Elemzés

Egy valószínűleg temetői hangulatot látunk, aminek kifejezetten jót tesz a fekete-fehér, és az is jó irány, hogy tudatosan használod a mélységélességet és a háttérben elhelyezett figura irányítja a nézőt, dinamizál. Egyetlen probléma van, ez pedig az, hogy a kép sehol se éles. A virágnak valahol élesnek kéne lennie. A másik az személyes - hatásvadásznak érzem a címadást, a kép mesél enélkül is, bízni kell a nézőben, hogy a maga története el fog indulni, ez a konkretizálás viszont megoszt, mert vagy elfogadom, amit üzen, vagy nem, de ez a verbalitás szintjén dől el, nem a képben. (hegyi)
értékelés:

Jó látni, hogy Gime új utat próbál, új irányt vesz - mondhatni elkezdett azzal a formarendszerrel dolgozni, amit az akt táborban már megmutatott, hogy igenis képes ezen a nyelven is sűríteni. A kép címe itt most fontos a néző számára, mert meghatározza azt, amit a formanyelv is erősít, a hiányt, a vágyakozás beteljesületlenségét. Ha a kompozíciót figyeljük, két dologra szeretném András figyelmét felhívni. Az egyik a nyak. Most tónusban ez a forma nagyon elüt a többitől, lapos és idegenül hat - ha egy picikét kevesebb fényt enged oda, akkor ez az érték abban is segít, hogy ne ugorjon ennyire előre a nyak. És ha egy picike az állból szerepel, az formailag jól zárhatná a kompozíciót. A másik kérdés a karok kérdése. Most két oldalt be van szorítva a test, mert jelzés értékkel szerepelnek a karok. Ha a döntés egyértelműbb - akár azzal, hogy még szűkebbre vágja, és lemaradnak a karok és csak a has és a mellkas jelentkezik, vagy ha tágabbra hagyja és szerepet ad a karoknak - az formailag nyugodtabb és erősebb megoldást hoz. Három malac és ismétlés. Dolgozzon tovább ezen az úton, jó irányba mozdult el. (hegyi)
értékelés:

Egy képpárt látunk, akár mondhatnánk azt is, hogy ilyen volt, ilyen lett képpár, hiszen az alkotás egyik ereje éppen a humorban rejtőzik, ugyanakkor nagyonis átélhető, átérezhető mindaz, amit a képen látunk, a hideg hóba lépés élménye. Ami erősíthetné a képek üzenetét, az igen egyszerű: Rozi, ha már belelépsz a hóba meztélláb, a nadrágod szárát felhúzhattad volna annyira, hogy ne zavarjon a képen a kéksége, formája. A másik, hogy a lábon lévő rajzolattal most nincs harmóniában a lábköröm festése - az egyszerűbb sokszor hatásosabb tud lenni. (hegyi)
értékelés:

Phrüné

Nagyon érzékeny képet küldött Tünde az ötös leckére - ami persze akár az akt leckébe is kerülhetett volna -, a leckeválasztást a cím és a címhez rendelt gesztus igazolja. A kép üzenete, meséje tökéletesen érthető, érezhető. Néhány technikai jellegű meglátásom volna, főképp a világítással kapcsolatban. Az egyik, hogy igen jó az a párhuzam, amit a fal struktúrái és az emberi test formái között észrevesz az alkotó és megmutat nekünk, ugyanakkor a bal oldalról érkező főfény most a háttérként funkcionáló falat túlvilágítja, ha a modellt elvennénk, látható lenne, hogy milyen is a fényérték különbség a kép bal és jobb oldala között. Mit jelent ez? Kompozícióban a kép bal oldala, ahol igen fontos képalkotó elem a modell kézmozdulata, kifut, tónusban egybemosódik ez a mozdulat a háttérrel. A kar ettől a főfénytől a testen erős árnyékot vet, ettől egy dupla rajzolat alakul ki a csípő, mellrész viszonylatában. A megoldás az lehetne, hogy egyrészt egy pici visszavert fénnyel jobbról derítünk, ami egyensúlyba hozhatná a hát fényrajzait, másrészt a főfénybe a fal felől kicsit érdemes lenne takarni, hogy még inkább surlófények érkezzenek csak. A három malac megvan, és ha van mód, kísérletképpen jó lenne egy ismétlést látni más fényviszonyokkal. (hegyi)
értékelés:

cigarettaszünet

A csend lecke fogalmát szerencsére ahány alkotó, annyiféleképpen értelmezi - Dani képe egy olyan pillanatot ragad meg, ami sokunknak, akik dohányoznak, a napi munkában, tevékenykedésben olykor az egyetlen kis megálló, lehetőség arra, hogy pihenjünk, átgondoljunk dolgokat. Miközben tehát maga a kopozíció igencsak mozgalmas, zaklatott, a fő figura, az alkotó mindebben a mozgalmasságban egy nyugvópontot jelent. A zaklatottság - téglafal, szemétkupac, sötét tónusok játéka - és az ábrázolt személy ellentétpárja az, ami a dinamizmusát adja a képnek. Dani a kommentben leírta, hogy a kép lyukkamerával készült, ami fontos információt ad technikailag, de azt kell mondjam, hogy a kép egészét tekintve a néző szempontjából ez nem fontos. Hiszen a néző nem kötelező, hogy tudja, mi az a lyukkamera, az miben más, mint egy rendes bolti cucc, tehát ezzel arra akarok utalni, hogy ha ezen a nyomvonalon indulunk el, akkor könnyen becsaphatjuk magunkat, mert a technika csak eszköz a kifejezésben, nem lehet cél. Ebből az adódik, hogy ha bármi technikával is készítünk egy képet, az a kép akkor van kész, ha az alkotó azt akár a laborálásnál, akár elektronikusan, adjusztálta, befejezte. Itt most a tónusok azok, amik a kompozíciót billentik, mert a kép bal felső része kifut, nincs úgy lezárva, mint a többi oldal és sarok, ezért olyan érzetet kelt, mintha nem is párhuzamosok lennének a képszélek. Mivel a téglafal eleve kifelé húzza a szemet, ezt a lezárást meg kellett volna tenni. (hegyi)
értékelés:

Szuper ötlet a házifeladatra, szuper megvalósítás. Jól megoldva az előtér háttér viszony, élesség a férfin, lágy életlenben a barnás állatforma (és nem szemből, hogy asszociálhassunk). Mondhatnánk, ezen a képen nincs ember, akkor milyen férfiről beszélnek itt? Épp ez a titka a képnek, hogy a tárgyakhoz kapcsolódó ismeretanyaggal hoz létre sokféleképpen olvasható "húsos" mesét. A kép telve van szatírával, a múltat új köntösbe csomagolva. Jó a kompozíció. Köszönöm. (szőke)
értékelés:

Itt van a szokásos Gimesi geometria, csak most olyan, mintha András kezdene magára találni, mert nem manipulál, hanem a valóságban találja meg mindazt, amely számára fontos: az ismétlődést, számsort, variációs halmazt. Nem az alkímista technikájával alakít át, hanem alázatosan figyeli a természet alkímiáját. Az a jó, hogy a napló jelleg így is működik, sőt jobban, mert az alkotói hozzáállás koncentráltabb. ...azért valami ellenállhatatlan kézjegy? (szőke)
értékelés: