Elemzés

Nagyon aranyos ez a kép. Azért mondom ezt így, mert amit látok, az nekem olyan, mintha egy ilyen TT, vagy Pico vagy H0-ás vasútmodell kiállításon lennék és oda készítette volna ezt valaki mondjuk gyufaszálakból. Nekem ez az első, ami erről a képről az eszembe jut. A valósághoz túl sok köze nincsen, még akkor sem, hogyha nagyon tárgyiasnak és konkrétnak tűnik ez az egész helyzet. Itt egy másik kép kapcsán is volt szó, hogy ezek milyen technikai őrületeket, amiket létrehoz Gime, és igen, én azt tudom mondani, hogy ennél a képnél még van is értelme, hogy ez volt a cél, hogy ez ilyen hatást hozzon létre. Ha nem, akkor meg azt mondom, hogy ez érdemes megfigyelni. Nekem ez egy kicsi túl van élesítve, de el tudom fogadni, hogyha ez a makettszerű érzés az, ami Gime ezzel a képpel szeretett volna nekünk megmutatni. (hegyi)
értékelés:

vasárnapi hajnalok

Az egy nagyon is jó ötlet, hogy egy olyan triptichon hoz létre Tímea, ami nem csak három felé szabdalja ezt az egész képi teret, hanem magával a kép belső ritmusával itt egyéb felosztások is létrejönnek, kifejezetten a harmadik képen ez nagyon jól érzékelhető, de a középsőn is megvan és ez egy nagyon jó ritmusjátékot hoz. Az külön jó, hogy ez olyan, mintha egy naplóbejegyzést látnék, hogy Irénke elindult hajnalban a közértbe megvenni az első féldekás kevertet; Irénke randevúra készülve elment a fodrászhoz, reggelre kapott időpontot; Irénke a strandra szeretne menni, de előtte még körbenéz a kertben; nem tudom, de az a jó, hogy ezek olyan történetek tudnak hozni, - nyilván mindenkinek mást - ami nagyon is beszédes. Ezekben pont az izgalmas, hogy olyan helyzetek jönnek létre, amik aztán belső történeteket indítanak el. Nagyon jó például a második képen, nézzük meg azt a két otthagyott cipőt a kép fölső részén, hogy mennyire izgalmas az, hogy tulajdonképpen, mint egy Örkény egyperces, mesél. Nagyon szeretem és nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Én is szeretnék ide beküldeni képeket vagy filmeket, amik az én leckemegoldásaim, de ez csak akkor fog működni, hogyha kapok rá elemzést, értékelést. Tehát ezt majd találjuk ki valahogy, hogy hogyan legyen. Azt is lehet, hogy valaki ezt felvállalja és jelentkezik az elemzésre, és akkor egy korrektebb, hosszabb elemzést kérnék és akkor ezt kitesszük ide a kép alá annak a nevének az aláírásával, aki ezt vállalta. Én ezt szeretném kérni, ha ez nem túl nagy kérés. Ha ez így nem megy, akkor majd mennek a szorgalmi fejezetbe a képek, én magam nyilván nem fogom ezeket elemezni. (hegyi)

Azt kell mondjam, hogy az egyik legerősebb önportré arc nélkül leckét látom az elmúlt időkben. Nagyon köszönöm ezt a képet. Egészen furcsa, nagyon sok mindenki jut eszembe a képet nézve, akár Moholy-Nagy neve is felmerülhet. Nagyon jó az a fajta játék, amit a Bara itt létrehoz a terekkel, síkokkal, a tükröződéssel. Olyan mintha egy tükröződést hozna létre a képben, mintha egy tükör lenne a kép közepre téve és megismétlődne a két oldal, aztán rájön az ember, hogy mégsem. Nagyon jó az, ahogy a valós térben megmutatkoznak ezek a kis cipők a kis nadrágszárral, miközben a fotós behajol a képbe. Nagyon jó az is, hogy az exponálásnál egy olyan fényértéket talált Bara, ahol tulajdonképpen a részletgazdagsága meg van a képnek, de maga a modell sötétben marad. Tehát én azt mondom, hogy ez nagyon erős kép és nem tudok rá egy hajszálnyi olyat mondani, amivel kritizálnám, úgyhogy ez csont nélkül 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Hannáról már nem egy arcképet küldött Bara és az az izgalmas ezekben a képekben, hogy mindig más arcát tudja mutatni, mindig más szerepben tűnik fel. Olyan ez a kép is, minthogyha egy kép kiragadott kockája lenne. Jók azok az ívek, amik a háttérben keretbe foglalják ezt a helyzetet és az is jó, hogy ebben a keretezésben nem egy centrális kompozíciót látunk, ez adja meg a dinamizmusát ennek a képnek, hogy kilóg a modell ebből a szabályrendszerből. Ami egy picit még nekem segítene, az talán az, hogyha egy picit még többet kapnék a testből. Most a kép vágása nem teljesen erős a kép alsó részén. Ha egy picit lejjebb döntöm a kamerát, vagy még lejjebb megyek, akkor ez a fajta dinamizmus még erősebb tud lenni. Merthogy most a kép fölső részén egy ujjnyi rész van, ami igazából nem túl sokat ad hozzá a képhez, ez az ujjnyi rész nekem viszont lentről hiányzik ahhoz, hogy ez a történet igazán mozgalmas legyen. (hegyi)
értékelés:

Január elején átadták Európa kulturális fővárosa kulturális főterét. Szép lett, ugye?

Feri föladta a leckét nekem képelemzés szempontjából, mert nagyon nehéz abból a szempontból elvonatkoztatnom, hogy tulajdonképpen mit is látok, tehát nyilván volt egy figyelemfelhívás szándék ebben a képsorban és ezt el is éri. Ez egy mostani történet, Pécs Európa kulturális fővárosa. A képen látható építkezési helyzetben már át van adva a tér és érdekes az a fajta hozzáállás, ahogy egy ilyen történethez az építők hozzáállnak, de ez a figyelemfelkeltés nagyon jól működik. A kérdés mégis csak az, hogy ezt képsorként hogyan tudjuk értékelni. Abban nem teljesen vagyok biztos, ha mint képsort tekintem ezt az egészet, akkor 100%-osan átgondolt-e, hogy melyik kép után mi jön. Biztos valamilyen szinten a Feri ezt összerakta, de hogy mi a történeti helyzet ebben, vagy mi az az idő vagy tér, amit befutunk az nekem ebből nem derül ki. Olyan mintha egy mozaik darabkáit látnám. Az első képen nekem az a problémám, hogy rögtön belemegyünk a történet közepébe. Tehát, ez a figyelemfelkeltés akkor lehet, hogy még jobban működne, ha valami olyan nézőpontot és helyszínt választott volna Feri ehhez a riporthoz, ami nem vágja bele rögtön az arcunkba, hogy nincs lerakva még ez a műmárvány térkőlap. Tehát rögtön az elején én nem ezzel nyitottam volna, hanem valami olyan képet készítek, ami becsalja a nézőt, hogy "Lám, lám! Ilyennek kéne lenni…”. Biztos, hogy lehet találni olyan nézőpontokat, ahonnan ez a kép nem buktatja le rögtön a helyzetet. Ha az első kép ilyen erős kezdés, utána ehhez képest a második képen én nem látom azt az égbekiáltó problémát. Nyilván, ha ott vagyok akkor ez másképp is értelmezhető, de jelen pillanatban egy üres helyzetet látok. Talán annyi instrukciót még érdemes lett volna adni egy-két járókelőnek vagy barátnak, hogy ezeknek a kövekre álljanak fel, hogy nem csak önmagukban legyenek. Akár ez vagy valami hasonló lehetett volna a nyitókép. Aztán a következő képen látunk egy nem tudom mit, egy gyerekhomokozót vagy nem tudom minek szánták ezt a tervezők, de ez a képből se igazán serül ki. Tehát itt van valami, amire nem nagyon tudok mit mondani, ez a kép nekem valahogy kilóg a képsorból. A következő kép, ami a negyedik, eléggé határozott és beszédes és egyértelműen mutatja, hogy itt miről van szó. Csak ezeknél a helyzeteknél meg az a bajom, hogy semmi nem indokolja azt, hogy döntjük a horizontot, tehát kigyengítjük vele magát azt az üzenetet, amit ez a kép hordoz. Egy ilyen riporthelyzetnél lényegesen kevesebb játéklehetősége van a fotográfusnak, mert a saját munkájától veszi el a figyelmet. Az ötödik kép bárhol készülhetett volna, ha a képsor indokolná, akkor belefér, de attól, hogy maga ez a tér is ilyen dombszerűségen van, dől egy picit jobbra, megint azt mondom, hogy nem indokolja semmi. A következő kép izgalmas és jól mutat valamit, csak nem értem, hogy ez mi akar lenni, szökőkút vagy valami fű, fa, bogár. Néha a kevesebb több. Ez a kép bármennyire is látványos, de nem hozza azt a látványt, amit hozhatna, ha mondjuk egy kicsit tágabbra hagyja a Feri ezt a helyzetet és a meghagy valamennyit a környezetből. A hetedik képnél mondom azt, hogy én ezt tettem volna záró képnek és lejjebb vittem volna a kamera nézőpontját, hogy ez a sártenger jobban kiabáljon. A következő kép számomra nem mond semmit, kihagyható lenne a sorozatból. És van még egy állókép ezzel a két vasrúddal, ami össze van drótozva. Erre azt tudom mondani, hogy izgalmas lehetne, én nem hagytam volna meg ennyi a háttérből. A mélységélesség nem jó helyen van, de ha már ide került, akkor, ha elől vágnék belőle a mélység élesség határáig, akkor ez a fajta hiba egy kicsit kevésbé lenne beszédes. Az utolsó képnek valahova a képsoron belülre kéne kerülnie, tehát át kéne rendezni ezt a képsort és én valami felvezető képet mindenképpen tennék hozzá. Ez így nekem most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Hogy hol találta ezt a szép kovácsoltvas vagy nem tudom milyen anyagból készült szívet Bara, azt nem tudom, sejtésem lehet csak, hogy ez is valami temetői hangulat, mindenesetre nagyon érdekes kérdéseket vet föl a szeretet szimbóluma, ez a szívforma ezekkel a tüskékkel, tehát ez a kettősség nagyon erős és az a nézőpont is izgalmas, amit a kamerával választott. Talán egy picit még lehetett volna bolondítani az elrendezéssel, én egy picit hoztam volna még ezt az egészet bal felé, hogy még dinamikusabb legyen ez a helyzet. Talán fönt még lehetne hozzá egy picit tenni, de ez már tényleg csak szőrözés. Én azt mondom, hogy ez egy nagyon jó meglátás. Azt nem tudom pontosan, hogy értem, hogy miért a csend leckébe érkezett ez a fotográfia, de majd Bara segít ebben. Én elfogadom ezt, mint megoldást. (hegyi)
értékelés: