Elemzés

Tél a pálmák alatt

A képnek két értelmezése is lehetséges - címmel és anélkül. Ha a címet figyelem, akkor talán egy picit még lejjebb lehetett volna a kamerát vinni, hogy a pálmák igazából pálmák legyenek - ha elvonatkoztatok a címtől, akkor egy nagyon szép és jó hangulatú, vidám képet látok, egy mikrokozmoszt, ahol a kis fűszálak, nünükék élnek, és a vidám, napsütötte színek mellett a háttérben egy nagy maci szeme, orra és fülei is látszanak. Mindenképpen mesei kép, lehet, hogy megélne a gyerekkor leckében is? (hegyi)
értékelés:

Már megint megölték a rózsákat

Egy valószínűleg temetői hangulatot látunk, aminek kifejezetten jót tesz a fekete-fehér, és az is jó irány, hogy tudatosan használod a mélységélességet és a háttérben elhelyezett figura irányítja a nézőt, dinamizál. Egyetlen probléma van, ez pedig az, hogy a kép sehol se éles. A virágnak valahol élesnek kéne lennie. A másik az személyes - hatásvadásznak érzem a címadást, a kép mesél enélkül is, bízni kell a nézőben, hogy a maga története el fog indulni, ez a konkretizálás viszont megoszt, mert vagy elfogadom, amit üzen, vagy nem, de ez a verbalitás szintjén dől el, nem a képben. (hegyi)
értékelés:

Bóbita udvarán

Ráül, ígér neki csókot, röpteti és kikacagja... gyerekkorom kedvence ez a vers, még Halász Judittal is működött... Nagyon érdekes és speciális az a pörgettyű vagy hinta, vagy más játék, amit látunk a képen - bár most nem derül ki számomra, hogy mi is ez valójában, talán ha a kép tetején nem vágod el a szerkezetet, ez is kiderülhet. Ami nekem nagyobb problémát jelent, az a háttér és téma viszonya. Most ide-oda kalandozok a képen, nézem a békakirály hasán a pöttyöt, de ugyanígy erős a sárga asztal, a zöld sörsátor, a terasz és a virágok, vagyis a mélységélesség megválasztásával neked kellett volna segíteni a nézőnek abban, hogy a kiválasztásnál mi legyen az uralkodó sorrend. Most picit minden egyszerre szól, mint a régi rádiókon, amikor nem hangoltuk be a tekerőt rendesen. (hegyi)
értékelés:

Hiány

Jó látni, hogy Gime új utat próbál, új irányt vesz - mondhatni elkezdett azzal a formarendszerrel dolgozni, amit az akt táborban már megmutatott, hogy igenis képes ezen a nyelven is sűríteni. A kép címe itt most fontos a néző számára, mert meghatározza azt, amit a formanyelv is erősít, a hiányt, a vágyakozás beteljesületlenségét. Ha a kompozíciót figyeljük, két dologra szeretném András figyelmét felhívni. Az egyik a nyak. Most tónusban ez a forma nagyon elüt a többitől, lapos és idegenül hat - ha egy picikét kevesebb fényt enged oda, akkor ez az érték abban is segít, hogy ne ugorjon ennyire előre a nyak. És ha egy picike az állból szerepel, az formailag jól zárhatná a kompozíciót. A másik kérdés a karok kérdése. Most két oldalt be van szorítva a test, mert jelzés értékkel szerepelnek a karok. Ha a döntés egyértelműbb - akár azzal, hogy még szűkebbre vágja, és lemaradnak a karok és csak a has és a mellkas jelentkezik, vagy ha tágabbra hagyja és szerepet ad a karoknak - az formailag nyugodtabb és erősebb megoldást hoz. Három malac és ismétlés. Dolgozzon tovább ezen az úton, jó irányba mozdult el. (hegyi)
értékelés:

Hableány

Nagyon fontos lépés az, amikor valaki elkezd modellel dolgozni, instruálni, odafigyelni egy másik emberre, és általa, a közvetítésével megfogalmazni képi üzeneteket. Ezért leszögezem már az elején, hogy ez egy három malacos kép. Picike igazítások kellenek ahhoz, hogy minden rendben legyen ezzel a fotográfiával. Egyrészt a háttér elhelyezése jó, picit talán jobb oldalon túl van világítva, de ez is elfogadható, azonban ha ott a háttér, ahol most van, akkor egy picikét a modellt jobbra kellene mozdítani, hogy a kép bal, sötétebbik szélén ne olvadjon ennyire egybe minden egymással. A másik kérdés a vágás - a fejtetőből picit több kéne, csak egy lehelletnyivel több, és a hasnál vagy kevesebb, vagy több, de most olyan helyen vágódik, ami nem zárja a formát. Ha jól látom, a bemozdulás nem csak a modellre érvényes, hanem a hátérre is, ez azt jelenti, hogy a gép mozdulhatott - ilyenkor, ha hosszabbat exponálunk, nem árt állványt vagy valami támasztékot keresni, mert ha nincs semmi éles nyugvópontja a szemnek, akkor a bemozdulásnak indokoltnak, a kép története szempontjából érdekesnek kell lennie. De ezek mint írtam, kis apróságok, amiket Mariann a következő képénél már tud javítani. (hegyi)
értékelés:

Szűz (?) hó?
Szűz (?) hó? - Már nem...

Egy képpárt látunk, akár mondhatnánk azt is, hogy ilyen volt, ilyen lett képpár, hiszen az alkotás egyik ereje éppen a humorban rejtőzik, ugyanakkor nagyonis átélhető, átérezhető mindaz, amit a képen látunk, a hideg hóba lépés élménye. Ami erősíthetné a képek üzenetét, az igen egyszerű: Rozi, ha már belelépsz a hóba meztélláb, a nadrágod szárát felhúzhattad volna annyira, hogy ne zavarjon a képen a kéksége, formája. A másik, hogy a lábon lévő rajzolattal most nincs harmóniában a lábköröm festése - az egyszerűbb sokszor hatásosabb tud lenni. (hegyi)
értékelés:

Szimbólumok

Nagyon érdekes, és persze beszédes az ünnep Mariann-féle megközelítése - a fenyőformák feketéi, a gyertyatartó árnyék pókháló szerkezete, mind-mind mesél arról, amit Mariann gondol erről az ünnepről. De az is benne van a képben, hogy mindez mégis valami bennsőséges, vágyakozó megközelítés, hiszen az ábrázolás meleg színekkel dolgozik, arannyal, sárgával, vörössel. Egyetlen kis átgondolandó van a kompozícióban, ez pedig a kép jobb alsó része, ahol a kisasztal üresen marad - akár az egyik kis gömb is előbbre jöhetett volna, életlenben, és akkor még nagyobb lenne a térdinamika. (hegyi)
értékelés:

Hetéra

Phrüné

Nagyon érzékeny képet küldött Tünde az ötös leckére - ami persze akár az akt leckébe is kerülhetett volna -, a leckeválasztást a cím és a címhez rendelt gesztus igazolja. A kép üzenete, meséje tökéletesen érthető, érezhető. Néhány technikai jellegű meglátásom volna, főképp a világítással kapcsolatban. Az egyik, hogy igen jó az a párhuzam, amit a fal struktúrái és az emberi test formái között észrevesz az alkotó és megmutat nekünk, ugyanakkor a bal oldalról érkező főfény most a háttérként funkcionáló falat túlvilágítja, ha a modellt elvennénk, látható lenne, hogy milyen is a fényérték különbség a kép bal és jobb oldala között. Mit jelent ez? Kompozícióban a kép bal oldala, ahol igen fontos képalkotó elem a modell kézmozdulata, kifut, tónusban egybemosódik ez a mozdulat a háttérrel. A kar ettől a főfénytől a testen erős árnyékot vet, ettől egy dupla rajzolat alakul ki a csípő, mellrész viszonylatában. A megoldás az lehetne, hogy egyrészt egy pici visszavert fénnyel jobbról derítünk, ami egyensúlyba hozhatná a hát fényrajzait, másrészt a főfénybe a fal felől kicsit érdemes lenne takarni, hogy még inkább surlófények érkezzenek csak. A három malac megvan, és ha van mód, kísérletképpen jó lenne egy ismétlést látni más fényviszonyokkal. (hegyi)
értékelés:

Eszter

Nekem egy picit a lecke értelmezésével kapcsolatban van fenntartásom a képet illetően. A lecke a Vasárnap hajnal. Ezt a leckét kétféleképpen lehet értelmezni, az egyik maga a konkrét cselekvés, mi történt velem vasárnap hajnalban, a másik, hozzám közelebb álló értelmezés az átvitt gondolat, ami maga a vasárnap hajnal érzete, emléknyoma, élménye. Akármely irányban is indulok el, a hajnal színei, fényei nekem nem ilyen meleg, kicsit fáradt, esti tónusok. A kép viszont kompozíciójában, titkaiban, a képi jelek használatában nagyon is erős, személyes és fontos üzeneteket tartalmaz. Egyetlen pici javaslat, hogy amikor ennyire kevés tónus szerepel a képen, akkor nem lehet bizonytalankodni, hogy például akarom-e a vetett árnyékot a falon, vagy sem, akarom-e a vörös tónust a háttéren vagy nem - jelen esetben úgy érzem, hogy egy picit kellett volna világosítani a háttéren. (hegyi)
értékelés:

sál

cigarettaszünet

A csend lecke fogalmát szerencsére ahány alkotó, annyiféleképpen értelmezi - Dani képe egy olyan pillanatot ragad meg, ami sokunknak, akik dohányoznak, a napi munkában, tevékenykedésben olykor az egyetlen kis megálló, lehetőség arra, hogy pihenjünk, átgondoljunk dolgokat. Miközben tehát maga a kopozíció igencsak mozgalmas, zaklatott, a fő figura, az alkotó mindebben a mozgalmasságban egy nyugvópontot jelent. A zaklatottság - téglafal, szemétkupac, sötét tónusok játéka - és az ábrázolt személy ellentétpárja az, ami a dinamizmusát adja a képnek. Dani a kommentben leírta, hogy a kép lyukkamerával készült, ami fontos információt ad technikailag, de azt kell mondjam, hogy a kép egészét tekintve a néző szempontjából ez nem fontos. Hiszen a néző nem kötelező, hogy tudja, mi az a lyukkamera, az miben más, mint egy rendes bolti cucc, tehát ezzel arra akarok utalni, hogy ha ezen a nyomvonalon indulunk el, akkor könnyen becsaphatjuk magunkat, mert a technika csak eszköz a kifejezésben, nem lehet cél. Ebből az adódik, hogy ha bármi technikával is készítünk egy képet, az a kép akkor van kész, ha az alkotó azt akár a laborálásnál, akár elektronikusan, adjusztálta, befejezte. Itt most a tónusok azok, amik a kompozíciót billentik, mert a kép bal felső része kifut, nincs úgy lezárva, mint a többi oldal és sarok, ezért olyan érzetet kelt, mintha nem is párhuzamosok lennének a képszélek. Mivel a téglafal eleve kifelé húzza a szemet, ezt a lezárást meg kellett volna tenni. (hegyi)
értékelés:

Növekedés

Szép részlet megfigyelést láthatunk a télhez kapcsolódva itt. A természet folyamatosan elbűvölő és új tud lenni az ember számára. Ági sem tesz egyebet, mint az általa látott szépséget megosztja velünk. Azt javaslom a címben keressük itt a választ: Növekedés! Van még egy kapaszkodó: a Rezonancia. Ez egy magas számú házifeladat, elsősorban azért, mert az előző lépcsők az egyszerűbb, tárgyilagosabb megközelítést hivatottak körüljártatni. A növekedés magában rejti a mozgást és a kölcsönhatást, ahogyan a rezonancia is, ha ez alapján a kép alapján próbálom értelmezni. Lefordítva, vajon a jég csoportos formáinak bemutatásával, az egymásra épüléssel, kompozíciós nyitással kellene ezt megoldani? A jég felületének növekedése lehet a verbális válasz? Sejtésem szerint bármerre indulunk ebben a tekintetben, nem biztos, hogy sikerrel járunk, mert az itt látható alkotás még ezeket gondolatokat nem érlelte meg. Nem bonyolult filozófiát, hanem azt az utat várom itt, amely Ágnesnél jól érthetően jelen volt sokszor, sok képében, azokban a munkákban, ahol magán átszűrve mesélt. Ugyanazt kéne folytatni. Ismétlés. (szőke)

Hű Társak

Szuper ötlet a házifeladatra, szuper megvalósítás. Jól megoldva az előtér háttér viszony, élesség a férfin, lágy életlenben a barnás állatforma (és nem szemből, hogy asszociálhassunk). Mondhatnánk, ezen a képen nincs ember, akkor milyen férfiről beszélnek itt? Épp ez a titka a képnek, hogy a tárgyakhoz kapcsolódó ismeretanyaggal hoz létre sokféleképpen olvasható "húsos" mesét. A kép telve van szatírával, a múltat új köntösbe csomagolva. Jó a kompozíció. Köszönöm. (szőke)
értékelés:

A tél kapuja

Lovasberény, Szőlőhegy, Cziráky körpince, szakadó hóesés

Nagyon szerethető, szép tájkép. Jó, hogy ilyenek is készülnek. A tél kapuja szimmetrikus, mint az őt körülvevő sáncfal (maradék burkolat), jó volna tehát ezt a dombot is teljesen látni a kép bal felén is, hogy Gót forma még több körbeölelést kapjon. Biztosabban gondolom, hogy tágabb látvány kéne, mint szűkebb, mert az ég felé hajló fák gally-ereikkel hatásosak. Balra a képet nyitnám. (szőke)
értékelés:

téli háló

Itt van a szokásos Gimesi geometria, csak most olyan, mintha András kezdene magára találni, mert nem manipulál, hanem a valóságban találja meg mindazt, amely számára fontos: az ismétlődést, számsort, variációs halmazt. Nem az alkímista technikájával alakít át, hanem alázatosan figyeli a természet alkímiáját. Az a jó, hogy a napló jelleg így is működik, sőt jobban, mert az alkotói hozzáállás koncentráltabb. ...azért valami ellenállhatatlan kézjegy? (szőke)
értékelés:

Szekerező túra

A kép humora okozza, hogy jó publicisztika, sajtóanyag lehetne ez a kép. Klasszikus előtér-háttér párharc látható itt, csak fénytanilag nincs különválasztva kellőképpen.
Jobban kellene, hogy leváljon az előtér (a jelen) és a háttér (az abszurd múlt). Mindez létrehozható pár perc alatt egy másik napszakban. Egy kissé a kompozíción is igazítani kéne, hogy verbális textúra is hordozza pontossabban a látványban rejlő mondandót. ...és kéne még a Bartos Ágnes szokásos kézjegye (gombászás stb.) (szőke)
értékelés: