Elemzés

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog

A képpár a tél házifeldatra érkezett, valójában András egyszerre a riport feladatához is illeszkedő munkát küldött el. Ennek azért is örülök, mert mind a két helyzetről lehet pár szót váltani. Kezdjük a "nem idevágóval", a riporttal. Sok szó esett már itt ilyesmiről és többségében sok, vagy három képszám fölöttiek érkeztek ebben a műfajban, külön örülök, hogy nagyon szűken két képpel is képes történetet mesélni András, a régebbi kritikai hangja az elemzéseknek itt alább kell, hogy hagyjon, mert éppen ez a munka bizonyítja, hogy András gondolati érzékenysége nagyon finom, speciális, sűrített tud lenni, akkor, ha kellően koncentrál és itt ez történik. A lecke: Jól oldja meg az impresszión keresztüli választ a házifeladatra. Közelit és távolabbit használ párban, a hó karcokra gondolok és az ágakra. A sötétbarna és a sárga ugyanúgy jól rímel egymásra, a belső történéseket erősíti. Külön meg kell jegyezni még, hogy András világában a nonfiguratív, vagy geometrikus, vagy transzcendes sokszor ott van és nehezen szervül a valósággal, néha kimódolt. Itt az első képben izgalmasan használja ezt a módszert a megfigyelésen keresztül egy határmezsgyére lépve a hószálakkal, amelyek olyanok, mintha régi filmkarcok lennének. Ettől válik egyszerre valóssá és manipuláltnak tűnővé e kép és ez az, amelytől intim és belső csendes világot karcol az emlékeinkből ide. Csak így tovább. (szőke)
értékelés:

Fontos döntés a monokróm jelleg és mindez egy kissé rózsaszínben tartva. A kiégetett felület is az álomszerűséget erősíti. Ajánlanám figyelmetekbe az Estiklopédiában talán található információ Roman Polanski: Kés a vízben című, még Lengyelországban készült filmjét, amely hasonló nyelvezetben, de mozgófilmi formában mesél. Ez a képed azért fontos, mert a megélés súlya erős rendezőelvként nyomja össze eggyé. Jó példája annak, hogy ha sokáig zakatol az emberben a múlt kevés eszközzel is képes aktuálisan verselni. Valami hasonlónak a megtalálására ösztönöznélek a Vasalós képnél is, hiszen az, mint kép ugyanolyan fontos. Nagyon szép drámai kép. (szőke)
értékelés:

Igazán jó a lecke és a téma kapcsolódása, hiszen egy ember által épített szakrális rendszer megfelel ide és még a környezet is. Azonban, ha a képen szimmetriák is jelentkeznek sőt uralkodóak, követni kellene végig ezt a szabályt és nem dekomponálni. Másrészt, van annyira izgalmas ez az építmény, hogy jó lett volna többet láttatni belőle. Azt, hogy kékben tartottad fontosnak tartom, mert a szakralitását erősítetted az információnak és az alsó gépállással is egyetértek. (szőke)
értékelés:

A riport házifeladatban klassz a választás, meglepő a szereplőd megtalálása és tényleg jó lenne a történetet megismerni az állattal kapcsolatban. A trilógikus szerkezet is segít, mert így könnyű bevezetni, mesélni, befejezni. Sajnos nem ez történik, jók a macska helyzetrajzai, de a környezet ráül, belóg, tónusában összemos. Pedig megérte volna rendezni, beavatkozni! Most a három kép külön áll, nem szervül és nem építkezik történetté. Ha nézem ugyanott maradok befogadóként, ahonnan indultam: Látok egy furcsa állatot és nem tudom meg, ki Torcello. Ismétlés. (szőke)

valós vasalt

Szép szerethető "szoció" vagy üzenet, témájában. Jók a barnásban tartott, vagy megtalált színek, háttérben zöld, szürkés-kék. Az iránnyal van pici gond, a vasaló "útja" befelé a középpont felé húz, de ott nem történik most izgalmas esemény, legalábbis nem látható. Ki a főszereplő? A hús? Nem látható jól, nem serceg, gőzöl. A vasaló? Egy része lemarad, miközben egy nagyon szép archaikus szerkezet. Úgy sejtem jól tapintasz rá most is a témáidra, csak nem szánsz az elmélyülésre elég időt. A házifeladattal dolgozz tovább! (szőke)
értékelés:

Jót tesz a képnek, hogy fekete-fehér verzióban látható. A klasszikus japán előkertek egy darabkájának hangulatát idézi. Azt is fontosnak tartom, hogy a szürkék közt egy kevés ponton megjelenik a kiindulás: a fekete, amely viszonyba állítja a szürkék variációit. Valami viszont hiányzik az alkotói személyiségből a képről, hiszen nyilvánvalóan az Estiskola megközelítéséből folyamatosan próbáljuk "kézjeggyel" ellátni munkáinkat az önértelmezés miatt. A dokumentum hatást pedig véleményem szerint úgy lehet elkerülni, hogy a képet az alsó vízszintesénél horizontálisan az alsó kőig szűkebbre vágni. Abban az esetben valóban belekerülhet egy japán útikönyvbe az alkotás. Ezek miatt javaslom a házifeladat további gyúrását. (szőke)
értékelés:

gombasztikus

Azt hogy maga a mechanizmus fotográfiailag hogyan jött létre, hogy itt milyen szerkezetet látunk, azt én nem tudom pontosan megmondani, talán valamilyen gomba. Az viszont biztos, hogy a képen látható formavilágot nagyon megerősíti a cím. És ebben címben nem csak az ősrobbanás, a születés vagy a megszületés vagy a megtermékenyülés van benne, hanem minden, ami a női és a férfi princípiumról, a nőiségről és a férfiasságról szól. Mindezt egyszerű eszközökkel: középre pontozott irányokkal, vonalacskákkal, fodrokkal, sötét felületekkel hozza létre. De azt ki kell mondani, hogy ennek a képnek erős szexuális tartalma van. Olyan szimbolikával dolgozik, amelyet - ha keresünk kapcsolódásokat – legközelebb a régi magyar népdalok nyelvezetében találunk meg, és ott is nagyon sokszor merítenek a növényvilágból. Ez egy nagyon jó kép és én három disznóra értékelem, csak így tovább. (szőke)
értékelés: