Feladatmegoldás

A vágást nem értem itt, mi az oka és szerepe az építmény feletti égtömegnek, főképp annak viszonylatában, hogy lenn meg a kép alján találomra történt meg a vágás, legalábbis nem értelmezhető, miért épp úgy és ott, ahogy és ahol. A fényekkel az a helyzet, hogy mintha minden elölről kapta volna a fényt, és ami felénk esik, az lenne a sötétebbik, árnyékosabb felület, de ezt igazán ekkora kép esetén nehéz elválasztani attól, ami az úgymond laborálási hiba. Mindent egybevéve ez emléknek jó, vázlatnak, és remélem, hogy mihamarabb újra meg tudod majd fotózni. (hegyi)

Nem tudom, hogy végül ez a megközelítés humoros vagy áttételes szeretne lenni, mert humornak valahogy nem elég erős, ha pedig valami filozófiát keresek mögötte, akkor meg ott akadok el, hogy vajon a barátság miért két sematikus fej és egy kar gesztusa, nem nagyon értem. A színek viszont zseniálisak, csak a leckét nem nagyon tudom értelmezni ennek függvényében. (hegyi)
értékelés:

Ezt a képet nem értem, miért készült el, Camilla, egy fogatlan idős asszonyt előnytelen grimasszal, amit a fogatlansága hoz létre, nem fényképezünk le, csak akkor, ha olyan erős a gesztus és a történet, ami indokolja ezt. A pénztárca, a képből kilógó gesztusok nem állnak össze történetté. (hegyi)

Érdekes játék ez a mélységélességgel, jó az, ahogy az előtérben a felület struktúráit kiemeli Camilla, de be kell valljam, két dolog van, ami nekem nem ért célba, az egyik a golfautó, amit ha valaki ebben nincs otthon, nem biztos, hogy jól azonosít, a másik pedig a képkivágás. Fenn nem nagyon értem, miért lett a domboldal széle és a távoli sötét folt belevéve a képbe, mert az ott egy új formát nyit, ami nem való ebbe a ritmusba. Ha az volt a cél, hogy az előtér ívének jobbra húzó formáját ellensúlyozza, ahhoz túl messzi és túl elüt a tónusrendtől. (hegyi)
értékelés:

A ritmus jó, és a meglátás is, és nyilván, aki odatette a kakast, nem gondolt a kompozícióval, ezért nem kaptuk tálcán a megoldást, vagyis meg kell keresni a formákat, azokat tömeggé alakítani fejben és ezeket a tömegeket kell elhelyezni, ahogy lehet a képkivágással, a kamera nézőszögével és nézőpontjával. A kakas a padhoz képest eltoltan helyezkedik el. Ez adja, hogy ezzel kezdeni kell valamit, mert így egyensúlytalanná válik. Ezért belevetted az ablak keret egy darabját, nem rossz ötlet, de látod, az is jobbra visz, vagyis a teljes tömeg fut ki jobbra. Mi húzza vissza? Legfeljebb a kosz a falon. Elég ez tömegben? Nem. Tehát megfontolandó, hogy kell-e a teljes pad? Persze nem tudom, mert nem ismerem a helyszínt, hogy mi volt jobbra, de elvileg az a fontos, hogy kezdj el, mint egy kétkarú mérlegen, egyensúlyozni. Kitolva balra a padot az a tömeg szélre kerül és lehet keresni az ellenpontot. A kakas beljebb jön, ha nem is középre, de egészségesebb távra a képhatártól. És értelmezhetően be lehet tenni az ablak részét is. Így ez vázlat, rögzítése, hogy oda vissza kell menni. Vinni modellt, egy nagy kék vagy piros kabátban, odaültetni a padra és máris megoldódik a probléma. Vagy nem ültetni, hanem ráállítani, még jobb. A dolgok a legritkább esetben jók úgy, ahogy a jósors véletlenül összerendezte. A rendezés feladata a fotósé, és hogy mennyire hagyja lebukni, hogy rendezett, ennek függvénye, hogy a szociofotótól a mondjuk csendéletig terjedő skálán hol fog elhelyezkedni. De vegytiszta véletlen nincs. (hegyi)

Az a helyzet, hogy Köle ide vagy oda, a gond az, hogy a teret nem használod. Vedd úgy, hogy ez egy papírlap, és amit látunk, az csak egy háromszög. Mi oka van a háromszög feletti üres résznek? Mihez kell? Mert így az elmerülő Titanic jut eszembe és nem egy dóm, nem egy épület, és ettől az asszociációtól neked kell tudni visszahozni a képpel. A redukciónak, amit látunk, akkor van értelme, hogyha határozott formákkal határozott irányban dolgozunk, ha nem lehet belekötni a formába. Itt most ez nem stabil, hiába áll a talpán az a háromszög, de nem a magasságérzet erős, hanem a süllyedésé. (hegyi)

Hát, lehet, hogy nem fogsz szeretni azért, amit mondok, de ez egy rossz kép. Nem másért, mint azért, mert a szülő idétlen játéka ott és akkor elfogadható lehet, bár én nem vagyok annak híve, hogy gyereket, kutyát, macskát át- vagy beöltöztessünk a magunk kedvéért, de mondjuk ez magánügy. Az viszont, hogy erről fényképfelvétel szülessen, legfeljebb, csak, és kizárólag a házi fotóalbumban kaphat helyet, ezek publikációja ízlésben nem állja meg a helyét. Értem, hogy a szülő, a nagynéni vagy nagybácsi miért érzi ezt édesnek és aranyosnak, de én a gyerekkel érzek együtt. Ez a kép így ráadásul nem a gyereket mutatja, hanem egy törpét és ez is félreértésre ad okot. (hegyi)