Utánanéztem, mi az a mamma a felhőiparban, emlőszerűen dudorodó felhőket jelent, és ha akarom, bele tudok ilyesmit is látni, bár inkább mammácska lehetne akkor a cím, ezek inkább teenager korosztály nekem. Ami a képeket illeti, ebből egy is elég lenne, a felső, a másik kettő elvont, de nem elég egyedi ahhoz, hogy képként értelmezhető legyen, ehhez azért más fényviszonyok és nagyobb felbontású gép és objektív kell, hogy ennyire csak önmagaként megálljon a lábán. Ami a felső képet illeti, nem nagyon értem, mi történik a horizonton, miért van ez a bizonytalankodás, hogy akarom ábrázolni vagy sem. Persze, hogy igen, kell a horizont, de nem így, hogy itt-ott egy-egy dirib-darab belóg. István, szuper az új gép, előrelépés, de azért a tartalomra is el kell kezdened ügyelni lassan. (hegyi)
értékelés:
Mammák
Latin Negyed
Zsolt Pedellusnak - a macska farmja kapcsán és a tegnapi fotocaffés élő adás harc emlékére! [2010, Szeged, Latin Negyed (sorozat)]
Jó kis sztori, van benne tényleg valami latinos, miközben a kukák és egyéb tárgyak beazonosítják, hogy ez bizony Magyarország. Van ebben némi szocio is, jól mesél, a sorozat is rendben van, talán egy közelibb kép hiányzik a sorból nekem, de így is elfogadható, hogy nem elsősorban a macskasors konkrétsága az érdekes, hanem az ezzel elmesélt általános történet. (hegyi)
értékelés:
Golf
Kifejezetten jó sport ábrázolás ez a kép attól, hogy nem akar tárgyszerű lenni, és mondjuk egy gurítást mutatni, hanem a néző számára jól felismerhető sporteszköz szerepeltetését úgy oldja meg, hogy mindez hordoz egyfajta voyeur attitűdöt is, megleshetünk valamit, amit így, ebben a formában csak akkor láthatnánk, ha mi is odamehetnénk a pályára, testközelbe, sportközvetítéseknél ezzel a képpel nem nagyon találkozunk. Humoros is, hiszen ennyi ütőt egyszerre tartani vicces, miközben lehet, hogy ha nincs golfkocsi vagy táska, akkor valóban így történik, de mégis, a humor fűszerezi az átlag néző számára a történetet. Mindemellett jó tónusokkal dolgozik Camilla, ezt a képet akár egy sportot reklámozó képként is el tudnám képzelni. Megvan a leckemegoldás, de azt kérem az alkotótól, hogy erre a leckére más sportágakról is küldjön képet, hogy alá lehessen támasztani ezt a megelőlegezett leckemegoldást. (hegyi)
értékelés:
Ismerkednek
Ami számomra nem eldöntött ezen a képen, hogy a két figura csak díszítő elem, vagy a lecke témájaként főszereplő? Gyanítom, hogy csak dísz, és utólag lett eldöntve, hogy ez tulajdonképpen akár a barátságról is szólhatna. Ez nem baj, de ebben a képkivágásban mivel inkább csak díszek a szereplők, nem tudja azt a személyességet átadni a nézőnek a kép, ami ahhoz szükséges lenne, hogy emberi történetüket is valamiképpen érzékelhessük. Javíthatna a helyzeten, ha a hegygerinc már nem lenne a képen, ahogy az ég sem, jobban koncentrálhatnánk a szereplőkre és talán átbillenne a hatás abba, hogy a háttér legyen a díszlet, de bevallom, inkább nézegetem a tájat, mintsem ennek a két figurának a sorsával bíbelődjek ez alapján a kép alapján. A tájért, bár tónusban kicsit lapos, egy csillag megvan, a leckét visszaadom ismétlésre. (hegyi)
értékelés:
Light
Nagyon érdekes, hogy ezzel a záridővel és ebben a fényben a víz olyanná válik a képen, mint az olvadt fém. Jó, ahogy az életlenben tartott lombok keretezik a kompozíciót, jó a téma is, szóval megvan a három csillag. (Péter, önarcképek, első 3 lecke! :) ) (hegyi)
értékelés:
Kiszúrtuk egymást
Circengóci Mirók.
A tekintet rendben van, a tónusrend és a forma kevésbé. Hiányoznak a feketék és a fehérhez közeli tónusok, azaz szürke, fátyolos és lágy az egész, ez ha papíron lenne, azt mondanám, bedöglöttek a tónusok. A másik, hogy a tető miatt úgy vágódik a macska, hogy ebben a fényben a teste javarészt egy csővé válik, miközben a macska köztudottan inkább a kecses állatok közé sorolt. Tehát összefoglalva a tekintet fontos, de ha nem stimmel a fény, a forma, akkor hiába minden, a végeredmény nem lesz arra alkalmas, hogy a faj jelleget megmutassa. (hegyi)
Négy évszak
Egyrészt nem tudom értelmezni a címet, akárhogy keresem, de nem találom a négy évszakot. De oké, a cím másodlagos, nézzük a képet. Az a helyzet, hogy több rétegű üzenetet kaptunk, és ezek közül vannak befogadhatóbbak és vannak kevésbé rendezettek. A háttér formai absztrakciója jó réteg, a középtér füstje is együtt tud működni a háttérrel, viszont amivel problémám van, az előtér. Ez a réteg a másik kettővel nem áll összhangban, nem esztétikus, rendezetlen és nem nagyon gusztusos. Kérdés, feltenném-e így a falamra, akarnám-e ezt a szürke hamut és barnás-feketés szemétkupacot nézegetni? Miközben a füst és a háttér alkalmas arra, hogy elindítson akár meditatív irányokat is, az előtér nem csak hogy visszaránt a realitásba, mert ez még nem volna baj, hanem mindezt nem esztétikusan teszi. (hegyi)
diagonálismátrix
Ez nekem kicsit sok így, és kellene az élesség. Az ötlet jó. De ha ebből mondjuk csak a bal felső részre koncentrálsz, arra a két levélre, akkor az lírai és mégis tárgyias is, szóval az nekem inkább működne, mert ez így most minden ellenére széteső kompozíció, nem tartja semmi belső kohézió egybe a tárgyakat. Még azt mondom, hogy akkor is működne, ha a két bal felső és az alatta lévő levél lenne egy dekomponált kép, az is jó lenne, akkor kevéssé lenne édes, mint ha csak a felső két levél marad, de mindenképp úgy érzem, hogy a kevesebb több lenne. Ami az élességet illeti, mivel igen kevés képelemmel dolgozol és a lényeg mégiscsak a levél, nem a rács, ezért oda kéne helyezni az élesség pontját, úgy, hogy ami most a középen lévő levél, az is éles legyen. (hegyi)
értékelés:
A vasútsoron
Jó a csillogásban tükröződő táj, jó a szolarizáció is, egyensúlyba hozza a képet, a jobb felső rész az, amit abba a szürkébe kéne vinni, ami a szolarizációval létrejött. De az üzenete, a hangulata és a tömege nagyon jól eltalált, összefogott és értelmezhető, köszönöm! Beteszek az elemzés alá egy gyors skiccet arról, ahogy én látom. (hegyi)
értékelés:
A tél utolsó napja
Picit zavarban vagyok, mert Tamás pontosan szokott fogalmazni, ez a kép most nekem nagyon laza kézmozdulatokkal vázolt tanulmány, hogy oké, hogy a tél utolsó napja, mert már szépen süt a nap és menekül a hó is, de nem találom benne azt az egyediséget, hogy ezt így és itt és ekkor, csak így, csak itt és csak ekkor lehetett megcsinálni, és nem mondjuk 4 méterrel odébb, 2 fokkal balra és mondjuk fél órával később. Nem tudom, hogy mennyire tudom értelmesen elmondani, hogy ha az eszköztár ennyire egyszerű, akkor nagyon szigorúan kell bánni minden dekájával a kompozíciónak ahhoz, hogy ne merüljön fel a nézőben a kérdés, miért lett ez lefotózva? (hegyi)
Rakéták
Jót tett neked az új gép, sokat javultak a tárgyfotóid, ez kifejezetten ügyes lett. A bal oldalon picivel több hely kéne, és egy kérdés merül fel bennem: mit csinálunk a tollakkal, mi ebben a fókusz? Írunk vele. Nem kötelező, de én azt mondom, hogy ha a funkció felől közelítek, akkor az élesség pontját már meg is határoztam, hogy a kis golyó az, ahol élesnek kéne lennie. Persze, azt is lehet, hogy eltolva a tollakat egymás mellett picit ez az élesség dolog hol itt, hol ott legyen, vagy ha más toll van, akkor lehet hogy a teste a tollnak lehet izgalmas, de ennyire szemből adva nekem a golyók a fontosak. (hegyi)
értékelés:
Mini-csendélet
Érdekes tanulmány, érdemes lenne ezzel behatóbban foglalkoznod, mert jó érzékkel válogatod a tárgyakat, egy picivel több derítés kellene, de a világítása is jó. Szeretném a figyelmed felhívni Giuseppe Arcimboldo munkásságára. A fokhagyma túl magas a többihez képest, vagy több elemmel kell fokozni a méretet, hogy ne legyen ekkora az ugrás, vagy világítással helyrebillenteni az árnyékokat, én játszanék még ezzel, hogy milyen puzzle rakható ki a különféle fűszerekkel. Ha lehet, várnám a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Normafai Picmink
A béna címtől előre elnézést kérek!
Hát, Dávid nem vagyok elhalva ettől a képtől, szép romlott film hatása van, de ezzel együtt és az esetleges kompozícióval bár jól hozod a Papa mosolyalbuma érzést, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a technikai játék akkor érdekes, ha van belőle valami kikacsintás. Ha csak addig jutunk, hogy leutánozzuk a régi ORWO-FÉNYSZÖV világot, az legfeljebb tanulmánya lehet a technikának. Kérdezek: hol van ebben Dávid? Kik ők és miért vannak ott? Miért ők? Mit akar szimbolizálni a technika? Hol tudok, mint néző belekapaszkodni ebbe az élménybe? (hegyi)
Gyerekkor II.
Körülbelül ugyanazt tudom elmondani, mint az előző gyerekkoros képnél a tartalmat és a leckét illetően, a technika annyira erőse n behatárol, hogy fennáll a veszélye a modorossá válásnak. (hegyi)
Gyerekkor I.
Hogy a kép valami hetvenes évekbeli kép, vagy mesterségesen lett öregítve, nem tudom, a helyzet, a helyszín, a papucs akár lehet régi is, ezzel a tónussal elfogadhatóvá válik az életlenség is, hiszen a digit előtti idők még nem a szemkikaparós élesség köré szerveződtek. A problémám csak az, hogy ez a kép így adjusztálva és ebben a rendszerben, amiben mozog, inkább a Horus archívum része lehetne, mintsem a gyermekkor megoldása leckében. A vágás, a forma esetlegessége nem szervül a tartalomhoz, a családi fotóalbumok sajátja az, hogy huszadrangú az esztétika, a kompozíció, a lényeg, hogy az esemény meg legyen örökítve. A másik kérdés számomra, hogy vajon mennyiben lett a lecke jól értelmezve. Elég sok házi feladat van ahhoz, hogy szelektáljunk, mi hova mire rezonál, és a leirat is arról szól, hogy magunkat keressük ezekben a történetekben, saját élményeket, olyan közléseket, amik részint az önismeret, részint az önmeghatározás segítői lehetnek. Egyszerűbben fogalmazva saját gyerekkorunk nyomai után kutatunk, emlékek, tárgyak, helyzetek felidézése által, hiszen portréba mehetnek a gyerek arcképek, családba mehetnek a viszonyrendszerek családon belül, a gyerekkor lecke nem a gyerekeinket hívja meg, hanem magunkat. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…