Feladatmegoldás

Kitűnő, mint egy Guy Ritchie film jelenete, az indián asszony - Ági - vár a szállítóra, a megbeszéltek szerint vörös napernyő alatt. Azt az egy ujjnyit, ami jobb oldalon lesötétítésre került, azt bal olralra odaadnám, hogy a tér ott megnyílhasson, hogy nőhessen a feszültség azáltal, hogy ott várható legyen, hogy belép valaki még a képbe, ez adná meg a totális feszültségét ennek a képnek, de így is jó, hatásos és átgondolt munka, kifejezetten zseniális, ahogy a vörösök festik a falat. (hegyi)
értékelés:    

Csenge, nagyon elhanyagolsz te minket, te lány, de hát ez van, amikor valakit elragad a suli, megértem. Jó kép, átjön a barátságotok ereje és vidámsága, talán ha picit széltében még hagysz, akkor felismerhetőbb lenne a környezet is, és nem kellene magyarázni a szöveggel, de így is jó, vidám. Ne hanyagold a csapatot, várják a képeid! (hegyi)
értékelés:    

Azt kell mondjam, hogy ez az egyik legerősebb önkép a Látszótéren, és arra szeretnélek biztatni, hogy ne add alább, ez az út bár nem egyszerű, és nyilvánvaló, hogy meg kell találd benne egyrészt a magad örömét - még ha fura is örömről beszélni egy ilyes úton - másrészt a technikát is, viszont ami a leglényegesebb, és amiben magasra tetted a mércét, az az önmagunkkal szembeni legfontosabb alkotói elvárás, az őszinteség. Ez, ami fontos ennél a képnél, persze lehet említeni Dalí hasonlatos támaszait, vagy a négyzethálós térforma bolondítását a forgatással, a szerkezetet ezzel az átlós renddel, de a lényeg nem itt van, ez csak a forma, ami persze fontos. A lényeg abban rejlik, hogy a tökéletességet kereső és istenítő világban a magunk tökéletlen történeteit vállaljuk, a saját testünket, múltunkat, akár az öngyilkossági kísérleteinket, akár a bütyköt a lábunkon - és igen, mindezt úgy kell tudni tálalni, hogy értelmezhető legyen, befogadható, és esztétikailag megformált. Köszönöm! Folytasd! (hegyi)
értékelés:    

Sándor, megérkeztünk! Ez a legerősebb kép a három közül, itt minden együtt van, a lány a macskával, a lány gesztusa, ahogy figyeli a macskát, mintha egy lakásszínház előadásán lennénk valami Ionescu darabban. Jók a kád szélén hagyott tárgyak is, a borotva ritmusválasza a szoknyára, a kupakok rendje, szóval azt kell mondjam, hogy ez az a világ, így, portréban, amiben én el tudnék merülni, élvezettel nézegetnék Sándor-portrékat még ebben a gesztusban. (hegyi)
értékelés:    

Ágnes, kár ezért a képért, hogy a vízszintesekkel és a függőlegesekkel nem nagyon törődtél. Kicsit lejjebb guggolva, széltben a sötétből nem vágva ez egy nagyon jó ritmus lenne, érzelmes, meseszerű és kemény, de így most ez sajnos nem működik, mert nagyon zavaró a dőlés, és az árkádsor világos részeit most nem ellensúlyozza a fal melletti tömeg. (hegyi)

István, ez egy nagyon jó irány, komolyan mondom, hogy érdemes lenne ezt az öltönydzsekit máskor is felvenned, és készíteni még képet, mert ez akkor üt igazán nagyot, ha egy picivel többet adsz a ruhából, és így, ebben a gyűrött, szabálytalan metódusban kellene megcsinálni, ez a hangulat a borostával nagyon passzol. Abban nem vagyok biztos, hogy színesben kell ezt közölni, szóval azt mondom, hogy ez így most egy két csillagos kép, és kérek egy ismétlést is, amiben a slendrián ruházatnak adsz hangsúlyt még, hogy ez a laza csávós hangulat beinduljon. (hegyi)
értékelés:

Újabb erős üzenet, öröm látni, hogy következetes vagy és az irány is jó, amit mutatsz, hiszen nem csak öncélú élvezet az, ha az ember kipróbálja magát mindenféle szerepekben, hanem a megfigyelést is segíti, és a fotósnak ez az egyik legfontosabb adatbázisa. Abszolút három csillagos kép, engedj meg néhány megjegyzést, ami segíthet, hogy egyértelműbb formavilágot tudj életre hívni. Azt gondolom, hogy könnyebb helyzetben lennél, ha ezt a képet félmeztelenül készíted el, ugyanis akkor a póló nyakíve nem vág itt-ott bele a nyakláncba, ráadásul ehhez a beállításhoz és történethez nagyon is illik a bőr, tulajdonképpen a póló inkább zavaró. Ami pedig a világító szemet illeti, talán 10%-kal elég lenne visszább venni a kiégetést ahhoz, hogy ne veszítsd el a szem struktúráját, hiszen az erek, a térbeliség hozzáadna ehhez az erőhöz, amit a kép sugall. Szóval azt mondom, hogy ez most így is megvan, de még fokozható lenne a hatás, érdemes lenne egy ismétlést megcsinálni. Ez mellett pedig azt mondom, hogy igyekszem az elemzéssel, de ne várj rám, nyugodtan jöhetnek a munkák! (hegyi)
értékelés: