Elemzés

Élő víz partján sarazni... jó!

Valóban élő élményt idézel fel ezzel a képpel, de nekem ez szűk lett, és valahol félúton állunk most abban, hogy fentről nézünk, leltárt veszünk és idegenítünk, vagy belemegyünk az érzésbe, közelről, a homok-sár szintjéről figyelünk. Téged melyik izgat jobban? Ezt a kérdést kell mindig feltenni magunknak, mert ha erre megvan az evidens válasz, akkor a kép is áthozza ezt a nézőnek, és nem lesz kérdés, hogy mi miért ott van és mi miért úgy van. Tudom, hogy munka együttműködésre venni egy gyereket, nem evidens neki, hogy mi szöszölünk a géppel, ő gyorsabban vált hangulatot, de talán ez ismételhető, úgyhogy kérem is, hogy ismételjük, hogy tisztázzuk a kérdéseket, és ha már ismétlés, picit a környezetre is érdemes figyelni. Nem mondom, hogy fel kell porszívózni, de azt érzem, hogy most túl sok a nem fontos szereplő, a nem fontos hangulatfestő elem, kevesebb kavics is elég lenne, hiszen most a lényeg azon van, ami a földön és földdel történik. Ismétlés. (hegyi)

Budapest, 2012.05.18.

Tudom én, értem én, de ha lehetek szubjektív, akkor én most azt mondanám, hogy az első képet kérem, a második nekem nem áll össze a fejemben, bár persze lehet mondani, hogy werkfotó, én meg azt mondom, hogy az első nagyon jó térjáték, és mindaz a könnyedség, ami Sándor sajátja ezzel az aranyló színvilággal, ezzel a kicsit fáradó arannyal a perzselő napot, a tikkasztó meleget is eszembe juttatja, a munka utáni pihenés gondolatát, amikor már mint egy levezető gyakorlatként készül még egy kép csak úgy, az ízéért, és megvan, meglesz ez is, hiszen nézzük meg, mennyire jó a szabályos formavilág felbontása, mennyire izgalmas az, ahogy a szélre komponált figurális tömeg helyrebillenti az egész négyzetes rendet. Köszönet érte, nekem most az első kép éri meg a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Végh Tamás - Stuntrider
2012.07.14 - Székesfehérvár

Attila, most akkor elkezdhetem, hogy jó ez a kép, jók a mozdulások, jól kíséred a modellt blablabla, de nem teszem, mert ezt tudod, tisztában vagy vele, viszont amit nem értek, hogy egy rosszul vágott képet miért közölsz? Komoly a kérdés, mert az itt súlyos hiba, hogy lemaradt a motor kereke, sőt, az is hiba, hogy ha meg is lenne, akkor is igen kevés lenne a levegő a dologban, ráadásul betetted középre az egészet, ettől a mozgást megállítottad, és olyan lesz a hatása, mintha a régi videómagnón kimerevítenél egy kockát és az ide-oda remegne a képernyőn. Szóval elismerés, hogy tudsz mozgó tárgyat lekövetni, de ez nem elég ahhoz, hogy fotó legyen belőle. (hegyi)

Rövid leszek, mivel sok sportképet készítesz és sokról beszéltünk is: megölöd a képeid ezzel a nagyon erősen szűkre vágott térrel. Ha nem érzed még hogy mit hova kell kidekázni egy felületen, nem baj, onnan kell indulni, hogy megfigyeled, merről merre tart a mozgás, hol az íve, hogy lehet ezt megfogni, és erre a pálya ismeretében van mód még azelőtt, hogy az autó megérkezne. Van egy olyan érzésem, már meg ne haragudj érte, hogy mivel a sport része nagyon közel áll hozzád, így ennek a fotózása nálad másodlagossá válik attól, hogy nem a fényképezésre koncentrálsz, hanem a versenyre. Meg kéne fordítani ezt a dolgot, ha jó sportfotókat akarsz csinálni, márpedig mindened megvan hozzá, legfőképp a lehetőséged, hogy dolgozz. Vonatkoztass el attól, hogy ez a Béla bácsi Audija, az a keresztapa Mercije, most épp a haver fordul, tehát ne a konkrét szitut figyeld, hanem a képen látható dolgokat kezeld egy-egy kockának, háromszögnek, körnek, és máris meglesz a témád kompozíciós helyzete is. Ha az érzelmek elragadnak, akkor úgymond fotó szempontjából civil leszel (a sportéból meg fordítva) és ezzel az a gond, hogy így emlékkép szinten marad az egész. Kell az érzelem, de előbb a tervezés, a komponálási fegyelem és figyelem. (hegyi)

Szép és finom az, ahogy a két réteg összepasszol, jól harmonizálnak a tónusok, lehet ide-oda fókuszálni, hogy most akkor melyik réteg is legyen a fő, sokáig el lehet ezzel szórakozni, és azt kell mondjam, hogy egyszerűségében jó ez a megoldás, tulajdonképpen ha szőrös szívű akarok lenni, akkor a bal felső sarok az, ami mindebből kilóg, mert ott már kigyengül az egész és nincs benne annyi élet, annyi részlet, ami kellene, de hát ez van, mozgó járműnek szerencsefaktora is van, hogy hogyan sikerül a felvétel. Köszönet, jó munka, mert épp annyira absztrakt, hogy közben nem veszítjük el a valósággal való kapcsolatunkat. (hegyi)
értékelés:    

Attila, a helyzet az, hogy ez a kép nincs készen. Nem erre a kópiára gondolok, hanem a képi ötlet kivitelezésére. A szituáció spontán, tehát nem volt mód a modellek rendezésére, nyilván a gyerek kérése, hogy apa, vegyél fel, bár kiszámítható, de mégis ebben a formában esetleges, és ebből kellene összeállnia a képnek, márpedig ehhez nem elég a technika és nem elég a rutin, ehhez szerencse is kell. Egyrészt jelen képnél problematikusnak érzem apa félbemetszett testét, így ez a fél láb olyan szétszerelt kirakati bábu hatást kelt bennem. Másrészt a férfi karja kapcsolódás nélkül kerül a képbe, ez is zaklatottá teszi a dolgot. Azt hiszem, hogy ebben az esetben nehezen lehetne ezt a képet jól vágni vagy utómunkázni, egyetlen dolog az, ami az exponálásnál felmerülhetett volna, hogy eldöntöm, mi az, ami ebből a sok mindenből engem érdekel, és arra próbálok koncentrálni, mert ebben a képben több kép lehetősége is benne van. A gyerek feje, apa keze, a kalimpáló gyerek kezek, ezek azok a kapcsolódási pontok, amik mentén talán - nem ismerve a valós szituációt, csak találgathatok - meg lehetett volna keresni azt a pontot, ahonnan kevésbé lesz a dolog zavaros. Az most szinte biztosnak látszik, hogy az álló formátum, amit a méretkülönbség érzékeltetése indokol csak, nem jó választás innen, ebből a pontból. És még valami a végére. Engem nagyon zavar a napszemüveg, tudom, hogy fontos szerepe van, hogy védje a gyerek szemét az erős napsugaraktól, de formailag és stílusában nagyon kiugrik, nagyon idegen, ettől személytelenné változik a gyerek gesztusa is, a kérésből szimpla hiszti felé tolódik az egész. Attila, a helyzet az, hogy ez egy jó tanulmány, máskor talán a szerencse jobban a kezedre dolgozik majd. (hegyi)