Elemzés

Az a helyzet, hogy miközben a leckét teljesíted, mert tényleg monokróm, eközben maga a háttér ezzel a fa hánccsal annyira zaklatottá teszi ezt az egészet, hogy nem tudok odafigyelni eléggé erre a bogárra, holott ő a főszereplő. Szóval valahogy jó lenne, ha ezt a leckét kicsit végiggondolnád, hogy nem az elsődleges megoldásban ezeket a bogarakat keresed, mert talán őket jó lenne valahogy úgy ábrázolni, hogy gyönyörködhessünk a természet alkotó erejében. Ismétlés. (hegyi)

Nyéki tavon voltunk a haverokkal, előkerült a fényképező, jött az ötlet. Utómunka és kész is.

A 3 FPS gondolom a három felvételi helyzetre utal, érdekes ez az ugrás, azért azt is szeretném szóvá tenni, hogy itt mind a három fázisfotóban hiányzik az arcod. Kettőt levágtál, egyet takarsz. Ennek is van jelentése, de maga a geg abszolút érthető. Megvan a leckemegoldás is, viszont cserébe azt kérem, hogy légy szíves készíts még erre a leckére más képet is. (hegyi)
értékelés:    

Legyél vele jó viszonyban...

Itt van egy olyan helyzet, amiben jók a tónusaid, jó a játék. Ez érdekes, hogy én még ilyen felhőket élőben nem láttam, hogy ez most valami újdonság, vagy speciálisan valahol létrejön, és én nem vagyok ott, ezt nem tudom, úgyhogy jó lenne, ha valaki elmagyarázná, hogy mik ezek a mammák, és mitől jönnek létre, eddig hol voltak, hogy én nem találkoztam velük. Nekem tetszik a kompozíció, a kép jobb alsó sarkában lévő bokornak jó ellenpontja a bal felső sarok sötétsége. Annyit én biztos vágtam volna, hogy azok a belógó jobb szélen lévő faágak ne legyenek rajta, mert azok már ehhez nem adnak hozzá, vagy az is elképzelhető, hogy kicsit nagyobbat nyitsz a kamerán, és akkor bekomponálod azt is ellenfényben. De ez egy jó kis kemény, kopogós kép, tetszik, mert ettől a kopogósságtól, ami a környezetben létrejön, fog figyelmet kapni és kellő erőt az a tónusjáték, ami a felhőkkel létrejön. (hegyi)
értékelés:

A legjobb barátomat szoktam fotózni, ez a kép róla készült.

Kedves Rita, itt kettő dologgal kellene kezdjünk valamit: az egyik a színvilág, ez a sárgás-zöldes árnyalat nagyon fura. Nem azt mondom, hogy mindent csak korrekt színviszonyok között lehet ábrázolni, mert igenis van létjogosultsága annak, hogy bármilyen szín irányba elvigyünk egy képet, de azt tudnunk kell, hogy a különböző színek különböző érzelmi viszonyrendszert hoznak, és ez a sárgás-zöld kicsit beteges világ, nem az egészségtől kicsattanó élményt hozza, van benne valami dekadens, valami lefojtott. Márpedig a kép ennek ellentmond. A srác ezzel a macival szerintem másról beszél. A másik dolog a kompozíció. Ezt a macit lehet, hogy ha a váll felé elmozdítod, akkor egy izgalmas háromszög jön ki a fejjel, a talppal és a macival, sőt, a maci még ellensúlyozhatná a másik felhúzott lábat is, ami a térdnél látszik. Aztán van egy harmadik dolog: ha ez egy szoba, és oda egy központi csillárnak nevezett lámpa világít, akkor is megoldható az, akár egy kis piperetükörrel, hogy erre a talpra odaderítsél, odavetíts valami kis fényt. Fogsz egy elemlámpát, vagy egy íróasztallámpát, én nem akarok itt ötleteket adni, mert a leleményességeteket magatoknak kell kialakítani, mindenesetre most a talpból vajmi kevés látszik, és ennek is köszönhető az, hogy valamennyit levágtál a sarokból. Márpedig ha ez Talp lecke, és ennek egy primér, elsődleges megoldását keressük, mert talpat fotózunk (nem csak ez a megoldás lehet érvényes), akkor nem árt, ha ez a forma megvan. Miközben egy nagyon izgalmas helyzetet hozol ezzel a falikárpittal, a modelleddel, a macival, a felhúzott térdekkel, a világítás, a színviszony és a kompozícióban való helyzetek miatt szerintem megérne ez a kép egy ismétlést. (hegyi)

Kedves Balázs, a következőt tudom mondani: jó ez a vörös a vörösön, de ehhez nem jó a barna tányér, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mibe teszed bele, lehet valami hasonlóan vörös őrülettel megfogni ezt az egészet, szétszórni a szemeket, de beleteheted egy kékbe, egy sárgába, tehát a színdinamikával elkezdhetsz dolgozni, és akkor majd meglátod, hogy mit hoz ez ki. Ez a barnás szín, ez a műháncs tányér lehozza a képet abból a magasságból, ahol lehetne. Kedves Balázs, még valami: várom az első három leckét. Nem csak én, hanem a többiek is. Azért van az első három lecke, mert azzal köszönsz ide be hozzánk, az a bemutatkozásod. Nem véletlen, hogy azzal kezdünk, mert ha belépsz egy társaságba, akkor kell mondani, hogy „Sziasztok, én vagyok Balázs, így nézek ki”. Ezt helyettesíti nálunk az első három lecke, ami emellett önismereti dolog is. Jó lenne most már az első három leckére is kapni képeket, nem csak a nagyobb számú leckékhez bedobálni a melókat, hogy tudjunk kommunikálni. Várom az első három leckére a megoldást, kérlek, hogy most azzal folytasd, erre pedig kérnék ismétlést másik tányérral. (hegyi)

A konyhaablak, kilátás a szomszédos házakra és (többek közt) a hűtő fogantyű tükröződésének összjátéka...

Nagyon érdekes ez, hogy most a második olyan képet kapom tőled, ugye volt egy hűtőgépes tükröződésed, most a konyhaablakból csinálsz egy hasonlót, amiben ott van a képben az erő, ott van az, ami ebből a lényeg lenne, csak rajtahagyod az összes sallangot is. Itt most fölmerül bennem a kérdés, hogy ez azért van, mert trehány vagy, és nem gondolod végig, amit csinálsz, és csak lődözöl, hogy meglegyen kilóra a napi penzum, vagy pedig nem látsz. Ez most tényleg egy komoly kérdés, nézd meg, takard le a képnek a felső részében az eget, mert arra semmi szükség nincs, takard le az egyharmadát ennek az egésznek, ami a képnek a jobb oldalán van, azt a kuszaságot, ami ott tükröződik, és nézd meg azt, ami marad: a házfalat az erkéllyel és azt a tükröződést, ami talán a függöny mintája a kép közepén. Ebből ennyi a kép, a többit ki lehet dobni. Ha ezt látod, akkor nem hiszem, hogy nem veszed észre, hogy melyik ritmus az, ami válaszol a másikra: az erkélyajtóra meg az ablakokra ebben a fényviszonyban maga ez a függönytöredék. Ebből ennyi a kép, a többi szemét. Gime, kezdem azt érezni, hogy nem figyelsz eléggé oda a munkádra. Visszaadom ismétlésre azért, mert szerintem lesz még erre alkalom, hogy ezt megcsináld, vagy ha nem, kínozd magad. Az a baj, hogy semmilyen kommunikációd nincs az oldalon, ezt már sokadszor mondom el, kicsit feleslegesnek érzem azt, hogy én elemezzem a képeidet azért, mert nincs semmilyen kommunikáció a munkákról. Nem csak velem nem kommunikálsz, hanem senkivel, ez bennem erős kérdéseket vet föl. Ha csak faliújságnak használod a Látszóteret szólj, akkor a képeidnek jó helye lesz a szorgalmiban is. Ismétlés. (hegyi)

A győzelem még nincs a markában, de a mozdulat már nagyon ott van, készül nyerni, győzni, nemsokára befut a célba. Nem csak az a mitológiai alak jut eszembe a képről, akire a cím is utal, hanem azok a rövidtávfutók mozdulata is, akik a cél előtt előrefeszítik felsőtestüket, hogy azzal a pár századmásodperccel ők legyenek a győztesek. Tehát nekem a mozdulat jó, bár, mondom, nem feltétlenül Niké jut eszembe róla, mint inkább a cél előtti mozdulat. A háttér és a fény-árnyék játék kissé kuszának tűnik nekem, és olyan, mintha a hölgy alak a növényi árnyakkal versenyezne, mintha fölöttük szeretne győzelmet aratni. Itt sem érzem még a teljes győzelmet, hisz a szemem folyamatosan körbe jár a növényi árnyak, a női alak és a cserépedény között. Ami a Fény és árnyék leckét illeti, szerintem jó megoldás, bár egyszerre látunk a képen fényt, árnyékot, ellenfényben lévő alakot, ettől nekem kissé talán zsúfolt az egész. Két csillagot adományozok. (Bartos Ágnes)
értékelés: