Feladatmegoldás

Ez megy neked, úgy látom, ebben benne van a humor, és ez a lényeg, hogy nem csak valami korrekt akar lenni, hanem bátor megközelítésként mer humoros, vicces is lenni, felvállalva ennek rizikóját. A kép azért zseniális, mert ez így, és csak így vicces, ott a helyszínen ezt meg kell látni, ki kell várni, míg pucsít a bácsi és a zsebéből lógó kesztyű, mint valami vigyorgó száj fogai, kikandikálva erős üzenetet adnak. Ez így levegős, és hagyja a nézőt is dolgozni, mert magának kell fejben összeraknia, hogy ez valóban golf. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Kaptunk két képet, és ha egyet kaptunk volna, megállna bármelyik egyedül is a lábán, de így, hogy kettő van, egyértelmű, hogy az első kép az, ami viszi a pálmát. A második is jó, szó se róla, de ha a kettőt összehasonlítom, akkor a második olyan megoldás, ami valami nézői elvárást szolgál, hogy így lesz szép, meg így lesz érzékletes, így kell annak lennie, és emiatt aztán mindez úgy jön át, hogy közben elveszik a határozottsága. Az első kép viszont konkrét, erős és határozott. Itt vagyok, állok, két lábbal, megjöttem, ezt akartam, erre vártam, és akár fájdalmon túl is nézem a napot, ahogy lemegy, amíg le nem megy, hogy szívjam az élményt magamba, hogy magamévá tegyem, minden porcikám, minden rezgésem átitathassa. Ez az igazi Camilla. A másodikat felejtsd el. (hegyi)
értékelés:    

Cilike, a féltestű macska nappali vadászatra indul, de a park gondozója elvitte az egeret, így Cilikében lefagyott a windows. Kb. ez, ami a képről lejön, és mindez annak köszönhető, hogy azzal, hogy álló formát választasz, kizártad azt, ami történhetne a képen, akkor is, ha rajta volt, akkor is, ha nem, mert a macska túlnéz a képhatáron és ráadásul szegény el is lett vágva. Néz valamit, ez világos, de mit? Mindegy? Akkor oké, legyen, ábrázoljuk a macska szobrát, de akkor legyen rajta a macska egészben, és akkor lehet azzal feszíteni a képen, hogy kitoljuk a képhatáron kívülre, mintegy dekomponálva azt, amit nézhet. Így viszont ez egy durvára vágott kép, ráadásul még az is lehet, hogy a macskának nincs hátul folytatása. :) (hegyi)

Camilla, értem, mi vonzotta a tekinteted - Vezérke szeme. És minden másról nem vettél tudomást, elvarázsolt, Vezérke levett a lábadról, és nem vetted észre, hogy a szem mellett amúgy a kép szét van kaszabolva, és hogy végeredményben minden, ami a szemen kívül a képre került, mint egy szénakazal, olyan kusza. Ezen kívül Vezérke most tulajdonképpen valami asztma maszkon át lélegzik, vagy mi történt vele? Bocs, nem humorizálni akarok, de ez a kép arra példa, hogy egy pontot kiválasztva csak arra összpontosítunk, közben a kép nem áll össze, de a személyes érintettség okán kikapcsolódik a kritikai áramkör. Ilyen takarásokat, mint ami itt van, nem lehet indokolni. (hegyi)

Gábor, ha jól érzem, ez kb. egy normál objektívnek megfelelő optika lehet, esetleg picit nagylátószögbe hajlik, de javarészt tekinthető klasszikusnak is, amire javarészt igaz az, amit a nagy öregek mondanak, köztük Robert Capa: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel." Itt is ez a helyzet. Ha telét használsz, lehetsz távolságtartó a fizikai megjelenésedben, de a normál objektív szociálisan is más helyzetet hoz, vagyis közöd kell legyen a modellhez. Itt most olyan távol állsz, hogy benne van a gumicsizma, a ló pata, a fák, az út és minden - a kérdés az, hogy miért? Bandit akarod bemutatni, de az arca, ahol az érzelmek megjelennek, jó, ha huszadrészt megjelenik. Közel kell menni. Igen, abban van némi diszkomfort, de a fotográfia lényege, hoyg a varázslat akkor történik meg, ha elég közel vagy a modellhez, és ez nem kevésszer azt jelenti, hogy fizikailag kell közel menned. Itt most a távolságtartó megilletődöttség érződik, hogy ez az ember nyitott és adná magát, ha a vevő oldalon nem állnál ilyen távol. Ha közelebb lépsz, bekerülsz az aurájába, hatással lesztek egymásra, és ez át fog jönni a képeden. Amit látok a portréid esetében, hogy valamiért mindig távolabb állsz, mint az kéne, és ettől nincs impulzus, nincs kisülés. A ló csak illusztráció, bocsánat, de nem érdekes a patája, ahogy a bácsi csizmája sem, mert szociografikusan ez a helyzet érdektelen, közhelyes. A varázslat az arcban van. Ott születik, és ezt kell leképezni. (hegyi)

Az utóbbi idők egyik legerősebb önportréját küldted be nekünk Luca, szóval azt kell mondjam, hogy ne éheztess miket, küldj, küldj, mert szükség van arra a vitalitásra, ami benned van, ráadásul mindezt ízléssel csinálod, de rafinált is vagy a mélységélességgel, úgyhogy nagyon megvan ott az a 3 csillag, folytatást kérünk! (hegyi)
értékelés:    

De jó lenne tudni, mi az a Poplatek, ami 3 korona, volt valami régi rajz- vagy bábfilm, csehszlovák persze, abban mintha az ahoj poplatek hangzott volna el, és ez azért érdekes nekem, személyesen nekem, mert ettől ez a kép így most valami elfuserált gyerekfilm forgatást hív bennem elő. Jó a maci is, de csak a kék melegítővel együtt, ez ad így egy ívet ki nekem, na meg a folyosó, ahová átlátunk. Olyan ez, mintha valami iskola lenne, ahol az igazgatóhoz kell menni rapportra, és míg várunk, ott a maci, ami amúgy játékos, ott az asztal, ahol reggel még a kirándulásra kellett jelentkezni, akkor még minden jó volt, most meg mintha félelmetesebb lenne az egész, amíg várunk, hogy sorsunk felől döntsenek. Ez az én mesém a képhez. (hegyi)
értékelés: