Elemzés

Pókembör

A címmel nem értek egyet, felesleges ez az embörözés, vicceske, nem indokolt, ráadásul hogyismondjam, sokan sokat használták. A képsornál kicsit bizonytalan vagyok. Egyrészt mert nekem a harmadik kép önmagában is megáll. Az első kettő nem olyan erős, hogy fontosnak tartsam, hogy igen, a szereplő egy fehér falról vette le az álarcot. Ha a környezet, ahol a maszk van, maga is egy történetmesélő környezet, akkor igen, akkor van honnan elrugaszkodni, de így most a sorozat eleje lehetne egy asztal is, lehetne más hely is, nem jellegzetes és nem jellemző az, ahonnan indítunk. A gesztus jó, ahogy ujjaiddal belenyúlsz a szemrészbe, de ez is olyan, hogy nincs kellően dramatizálva, ettől a geg nem érik meg. A harmadik kép, mint írtam, önállóan is értelmezhető. Vannak technikai kérdések, amiken majd a következőkben lehet finomítani. Az egyik, hogy minden maszknál a technikából adódóan a szemrésznél árnyék keletkezik. Tehát a valós szem, ami fontos lenne az üzenet szempontjából, az nem látszik jól. Akár egy picike elemlámpával a maszkban, akár külső segítséggel kívülről bevilágítva élővé lehet tenni a szemeket. A másik a gesztus, a kéz gesztusa. A kéz, az ujjak tartása olyan, mintha görcsös lenne ez a tartás, nem határozott és nem nyugodt. A kéz is mesél, erre is kell figyelmet fordítani. Az nagyon jó, hogy a civil Ádám kikandikálhat a masz mögül, a haj, a fül, a nyak - abban nem vagyok biztos, hogy a jelen öltözet erős és indokolt lenne. Ha a pókember irány a fontos, egy pókember ritkán jár szerintem szürke melegítőben. Ha az irónia a fontos, akkor pedig jellemzőbb, színben és formában dinamikusabb kapcsolatot adó ruha kellene. Az ötlet jó. A kivitelezéshez több idő és figyelem kellene, mert az önmagában még nem történet, hogy Ádám leakasztotta a falról a spiderman álarcát és maga elé tette. Nem kapunk választ a miértre, nem tudjuk mi történik, ha Ádám ezt felveszi, tehát a mesét kellene erősíteni. Kérdezhetitek, miért két malac. Mert Ádám keresi az útját és ez a keresés pontosan látszik, a saját maga megkérdőjelezése is, tehát az irány nagyon jó, és ha kérhetem, Ádám jó lenne, ha több időt szakítva az alkotáshoz, megismételné ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Nos, erre a képre nem tudok sok kritikát megfogalmazni, mert ez a kép erős, átgondolt és nagyon személyes, nagyon szerethető, miközben benne van sűrítve mindaz az élményanyag, ami karácsony környékén, amikor már a nagy készülődés és ajándékozás lefutott, sokunkat elfog, magával ragad. Nagyon jó, hogy az üveggömb nem lett megtisztogatva, nagyon jó, hogy a gömb külső díszítése szolgál keretül, és ez a döntött, torzított világ, amit látunk, kompozícióban, érzelmekben is tökéletes összefoglalás. Egy megjegyzés mégis: a gép szíját én lehagytam volna. (hegyi)
értékelés:

Csendélet anno 2

Eszter régebben már küldött egy hasonló csendéletet, erre utalhat a kettes szám is. Egy nagyon jó tanulmányt látunk, abban szeretnék segíteni, hogy ez valóban csendéletté érhessen. Izgalmas az a fényviszony, amit észrevett Eszter, és ahogy sejtem, a falon más tárgyak is izgalmas árnyékokat vetnek, most ezt a két dolgot - tehát a konkrét tárgyat és az árnyékot - kellene szerkeszteni. Egy pici trükk is eszembe jut: ha még van szénsav a palackban, exponálás előtt egy picit megnyomva a kart a csövön előbukkanó csepp is jó lehetne, hiszen ezzel kicsit élettelibbé válna a tárgy, a használati tárgy. A képen még egy fontos szereplő van, a képkeret a falon. Ez most jelzésként van jelen, azt én nem tudom, mennyiben mobilis a talapzat, amin a szifon áll, de valahogy jó lenne ezt a képet is bekapcsolni az üzenetbe. Eszter, kérlek ismételd meg ezt a felvételt, ha van mód rá, mert érdemes! (hegyi)

Zsófi reggel

Egy nagyon bensőséges, finom képet kaptunk Marianntól, és nagyon jó lenne, ha tovább dolgozna a modellel, mert nagyon sokrétű az az irány, ami kihozható, elmesélhető általa. A kompozícióval nem értek egyet. Igen, az egy szabály, hogy amerre néz a modell, arra többet hagyunk - de nem betonba öntött szabály. Ha ezt a szabályt követjük, akkor (és ebben segít, ha hunyorítunk) tömegként képzeljük el, folthatásként a modell formáját, és ehhez a tömeghez kell, mint egy cukrászdában, a mérlegünkön hozzámérlegelni azt a másik tömeget, ami ezt egyensúlyba hozza. Tehát ha a tekintet irányára vonatkozó szabályt be szeretnénk tartani, akkor vagy a bal oldalból egy picit vágunk, vagy a jobb oldalhoz még teszünk, hogy valóban legyen tere a tekintetnek és a testforma tömegét egyensúlyba hozzuk. De van egy másik irány is, a dekomponálás, aminél ez a szabály megfordítható, és akár a modell nekünk jobb vállánál már vágható lenne a kép. Mit hoz ez? Egy olyan dinamikát, ami a lírai beállítást kontrasztba hozza a kompozícióval, és ez egy feszültséget ébreszt a nézőben, hogy mi az, amit nem mutat meg a fényképész, mit nézhet a modell. Érdemes ezzel kísérletezni, és szeretném, ha Mariann ismételne. Mége egy megjegyzés a végére: a fények. Egy picit lehet határozottabb a kontraszt, vagy, és ez megint egy másik irány, a lírát erősítendő lehet lágyabb a fény - ez megint alkotói döntés, hogy melyik irányba szeretné a nézőt elvinni. (hegyi)

fénygyermek a fekvőhelyén

Emberek, halló! Az igencsak meglep, hogy ehhez a képhez nem született hozzászólás. Azzal segítünk egymásnak, ha elmondjuk a gondolatainkat, úgyhogy várnám az észrevételeket.
A címadással még nem vagyok kibékülve, ez a fekvőhely, ez eléggé lerántja a földre a dolgot. Először a kompozícióról beszélnék. A kép jobb oldalán most egy olyan üres tér keletkezett, ami nem vonódik be a történetbe, ugyanakkor kilágyítja, gyengíti a kép feszességét. Ez kicsiben érvényes a kép bal oldalára is, ott is lehetne vágni, az ágyvég vízszintese már nem kell. Nagyon érdekes az a játék, amit Gime meglátott, kitalált, van mit finomítani rajta, mert a kiégett részeket jó lenne exponálásnál korrigálni - vagy ha ez kell, akkor a kép bal oldalán ismételni valami ilyesmit, mert most az a háromszög, ami létrejön a fényekkel, igényelné, hogy tömegben megtámogassa valami balról. Egy picit a test is lehetne konkrétabb, és az ismétlésnél - mert szeretném, ha Gime ezt megismételné - az ágyvégnél a falra valami drapéria kellene, hogy a fal fehérje ne legyen ennyire konkrét jelenlét, mert mindazt a mesét, amit ez a kép hordoz, ez a konkrét forma visszarántja. Tehát a kép jó, az iránnyal nagyon egyetértek, és szeretném, ha Gime ismételné. (hegyi)

Apróság

Úgy tűnhet, Mariannt mostanság a mikrovilág érdekli, hiszen második képe, ami ezekkel az üvegfelületekkel dolgozik - és nagyon fontos az, hogy a parányiban, a környezetünk nap mint nap látott tárgyaiban észrevegyük azt, ami egyetemlegesen kifejezheti érzéseinket, ráadásul ezek a struktúrák olyan felfedezések, mint amikor a gyerek először néz a kaleidoszkópba. Azonban egy fontos dolog van ezeknél a makro felvételeknél, amire érdemes odafigyelni, mégpedig hogy a makro világ akkor kezd élni, ha nem húz bennünket semmi se vissza a valós helyzetbe. Értem ez alatt azt, hogy például ennél az üveggömbnél az húz vissza, hogy nem lett letakarítva és az ujjlenyomatok ottmaradtak. Ez azért hiba, mert a történetbe mint egy óriás lábnyoma, úgy kerül bele, miközben nem része a mozinak, nem kerül kontextusba. Tudom, hogy macerás, de ezek az aprónak tűnő dolgok éppoly fontosak, mint amikor modellel dolgozunk és egy portrénál sminkelünk, vagy a hajat beállítjuk. Kompozícióban izgalmas a meglátás, bár nekem a fekete és a szinte fehér jobb szél között nem jön létre az a formai játék, ami ezt a két szélső értéket összehúzná. Érdemes ezzel még játszani. (hegyi)
értékelés:

Csendesen

Mariann univerzuma egészen sajátos, különleges. André Kertész jut róla eszembe, akinek kevésbé ismert képei (amiket hamarosan a Demeter Galériában is bemutatunk) azok, amiket idős korában mikor már a lakást nem hagyta el, az ablakában található üveggömbökről, tárgyakról készített. Megfigyelni a környezetet, a saját környezetünket, megtalálni tárgyakat, azokat képbe hívni úgy, hogy közben kívülállóként is szemléljük az akár régóta ismert tárgyat, ez nagyon izgalmas út, és nem is kell érte messzire utazni. Nagyon kedvelem ezt a képet, mert eszköztelen, mert mer egyszerűen fogalmazni, egyszerű eszközökkel beszélni a gyászról, a fájdalomról, a magányról. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A Nagypapa dísze

Nagyon szeretem ezt a képet. Egyrészt azért, mert a Viktóriás szín nagyon jót tesz a képnek azzal, hogy a sziruposságot leveszi a képről. A másik, hogy mindez ráadásul időben is visszavisz minket, finoman kézen fogva abba az időbe, ahol ez a dísz használatban volt. Jó a megközelítés, jó az, amit Viktória megtalált - esetleg jobb oldalból egy ujjnyit lehetne vágni, hogy ott az a zavarosság megszűnjön - szóval ez egy igen jó ünnepi kép, mert minden eszköze ismert, mégis új meglátást tud mutatni nekünk. (hegyi)
értékelés:

Andor

Örülök, hogy Viktória kitart a felfedezett színvilágnál, annak is, hogy nem a szokványos állatfotót látatjuk. De azt se tagadom, hogy nem vagyok elégedett ezzel a képpel. Tudom, nem könnyű állatokat fotózni, mert nehezen instruálhatók, de most ezen a képen van néhány olyan elem, ami a kutya gazdájának jóllehet fel se tűnik, de egy kívülálló számára furcsa vagy idegen. Nem elvárható a nézőtől, hogy tisztában legyen a fajtajelleggel. Itt a szem fehérje, a fényben visszatükröző szembogár, a - ha jól látom - nyelv, mind olyan forma, ami elidegenít, amit bár a jólnevelt néző nem tesz szóvá, de ettől még zavaró. Igen, sok munka kivárni a pillanatot, szerencse is kell hozzá, most itt ez a helyzet a kutya szempontjából nem biztos, hogy előnyös. (hegyi)
értékelés:

Ennél a filmnél már kommentben sok minden elhangzott, csak jelzés jelleggel ismétlem azokat, amikkel egyetértek: egyrészt az eleje-vége főcím ismétlése értelmetlen így, ha ebbe belevarázsol Árpi valami geget, akkor igen, de így most nem. A világítás az nem egyenlő a fényeléssel, az egy dolog, hogy a kópia maga sötét vagy sem, de a belsők lehetnének izgalmasabbra világítva, és valami következetes helyzet is kívánkozna, hogy az végig legyen víve a filmen. A szövegmondás néhol teátrális, miközben a sztori dokumentál, a mese nem hiteles attól, hogy a szereplő nem éli át a helyzetet. A fiatal szereplőnél jobb a helyzet, ott viszont a statikusság az, ami nem tesz jót a kompozíciónak, a félalakos megjelenítés nem értelmezhető, mert a háttér nem indokolja - ha a háttér úgy lenne megválasztva, hogy dinamizáljon, meséljen, akkor volna értelme félalakosban tartani a figurát. A vágás: sok esetben van az egyes snittek elején főleg felesleges idő, ami a ritmust töri meg, amitől elakad a mese, a dinamika. Mindezekkel együtt a film jó stúdium, fontos, hogy ezeket a helyzeteket is gyakoroljuk, mert ez a továbblépés a dokumentalista megközelítéstől. Ha bátrabb a kamera, akkor mozgással még több feszültség, erő kerülne a filmbe. (hegyi) értékelés:

Asztalunk

Köszönet. (Ezzel az asztallal kívánunk minden estiskolásnak békés karácsonyt.)

Saját képet a jövőben nem elemzünk, ezért arra kérem az estiskolásokat, hogy bátran cincálják szét kommentben, aztán akár azt, amivel ti is egyetértetek, idézetként kiteszem a kép alá. (hegyi)

bélabéla karácsonyi képeslapja

Minden Estiskolásnak Szeretetteli, Áldott Karácsonyt kívánunk és jó Egészséget az Újesztendőre!
bejjabudabélabéla

Ez a kis fagyott virág a maga kis szőreivel, kifakult virágával, egy nagyon szerethető üzenet. Mivel szakköri munka, így a képelemzés része se maradhat el. A kompozícióban most van egy elmozdulás a konvenciótól azzal, hogy a képet balra húzza és oda komponálja a témát, de ez szebb lenne, ha egyrészt nagyobb teret kapna a virág, mozgalmasabb, izgalmasabb lenne, másrészt az egy döntés, hogy homogén hátteret akarok-e azt megtartva, hogy érzékelhető legyen a hó struktúrája, vagy dinamizálok fényekkel, árnyékokkal. Az rendben van, hogy nem nagyon lehet piszkerálni egy tárgyat a hóban, de egy papírrak, vagy valamivel balról lehetett volna deríteni, hogy ott ne bukjon be a hó. (hegyi)
értékelés:

Tudok-e

Ezzel arra a kérdésre keresem a választ, hogy meg tudom-e mondani, ki vagyok én. Hogy valaki más tudhatja-e, ki vagyok én. Hogy vagyok-e valaki.

Ahhoz, hogy közelebb jussunk a kép megfejtéséhez, válasszuk külön a verbális üzenetet és a képit. Bonyolultabb kérdéssel foglalkozik a kép címéből elinduló leirat, ez a mankó úgymond a kép értelmezéséhez, vagyis a kép illusztrálja ezt a leiratot. Ahhoz, hogy valakiről meg tudjuk mondani, kicsoda, információkra van szükségünk. Hogy ezeket az információkat honnan merítjük, beszélgetésekből, testkommunikációból, megérzésből, hallomásból, vagy ezek keverékéből, az egyéni, és a megfigyelőtől függ. Tehát nincs vegytiszta megismerés. Az önmegismerésnél pedig épp az a nehézség, hogy nincs biztos fix külső pont, amihez viszonyíthassuk magunkat, vagyis még az se biztos, hogy ha ez a pont saját magunk korábbi helyzete, az bármihez is biztosan közel vihet. Ezért elvileg a kérdésre a válasz nem, viszont az élet a gyakorlatban mindig hordoz közelítéseket, amikor valami ok miatt úgy döntünk, hogy a meglévő információkészlet elég, hogy következtetéseket vonjunk le. Az lehet a helyes út, ha a kérdést újra és újra feltesszük, és ha lényegi változást észlelünk, akkor azt elemezzük.
A fotó mindezt azzal illusztrálja, hogy a modell egy törött tükörbe néz, így a mozaikkép is a fenti okfejtést támasztja alá, van ami többszörözve jelenik meg, van, ami elcsúszva és van, ami nincs a képen. Két bizonytalanság van a képen, ami a nézőt is bizonytalanná teszi. Az egyik a szín, a barnított színvilág, ami archaizál, ami annyiban más, mint a fekete-fehér, hogy azzal hogy szépia felé lévő színt használ, esztetizál, vagyis a fekete-fehér konkrétságát, dokumentálást is hordozó jellegét gyengíti, szépíti, idealizálja. A másik maga a kompozíció, ami azzal, hogy jeleket hagy meg a környezetből, értelmezni kényszeríti a nézőt ezeket a jeleket, a maga nyelvére próbálja fotdítani, miközben ezek a jeltöredékek most nem adnak az üzenethez hozzá. Ha ugyanezt az autó belsőt úgy fotózzuk, hogy közben a táj, főleg az út is rákerüljön a háttérre, akkor egyből értelmet ad ezeknek a képalkotó elemeknek a jelenlétére az, hogy az út is kapcsolódik ehhez a filozófiai rendszerhez. Most ez a centrális kompozíció részben jó dinamikát ad a töredezett tükörnek, de a vágások és a környezet ezt a dinamikai ellentétet csökkenti. Mindazonáltal a kép jó kép, és ahogy megegyeztünk, nem mondok disznót. (hegyi)

bújócska

Egy újabb Gimesi bravúrt, réteget, egy újabb ajtót láthatunk a herceg várából, egészen esendőnek, fájdamasnak látom, ahogy a fél arc, a szem kinéz a paplan alól, ebben a sötétben tartott, archaizáló tónusvilágban. Benne van minden, ami nem elmondható. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

pocahontas

Egy nagyon finom, kevés eszközzel dolgozó portrét látunk, ahol a fő hangsúly a szemeken van, az arc a sötét háttérből nagyon szépen emelődik ki, a gesztussal és a formával is egyet lehet érteni. Talán ha centrális a kompozíció, egy icipicit a fényekkel még lehetett volna játszani, de így is nagyon kifejező, szép munka. (hegyi)
értékelés: