Feladatmegoldás

Zoltán, én nagyon örülök ennek a képnek, annak is, hogy haladunk ezen az önismereti, önvallomás úton, mert ezek a képek, amiket küldesz az első három leckére, ezek önvallomások. Én azt javaslom és kérem, hogy haladjunk ezen az úton tovább. Arra gondolok ezeknél a képeknél, hogy ha egy ívet veszek az önportréidnál, akkor ott van az, ahol szétszabdalod az arcod kockákkal, vagy amikor egy karneváli maszkot húzol, aztán kapunk már portrékat, akkor itt van most egy korrekt üzenet, de azért tessék csak megnézni a szemeket, a szájat, hogy miket üzen. Ez nem egy vidám kép. Ezzel nincsen semmi baj, én nem a vidámságot keresem, félre ne értsd, hanem ezen az úton kell továbbmenni, meg kell őrizni ezt az erőt, ami ezekben a képekben ettől benne van, hogy nem akarsz másnak látszani. Elindulunk egy szerepből, egy álarcból, és szép lassan az álarcokat vetkőzzük le, szép lassan haladunk előre, és ezen az úton lehet még tovább menni. A saját portrénk, és ahogy haladunk a harmadik lecke felé, ott van a legyőzendő dolog, a saját testünk elfogadásával. Először a saját portrénk elfogadásával dolgozunk, a saját személyiségünkbe nézünk be, különböző ajtókat nyitunk, és a saját testképünk elfogadása is fontos, a harmadik leckénél ez lesz a kihívás, a feladat, hogy hogyan bírkózunk meg a saját énképünknek a teljes kivetülésével. Nagyon örülök ennek a képnek, jó a leckemegoldás. Lehetnél egy kicsit kegyesebb magaddal a világítás tekintetében. Ha valamennyit a fény útjából takarsz fönt, akkor a homloknál és a fejtetőnél kevesebb fény fog érni. Ez tökéletesen rendben lévő dolog, mert az idő múlik, nekem van olyan ismerősöm, aki huszonéves, és hasonló hajszerkezettel bír. Ez nem kifejezetten életkori dolog, hanem inkább genetikai, hogy ki mit örököl, attól függ, hogy ez a hajvesztés mikor indul el. Ezt lehet így tényszerűen is ábrázolni, én ezt is elfogadom, de lehet egy picit kegyesebbnek lenni, visszább lehet hozni tónusban ezt a dolgot. Ez saját döntés, csak most ennél a variációnál a homlok tónusrendje világosabb, mint a szemeknél, ezért a figyelmet is elviszi a szemekről. Fölfelé csúszunk a tekintetünkkel, miközben a szemek és a száj az, ami nagyon beszédes. Úgyhogy én nagyon örülök ennek a képnek, várom a folytatást, ezen az úton haladjunk tovább, nézzünk be az ajtók mögé. (hegyi)
értékelés:    

Egészen őrületes az, ahogy ez a technika itt létrejön, érdekes az, ahogy Mesevirággal ezeket a történeteket el tudod mesélni, ezek nagyon szuggesszívek. Nekem most az Addams Family jut eszembe, ott a kislány az, aki nagyon érdekes figura, ott minden túl van rajzolva, mert egy horror paródia, de ott van ez az élmény, hogy van egy nagyon karakteresen megrajzolt arc a hajjal, a sminkkel, és közben mégiscsak egy gyerekről van szó, aki a maga játékait játssza, de azért ott van benne a nem evilági utalás. Ennél a képnél is valami hasonlót érzek, hogy itt van egy kislány, és nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a következő pillanatban mi fog történni, lehet, hogy valami csínytevésen töri a fejét. Amivel nem teljesen értek egyet, ez a kép jobb oldalán lévő sötétítés a másik szemnél. Ezt én nagyon erősnek tartom. A hajnál, a fülnél, az ingnél ez rendben van, itt én többet hagytam volna az arcból. Akkor nem lenne ennyire félszemű a dolog, olyan, mintha itt behorpadna a kép. Az egésznek egy furcsa hatást ad az, hogy ide beletakartál. Egy leheletnyit a másik oldalon az orcából visszavennék, mert ott nagyon elmegyünk a fehér felé. Ha megvan ez a kópia enélkül a maszkolás nélkül, akkor nézzük meg azt is, ahol legalább jelzésértékkel megvan ez az oldal. Nekem ez itt most hiányos. Ha ez megoldható, akkor próbáljunk egy javítást eszközölni. (hegyi)

István, köszönöm, örülök neki, hogy ezt sikerült megcsinálni. Köszönöm, hogy odafigyeltél arra, amit mondtam, szépek a fények, szép az árnyék, jól meg van ez világítva, rendben van. A jövőre nézvést mondok annyit, hogy a vörösekkel digitális technikában meggyűlik az ember baja, mert az érzékelők pont a vörös tartományban a részletgazdagságot megölik, úgyhogy erre tessék majd figyelni, ez egy jó tanács, hogy a vörösek elég furcsán tudnak létrejönni, CCD-t próbáló feladat a vörösekkel mit kezdeni. Ha van olyan köztünk, aki ezt technikailag pontosan el tudja mondani, szívesen venném, hogy mi az oka annak, hogy a vörösekkel a digitális ennyire nem tud mit kezdeni, hogy ennyire árnyalatszegény lesz a vörös tartomány. Itt is csúszunk bele ebbe. Ez nem István hibája, csak engem érdekelne a technikai háttere. Maga az ötlet rendben van, köszönöm. Most ezt a pipát tegyük félre, mert ezt megcsináltad, ebből ennél sokkal többet már nem lehet kihozni. (hegyi)
értékelés:

Gilette egy kis falu a mediterrán Alpokban.

István, ez egy jó kép. A szentendreiek jutnak eszembe, akár Barcsay is, a kubista látásmód, jók a tónusok, jók a ritmusok. A bal felső sarok feketéjével meg nem sokat lehet kezdeni, ez van. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Érzek egyfajta - ha már a cím ezt a szót használja - rokonságot Bara és Camilla között abban, hogy nagyon jó modellt találtak lányaikban, remélhetőleg a lányok vérszemet kapnak és idővel az ő munkáikat is láthatjuk majd, tehát nagyon szuggesztív a modelled, és ettől szinte bármire is - csúnya szóval - használod, az működik. Jó ez a páros kép, és igazán az a jó benne, hogy valóban egyenrangúak, nincs benne a szokványos állapot, amikor a gyerek nyüstöli az állatot, és szegény kutya csak jófejségből viseli el, hogy a gyerek tulajdonképpen szekálja, itt valódi kapcsolat és szeretet van, nem csak szeretet, de egyfajta ősbizalom. Amit megfontolnék, hogy mindehhez kell-e a barnítás és a lágyítás. Ugyanis e kettő édessé teszi az amúgy is édeskés sztorit, és azon a borotvaélen, amin ezek az érzelmes képek billegnek, hogy átesnek-e a giccs kategóriájába, most nekem ez a két képi effekt ezt megbillenti. Egy pici kompozíciós megjegyzés, hogy lányod válla ha más tartásban bújik a kutyához, akkor nem szerepel a képen és tisztább lesz az elrendezés, nem indul el a képhatáron egy forma úgy, hogy az nincs értelmezve vagy befejezve. A kép ettől még 3 csillagos, de érdemes lenne ezt a színezés dolgot átgondolni. (hegyi)
értékelés:

Lakat és kulcsok.

Jó ez a réz és borvörös egyben, finom párosítás. A koncepció is jó - a kulcsokkal nem vagyok így most kibékülve, sok az azonos elem ismétlése, a lukak, a félig látszó tollak, miközben a kulcsok azok, amik igazán szebbek a lakatnál, nem is jó szó, hogy szebbek, hanem ebben a formában inkább nevezhetőek mesterműveknek, a lakat egy sztenderd lakat a kulcsokhoz képest. Volna is hely úgymond kifejteni ezt a kérdést, hiszen a kép negyede most egy majdnem homogén flekk, amivel nem történik semmi, kiszorul a bal felső rész így a meséből. Tehát az élmény megvan, a dolog jól fényelt és jó szín elhelyezés, csak a kulcsok és az a sötét flekk nincs igazán megoldva. Lehet azt is, hogy ez 2 csillag, de kérek ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet tetszik, jó ez a szemesítő kép, olyan, mintha valami buliban az utolsó három kérdés után készült volna (mivan-mivan-mivan?), egyetlen dolog, amin kell még finomítani, ez a szaturáció. Hogy az ISO érték okán fellépő zaj, vagy valami beállítási gubanc az ok, nem tudom, nem ismerem a géped és a szoftverkörnyezeted sem, de érdemes lenne kísérletezni, hogy ne legyenek ezek a nagyon zajos vörös felületek, mert ezek főleg a bőrön olyanok, mintha valami bőrbetegséged lenne. Ha a szoftveredben visszább veszel a szaturációból az is segíthet. (hegyi)
értékelés: