Feladatmegoldás

Az az érzésem, hogy szerettél volna korrekt lenni és könnyíteni a néző helyzetét azzal, hogy mindent jól megmutatsz, a drótokat, a vonat tetejét, az utasokat, az utat, mindent, de ettől bátortalan lett a kép. Ha meghozod azt a döntést, hogy téged ebből mi érdekel, akkor a mennyi az már magától fog adódni, azaz a forma behívódik és kézenfekvően adja majd magát. Nem ötletelnék, mert ezt neked kell kitalálni, hogy mi az a ritmika és mi az a dolog, ami számodra ebből fontos, az biztos, hogy minden együtt ilyen tömegben nem működik, mert egymástól viszi el a levegőt. Kérlek ismételd! (hegyi)

Itt ez a város. A gyönyörű csatornafedlappal és a leroggyantt úttal. Hát így élünk mi Pesten.

Cseles ez a Gerlei, megfordítja a képet, na de ez a csel azért jöhet be, mert egyrészt segíti a világítás, másrészt attól, hogy a kamera nem túl alacsonyan van, a perspektíva torzulása is épp csak annyi, amennyi ehhez az illúziókeltéshez szükséges. Jó ötlet, kíváncsi lennék, hogy ha Gábor nem csak belekapna egy-egy témába, hanem tudatosan végig is vinné a projektjeit, akkor mi jönne ebből ki, szerintem érdemes lenne a jegyzet, vázlat szintnél tovább jutni, van ebben kakaó. (hegyi)
értékelés:

István, mivel ez a téma látszólag jobban érdekel, és több képet is kaptunk, itt most csak annyit mondok, hogy tessék odafigyelni a vízszintesekre és függőlegesekre, ne legyél trehány, ezeket ha ilyen kevés elemmel dolgozol és a geometria a fontos, akkor jól be kell állítani, vagy ott a helyszínen, vagy ha azt elnézted, akkor a laborban. (hegyi)

Itt főleg csak árnyék van, dehát végülis éjfél...

Gime, az ötletet értem, itt is a tónusokkal van bajom, hiszen ha állványra kerül a gép és úgy exponálsz, akkor lehet olyan hosszú időt választani, ami többet enged a térből, de nem csak a tér a kérdés, hogy hagyod-e hogy felderengjen valamennyi belőle, hanem az is, hogy a redőnyön átszűrődő holdvilág, vagy utcalámpa fénye most nem tud azzal az erővel megjelenni, ami egyértelművé és visszautasíthatatlanná tenné azt a látványt, aminek útján elindultál. Visszautalok a tónusrendre, azaz amit néhány elemzésnél elmondtam már, hogy azzal, hogy ragaszkodsz ehhez a darkos világhoz, hogy mindenre ráhúzod, tulajdonképpen amellett, hogy modoros vagy, az mellett elveszted a mozgástered is, és magad kényszeríted be magadat valamibe, ami csonkolás, ami tulajdonképpen elvesz belőled és nem ad hozzád. Gondold át, hogy mi a célod ezzel a leszűkített, bekeményített tónussal. Így most a kép bal oldala értelmezhetetlen és felesleges, a redőnyön túli fekete tömeg nem kell, de a kérdés az, hogy elég-e a hangulat és forma ábrázolásához az a néhány csík, amit látunk. (hegyi)
értékelés:

Gime, jó lett volna, ha az előző elemzésnél folytatni tudjuk a beszélgetést, így picit amiatt vagyok nehéz helyzetben, mert nem vagyok biztos benne, hogy mi az, amire igazán szükséged van az elemzést illetően. Nem tudok másra támaszkodni, mint a saját vonalvezetőmre, vagyis arra, hogy akármi is a helyzet, de akár huszadszor is elmondva ugyanazt nekem a dolgom az, hogy a magam meglátását megosszam veled. Aztán kezdesz vele, amit tudsz vagy akarsz, bár azért a párbeszéd elengedhetetlen lenne. Tehát a kép: alapvetően jók azok az erős vonalak, amik mintegy huzalként feszítik a képhatárt és lógatják be úgymond a témát, gondolok itt a betonkorlátra, a falra és azon a vonalakra. Ami formailag kérdés, hogy ha döntöd a horizontot, akkor ezt a dőlést mi húzza vissza, és most ez egyértelműen az az alak, aki háttal megjelenik a képen. Igen ám, de ahhoz, hogy ez a helyrebillenés megtörténjen, a figura nem mindegy, hogy hol van a képen. Ha 2 lépéssel korábban exponálsz, akkor az a tömeg, ami a figura tömege, vissza tudja dönteni a horizont tömegét, most viszont vele együtt szép lassan csúszik minden jobbra. A másik kérdés technikai, az a fényudvar, ami az emberi alak körül megvan, az a maszkolás pontatlanságának fogható fel, még akkor is, ha esetleg ez a fényudvar amiatt jött létre, mert a fénybe kerülő oldalfalról a másik falra visszaverődik fény. Kemény tónust használsz, ettől a fal vonalai is kezdenek átfordulni, és ettől olyan lesz a hatás, mintha a falfelület domborodna ki. Én javasolnám átgondolni ezt a tónusrendet, amit oly előszeretettel használsz, mert ha mindenre ráhúzod, ha nem a téma, hanem az adott hangulatod határozza meg, hogy mi lesz a végeredmény, akkor ez modorossá tehet. Egy csillagos kép, mert egyrészt a tömegelhelyezés kiemelten fontos lenne egy ilyen geometrikus komponálásnál, másrészt a tónusok most ellene dolgoznak a témának azzal, hogy ennyire túl vannak hangsúlyozva. (hegyi)
értékelés:

Gime, bevallom, nem tudok mit kezdeni a csapongásaiddal. Hol jön egy 100%-os jó kép, ami plakát is lehetne és működik, hol meg valami műalternatív cucc, aminek se füle se farka, nem is értem, minek fotóztad le. Valószínű, hogy az az akadálya, hogy előre tudjunk lépni és ezek a hibaistának is nehezen mondató zsákutcák kiszűrődjenek általad és irányt kapjon a fotózásod, hogy javarészt nem kommunikálsz és nem reagálsz, hanem mégy a magad feje után, és mintha egy faliújság lenne a Látszótér, olykor-olykor feltolsz valamit. Tudod, hogy sokszor kitartottam melletted, hogy de igenis Gimesi tudja, Gimesiben benne van, csak az a fránya korán jött kiállítás, az az oka, hogy szétesett a kép, de kezdem azt hinni, hogy nem veszed te ezt a dolgot komolyan és lehet, hogy a képcsinálás mint esemény fontosabb neked, mint az, hogy létrejöjjön egy Gimesi alkotói folyamat. Nem tudom, de amikor ilyen képet látok tőled, amikor dacosan tolod a szétutómunkázott cuccokat, és amikor mindezt úgy csinálod, hogy abból az jön le nekem, hogy nem nagyon érdekel, ki mit mond vagy gondol veled kapcsolatban, szóval amikor a Gime-féle nyakasságot tapasztalom, akkor elgondolkodom azon, hogy valóban mi is a helyzet, mert jóllehet csak annyiról van szó, hogy még nem veszed a fotózást komolyan mert még nem találtad meg azt a mestert magadnak, aki ezt a műművészkedős dolgot kikapálja belőled és rádöbbentsen, hogy vissza kell menned a kályhához és megkeresni magadban azt a szakmai alázatot, ami szükséges ahhoz, hogy fejlődhess. Jó lenne, ha reagálnál, hogy egyáltalán érdekel-e az, amit dumálok, hogy fárasszam-e magam vele, vagy fogadjam el, hogy Gime néha feltűnik, dob valamit valamelyik leckére, aztán ahogy jött, megy is tovább, állandó rohanásban, úgy csinálva, mintha volna célja ennek a futkorászásnak. Bocs, hogy ennyire személyesre vettem ezt most, de egyszer jó lenne ezt a dolgot őszintén átbeszélni, hogy neked is és nekem is világos legyen a helyzet. Ez meg itt... hát Gime, ez semmi. (hegyi)