Elemzés

Azt mondom, hogy a házi feladatot a Bara most nem oldotta meg. Kiszökött a hármas leckéből, de nem a képre vonatkozik. A kép, amit itt látunk nagyon izgalmas. Barának az árnyékok mesélésében, az árnyékok elhelyezésében nagy rutinja van. Tehát ez a kép egy érett és jó alkotás. Ezért kell azt mondanom most, hogy a kép önmagában megkapja a három disznót, de a 3. lecke, Egész alakos önportréra nem fogadom el, mert trükközés van. Pontosan azért, mert tehetséges, és egy árnyékkal meg egy csuklógesztussal elintézi ezt a dolgot. A házi feladat szempontjából – tehát én továbbra is azt mondom, hogy a tehetséget ne használjuk arra, hogy kitérünk egy feladat elől – ha már ismétel, akkor a 3. lecke Egész alakos önportré visszamegy ismétlésre. Ugyanakkor a ketrecben című kép megkapja a három disznót. (szőke)
értékelés:

Egy iskolai feladatot látunk, Barai módon elmesélve, ahol a cickafark vagy tejoltó galaj - nem fogom tudni pontosan megmondani – mezőn elhelyezkedését, a kamerához közeli állapotában élesség állítást, majd az élesség háttérbe való állítását és az ezekkel való játékokat látjuk itt. Ugyanakkor – nyilvánvalóan a Bara tehetségéből adódóan – ezek a képek önállóan megállják a helyüket, szinte filmszerűek. A legkedvencebb képem ebből a sorból a harmadik kép, amely pontosan a dekompozíciója miatt, hogy a felénk szaladó kislány és a felénk tekintő mögötte lévő másik személy a pillanatnyiságot tükrözi azzal, hogy az arc nem látható, mint egy elkapott kép jelenik meg a harmadik beállításunk. Egy keretes szerkezetet lehet érzékelni, ahol szinte ugyanannyi a bevezetésünk ehhez a középső részhez és ugyanannyi a lezárásunk. Én azt mondanám, hogy a két utolsó képből dönteni kellene és csak az egyiket használni, mert a két kép nem sokat építkezik már. Tehát, ha rám lenne bízva, akkor én meghagynám második, a harmadik és a negyedik képet. (szőke)
értékelés:

Azért szeretem a Camillának ezt a képét, mert az ő kis modelljét megfigyelve, sok-sok képet készített már róla, tulajdonképpen kivetít. A modellen, a pici, miniatűr tárgyakon, állatkákon keresztül és a fürdőszoba kádjának oldal díszítéseivel és ezzel a barnás tónussal a háttérben hoz valami nagyon filmszerű, valami emlékképszerűt, valami latinost. Mégis a kép játékával, modelljével, helyzetével együtt valami olyan érzése van az embernek, minthogyha ez a házi feladat nem egy dokumentáció lenne, hanem átlép a dokumentációból, és érzés szintjén nagyon erősen utal az alkotóra. Ezért gondolom, hogy ez egy fontos kép, mert mindenfajta rekvizitumán keresztül nem csak a valóságról szól, ami itt látható és darabszámra leosztható, hogy: fürdőkádcsap, mini dinoszaurusz. Nem csak ezek miatt, hanem összességében hoz valami nem konkrétan érzékelhetőt, de mégis az alkotóra vonatkozót. Általában, szerintem, ez lehet a titka a jó alkotásoknak, hogy nem tudjuk megfogni, de azt tudjuk, hogy fontos számunkra. Ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Én azért vagyok bizonytalan nagyon, mert talán egy pár képpel ezelőtt azt mondtam a Viktória egyik képére, hogy majd az lesz kérdéses, hogy ezt az Eastman-szerű színvilágot, az ősz ízeit tovább tudja-e vinni más-más képi helyzetekben. Egyelőre úgy tűnik, hogy – nem tudom milyen eljárással – viszi ezt az egész franciás, Emmanuel-es hangulat szerkezetet. Ez egy szép és higgadt tájkép, majdhogynem azt is lehet mondani, hogy konzervatív kompozíciós renddel, a színek azok, amik megbolondítják, de ez egyáltalán nem baj. Nem kell szerintem folyamatosan lázadni, hanem nagyon jót tesz időként, ha az ember rácsodálkozik a természetre, megfigyeli azt alázattal és abból hoz össze, abból küld ilyen üzeneteket. Én ezt a képet nagyon szeretem. Bárhol el lehetne képzelni, akár egy lakótelepi lakásban is háttérként. Egy nagyon szép munka, és továbbra is kíváncsi vagyok, hogy ez a színvilág majd egy-egy nehezebb feladatban hogyan jelenik meg a Viktóriánál, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Harmincnégy mázsa tűzifa. Jöhet a tél...

Kedves Tamás! A 19. lecke Ősz kategóriájára az ún. fa felületek ritmikai játéknak megfigyelése, ezeknek a tartó oszloppal való elválasztása, a festői formák képpé átalakítása tökéletesen működik. Ez egyrészt egy tanulmányfotó, másrész egy dokumentum fotó, harmadrész pedig egy nagyon jó ritmusjáték. Mindezt összefoglalva, ez a kép jó. Ez a kép egy klasszikus üzenet, klasszikus munka és csak abban szeretnélek megnyugtatni, hogy ha egyszerűen csak ennek a képnek az a címe, hogy fa felületek vagy a tűzifám vagy bármi más – nem akarok beleszólni – ez a kép akkor is ugyanígy hordozza a szerethetőségét, a biztonságát, a ritmikai rendszerét. A cím most egy kicsit bizonygatásnak tűnik, hogy egy szójáték jön létre, de hidd el, hogy ez a kép önmagában is megállja a helyét, lehet ennek egyszerűbb címet választani, ugyanígy el fog jutni a közönséghez az üzenetet. Bízz magadban, hidd el, hogy jók azok, amiket csinálsz és ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Az Áginak most több képét lehetett látni, és azt tudom csak az előző beküldött képekkel kapcsolatban mondani, hogy kérem szépen tökéletesen lehet érzékelni azt, hogy mi az, amikor nagyon tisztázottan és pontos módon kimondódik saját magára, azt ő magában megfogalmazza és a gépét akkor használja, amikor ez az egész összegzés megtörtént. Merthogy a 2. lecke Önportréra ez az alsó gépállásos, beletekintek a kamerába, Bartos Ágnes vagyok, az esőkabát a fejemen, mint egy ilyen Mikulás, akinek a mosógépben kimosták a mikulássapkáját, itt vagyok, mint egy manó, ezt az üzenetet küldöm nektek. Meg van ennek az iróniája, a kedvessége, a csodálkozása, tehát ez egy pontos kép. És bennem csak az vetődik fel, hogy ha valaki képes ilyet elkészíteni, akkor nyilvánvalóan nem a gondolatisággal van, vagy nem az alkotói válsággal van a probléma, hanem mindig ilyen pontosan kellene fogalmazni minden egyes házi feladatnál. Tehát ez a kép három disznós, mert összefoglalt, rendben van, élő és pontos üzeneteket tartalma, de akkor ez miért nem történik meg a többi, hasonló feladatkörnél tessék azokat is ugyanilyen elszántsággal, könnyedséggel és humorral létrehozni. (szőke)
értékelés:

Érzés

A kép számomra nem elsősorban azért fontos, mert a 31-es leckére érkezett. Ezzel azért nincs értelme vitatkozni, mert nyilván valamilyen szubjektív ok az, amiért az alkotó ide, ebbe a házi feladatba helyezte el ezt az alkotást. Az én számomra fontos elfogadás, az a kép önvalójából fakad, hogy ez a kép egy nagyon jó kép az emberi testről, a természeti felületekről és jó az, hogy ennyire közel kerül hozzánk kitárulkozva egy tenyér, és azt mutatja, hogy az én tenyeremben egy szív alakú levél van. Jók a tónusai, nagyon jót tesz ennek a képnek, hogy nem színes. Talán egy nagyon picit lehetne a hátteret valamilyen módon igazítani. Most vibrál egy picit az a háttér és ettől a kéz, az így lelökődik a síkra redukált felületről. De az is elképzelhető, hogy pont ez ennek a képnek a titka és a dinamikája. Én ezt a képet nagyon szeretem és háromdisznósra értékelem. (szőke)
értékelés: