Elemzés

Csendélet

Nagyon erősen fölhelyezted magad előtt a lécet és ennek nagyon örülök. Speciális szemszögből dolgoztál, felülnézetből és a többségében megszokott rózsa-giccs kategóriából könnyed módon sikerült a képet kiemelni. Ennek az egyik oka a rózsa szokatlan perspektívája, a másik pedig a szinte síkra redukált geometriai bauhaus-szerű háttér alap. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az élő térbeli forma és a sík párharca. A felső gépállás még abban is segít neked, hogy nem párhuzamos egyeneseket látunk a rózsa hétterében, hanem valahova a végtelen horizontba összetalálkozó sínpárokat. Nagyon jól és ötletesen húztad el a rózsa kompozícós tömegét, miközben a mögötte látható balról fölfelé tartó egyenesek jobbra húzzák a képet. A képen meghatározó vörös a háttérben található szürkés, kevert színek miatt ismét nagy hangsúlyt kap és bár másutt azt várnánk, hogy középen kellene elhelyekednie, ez a folthatás is aszimmetrikus pontra kerül. Ettől jön létre a képnek az erőteljes mozgása, dinamikája, forgása. Jól használtad a levegőket az alsó traktusban is, kompozíciós szinten a kép tehát rendben van.
   És most olyan apró, mesterségbeli javaslatokat szeretnénk tenni, amelyek logikus, hogy nem fedezhetőek fel első pillanatban egy megfigyelői munkánál. Ezeket nevezhetjük beavatkozásoknak. Egyetlenegy folthatás van, ami a képből kilóg, ez pedig az üveg váza talpa. Ahhoz, hogy ezt eltüntessük és a képen szereplő növény rövidüléseit enyhítsük, ha a vázát egy gyufásskatulyával, vagy egyéb alátámasztással az egyik oldalán picit megemeljük, a virágon pedig fordítunk, úgy a zöld levelek kitakarták volna ezt a realitásba visszahúzó formai eszközt, és így a kép szürrealitása még pontosabb és fokozottabb lett volna. Ezek az apró trükkök sok év tapasztalatai alapján érhetők el, tehát ez a hiányosság csak gyakorlással orvosolható, közben elemezve a saját munkáinkat. Aláhúznám, mert nagyon fontosnak tartom, hogy elsősorban ne utólag, elektronikus úton módosítsátok képeiteket, hanem a valóságból táplálkopzó pici ötletekkel. (Természetesen ez nem vonatkozik a digitális képek utólagos tónuskorrekcióira.) Ilyen manipulációk közé sorolom, hogy nagyon fontos a kamera vagy optika elhelyezése, helyzete exponálás közben. Észre fogjátok venni, hogy sokszor pár centimérettel arrébb helyezett fotóapparáttal egy egészen más látvány exponálható. (szőke)
értékelés:

Merülés

Merülős portrém. Mártás - mondhatnám, ha mernék még viccelni a címekkel. :) (Itt természetesen nem én nyomtam meg a gombot, csak kitaláltam, hogy mit szeretnék mutatni, és a készült sorozatból válaszottam egy olyat, amivel egyetértek.)

Kevdes Márti! Érkezett hozzánk egy látszólag egyszerű, amúgy összetett üzeneteket tartalmazó kép. Elsődlegesen azt értem az összetettségen, hogy első ránézésre figuratív kompozíciót látunk, amiz akár gondolhatnánk provokatívnak is. Mindez még jobban bonyolódik, mert maga az emberi alak (félalak) az álló formátumú képnél fejjel lefelé és kicsit tengelyében döntött formában néz ránk. Olyan ez, mintha a régi nyelvből azt hallanánk, feje tetejére állított világ. Ugyanakkor az is eszébe juthat az embernek, hogy talán egy tánc őrületes forgásainak pillanatnyi perdülő kockáját látja. Persze tudom én, hogy egy kád vízben fekszel és valaki lefényképezett, nem ezt akarom megfejteni. Visszatérve, akár a feje tetejére állított világ, akár a perdülő tánc asszociációja, mind a kettő azért jön létre, mert valójában a fekete fehér kép ritmusarányai dinamikát hordoznak. Nem diszharmóniát, de nyugalmat sem. Ezek az összefüggések sugallják azt, hogy a képet ne elsődleges szintjén csak egy félaktként elemezzük, hanem egy picit a képszerkesztés arányai szerint is kezdjük vizsgálni. Véleményem szerint így kapjuk meg a kép fontosabb válaszait. Tónusaiban három nagy meghatározó egységgel dolgozik a kép, a feketével, szürkével és a fehérrel. Hadd tegyem hozzá, hogy bár egy tónusokkal építkező képet látunk, mégis a szürkék árnyalatai redukálva vannak, így valójában a képen lévő feketék, egyféle szürkék és szinte ecsettel ráfestett fehérek jelentik az egységet. Közérthetőbben fogalmazva a kép alkotónak valószínűleg csak kapaszkodó, vagy idézőjel a test ábrázolása, erőteljesebb élményt látunk a foltok arányaival, tónus ritmikájával. A balról jobbra ferdén, szinte ecsetvonás-szerűen húzódó csíkokat - lásd haj foltjai -, a 18-19. századi japán festészethez vagy a haikuk inspirálta japán akvarellekhez kapcsolnám. Mindenféleképpen ebből fontosnak tartom megjegyezni a gesztust. Nem csak figurális vonatkozásában látunk a képen gesztus üzeneteket - "nézzétek, itt vagyok itt van a ti csábító, huncut mosolyú puttótok" - de ugyanilyen gesztusrendszert látunk a színek tekintetében is. Ha nemcsak a dinamika és a lendület lett volna fontos, akkor valószínűleg a szürkékben sokkal több finomabb árnyalatot is felfedeznénk. Mindezek tekintetében, ha jól keresgélünk, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy a kép alkotásával létrehozott cél - figyelemfelkeltés, zavarbaejtés - teljesül, úgy formailag, mint verbálisan. (szőke)
értékelés:

Ksérlet
Variáció 1. Még csend van.

Kedves Lacipapa, nagyon szimpatikus a témaválasztás, elsősorban azért, mert a kis vekkeróra vörös színei dinamikusan vannak jelen a plüss maci lágy, világos tónusaival. A kép egyik titka a háttérben nagyjából homogén módon jelentkező szürkés tónusban látható festmény a falon. A szürke és a vörös kapcsolatrendszere mindig dinamikát hoz létre a festészetben. Soha nem használják harmonizáló, megnyugtató jelrendszerben. Ez a színpár kapcsolat elsősorban az agitatív típusú festészetnél – például a 20-as évek orosz plakátjai – tettenérhető. Előszeretettel használja még az expresszionizmus ezt a ritmust. A kép formavilágában az elnagyolt vekkeróra fogantyú uralja a képet és ez ad gyermeki játékosságot az egésznek. Jól komponáltad a kép felső határát, mert így az óra formája egészében megjelenik. Többé-kevésbé ezt lehet elmondani a kép alsó szegmensére is a virágmintás terítőnél. Ugyanakkor az óra melletti tér balról nem ritmizál jól a jobb oldallal. Ez azt jelenti, hogy a plüss maci nem igazán precízen van elvágva most a képen. Véleményem szerint az ok az, hogy az alkotó öröme nagyon jól érzékelhető a gyermekjátékokkal kapcsolatban, de inkább az érzelmi megközelítés volt az erősebb és a kompozíciós pontosság kevésbé jellemző a képre. Másként fogalmazok. Nincs eldöntve hogy miről szól a kép. Az óra szimbolikája és a plüssmaci szimbolikája is ugyanazt a gyermekvilágot képviseli és inkább rivalizálnak a képen, mninthogy meglenne az egymáshoz való viszonyuk - bár a maci úgy van elhelyezve, mintha nézné a micimackós órát. Úgy lehetett volna még erőteljesebbé tenni a képet, hogy a jobb és a bal oldali részekre jobban odafigyelsz. Ennek pedig nem az a megoldása, hogy most utólagosan levágunk a képből, hanem a fotósnak kellett volna mozdulnia jobbra, függőleges irányban nem változtatva a kamera látószögét, így esetlegesen a háttérben lévő tonett szék barnás foltja, vagy akár a virágmintás abrosz bal oldali széle másképp metszette volna a képet és a háttérben lévő gyerekrajzot sem takarta volna az óra. (szőke)
értékelés:

Két szál fű
Nem tudom, hogy mennyire csendélet, de nagyon csend volt amikor csináltam.

Kedves Feri, jó a meglátás, jó a színvilág, a kiválasztás, de nincs eldöntve a fuvar. Ez azt jelenti, hogy vagy a kép fölső drámaiságának - ezeknek a sötéteknek, amelyek eltüntetik, beleolvasztják a kalászokat - kell még vészjóslóbbnak, és magasabbnak, rátornyosulóbbnak lenni, vagy ebből kellene eltüntetni, hogy a drámai szereplő a kis kalászok, a két fűszál legyen. Bátorságot szeretnék javasolni, hogy amikor elkezdesz úgymond a semmivel, a sötéttel, a meghatározhatatlannal, a spirituálissal is foglalkozni, akkor azt nyugodtan merd bátran odatenni. Most köztes hartáton mozog a figuratív és nonfiguratív kommunikációja. Mindig előtte dönts és utána fogja hozni a forma a megoldást. Így most nincs eldöntve, hol a hangsúly. Ez egy tökéletes három disznós kép lehetne, de így most kettő disznó. (-szőke-)
értékelés:

Ahogy én látom

Kedves Erika! Január óta az Estiskolán többé-kevésbé kimondatlanul úgy dolgozunk, mint egy közösség és ezért voltak itt már nagy vitáink is. Általában megpróbáljuk kimondani azokat az érzéseinket is - még hogyha azok nem is tökéletesen biztosak - amelyek bennünk működnek, így kérem, hogy fogadd el azt, amiket a kép szempontjából érzékelek. Ez nem bántás, csak következtetni próbálok abból, amit látok.
   Ezen a képen a kódok alapján azt feltételezi a néző, hogy egy férfi és női lábat lát felülnézetben, a kép ez alapján értezmezhető testkommunikációja a nyitott férfi láb között elhelyezkedő női láb abból az aspektusból működik, hogy jól érzékelhető egy alá-fölé rendeltségi viszony, hisz ez egy személyes és intim képnek tűnik, mivel a férfi szereplő territóriumán belül helyezkedik el a nő lába. Próbálok egyszerűbben fogalmazni. Ennek a képnek egy érzelmi, vagy szexuális tartalmú üzenete is van, hisz ez a helyzet, amit a kép mutat személyes szituációban zajlik két ember között. Ha ez dokumentum felvétel, úgy képzőművészeti szempontból azt mondhatjuk, hogy így sikerült. Ha pedig a kompozíció rendszereit keressük, akkor azt kell mondjam, vannak rajta olyan szegmensek, amelyek az üzenetet, a férfi és nő találkozását zavarják. Ilyen a fém láb a sörpadból, a férfi lábak véletlenszerű metszése, és tulajdonképpen azt kell hogy mondjam, hogy ha ki lett volna mondva, hogy ez egy férfi és egy nő grorteszk módon ábrázolt találkozása, akkor a kompozíciós viszonyok azt igényelnék, hogy a női láb közelebb legyen a férfi lábak között. Így viszont egy határvonalon vagyunk, ami miatt nem lehet tudni, mire megy ki a fuvar, a valódi üzenet el van kenve. A tisztább üzenethez a farmernadrágot nem kellett volna felvenni - lásd Márti legkorábbi képe -, a tornacipőt le kellett volna rakni, mert így Szomjas György Roncsfilmjéből Kapa fejesugrása Szirtes Ágival című történetet látjuk, ahol ugyan ruha nélkül, de lakkcipőben és lódenkabátban ugrott Kapa az ágyba. Így azonban az egész egy picit szocio és abszurd, de a határmezsgyén mozog. Felhívnám a figyelmet Diane Arbus 1960-as évekbeli albumaira, aki hasonló meglátásokkal, nagyobb bátorsággal, dokumentumszerű helyzetből is valóság feletti mélyebb értelmet tudott kiszűrni. Ha tudod, mi a mögöttes üzenete a képnek akkor ebben legyél bátrabb. Ettől még meg tudod tartani az intim távolságtartást is, nem több testrésznek látszani, hanem a szereplővezetésnek kell konkrétabbnak lenni. (szőke)
értékelés:

Csendélet

Kedves Renátó, mindenkit saját mércéje szerint igyekszünk mérni, ezért kötözködünk egy látszólag kész képpel. Egyik javaslat, hogy az előteret kellene hangsúlyosabbra venni, vagyis a gyűrt drapériából többet adni alul. A többin hevesen vitatkoztunk Zsolttal. Ő azt mondta, hogy ez előtt a háttér előtt kellene tovább dolgoznod, de a színterjedelmet csökkenteni a padlizsán felé, és elhagyni a banán sárgáját, helyette szilvát és más ilyen színvilágú gyümölcsöt, zöldséget tenni, amire én meg azt mondom, hogy ne vegyük el a tárgyakat, cseréld a drapériát méregzöldre, ami hangulatában is dúsítana a képen. Úgyhogy azt a döntést hoztuk végülis demokratikusan, hogy most ez két disznó, és cseréld ki a hátteret sötétzöldre, és akkor megkapod a harmadikat is. (szőke)
értékelés:

Barátság
A barátaimmal a barátságról.

Mártikám, itt nincs mese, ez három disznó, ez egy szép ritmus. Érezzük benne a korai Vera Hitilova filmes szemléletét, és jó, hogy ennyi darab pulcsid van, ami mind a tied valószínűleg. Házi feladat, megnézni az Egy faun megkésett délutánja, vagy a Játék az almáért című filmet. (szőke)
értékelés:

7. lecke

Én a repülő méhecskében - nevezzük poszméhnek - saját magam vélem felfedezni, és bár Hegyinek ezzel is vannak problémái, nekem ez a kép nagyon tetszik és festői, ahogy a sötét teáskanna és levendula találkozik a lágy, paszteles háttérrel és azért érzem drámainak, mert az a légy ott az üveg ablaknál én vagyok. (szőke)

Hegyinek csupán egyetlen problémája van a képpel, mégpedig hogy azt a lágy, festői hátteret lehetett volna egy fokkal erősebbre is adni, mert így túl nagy a különbség a sötét és világos foltok között, ami egy csendélet esetén nem egészen előnyös. Szőke három disznót akart adni, én viszont csak kettőt. Feldobtam pénzt: két disznó. Jobb ez így, mert így legalább Ági talán dolgozik még a csendélet témán, ami persze lehet, hogy tőle távol áll, én épp ezért örülnék a további képeknek. (hegyi)
értékelés:

Ragyogás

Kedves Erika, nagyon szép, hogy ennyire lágyban tartod a tónusrendet, szép a képzajból adódó impresszionista hatás is. Ugyanakkor a haj ritmusát tekintve - nagyon szép a váll íve is - a kép formátumát erőteljesebben fekvőre változtatnám azzal, hogy jobb oldalon még annyit hozzátennék, hogy az arc ne legyen azonosítható. Jó volna tehát megismételni ezt a képet, és ha hajcsat nélkül is megtarható ez a gyönyörű ív, amit a hajad rajzol, akkor a csatot is elhagynám róla. Ez így is három disznós kép, de kérlek ha módod van rá, ismételd meg ezt fekvőben, a fejbiccentő izomból többet adva, ahogy azt leírtuk. (szőke)
értékelés:

Itt most próbálok pozitv kisugárzású munkatárs lenni
Lusta vagyok, ezért olyan portrét próbáltam csinálni, amit máskor is fel tudok használni. Azaz olyat, amin jól mutat az ember, de a ruházat, a helyszín és a tárgyak is hozzám tartozzon, azaz ne kamukép legyen. Ehhez, a következőket próbáltam a képre vinni: Nyugalmat árasztó, de komoly környezet; Komoly tekintet, de könnyed testtartás; Legyen rajta státusszimbólumnak számító kütyü (laptop), de lehetőleg ne domináljon; Valami színharmónia (kék ing – sárga irattartó); A szellemi munkát jelzendő toll, de csak egyszerű, hogy véletlennek tűnjön; és kicsit alulról fényképezve, hogy érezze az ember, hogy felfelé néz. Kérdés, hogy nem vittem-e túlzásba, nem lett-e irritáló?

Kedves Ákos, sorolom a problémákat. Formai dolgokat először. A laptop feketéjéből többet kell adni, vagy épp csak jelzés értékűt. A sárga a kékkel és a szürkészöldes háttérrel együtt egy agresszív folthatást kelt, vagyis vagy nem kell jelen lennie, mint színhatás, vagy még többet kell belőle adni, dinamikusabbnak kell lennie. A beállított póznál a tested alkotta ív akkor zárulna, ha lent többet adnál magadból, így ezt a formát, mozgást elvágtad. Mivel tehát a feketébe, sárgába is és az alfeledbe is belevágsz, így megtörik a kép ritmusa. A test hajlata adná a ritmusát a képnek, aminek ellenpontja lenne a fekete laptop és a sárga iratrendező. A színek összeválogatása, ha az arc üzenetét tesszük középpontba, szintén hibás, mert minden szín ugyanabba a világos tónusrendbe tartozik, így ezzel a lapos világítással, vakuzással megfagynak a gesztusok. Azt talán már te is érzed, hogy túlkomplikáltad a dolgot abból a szempontból is, hogy vagy a laptopon dolgozol azt az öledbe véve, vagy tollal írsz, de ebben a pózban lehetetlen vállalkozás számítógépezni is és írni is, egyszerűen kivitelezhetetlen. Az önbemutatást, a kettes leckét, vagyis a portrét tehát szeretnénk, ha megismételnéd. (szőke)

Második lecke

Az biztos, hogy lehet érzékelni, hogy egyre összetettebb kompozíciós rendben gondolkodtok, és sűrítettek is most már a képek, de ezzel egyre nagyobb kihívásokat hoztok létre magatoknak, de ettől még a kihívás kihívás marad és ahhoz pontosan kell hozzáállni. Jól látható a profil, de a kép titka nem csak a kéz és az arc formáiban rejlik, hanem a kettő között lévő sötét űrben is, a negatív formák játékában. Attól, hogy ez a háttér homogén, sötét, semleges, ettől ennek a játéka igazából a fontos a képben. De ebből az következik, hogy még szűkebbre kellene venni a kompozíciót. A kép felső határánál a haj kezdeményéig le kéne vágni, mert ott a haj egybeolvad már a háttér sötétjével - és ha már az alsó határnál vágjuk, akkor miért nem a száj vonalánál, vagy pedig ha az absztrakt formákat és kapcsolódásokat keresem, akkor az orrnál is vághatok fentebb, mert így a kép alja befejezetlen. Az első leckére pedig várjuk a megoldásod.(szőke)
értékelés:

Ez egy szűk képketrec, benne én illetve ami látszik. Kicsit Rousseau, kicsit Chagall, kicsit az Édeni sztori és más eszembe most nem jutó mögé bújva, talán nem eléggé, azért jó étvágyat.

Ez egy nagyon izgalmas film. Azt is tudjuk, hogy Dénesnek olyan kamerája van, hogy ha megfeszül se tud hozzá hangot venni, így kérünk benneteket, hogy hangosítsátok meg ezt a mesét, készítsetek hozzá hangokat - brlmm, brlmm - lehet zene, szájhangok, hogy ne így kelljen másnak nézni, hogy nincsenek hangok. Ha olyan minőségűek, akkor azok is felkerülnek és lehet értük kapni disznót. Ez természetesen Dénesre is igaz. (szőke) értékelés:

Kertem barátja az én barátom is.
Barátságos kis énekes, közel engedett magához.

Lacipapával mindig valahogy esendő vagyok és megnyílik a szívem - ez olyan lacipapás kép, ahogy a kismadár néz, nyilván nem lehetett neki sem könnyű ilyen közel menni, így végre én is megnézhetem, hogy néz ki egy ilyen kismadár. Egyszerű, keresetlen kép, egyszerű eszközökkel. (szőke)
értékelés:

Éjt nappallá
Szerintem a vágyakozás olyan dolog, ami folyamatosan jelen van az életünkben. Ezt a tulajdonságát igyekeztem bemutatni.

Kedves Vera, úgy látszik, most ilyen kaleidoszkópos időszak van, Márk képénél is ilyesmivel találkoztunk, de az itt nagyon szimpatikus, hogy bár egy érdekes tükröződést figyelhetünk meg, de az élesség-életlenség, a fények megválasztásával az alkotó meghaladja azt, ami a tükrözésből adódik. Nem csak a virágok, hanem egyéb képalkotó elemek is játákosan csak kvázi ismételnek, ezért a szemlélő vissza-visszatér a képhez, hogy újabb és újabb titkokat, rétegeket fedezhessen fel. A kép ritmusa a szecesszió szabályait követi, mert miközben sejhetően konkrét formai, emberi motívumokat látunk, közben az egész egy ornamentikai játék is, mintha a valahol Bécsben egy régi Klimt képnek a részletét látnánk, ahol az ívekkel, díszítésekkel játszanak. Egy kis korrekciós javaslat, hogy a kép alsó középrészén lévő fénykör világossága túl erős, ebből adódóan a formai játékra is ráül. (szőke)
értékelés:

Kapcsolat
Újdonsült barátomat, és barátnőjét szeretném nektek megmutatni, s egyben az ofő kérésének is megfelelni. Tehát ez egy közeli kettős portré, a 4-es házi feladat ismétlése.

Kedves Feri, nagyon szép a ritmizálása a két emberi alaknak, nagyon jó az arc metszése, kompozícióban a fiú szemöldöke felett még hagytam volna egy kicsit. A tónusoknál az előtér-háttér kompozícióval lehetne még játszani, erősebbé tenni azt, a tér viszonyát tágítani úgy, hogy a kislány arcát világosabbra, a fiú szürkés árnyalatát, vagyis középtónusait mélyebbre venni - ezzel a dinamika is nőne. Sejtésünk szerint egy alapjában színes felvételt alakítottál szürkeárnyalatossá, aminél mindig kell utólag ellenőrizni a konverziót, mert módosítás nélkül sokszor lesz túl lágy a végeredmény. Mivel a hetes háti feladaton kívül azt is jeleztük, hogy jó lenne, ha azok, akik már elkészítettek egy-egy leckét egyfajta értelmezésben, te Feri a közelikkel, részletekkel próbálkoznál tovább, ahogy itt is. (szőke)
értékelés: