Feladatmegoldás

Tetszik ez a sorozat, jó ritmusokat láttál meg, néhol lehetne finomítani még, de az ötlet fontos, mert akár ablakain keresztül is megismerhető egy kultúra, ráadásul nagyon izgalmas tud lenni, ahogy a belvilágok kitüremkednek az ablakon, ahogy az emberek élete az összezárt nagyvárosi világban keresi a maga pirinyó tereit egy-egy ablakmélyedésben vagy balkonon. Az első kép tetején talán egy hajszálnyit a korlátig lehetne vágni, hogy feszesebb legyen, a második kép fenn és oldalt nem letisztázott képhatárokat mutat, ott is egy pici vágás segíthet, harmadik, negyedik rendben, az ötödiket jó lett volna negyed órával korábban elkapni, hogy az épület árnyéka kevéssé legyen erős, a hatodik is szuper, bár nem tudom, miért nem léptél balra még egyet, hogy ne legyen ekkora oldaldőlés, de ezek apróságok, ezek közül egyedül a második az, amit mindenképpen javítanék, mert ott a fenti és jobb felső sarok árnyékai nem kellenek. Várnám a Camillás városképeket még, hogy a lecke is meglegyen. (hegyi)
értékelés:

Jól megszívtam

az önportrés első osztállyal.

Nem is értelek, mi a bajod az első három leckével, ez is jó megoldás, remélem hogy a kezdeti idegenkedés elmúlik és beleszeretsz ezekbe az önkép ügyekbe, mert fontosak. Egy javaslat: bal oldalon ha fél ujjnyit vágsz, akkor még izgalmasabb lesz a kompozíció, hogy a fej és a tűz és a füst ritmusa szélsőségesebb lehet tőle. Folytatást kérek! (hegyi)
értékelés:

színház

Jó, ahogy ettől a függöny fátyol "effekttől" a történet elveszti a konkrétságát, kap egy szakrális irányt, és így engedi a nézőnek, hogy úgy élje át saját élményeit a kép által, hogy közben trükkösen ettől a függöny dologtól azért maga az irány elég jól behatárolható marad. Egyetlen dolog, hogy a fenti részből azokat a csíkokat lehet hogy levágnám, mert így most az egy csipetnyivel több a jóból, az ha mérleg serpenyőjeként tekintem a tömegeket és hatásokat, akkor a realitás serpenyőjébe dob többet. Igen, ha levágjuk, akkor elfordul a kép a nem teljesen középen álló kamera okán kialakuló perspektíva torzulása miatt, de ez meg 1-2 fokos elforgatással helyrehozható. Tetszik, a lecke is megoldott ezzel a fátyol helyzettel. (hegyi)
értékelés:

Orgia

Nem vagyok a szaturáció emelés híve, de itt ez elmegy, viszont ami nekem így most arányaiban kérdéses, az az, hogy a levelek formája kevés, ha azok valódi virágok, és ahogy látom, azok, akkor feljebb emeltem volna a cserepet hogy a középrészen le legyen ennyire üres a tér. Így most a lenti formák csak jelzések, de a középrész nem tud annyira izgalmas lenni, hogy egységet hozzon létre a felső résszel, ahol az ablak osztatai láthatóak. Dávid, ez ha megismételhető, akkor jó lenne látni egy összefogottabb kompozíciót. (hegyi)

tánc

Ez így nekem rendben van, leckére is, képileg is. Annyi kérdésem van csak, hogy te mit használsz utómunkára, PS-t vagy mást? Mert valami technikai javítás ráférne a sötét részeidre, nem csak ennél a képnél, hanem általában, mert ott elindul valami olyan zajosodás, ami kevéssé finom, mint a többi részlet. Ha lehet ezen segíteni, meg kéne próbálni, az érzékenység állítással, az utómunkával, szóval nem tudom, hol csúszik el a dolog, de érdemes lenne ezt letesztelni. A kép ettől még 3 csillag, és hasonlítsd össze a 3-as képsorban lévő verzióval, hogy ez mennyivel jobb így, hogy nincs elvágva olyan erősen. (hegyi)
értékelés:

karok

Viki, ha valami csak jobb híján kerül képbe egy sornál, akkor azt ki fogják a többi képek túrni. Ez a helyzet az első képpel, ami egyrészt a térdelő fél láb okán, másrészt a túl szűk jobb oldali tér okán nincs rendben, miközben ha ez a két dolog nem lenne, akkor maga a mozdulat és a háttérben álló alak jó ellenpár lehetne. Gondolom, ezért is került a sorba. A második képet elvágtad, hogy sorba illő legyen formailag, kár érte. A harmadik kép is a térelosztása okán necces nekem, alul szűk, hogy nincs meg a lábfej. Szóval azt kell mondjam, hogy a képeknek egyesével is jól kell muzsikálniuk ahhoz, hogy sorba hívva őket az 1+1+1 az többet adjon ki, mint 3, ne kevesebbet. (hegyi)

Az orvhalász

Tulajdonképpen jó ritmus, de ennél többet nem tudok kezdeni vele Dávid, azt kel mondjam, hogy nem értem, mi ez és miért készült. Lehet, hogy valamit nem veszek észre, amit kellene, ez is benne van a pakliban, de nem találok kapaszkodót. (hegyi)

húsz éves lett

Lehet, hogy kéne értenem a képpár jelentőségét, a fekete és a vörös világot, a bulit és annak romjait, nem tudom, de így most ez nekem nem áll össze, nem lép túl az emlékképen akkor sem, ha közben tudom, hogy nem sok hiányzik hozzá. Az alsó képpel egyszerűbb a helyzet, mert azzal nem tudok kezdeni semmit. A felső szinte rendben van, de ott meg a fő alak és a kiegészítő szereplők között túl nagy a difi, és ehhez szűk is a kompozíció, vagyis majdnem szocio, de mégis marad emlékkép. Erősebben kell fogalmazni Viki. (hegyi)

C-dur

Skála

C-dur

Tükör

C-dur

Rák

C-dur

Tükör-rák

Bevallom utána kellett néznem, mi ez a rák és tükör, wikipédia a barátom, a fúgáig jutottam, és hogy a legtrükkösebb a tükörfúga, ami visszafelé is kiadja a dallammenetet, ha jól értem, szóval köszönöm, enélkül a képsor nélkül nem kerestem volna rá. Ami viszont a képeket illeti, ez nekem egy képes, mindazzal együtt, hogy messzemenően értékelem, hogy nem csak sima képforgatás történt, hanem Tamás az üvegekkel játszott. Igen ám, de nekem meg birizgálja a csőrömet a hiba. Persze mondhatom Warholt is, és az is izgalmas, hogy az ő stencilvilágát visszahozzuk a valósba és úgy kreáljuk újra, vagyis amit ő az elidegenítő tömegtermelés nyomán hozott létre a szitázással, a sok Elvissel vagy Monroe-val, hogy az hogyan él meg, ha reálisan megoldjuk, de mégis azt mondom, hogy így ez a négy kép izgalmas, de akkor lenne nekem igazán őrületes, ha belecsempészte volna Tamás a hibát. Mellékszál, hogy én nagyon szeretem a Kraftwerk zenéjét, és a legnagyobb élmény volt, amikor a programozott zenében megtaláltam a hibát, és rájöttem, hogy belekomponálták a hibázást, azaz az emberit, a megismételhetetlent. Persze programmal, vagyis ez is egy csavarás, de amire itt gondolok, az szigorúan képi, mondhatjuk ironikusnak is, vagy kegyelemnek. (hegyi)
értékelés:

Najátszunkmégnaaa!

Egyetlen dolgot mondok csak, a szürkeséget, tudom, nem könnyű fekete macskát fotózni, sőt, tapasztalatom szerint szinte csak úgy lehet, ha elég fény van és a nap valahogy besegít, különben macerás a tónusokat visszaadni úgy, hogy a formák is érzékelhetőek maradjanak. Mondanám, hogy egy alufóliával is lehet deríteni a napból, de azzal meg elkezd a macska játszani. Szóval a fekete macskához szerencse kell és sok türelem, mire olyan viszonyok jönnek létre, hogy a fény is oké, a macska is jellegzetes, nem is rohan el, és a háttér is rendben van. Ez a kép így jó most, ahogy van, talán picit vinném a fekete felé a tónusok alját, kb 5% és megvan az alján a fekete, és akkor se csukódik be, sőt, a struktúrák életre kelnek. A póz, a helyzet viszont dicséretes. Mivel nem könnyű meló ez, megvan a 3 csillag, a tónusokra figyelj. (hegyi)
értékelés:

Együtt a csapat

Közös séta a családommal, a barátaimmal a falu határában.

Az ötlet jó, és azt kell mondjam, hogy hezitálok abban, hogy így kell elfogadni, ahogy van, vagy sem. Ugyanis ez a sok alak nekem így most nem elég jellegzetes egyedekből áll össze formailag, nagyon tömött, a karakterek azért hiányoznak, mert annyira már távol vannak, hogy jellegzetesek tudjanak így is lenni, ráadásul háttal, ellenfényben, ez kiad egy nagyon jó formai lehetőséget, de ezzel mintha nem értél volna, hogy olyan ritmizálás jöjjön létre, ami ezt az egészet evidenciává emeli, hogy itt barátságról van szó. Hogy mi az a gesztusnyelv, ami neked belefér és elindíthat valamit abban az irányban, hogy ez az egész erősen kössön a barátság élményéhez, nem akarom én megmondani. A másik kérdés, hogy az oké, hogy a valóságban 7 ember van, de nem tudom, hogy nem nagy-e ez a szám ahhoz, hogy kellően erős legyen az egyes tagok jelenléte. Persze lehet azt mondani, hogy itt a lényeg az, hogy ez egy baráti kör, de valahogy elvész a sok alak között a kohézió. A harmadik kérdés tisztán kompozíciós. Most egy viszonylag középre tervezett dolgot látunk, ami így most nyugalmas, de épp emiatt nem mozgat meg engem se nagyon. Láttam a szélesvásznú ötletet is, azzal is lehet akár mesélni, de én meg azt mondom, hogy inkább a függőleges tengelyen van problémám az arányokkal, azaz a fehér, a fekete aránya és a horizont elhelyezése. Ezt el tudom képzelni úgy is, hogy az ég az, ami óriási, és csak alig egy vonalnyi a föld, csak jelzésként, hiszen a lényeg, hogy a körvonalak mit adnak, és a nagy ég. A másik irány, hogy az utat mutassam jobban, hogy jönnek valahonnan és tartanak valahová, tehát bár a horizonton járnak (ez mindenképpen jó), de előttük az ég, mögöttük a föld, szóval nem tudom, de most így, ahogy van, ebből egyik se tud elég erősen előbújni a képből. Kérek ismétlést, ha lehet hasonló fényviszonyokkal, azon nem változtatnék, a többit meg belátásodra bízom, hogy merre mozdítod el, de határozottabbnak kell lenni képileg szerintem ebben, hogy a néződ át tudja tőled venni ezt a határozottságot. (hegyi)

Let it Bee

Egy darázs portréja velem.

Nagyon tetszik az a blazírt fej, ahogy szemléled a zsákmányállatot, szegény kis méhecske sorsa megpecsételődött, még pár pillanat és hamm! Na, szóval tetszik, kérek még tőled önportrékat, arc nélküli első leckéset, másodikat és harmadikat is. (hegyi)
értékelés:

Könyvek

Látod Ágnes, itt találtál valamit, ezzel a tükröződéssel a vitrinen, ami transzponálja azokat a ritmusokat, amiket a könyvek hoznak létre, az egészben van valami rajzszerű, valami régi metszet érzet, egy futam a zongorán, ahogy egy elhagyott lakásban végighúzzuk az ujjunkat a porosodó polcokon. Az első 4 könyvet balról vágnánk, akkor feszesebb lenne ez az egész és jobban hangsúlyt kaphatna az üvegfelület. Ha a saját függönyös képeiddel összehasonlítom ezt, itt sokkal finomabb eszközöket használsz, nincs hiányérzetem, hogy magyarázat nélkül maradna bármi. (hegyi)
értékelés:

Kiút

A kép hangulata nekem Tüskevár sztorit hozza, a nyarakat, a nagy felfedezések élményét, ahogy készülünk valami nagy utazásra, kalandra, persze titkosan, de nagy izgalommal. Bármi ilyesmi történet szóba jöhet, ami happy enddel zárul, izgalommal, de kontrollált keretek között. Egyetlen kérdés, hogy mi lett volna, ha egy kicsit lejjebb kerül a kamera, hogy ez az alagútszerű hatás erősebb legyen és többet kaphassunk az út folytatásából, kevéssé leíró jelleggel ábrázolva a csónakot. De szép, harmonikus kompozíció, el tudom fogadni a csendre is, amennyiben az a várakozás izgalmának csendje. (hegyi)
értékelés:

Hófehérke

Nem írom ide a vonatkozó törtnetet, megbocsátjátok talán, de bizonyára mindenkinek ismerős, legalább egy verzióban.
Cserében viszont most is bizonytalan vagyok, hogy ebbe a leckébe való-e, mert nagyon metaforikus a megközelítés. Igaz, amikor ezt a beteg almát megláttam - és tudtam már a hóvirágokról - rögtön Hófehérke története ugrott be nekem... (Csak utólag elmélkedtem más opciókon, de azokat most fel sem vetem itt...)

Ez a kép a három közül az, ami a leginkább magán hordozza azokat a jeleket, amire azt szoktam mondani, hogy verbálfotó. Hét virág, mert hét törpe, sérült alma, mert mérgezett, kávéscsésze, enni-inni kell, tehát minden bele van komponálva, hogy passzoljon a történet, aminek kiindulása István leirata szerint a beteg alma volt. Itt kénytelen vagyok megint az esztétikára hivatkozni, hogy ez az alma akármi történetben képes-e úgy megjelenni, hogy a nézőben ne visszatetszést, elutasítást váltson ki. A fonnyadt gyümölcs utalhat az elmúlásra, de az a sérülés, ami ezen az almán van, mint egy lőtt seb, ebben a túlvilágított helyzetben olyan erővel vonja a figyelmet magára, hogy minden más eltörpül mellette. A mérgezett alma lesz a riasztóan sérült gyümölcs, a másik oldalon a hét kis virágot kéne elfogadni a törpék asszociációjaként, ami lássuk be elég erőltetett, fenének jut eszébe a hóvirágról a törpe? Ha félretesszük a történetet, akkor marad egy kávésbögre, virágok és egy rohadó alma olyan fényviszonyban, hogy ez a sérülés lesz a fő motívum. Ha megelégednénk egy kevéssé torz jelzéssel, mondjuk a fonnyadó almával, az épp elég jelzés lehetne a mérgezettségre, megmaradnánk az esztétika határain belül. Ekkor a kérdés az marad, hogy mi lehet az, ami párhuzamba állhat ezzel a szimbólummal, mit találunk, ami a mesére egyértelműbben utalhat. Utolsó pontként a fényekre utalnék, ahol a méreg, az ármány, a dráma nekem nem illik össze ezzel a szinte túlvilági fénnyel, tehát a kérdés, hogy ez melyik pillanata a sztorinak? (hegyi)