Feladatmegoldás

Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta. A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón - amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak - egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában: "Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is."

Kiváló kép. Ez egy olyan megoldás tőled, Bara, ami igazán rád jellemző, és mégis egyetemes dolog. Mindamellett, hogy barás, de mégis át tudtunk lépni egy olyan szinten, ami már nem arról szól, hogy ki milyen technikai dolgokat tud bevetni, vagy, hogy a saját útján milyen újabb csúcsokat tud meghódítani, hanem van egy alázat ebben a dologban. Az az alázat, ami nem árt, ha az illusztrációnak a sajátja, hogy foglalkozik azzal, hogy mi is az, amit illusztrálni akar, és nem egy teljesen külön világot akar felépíteni, hanem ahhoz próbál kapcsolódni, miközben nem egy szájbarágós dologról van szó. Úgy értem, hogy nem az a tipikus téma, hogy odateszünk egy kis szőke hajú gyereket, mert ő a kisherceg, és akkor ebből már mindenki leveszi a maga következtetését. Köszönöm szépen, három csillag. (hegyi)
   

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jó a meglátásom, amit gondolok, hogy itt valami vakuval avagy lámpával deríthettél a kézre, ami az ablakpucolást csinálja. Nagyon érdekes és izgalmas az, hogy ez a késő délutáni, koraesti fény, ami abban különbözik a napközbeni világítástól, hogy nagyon sok benne a kék. Ezek a fények az ablakkereten, a kinti és a benti világ határát nagyon jól ábrázolják. Ez egy nagyon fontos világítástechnikai helyzet, hogy akár csak egy ilyen kevés kell ahhoz, hogy ez a megkülönböztetés ott legyen a képen. Manapság a digitális gépeknél ezt könnyen megoldjuk, mert fehéregyensúlyt állítunk, és akkor majd valami korrekt lesz. Én most örülök neki, hogy nem vagyunk korrektek. A másik, ami nagyon jó, hogy itt a házi kedvenc nem egy szépen összegömbölyödő cica, vagy egy kedvesen sétáló kutyuska, hanem harci helyzet van, olyannyira, hogy bár nyitva az ablak, és az mindig csábítja a macskákat arra, hogy a kinti világgal ismerkedjenek, de itt ő nagyon szuggerálja ezt a mosószivacsot, gondolom, hogy azt figyeli, hogy itt most mi történik, milyen játszási lehetőség adódik. Ahogy nézem, ez a cica nem egy fiatal darab, de őket is rá lehet venni egy ilyen kommunikációs helyzetre. Nagyon jó a leckemegoldás, a megfigyelés is, köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Azért jó ez a kép, mert gyönyörűen látni a két megközelítés közti különbséget, még akkor is, ha Ágnes ezt egybe akarta gyúrni valahogy. Az ugyanis primer geg, hogy mi van a valóságban és mi van a tükörben. De ha megfigyeljük, hogy a két kép (tudom, hogy nem kettő, de kezeljük kettőnek) miben különbözik, és ezek a különbségek milyen hatást váltanak ki, akkor ezt a tapasztalást már fel tudjuk a későbbiekben használni. Melyik mit mesél? A valóság romjai, a kopogós fények, a tárgyszerű formák, az állottvizes pohár, a lekonyuló nyomorult levél, a repedések a falon... vagy a másik, a háttér orientalista stílusú házával, a sötét de puhább tónusokkal, a valóságot jótékonyan sötétben hagyó fényekkel, szóval azt kell mondjam, hogy akaratlanul is sikerült Ágnesnek olyat kreálnia, ami tökéletes esztétikai illusztráció. Az más kérdés, hogy épp itt a kép baja is, hogy ez a dolog kevéssé tudatos döntés eredménye, mintsem talált helyzet, és emiatt az alkotó nem döntötte el, mi fontosabb neki, vagyis most a kép kettészakad. Azt kell mondjam, hogy ha mélyebbre megyek az elemzésben, ez egy ismerős alkotói helyzet is, amikor az ember a gyakorlás útjain egyszer csak mélyebbre evez, és eljut olyan terepre, ahol megérinti az a líra, ami még nem sajátja, de onnantól már jóllehet soha nem tud ugyanúgy konkretizálni, tematizálni és tartani magát a talált valóságokhoz, mert megízlelheti a valódi alkotás ízét, amikor a semmiből épít fel egy új világot. Én azt javallom Ágnesnek, hogy most ne tegyen semmit, hanem nézegesse ezt a képet, és vonja le maga a magának való tanulságát. (hegyi)

Dávid, ennél azt hiszem mentél te már mélyebbre is egy-egy témában, így ez most nekem egyrészt primer, másrészt nem elég meggyőző és nem elég egyedi ahhoz, hogy képként el tudjam fogadni. Gondolom üres urnatartó, benne, vagy beletéve egy mécses, miközben a fények ellene dolgoznak, miközben az egész úgy üres, hogy nem a tér üres, hanem gondolatilag nem tudok elmerülni benne. És elkezdek szöszölni a viasznyommal, a hátfal rossz ragasztásával, a levélkével, minden egyébbel, mert ha ilyen kevés a képelem, akkor minden ami nem oda való, elviszi a figyelmet. (hegyi)

Szép ritmika, tiszta, érthető és egyszerű. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Bara, azt hiszem hogy nem fogsz szeretni azért, amit most mondani fogok, de fel kell vállaljam, mert dicséretet úgyis kapsz sokat megérdemelten másoktól, viszont bánnám, ha nem mondanám el, amit érzek, ha már képekről beszélgetünk, szerintem fontos, hogy őszinték legyünk egymáshoz, legalábbis nekem ez a célom. Hanna jó modelled. Bármit megcsinál, amit mondasz. Ezt láthatjuk sok képeden. A felelősség nem az övé, hogy mibe viszed bele, mire veszed rá. Azon te már jócskán túl vagy, hogy primer, verbális üzeneteket fogalmazz meg. Ismered a formákat, a tömegelhelyezést, ismered a világítást is, tehát azt mondhatom, hogy a technika a kezedben van, a rutin is megvan. Ebből adódik, hogy azt mondom, hogy ez a kép nekem kevés. Hadd ne boncoljam szét, hogy persze, harcos mert régies vaskerítés, persze, geg, mert kislány a harcos, persze, Hannával tudtok szigorúan nézni, ez mind megvan, oké... de minek? Olyan erős tudsz lenni, amikor a lelked is beleteszed a munkáidba, Bara, értsd jól és ne félre, hogy nagy lány vagy már, és ha játékot akarsz, akkor azt is azzal a tudatossággal és elszántsággal fogalmazd meg, amivel a drámai képeid. Ha sokat használsz egy modellt kb. ugyanarra a hangulati irányra, akkor el fog kopni és óhatatlan lesz, hogy beskatulyázódik ő is és te is, hogy Bara az, aki Hannával, azaz egy kislánnyal drámázik. Kell hogy különbséget tudj tenni az alkotói folyamatodban a valódi érzelmek és az eljátszatott érzésformák között ahhoz, hogy hiteles legyél. Amikor huszonévesen verseket írtam, mind borongott. Ha fájt, jó volt, és kerestem, hogy fájjon, hogy írhassak. És be kellett évek múlva lássam, hogy amíg csak akkor üt, amit írok, ha fáj, akkor nem vagyok erre kész. Te tudom, hogy őrületes palettán mozogsz. Ne hagyd a modelled beszorulni olyan dobozba, amiből aztán nehezen fogod tudni kihozni őt. És magad se. Ha érzés, érezd és éreztesd, nem elég Barától az úgy csinálni, mintha. Te már jócskán előre jársz a magad fotós útján, igen Bara, már bármit-akármit nem adhatsz ki a kezedből. Ez a kép tőled kevés. Bocsánat érte, de aki úgy tud fogalmazni mint te, ne érje be kevesebbel. Ugye nincs harag? (hegyi)

Igen, jó megoldás ez, bár talán a háttér sráfozódása nekem elviszi a figyelmet, de az ötlet tetszetős. Egyszerű, nem túldumált megfejtés ez, ugyanakkor a bal részen lévő pici szilánkok engem piszkálnak, annyira kivenném onnan őket... (hegyi)
értékelés: