Feladatmegoldás

Szép meleg fények, tónusok, jól passzol az otthon melegéhez, és ez jó ellenpontja a romoknak, az egész lepukkant helyzetnek, de Pista, ez is dől ám, csak szólok, hogy nem ártana ezekre figyelned, mert nem attól leszel avangard és alter, hogy eldőlnek a képeid, szóval az fontos, hogy ne legyen kikezdhető a kép ilyen alap probléma miatt. Jobb oldalon kicsit túlnyitottad a teret, ott egy ujjnyi vágható lenne. (hegyi)
értékelés:

Zoli, ez egy jó tanulmány, de nincs pontosítva, mit szerettél volna mutatni, ilyeténképpen elkapott, vagy elkapkodott pillanat hatása van. A kérdés, hogy a mozdulat izgat, ahogy reped, hasad a dinnye, a hang, az egész szakralitása, vagy pedig az, hogy ez vicces, hogy akár lehet ez egy fegyencfej is, vagy hadd ne asszociáljak meredekebbet. A kettő ugyanis nem ugyanaz. Ha a vicc a fontos, akkor kevesebb mozgás kell és trükközni még, hogy tényleg becsapd a néződ. Ha a dinnye, a vágás, a mozgás, akkor viszont pontosított megfigyelés után kell szervezned azt, hogy mi is történjen. Már tudod, milyen a mozgás, mekkora az ív, hol áll meg, ennek fényében a képkivágást lehet tervezni és az expozíciót is - és ami még fontos: mi legyen a képen és mi ne legyen a képen. Most az asztal (?) feketéje elviszi az egészet balra, nem hagy a vágással törődni, szóval pontatlanok vagyunk, miközben azt kell mondjam, hogy ha magadban letisztázod, mit szeretnél, akkor ez a képre már pikk-pakk fel fog kerülni. Kevés hiányzik, ezért merem visszaadni ismétlésre, mert tudom, hogy meglesz az. (hegyi)

Dóra, ez egy tisztesen megoldott munka, már ami azt illeti, hogy jó helyről fotóztál, nem dől, és amit kell, rá is tettél a képre. Viszont nem mehetek el szó nélkül az utómunka hiánya mellett. Ez a híd zöld. Ha nem is haragos, de nem ennyire bágyadt. A másik, hogy az nem baj, hogy emberek mennek rajta, hisz ez a híd lényege, hogy használják. Az is jó, hogy épp egy vörös pólós ember jött feléd, de hamarabb kellett volna sétatempótól függően akár egy perccel is exponálnod, hogy a két gyalogos tömege érvényes képelem lehessen, ne pedig egy hiba, hogy épp kiszaladnak a képből. Ezekre kérlek figyelj, ha már szereted ezt a hidat és javaslom, hogy ha van módod, fényképezd őt még, meghálálja. (hegyi)
értékelés:

Többször visszanéztem ide, mielőtt nekifogtam volna az elemzésnek, de mindig ugyanarra jutottam, hogy elsőre ez egy vicces kép. Nem is jó szó. Inkább humoros. Nekem a történethez erősen hozzátartozik a háttér, ettől indul be a mese, ahogy a többé-kevésbé sikeres rendrakás után - nyomtató letakarva, könyvek összeszedve, lepókhálózva - még így, utoljára ebben a lakásban üsse kő, megengedhetem magamnak, ledobálom az izzadt gönceim, és hanyatt vágom magam, lustálkodom egyet. Nézem a plafont, a polcot, az emlékek nyomait, hogy mindent elpakoltam-e, amit kellett, minden nem idevaló holmi dobozban, hát, akkor jól van, pihenő! Ez a hatás nekem, ez jön le abból a hanyag pózból, amit látunk, a lábakból, a könnyedre komponált képből, amit talán csak a lábak között hátul megbújó forgószék háttámlája zavar meg, ez talán nem kéne oda. Aztán ahogy ezt így végiggondoltam, arra jutottam, hogy fenébe is, nem is biztos, hogy ilyen egyszerű ez, hiszen még ha torzóban is, még ha szemérmesen is, de ez egy akt. És ha ezt is figyelembe veszem, márpedig gondolom nem véletlen, hogy Tamás nem pizsamában vagy mackónadrágban ábrázolta magát, akkor ebben van valami a szabadságból is, és csak egy csipetnyi esetleg a magányból is. Rend van, helyzet van, környezet van, és mindebbe szinte mintha kivágott képként, belekerül a láb, a test, a szőr, a nagyon is valóságos és megfogható, életszerű szemlélődés, önvizsgálat. Tamás, én azt mondom, hogy ezek az üzenetek azok, amik jelzőbólyák lehetnek útjainkon, fontos, hogy az önvizsgálathoz keresetlen eszköztelenséggel tudsz nyúlni, ebben lehet mélység, ebben lehet időtlenség, szóval bátorítanálak a folytatásra. Mellékesen talp is, persze, jó, megvan a lecke, mondhatnék mást? (hegyi)
értékelés:    

Kedves Zoltán, ez egy érzékeny megfigyelés, és be kell valljam, hogy az amúgy nagyon izgalmas, de számomra erősen technokrata Hold-képhez viszonyítva ég és föld, szóval hajrá. Ami a bajom, hogy az élességgel valami elég furcsamódon elbántál, a hozzánk közel eső (hiszen világos) sziromrészek életlenek. Figyeld meg, milyen gyönyörűen csillog a felület a sötétebbik tónusrésznél! Na, az igen, az nagyon jó lenne, az valóban varázslat. Zoli, ne vedd ezt erőszaknak, de jó lenne, ha felszabadítanád magadban ezt a kommunikációs szektort is, és nem ódzkodnál az érzelmeid megismertetésétől. (hegyi)
értékelés:

Ez a munka egy készülő sorozat darabja. Mivel a teljes sorozat még nem ismert, ezért elemezni csak egyedi képként tudom. Kezdeném a címmel: Plútusz. Ez a cím és a sorozat többi címe is, Dante Divina Commedia művére utal. Nekem a gimnáziumban kötelező olvasmány volt. Nagy erőfeszítések árán, a pokol részt majdnem végig olvastam. Szerintem, nincs épeszű gimnazista, aki az egészet elolvasta. Plútusz a negyedik bugyorban jelenik meg, ahol a tékozlók, kuporgatók és haragosok szenvednek. Szerepe szinte semmi, Dante elküldi a mosásba és tovább mennek. Marad fogódzónak az itt felsorolt bűnök. Nos, ha megfeszülök sem tudom összefüggésbe hozni a képet ezekkel, vagy Plútusszal. Ezért a kép két csillagból indul, mert ha a cím komoly tartalmat sejtet, akkor megfejthetőnek illik lennie. Ha az okoskodást elfelejtem, akkor amit látok, az tetszik. Nagyszerűen játszik a kép az életlenség különböző fokozataival. A vászonhoz tapadó testrészek majdnem élessége és a háttérvilágítás ezt mégis elbizonytalanító hatása, igen szép részleteket és átmeneteket produkál, a vászon struktúrája pedig szépen összefogja az egészet. A hangsúlyok a kezeken, a fejen és a falloszon vannak. (Ha nagyon akarnám, ehhez még filozófiát is lehetne gyártani, hiszen a férfi életét ezek a rekvizítumok vezérlik.) Van egy negyedik sötét hangsúly is, a derék-has táján teljesen fölöslegesen, sőt zavaróan. Hangsúlyozva, hogy tetszik a kép, a szerzőt tekintve erre egy csillagot tudok csak adni. (Bojtár Tamás)
értékelés: