Feladatmegoldás

Léder László György figyelmébe!

István, ez egy rendben lévő kép, a te krókuszaid már kinyíltak az enyémhez képest. Ehhez neked nagyobb szerencséd volt. Ez egy jó meglátás, a későbbiekre mondom, hogy arra kell majd figyelni, hogy a háttér és az előtér milyen fényviszonyban van. Itt most van a föld, ami a háttere ennek a képnek, aminek van egy fényerőssége, és van maga a fő téma, a virágok. Ha ez összemérhető, akkor lapos lesz a kép. A mélységélességgel jól dolgozol, de a világításnál kell majd továbblépni, isten ments, hogy rávakuzz, de lehet, hogy valamennyi fény takarás a háttérnél segít ahhoz, hogy sötétebb legyen a háttér, mint ahogy a képnek a bal alsó sarkánál ez megtörténik. Akár egy kis alufóliával, akár egy kartonnal vagy egy zsebtükörrel a fénybe valamit még pluszba ráhozok az előtérre, a kis virágokra, úgy, ahogy a jobb oldali virágnál ez megtörténik. Ott elkezdenek élni a sárgák, ott egy jó tónusterjedelmet kapok, a másik két virágnál kevésbé izgalmas a dolog, oda kicsit kellett volna deríteni. Három csillag megvan, de a világítást gyakorolni kell. (hegyi)
értékelés:

Érdekes ez a képi helyzet, ugye látunk pirosat, fehéret és zöldet, tehát a lobogó mindhárom színe megvan. Jó is ez az ötlet, és ez a reflektor, ami szembe világít egészen fura. Van egy erős szociografikus jellege is abban a tekintetben, hogy elfedjük a valóságot egy ilyen vörös hálóval, aztán, hogy ez egy biztonsági háló akar lenni, vagy mint Pató Pál úr akarunk valamit, ezt innen nem lehet megmondani. Ennyit tudok hozzátenni, az öltet jó, a képi megoldás is rendben van, talán fentről egy fél centit még vágnék. Három csillag megvan, de az Ünnep leckére még várnék Dávidtól megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

Sejtésem szerint ez valami esküvői, vagy valami családi összejövetel lehet, amin ez a kép készült. Az gondolatot, amit István szeretett volna megmutatni, abszolút jónak tartom, jók ezek a kezek, ahogy összefonódnak, és különböző formákat adnak ki, de talán érdemes lenne ezt most mint tanulmány kezelni, és létrehozni valami olyan szituációt, ahol némi instrukciókkal pontosítani lehet a kompozíciót. Egyrészt, ami most ennél folyamatosan elviszi a tekintetemet, az a karóra. Annyira hangsúlyos, hogy azokat a szép formákat, íveket és bőrtónusokat, amiket látnék, keresztbe vágja. A másik, ami észrevétel, hogy mindenütt egy picit bele van vágva a kezekbe, az ujjakba, tehát nincsenek befejezve ezek a formák, márpedig ha az ölelést, mint szeretet, összetartozás kifejezést veszem, akkor erre a ritmusra nem ártana figyelni. A harmadik dolog, hogy ha jól látom, ezen van valami lágyító effekt, és ez egy olyan dolog, ami azért veszélyes, mert szinte kivétel nélkül átbillenti a határon az adott képet és elviszi a giccs felé, akarva-akaratlanul túlédesíti. Ez olyan, mintha a kávémba nem két cukrot tennék, hanem négyet, és akkor onnantól már elveszti azt a jelleget, ami a kávénál fontos. Itt is most ezt veszem észre, hogy fényudvarok vannak a kezek körül, az egésznek van egy selymessége, puhasága, de ettől nekem édes lesz. Maga a közlés épp elég ahhoz, hogy erre ne kelljen még pluszban ráerősíteni ilyennel. Összefoglalva azt tudom mondani, hogy ez az ötlet jó, és tessék kidolgozni úgy, hogy nincsenek ilyen manifesztumok a képen, mint a karóra, a formákat végiggondoljuk és befejezzük, és nem használunk olyan eszközt, ami a régi korok fényképészeihez illő. A Szipál-fotót tudnám hozni példának, vagy a FÉNYSZÖV-öt, ahol ez volt a jellemző, hogy szépen igazított hajjal, gyönyörűen kötött csokornyakkendővel voltunk lefényképezve, fényudvarokkal, üdvözült mosollyal, és az egész egy giccshalmazzá vált. Ezt el kell kerülni, ez fontos. A másik kérdés a ruhák kérdése. Miközben a kezek és a karok nagyon fontosak, azt gondolom, hogy ezekkel a ruhákkal is valaminek történnie kell. Ahogy húzódik az öltöny, ahogy a kockás ing gyűrődik, ezek zaklatott formák. Épp elég kavalkád jön létre az öleléssel, a kezekkel. Gondolom, hogy a család tagjai megkérhetőek erre, hogy végiggondolva azt, hogy milyen ruhatárral, hogyan dolgozunk, milyen megvilágítással, milyen környezetben, milyen helyzetben, és némi instrukcióval megoldható ez a lecke. Ezt azért tartom fontosnak, mert abban a szituációban, ott lehet, hogy idegennek fog hatni, de a nézőnek nem ez fog lejönni, hanem az, hogy átgondolt, rendezett, lenyugtatott a kompozíció. Mindenképpen szeretném, ha István ezt továbbgondolná és ismételné. (hegyi)

jobb ma egy közhely, mint holnap semmi...

Tamás, én ezt elfogadom leckemegoldásnak abban az esetben, ha kapunk róla egy ismétlést. Az ötlet ugyanis jó, de talán a kevesebb több lenne, hozzáteszem azt is, hogy a személyesség nagyon fontos lenne, vagyis most van ebben valamiféle távolságtartás, miközben a versek a legintimebb dolgok közé tartoznak az életben. Máshogy mondom. Ha ez egy könyvheti illusztráció, akkor azt mondom, rendben van, de azt a távot kéne leküzdeni, ami az illusztráció és a valós élmény között létrejön. Ezen felül még egy megjegyzés: az fontos, hogy a szerzőket, címeket meghagyod, de olykor olyan helyen is vágsz a könyvformába, ami nem indokolt. Szóval 3 csillag, lecke is, de ismétlést is kérek. (hegyi)
értékelés:    

Gime, az ötlet jó, még azt is mondhatnám, sikerült egy erotikus lámpát lefotóznod, és a leckét is teljesíti, de két dolgot nem értek. Az egyik, hogy miért kell ehhez ekkora tér üresen körben? Miért nem feszítheti ki a kompozíciót, a teret maga a fény sugarassága? A másik kérdés, ami nem világos, hogy mik azok a vízszinteshez közeli vonalak? Valami szerelék, vagy valami árnyékot vet, nem tudom, de az bontja a formát. Ettől még a kép jó, csak bizonytalanság érzetem van ezek miatt, legfőképp, hogy mi az indoka ennek a kimozdításnak a középpontból, és mihez kell ekkora tér, főleg alul és jobbra, mert ettől olyan távolinak tűnik a dolog, ami épp azt a finomságot gyengíti, ami egyébként ereje lenne ennek a képnek. (hegyi)
értékelés:

Utalnék a másik avarégetős képre, itt most jó irányba mozdult el az arány a káosz és a líra viszonylatában. A háttér, ahogy a fény és a füst összeolvad, egyrészt hagy teret a szabad asszociációknak, másrészt eléggé kordában van tartva a gondolatisága ahhoz, hogy ne kalandozzon össze-vissza a néző. A kép alján a sötét részek is rendben vannak, tehát úgymond a színtér, színpad, az a keret, amiben a történetnek el kell indulnia, rendben van. Ami problémás, az az a rész, amit az ágakkal történő konkretizálás akar mutatni, mert ezekkel a botokkal még mindig esztétikai problémáim vannak. Ahhoz, hogy főszereplői legyenek a képnek, nem elég jellegzetesek és az elhelyezkedésük is esetleges, miközben mint formák, önmagukban nem teljesítik azt az úgymond elvárást, amit esztétikailag indokoltnak éreznék, hogy beleférjen abba a világba, amit a háttér mutat. Máshogy mondva, két történetté válik a kép két része, az egyik egy komorabb, de lírai közlés (füst és fények), a másik ehhez képest kaotikusabb és olyan kopogós, hogy így ez a két réteg külön életet él. Azt gondolom, hogy a színpad adott, azzal sok kérdés nincs így, ahogy itt látom, ehhez kellene úgymond szereplőt válogatni, hogy mi az, ami nem giccs, ami egyensúlyt ad és nem viszi az egészet el valami mesterkélt lírába, mert a háttér eleve édes kicsit, és mi az, ami ugyanakkor nem töri szét azt a varázst, ami a háttérrel létrejön, azaz - nem tudok jobb szót - méltó a megörökítésre. A háttér 2 csillagos. (hegyi)
értékelés: