Elemzés

Nagyon örülök, hogy Ágnes újra kezdte a leckéket, igaz, a kettessel, de egy egészen más megközelítést kapunk, mint eddig. Izgalmas az a térjáték, amit Ágnes mutat azzal, hogy a háttértől lefelé elmozdítja a fejét, így a kamera most a fej síkjához kerül közel, a háttér pedig hanyattdől. Ez a libikókázás adja a kép feszültségét, és a színvilág, az a redukció, hogy a háttér szinte homogén szürkéje elől a fej rózsaszínje előre ugrik. Így a néző a címadás nyomán elgondolkodhat, hogy vajon a háttér a szikla, vagy Ágnes, avagy mindkettő. Egyetlen dolog, amire később érdemes figyelni, hogy a háttérben van egy csőcsonk, az most ezt az egészet megakasztja, mintegy rajzszög, odaszögezi az estiskola háttérre. Egy picikét mondjuk én adtam volna a vállból, épp csak annyit, hogy a póló íve megmaradjon. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon izgalmas megfejtést látunk a vágy leckére - Feri, kicsit szigorúbbnak kell lenned magaddal. Az első kép izgalmas, az ellefény miatt a modell csak sziluettben látszódik, és innen a történet még akármerre is indulhatna, mondjuk a modell, a vágy megtestesítője megágyaz a réten. Vagy felölti csoda lepedőjét és elrepül az égbe. Sok minden irányt vehetne a mese. A második kép is jó, egy tánc, egy játék, incselkedés, szép és anyagszerű a textil is... de van egy harmadik kép. És azt kell mondjam Feri, hogy ez a kép felülírja az első kettőt, itt a lepedő is szép, a modell se égett be nagyon (kicsit azért egy kis derítőlap nem árt ilyenkor), szóval itt amit el akarsz mondani, az mind megvan - igenám, de akkor miért kell az első két kép? Erre mondom, hogy szigorúnak kell lennie a fotósnak, mert mindkét képen vannak szép momentumok, és ha nem készül ez a harmadik el, akkor oké, ez van, nézzük azokat. De így a harmadik kiütéssel győz. Ha a harmadik képet nézem, ami három csillagos, akkor ott egyetlen megjegyzésem van, kicsit kompozícióban én elmozgattam volna középről balra, hogy a mozdulatnak nagyobb tere maradjon. (hegyi)
értékelés:

Gime, rövid leszek. Nekem ez primer. És kevés. Oké, érteni értem. De egyrészt ezt lehet ennél szebben is fotózni, másrészt rendben, szerelem, az két fogkefe, értem, de azért ez így nem csúszik a körmöm alá. Nyíllal átlőtt szív a fába vésve. Két fogkefe. Négy papucs. Meg lehet ezt úgy is csinálni, hogy kevésbé legyen banális, mégis hozza, amit akarsz, a hogyan, az rajtad áll. (hegyi)

Csősz Gergely, Befagyott pillanat című képére.

Bár a láncreakció leckét lezártuk, és ez egyelőre így is marad, a kép jó. Engedelmeddel a 17-esbe tettem át. És három csillagos, többet nem tudok mondani. :) (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon jó kép Feri, én fél centit vágnék jobbról, hogy az út még inkább középre kerüljön, és mintha picit balra dőlne a horizont, nem tudom, lehet hogy csak érzet, meg kéne nézni, mintha 1-2 foknyi lenne benne. Ezek korrigálhatóak, ha így van. Ha én csinálom ezt a képet, még két lépést hagyom a modellt közelebb jönni a kamerához, hogy a térjáték még erősebb legyen, de így is tökéletes az üzenet. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Részlet Batsányi János: A látó című verséből

Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!"

Láttam én már ezt a képet, ha jól emlékszem, véleményem is volt, amit most itt is megosztok veletek. Nekem ez a kép két félre szakad. Az egyik a modell, a vak öregember, a másik a lámpás. A kettő között semmiféle kapcsolódás nem érzékelhető, mivel az utómunka, ami szolarizáláshoz hasonlatos, teljesen összemossa a hátteret és a modell karját. Nem érzem ezt indokoltnak, hogy miért kell eltagadni, hogy a modell tartja azt a lámpást? Igen, értem, kell, hogy hangsúlyt kapjanak a szemüveg és a lámpás fehérjei, de azt gondolom, hogy most ez így szájbarágsra sikerült, ha Feri hagyja, hogy a háttérből maradjon valamennyi, az nem vont volna le a kép közlésének erejéből, sőt, kevésbé lenne kiabáló az utómunka. Azt is mondhatom, hogy ha ez egy kora esti időben elkészül úgy, hogy a lámpás valóban világít, a szemüveg mögő kerül két picike ledlámpa vagy más fényforrás, amitől az is világít, akkor az épp elég, és akkor szinte alig kell rásegíteni utómunkával a képre. Érdemes lenne ezzel játszani még Feri, ha megvan a szemüveg és a lámpás, mivel maga az ötlet jó, és ér annyit, hogy kicsit még forgasd, rágd a megoldását. Hogy ez mennyiben önportré, persze kérdés lehet, az iróniája érezhetően mácsais, szóval én elfogadom, de fentiek miatt kettő malac, és várnám a variációkat, az ismétlését ennek a beállításnak. (hegyi)
értékelés:

Badacsonyban nyaraltunk, és a feleségem egy kalapot szeretett volna, amíg ő válogatott én hülyéskedtem.

Köszöntünk újra az Estiskolán Feri, nagyon jó portrét küldtél magadról - bár meg kell valljam, hogy ez nekem sokkal inkább a második leckét teljesíti, mint az elsőt, a portré arc nélkül elég egyértelműen arc nélküli helyzetre utal, és a szemüveg nem elég ahhoz, hogy ez teljesüljön. Ezért engedelmeddel átteszem ezt a kettes leckére és várom az első lecke új megoldását.
   Mint kettes lecke, az iróniája miatt nagyon szerethető, humoros képet kapunk, nagyon él az a rózsaszín kalap! A szemüveg is jó ötlet, mert így egészen megbolondítod a terét a képnek a visszatükrözéssel - Dani nem csapott még le rá? Két megjegyzésem van. Az egyik, hogy a vignettálás - tudom, hogy szereted használni - olyan effekt, ami bár régies hatást kelt, de nem mindenre megoldás. Mivel automatizmus, hiszen körkörösen kell megjelennie, így ott is sötétít, ahol nem kéne. Igen, ezzel lehet fókuszálni a középpontra, de ha megnézed, olyan, mintha valami erősen fókuszált lámpával lett volna ez bevilágítva, miközben érződik, hogy a kép természetes fénynél készült, ez olyan ellentmondás, ami a nézőt megzavarja. Lehet ez cél is, de itt most ezt nem érzem indokoltnak. A másik ehhez kapcsolódik. A rózsaszín kalapnak most így emiatt a kék ing nem erős ellenpontja. Igenis annak a kéknek élnie kell, hogy a színdinamikában a kalap ne ugorjon ennyire előre, mert így túlságosan leugrik a fejedről. Pont a nekünk jobb válladnál kéne erősebbnek lennie a kéknek, világosabbnak, hogy a kalap karimájának az ellenpontja lehessen. Mindezek ellenére ez egy három malacos kép, amit írtam, legfőképp a jövőre vonatkozó dolog, érdemes kipróbálni, hogy az utómunkánál más irányt engedsz, a vignettálást pedig ott használod, ahol az a kép mondanivalója és kompozíciója miatt fontos lehet. (hegyi)
értékelés: