogy megvan a három csillag, csak arra figyelj oda, hogy ha vágunk, akkor a szemöldök fölött egy kicsi helyet hagyni kell. Megvan a leckemegoldás, látom erősíted a csajos-autós csapatot. Megjegyzés: aki (ki)ismer, tudja, hogy az első három lecke első beküldésére általában megvan a három csillag, hiszen bemutatkozás, tehát ezért elfogadóbb vagyok, viszont azért az jó, ha van kritika, akkor kapunk javítást, változtatást, újragondolást is. (hegyi)
értékelés:    

Érdemes kiélvezni a pillanatokat, főleg ebben a gyönyörű időben.

Nagyon finom, nagyon jó az a pasztelles tónus, amit az arcod kapott attól a fényvisszaverődéstől, ami gondolom, hogy valami környezetben lévő tárgyról, vagy egy másik személyről, vagy egy asztalról visszaverődött rád. Ez nagyon jót tett. A válladnál lévő kiégett rész nehezíti azt, hogy az ember a szemedre koncentráljon, erre érdemes odafigyelni, hogy az ember mindig a legvilágosabb rész felé keresi a fókuszt, a mondanivalót, a középpontját a képnek, még akkor is, ha nem fizikailag van az középpontba helyezve, tehát elviszi a tekintetet a világosabb. Most abban a tónusrendben, amiben dolgozol, a képnek a bal fölső része lényegesen világosabb, mint a többi rész, tehát ez majd a későbbiekben megfigyelés tárgya lehet. Megvan a három csillag és a leckemegoldás, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: