Elemzés

Az előző visszapillantós képet próbáltam másképpen megközelíteni, a tanácsokat szem előtt tartva.

Nyilván nehéz nagy sebességnél jól komponálni, könnyen dumálok itt egy álló kocsiban ülve (forgatási szünetben néztük a képeket a laptopon - ped.), de a tükör gumivédő részével bajaim vannak. Ez egy. Kettő, hogy ha alapvetően elfelejtem, hogy ez mondjuk egy Barkas tükre, és engem nem érdekelne, hogy kiderüljön a turpisság, hogy ez egy autótükör, akkor ez a kép két dologról szól, és ebbe az autó jelenléte belepiszkít. A rohanó táj és a perspektivikusan behúzódó táj azonossága és ellentéte a kép valódi üzenete. A tükör egy varázstükör, ami egy másik világba vezet el. Ez nagyon jó. És egy ötlet, de nem kell elfogadni, hogy ha már ezzel az izgalmas játékkal foglalkozol, akkor valahol talán a tükröződésben megjelenhetne egy stoppoló, vagy egy hölgy, akiket sokat szoktunk látni a Dél-Alföldön, nagy utakon, ahol fáradt kamionosokkal kedvesen beszélgetnek és megnyugtatják őket, tehát valami eseménynek kellene történni, hogy a valóság és a tükör kettős játéka kifejeződjön. Az autó jelenléte ezt most gyöngíti. Próbálkozz egy vágással és esetleg több képet készítve azzal, hogy hátha el tudsz kapni egy ilyen hölgyet is akár a képeden. (szőke)
értékelés:

Ez egy asszociációs játék akar lenni (és én értem!) :)

Bár a kép stílusában nem azonos Tóth Menyhért munkával, de mégis a színek ritmusvilágában van valami ilyen, ami az expresszitáshoz és absztrakthoz tartozik. Azt szeretném mondani, hogy ha figyelembe vesszük a kép címét, Évát, mint női princípiumot, és hozzá kapcsolom a fényt, mint kezdetet, és ehhez kapcsolok egy absztrakt formát, ami egy világos barnás tónusból egy testszínű hatást is mutat, akkor ez a forma utalás is egyben itt a háttér sötétedő zöldjeivel, ami lehet egy felület, és ezen keresztül megjelenik egy maszk forma. Ez a fény itt kollázsszerűen jelentkezik, mint egy napkorong. Ebből asszociációs szinten egész messzire el lehet jutni, értse aki érti, az, hogy milyen testrészt látunk, azért lényegtelen, mert a foltok arányrendszere és kapcsolódásai fontosabbak. A filozófiája helyén van a képnek, de foltjaiban vágott, törött a kép fölső zárása, mert ezek az ívek megkívánnák, hogy teljességükben legyenek jelen. Az alsó zöld háromszög és a rózsaszínek azt kívánnák, hoyg ez a kép nagyobb keretezettségű legyen, mert így a V alak fölső zárása el van vágva. Vagy a napkorongnál kéne vágni, vagy fölfelé tágítani kellene a kép keretét. Ez a munka is fontos irányt jelez és foglalkozni kellene vele tovább Mártinak. Nagyon finom az életlenség a háttéren, festői, de anyagidegen a napkorongocska, mert az mintha a Szabó Ervin könyvtár elszámolási pecsétje lenne odanyomva, amire rá van írva, hogy átvéve. Miközben van egy lebegés, ez a túl határozott szélű kör visszaránt, idegenül hat. (szőke)
értékelés:

Sötét szobában egy szál gyufával. Az ujjam pedig majdnem odaégett.

A képet én 3 disznósnak ítélem. Ez a játékrendszer is nagy múlttal rendelkezik az Estiskolán, és jó dolog ezzel kísérletezni, érdemes lenne még annyit kipróbálni, hogy az alkotó variációkat készít. Most a szem a fényt figyeli, ebből lehet a variáció, hogy belenéz a kamerába, ránk néz, vagy oldalt. Jó a beállítás, és az érdekes, hogy semmi más fényt, reflexet nem használ a készítő, csak a gyufa lángját, ami szinte szétrobbantja az ujjak körüli részleteket. Ugyanez a fény szórta be alsó megvilágításban az arcot is. Ezt azt a technikai kérdést veti föl, hogy az ujjak fénye, a kiégett fények és az arcok sötétje mennyire részletgazdagok, és hogy expozíciós idő növelésével lehetne-e, hogy picit több részlet legyen a tónusokban. De lehet akár a láng mozgatásával is kísérletezni, hogy az arc dramatikussága és expresszivitása is jelentkezzen, vagy akár rajzolni a fénnyel. Van aki ezt fényfestészetnek hívja. Jó dolgokat vet föl ez a kép, és azért három disznó, hogy Tibor elkezdjen kísérletezni. Jó az irány, érdemes folytatni. (szőke)
értékelés:

Ez a kép is kifejezetten ide készült, de tudom, kéne készítenem majd olyan "Gyümölcsöstál az asztalon" típusút is.

A csendélethez türelem kell. Ha van módod rá, keresni kell azokat a fényviszonyokat, ami neked segít és nem ellened dolgozik. Nem biztos, hogy optimális helyet találtál ahonnan fényképeztél, és az árnyékok is beleesnek a gödörbe. Ha vársz, mivel a modell nem szalad el, állvánnyal egy későbbi időpontban érdekesebb színeket találtál volna, és lehet, hogy az árnyékok és izgalmasabban mutatnának. (szőke)
értékelés:

Érdekes dolgot mondott Zsolt, miközben a képet néztük, hogy Tamás, a fejvágós, a fejbevágós. És tényleg, mindig erőteljesen ott van egy fejbevágó üzenet, és ezen kívül a fejed is vágva szokott lenni. Zsolt még mondja azt is, hogy abban az esetben elfogadja a fej vágását, ha a karodból bal oldalon több lenne benne. Nekem ezzel ilyen bajom nincs, hisz nem egy megnyugtató képet látunk, és nyilván az üzenet a plüss macikára vonatkozik, akit láthatóan hogy úgy mondjam nem igazán szeretettel ölelnek, mert a maci jobb karját fogja a személy és maci eléggé lóg ott lefelé, de úgy gondolom, hogy egy pontos üzenetet látunk egy helyzetről. Ez egy sokkoló kép, és ezáltal mivel nem nyugalmat akar tükrözni, vádlóak a tekintetek, tehát így értelme van a koponya metszésének is. Nem egy megszokott a kompozíció. A ruha redőzete viszi a tekintetünket lefelé a macira, fönt pedig egészen expresszíven van megvilágítva ez a kiábrándult arc. Zsolt kérdezi, hogy na és mi a helyzet a barnítással? Hát, lehetséges, hogyha kellően bátor lennék egy ilyenfajta munkánál, akkor nem barnítanám, mert bár divatosnak tűnnek a színezések a digitálisan készített képeknél is, de ezeknek a képi eszközöknek is meg kell keresni a dramaturgiai jelentését, hogy mikor használjuk és mikor nem. (szőke)
értékelés:

Látszólag realista borospohár, csésze, gyöngysor, fehérnemű, lábak szerepelnek a képen, mégis az egész összerendezése színpadszerű, színházias, és azt a szót kell használnunk, hogy valóság feletti, szürreális. Zsolt közben itt csöndben mutatja, hogy a kép jobb oldalán lévő mezőből a női lábnál lenyesne, és talán a kombiné vagy melltartó oldalán meghosszabbítanánk a kompozíciót és talán akkor lenne hely, hogy szebben, anyagszerűen eshessen a fehérnemű textilje is. Én azonban nem erről akarok beszélni, bár ez is fontos, hanem hogy ami ebben a képben nagyon fura, hogy valódiaknak tűnnek a tárgyak, és ebben az élő helyzetben a két láb valami függöny mögé becsúszik és csonkolódik. Ez nem hibája a képnek, a csábítást, az érzékiséget erősítik és attól, hogy piedesztálra kerül a két attribútum, amihez a nő nem tartozik hozzá, ettől lesz abszurd és személyes is persze, így teljesíti a vágy kategóriáját is. Zsolt amit mond, jogos szakmai szempontból, ahogy az is hogy a bal oldali láb lábfej hiánya kizökkent abból a ritmusból, helyzetből, ami felépül a fotóban, mégis azt kell mondjam, hogy jól érezhető, hogy az alkotó az üzenet megformálásával sokat dolgozott és küzdött, hogy ezt a történetet elküldje nekünk. (szőke)
értékelés:

Egy fél éves, félénk póni számomra érdekes hókával.

Szép lenne ez a kép, ha egyrészt nagyobb levegőt hagynál a lónak, hogy ha már ilyen sejtelmesen bukkan elő a sötétből, akkor anak a sötétnek legyen tere, egy ekkora állatnak legyen honnan kilépni. Másrészt, fontos lenne, hogy a monitorod és az eszközeid jobban legyenek beállítva, ha ilyen szélső határokon mozgó képeket készítesz, mert kellenek a különbségek az árnyékokban is. Így most tökig tekert fényerőnél is elveszik a ló füle például. (hegyi)
értékelés: