Elemzés

Szeretem, ahogy Bara mesél. Egyrészt pontos megfigyelő, és ez segít a nézőnek is, mert az első kép igen jól érthető és szerethető, színeiben az ősz, a meleg tónusok kapnak szerepet, a bandázó kiskutyák és a férfialak jól komponált és értelmet ad a kereszteződésnek, könnyűnek látszik, de a szerencsén kívül a megfigyelés az, ami fontos szerepet kap, mert nem elég, hogy kéznél volt a gép, de Bara jókor exponált. A második kép formajátéka az elsőből eredeztethető, és emiatt a nézőt Bara mintegy kézenfogja és vezeti tovább, gyere, nézd mit mutatok, hát nem érdekes, mindezt egy igen lecsupaszított kompozíciós játékban, ahol a tömegelhelyezés dekára pontosan ki van számítva, de nem izzadtságszagú, pont attól nem az, hogy a vonalak és határok rendje a tömegre és nem a grafikai megjelenésre koncentrál. A harmadik kép az első kettőből épül, nagy ugrás, hiszen elsőre keresi az ember, hogy na, ezen hol a kereszt, hol a kutya, hol vagy Bara, elengedted a kezem... Aztán többszöri megnézéssel kiderül, hogy ez a rímpár nem didaktikusan épül, hanem ez a kép az első kettővel áll keresztben, az egyenesek a görbékkel, és erre segít rávezetni minket Bara azzal, hogy ez a kép monokróm, még egyszerűbb, még távolabbra és magasabbra helyezve a mércét. Szép, ugyanakkor épp a távolság miatt hordoz melankóliát, a kívülálló magányát is. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Ez a kép még nagyon friss, szinte most került ki a gépből, de már látok egy-két hibáját. Azért remélem nem lesz nagyon unalmas Novák Tündének sem. :))

Ez a kép nekem több csendélet egy papíron. Nagyon szép és izgalmas a jobb oldali kis kancsó, és a forma hasonlósága összekapcsolja ugyan a csészével, de a csésze önálló, más megvilágításban, más fényjátékkal. És van a háttér, ami bár nem felismerhető, de mégis elég határozott, nem hagyja igazán élni a két tárgyat, elvonja a figyelmet. A nagy fehér vászon vagy képkeret lenyomja az asztal síkjára a kép előterében lévő motívumokat, állandó "vitában" áll velük. Egyrészt fényben, másrészt elrendezésben van feladat ezzel a képpel még, hogy egységbe rendeződjenek a tárgyak. A hangulat jó, az irány jó, még kicsit kellene rendezgetni, játszani a fényekkel, az elő- és hátteret kompenzálni, hogy lenyugodjon a kép és összeálljon az üzenet. (hegyi)

A pécsi Jókai tér kövezetébe beépített szobrot fényképeztem, amely alakját a művész úgy alakította, mintha valami szivacslemez lenne.:)

Kettős érzésem van a képekkel kapcsolatban. Egyrészt nagyon jó meglátás, finom, és érzéki, ehhez gratulálok Feri, hogy ezt megláttad és megcsináltad. Másrészt ha képsor, én hiányolom a térábrázolást, hisz a leirat mondja, hogy ez Pécs és egy szobor, de ez a képekből nem derül ki. Ha képsor, volna helye annak, hogy ezt az egész kreatúrát megmutasd teljes valójában. Nem werkfotóként, hanem komponálva a sorozatba. Adna egy dinamikai játékot, növelné a mozgásteret, mert most eléggé makro szinten mozgunk és ezek a fény és formajátékok azok, amik izgalmasak, nagyon rendben vannak, de kéne a kitekintés. Nekem. Aztán meg a vágy, mint lecke. Feri vágya az érdekes. Az a lecke. Amikor műtárgyat fotózunk, még ha ilyen magas szinten is, mint Feri teszi, az azért mindig hordja magában, hogy azt a műtárgyat valaki kitalálta, övé az elsőség - és két út van, vagy a tiszteletteljes reprodukálás, vagy az átértelmezés. Itt nem megítélhető, merre megyünk, mert nem látjuk mi a műtárgy maga. Szóval Feri, egy csillag megvan, a képek kitűnőek, de a képsor többet kívánna, a lecke pedig rólad szól. (hegyi)
értékelés:

elölről...

Annak külön nagyon örülök, hogy Pista újra kezdte a leckéket a jelek szerint, én ezt nem mondhatom, hogy legyen így, de a véleményem az, hogy néha nem árt, ha egy kör már megvan, újraértelmezni a dolgot, mert van olyan, hogy utólag kerül valami a leckére, a kép már kész és az alkotó azt mondja, na, ez jó lesz mondjuk egyesnek. És az is más, ha valaki azt mondja, hogy na, itt az egyes lecke, csinálok rá egy képet.
   Nagy lépést látunk Pistánál, minden tekintetben, hiszen megmaradt a pista-féle humor, irónia, de mindeközben nem csak a humor akarja elvinni a vállán a képet, hanem itt egy fotós szempontból is jól megoldott alkotást látunk. Nem csak egy rész bemutatása, a kezem, a lábam, a hajam - hanem mindez történetbe van foglalva, és kompozícióval, fényekkel és árnyékokkal ad együtt egy mesét. A bambisüveg, a kéz, a mozdulat szerteágazó irányokat fet fel, a múltat, az emlékeket, az emlékek mai világba emelését, a határozottságot, szóval mindez együtt igen jó bemutatkozás. Pista gratulálok, csak így tovább, hajrá, várom a többi leckét is. (hegyi)
értékelés:

Barus ismét nyűgösen kelt.

Nagyon szeretem ezt a képet, mozgalmas, szuggesztív, erős. Jó, ahogy az ágy rácsai is viszik a szemet, jó a tömegelhelyezése is, és bizony bár más képnél ez lehetne hiba, jó, hogy ilyen kiégett, életlen formaként jelenik meg a kéz, mert ez adja a mélységet, a dinamikát, a fej és a kéz között folyamatosan mozog a néző szeme, és ez erősíti a kisfiú arckifejezését, gesztusait. Egy ilyen pillanatképnél nem is lehet számonkérni sokkal nagyobb tudatos rendezettséget, hiszen akkor a beállítástól a spontaneitása veszik el. Talán egy centit ha lejjebb buktatod a kamerát, akkor nem dől ennyire hanyatt a kép, de ez se biztos, hogy baj. Köszönöm, Barus jó modelled. Egyetlen dolog, hogy Márti leckéje elég konkrét - mindenki csináljon azt, amit akar - így ez nekem vasárnap hajnalra erősebb lenne, de elfogadom itt is, csak azért jó lenne, ha a Márti leckére egy jobban illő munka is érkezne tőled majd. (hegyi)
értékelés:

Az első leckére egy jó ötletet látunk Gimétől, de a kivitelezéssel van gondom, mégpedig az, hogy ha a cím a tenyér, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a régi asszonyok is a tenyérből jósoltak, no meg kávézaccból, de az most nem érdekes, akkor bizony az a csúnya vetett árnyék a tenyéren épp ezt nem adja hozzá a képhez. Ráadásul a hosszabb expozíció miatt bemozdulás is látható, ami lehetne erősítő jellegű is a képen, ha tudatos mozdulat lenne, de így most ez inkább hiba. Szóval az ötlet jó, de ismétlést kérek, és most mondom, hogy csak egy tenyér, csak egy forma önmagában még nem elég Gimétől, többet várok, tessen ezen még dolgozni. (hegyi)

Picit kétértelműen fogalmaz András, a hasát néző férfiember a címmel együtt akár az aktra is kerülhetne, de szerencsére a kép azért másról szól, és a címadás okán keletkező félreérthetőség elmúlik. Jó, hogy András megtalálta magának a fekete-fehéret, én mindenkinek javasolnám, hogy minél többet dolgozzon FF-ben, mert az sokat tud segíteni a kompozíció, a folthatások megismerésében, gyakorlásában. Egy kis nézetkülönbség: én a hajat mindenképp meghagytam volna fenn, az kell ehhez nekem, az adna ritmust, ide-oda játékot. Gime, csak így tovább, végre a képeid és nem a vicces címek mesélnek. (hegyi)
értékelés: