Feladatmegoldás

Mammák Mammák Mammák

Mammák
Mammák
Mammák

Utánanéztem, mi az a mamma a felhőiparban, emlőszerűen dudorodó felhőket jelent, és ha akarom, bele tudok ilyesmit is látni, bár inkább mammácska lehetne akkor a cím, ezek inkább teenager korosztály nekem. Ami a képeket illeti, ebből egy is elég lenne, a felső, a másik kettő elvont, de nem elég egyedi ahhoz, hogy képként értelmezhető legyen, ehhez azért más fényviszonyok és nagyobb felbontású gép és objektív kell, hogy ennyire csak önmagaként megálljon a lábán. Ami a felső képet illeti, nem nagyon értem, mi történik a horizonton, miért van ez a bizonytalankodás, hogy akarom ábrázolni vagy sem. Persze, hogy igen, kell a horizont, de nem így, hogy itt-ott egy-egy dirib-darab belóg. István, szuper az új gép, előrelépés, de azért a tartalomra is el kell kezdened ügyelni lassan. (hegyi)
értékelés:

Latin NegyedLatin NegyedLatin NegyedLatin NegyedLatin Negyed

Latin Negyed
Latin Negyed
Latin Negyed
Latin Negyed
Latin Negyed

Zsolt Pedellusnak - a macska farmja kapcsán és a tegnapi fotocaffés élő adás harc emlékére! [2010, Szeged, Latin Negyed (sorozat)]

Jó kis sztori, van benne tényleg valami latinos, miközben a kukák és egyéb tárgyak beazonosítják, hogy ez bizony Magyarország. Van ebben némi szocio is, jól mesél, a sorozat is rendben van, talán egy közelibb kép hiányzik a sorból nekem, de így is elfogadható, hogy nem elsősorban a macskasors konkrétsága az érdekes, hanem az ezzel elmesélt általános történet. (hegyi)
értékelés:

Golf

Golf

Kifejezetten jó sport ábrázolás ez a kép attól, hogy nem akar tárgyszerű lenni, és mondjuk egy gurítást mutatni, hanem a néző számára jól felismerhető sporteszköz szerepeltetését úgy oldja meg, hogy mindez hordoz egyfajta voyeur attitűdöt is, megleshetünk valamit, amit így, ebben a formában csak akkor láthatnánk, ha mi is odamehetnénk a pályára, testközelbe, sportközvetítéseknél ezzel a képpel nem nagyon találkozunk. Humoros is, hiszen ennyi ütőt egyszerre tartani vicces, miközben lehet, hogy ha nincs golfkocsi vagy táska, akkor valóban így történik, de mégis, a humor fűszerezi az átlag néző számára a történetet. Mindemellett jó tónusokkal dolgozik Camilla, ezt a képet akár egy sportot reklámozó képként is el tudnám képzelni. Megvan a leckemegoldás, de azt kérem az alkotótól, hogy erre a leckére más sportágakról is küldjön képet, hogy alá lehessen támasztani ezt a megelőlegezett leckemegoldást. (hegyi)
értékelés:    

Ismerkednek

Ismerkednek

Ami számomra nem eldöntött ezen a képen, hogy a két figura csak díszítő elem, vagy a lecke témájaként főszereplő? Gyanítom, hogy csak dísz, és utólag lett eldöntve, hogy ez tulajdonképpen akár a barátságról is szólhatna. Ez nem baj, de ebben a képkivágásban mivel inkább csak díszek a szereplők, nem tudja azt a személyességet átadni a nézőnek a kép, ami ahhoz szükséges lenne, hogy emberi történetüket is valamiképpen érzékelhessük. Javíthatna a helyzeten, ha a hegygerinc már nem lenne a képen, ahogy az ég sem, jobban koncentrálhatnánk a szereplőkre és talán átbillenne a hatás abba, hogy a háttér legyen a díszlet, de bevallom, inkább nézegetem a tájat, mintsem ennek a két figurának a sorsával bíbelődjek ez alapján a kép alapján. A tájért, bár tónusban kicsit lapos, egy csillag megvan, a leckét visszaadom ismétlésre. (hegyi)
értékelés:

Light

Light

Nagyon érdekes, hogy ezzel a záridővel és ebben a fényben a víz olyanná válik a képen, mint az olvadt fém. Jó, ahogy az életlenben tartott lombok keretezik a kompozíciót, jó a téma is, szóval megvan a három csillag. (Péter, önarcképek, első 3 lecke! :) ) (hegyi)
értékelés:

Kiszúrtuk egymást

Kiszúrtuk egymást

Circengóci Mirók.

A tekintet rendben van, a tónusrend és a forma kevésbé. Hiányoznak a feketék és a fehérhez közeli tónusok, azaz szürke, fátyolos és lágy az egész, ez ha papíron lenne, azt mondanám, bedöglöttek a tónusok. A másik, hogy a tető miatt úgy vágódik a macska, hogy ebben a fényben a teste javarészt egy csővé válik, miközben a macska köztudottan inkább a kecses állatok közé sorolt. Tehát összefoglalva a tekintet fontos, de ha nem stimmel a fény, a forma, akkor hiába minden, a végeredmény nem lesz arra alkalmas, hogy a faj jelleget megmutassa. (hegyi)

Négy évszak

Négy évszak

Egyrészt nem tudom értelmezni a címet, akárhogy keresem, de nem találom a négy évszakot. De oké, a cím másodlagos, nézzük a képet. Az a helyzet, hogy több rétegű üzenetet kaptunk, és ezek közül vannak befogadhatóbbak és vannak kevésbé rendezettek. A háttér formai absztrakciója jó réteg, a középtér füstje is együtt tud működni a háttérrel, viszont amivel problémám van, az előtér. Ez a réteg a másik kettővel nem áll összhangban, nem esztétikus, rendezetlen és nem nagyon gusztusos. Kérdés, feltenném-e így a falamra, akarnám-e ezt a szürke hamut és barnás-feketés szemétkupacot nézegetni? Miközben a füst és a háttér alkalmas arra, hogy elindítson akár meditatív irányokat is, az előtér nem csak hogy visszaránt a realitásba, mert ez még nem volna baj, hanem mindezt nem esztétikusan teszi. (hegyi)

diagonálismátrix

diagonálismátrix

Ez nekem kicsit sok így, és kellene az élesség. Az ötlet jó. De ha ebből mondjuk csak a bal felső részre koncentrálsz, arra a két levélre, akkor az lírai és mégis tárgyias is, szóval az nekem inkább működne, mert ez így most minden ellenére széteső kompozíció, nem tartja semmi belső kohézió egybe a tárgyakat. Még azt mondom, hogy akkor is működne, ha a két bal felső és az alatta lévő levél lenne egy dekomponált kép, az is jó lenne, akkor kevéssé lenne édes, mint ha csak a felső két levél marad, de mindenképp úgy érzem, hogy a kevesebb több lenne. Ami az élességet illeti, mivel igen kevés képelemmel dolgozol és a lényeg mégiscsak a levél, nem a rács, ezért oda kéne helyezni az élesség pontját, úgy, hogy ami most a középen lévő levél, az is éles legyen. (hegyi)
értékelés:

A vasútsoron

A vasútsoron

Jó a csillogásban tükröződő táj, jó a szolarizáció is, egyensúlyba hozza a képet, a jobb felső rész az, amit abba a szürkébe kéne vinni, ami a szolarizációval létrejött. De az üzenete, a hangulata és a tömege nagyon jól eltalált, összefogott és értelmezhető, köszönöm! Beteszek az elemzés alá egy gyors skiccet arról, ahogy én látom. (hegyi)
értékelés:

A vasútsoron

A tél utolsó napja

A tél utolsó napja

Picit zavarban vagyok, mert Tamás pontosan szokott fogalmazni, ez a kép most nekem nagyon laza kézmozdulatokkal vázolt tanulmány, hogy oké, hogy a tél utolsó napja, mert már szépen süt a nap és menekül a hó is, de nem találom benne azt az egyediséget, hogy ezt így és itt és ekkor, csak így, csak itt és csak ekkor lehetett megcsinálni, és nem mondjuk 4 méterrel odébb, 2 fokkal balra és mondjuk fél órával később. Nem tudom, hogy mennyire tudom értelmesen elmondani, hogy ha az eszköztár ennyire egyszerű, akkor nagyon szigorúan kell bánni minden dekájával a kompozíciónak ahhoz, hogy ne merüljön fel a nézőben a kérdés, miért lett ez lefotózva? (hegyi)

Rakéták

Rakéták

Jót tett neked az új gép, sokat javultak a tárgyfotóid, ez kifejezetten ügyes lett. A bal oldalon picivel több hely kéne, és egy kérdés merül fel bennem: mit csinálunk a tollakkal, mi ebben a fókusz? Írunk vele. Nem kötelező, de én azt mondom, hogy ha a funkció felől közelítek, akkor az élesség pontját már meg is határoztam, hogy a kis golyó az, ahol élesnek kéne lennie. Persze, azt is lehet, hogy eltolva a tollakat egymás mellett picit ez az élesség dolog hol itt, hol ott legyen, vagy ha más toll van, akkor lehet hogy a teste a tollnak lehet izgalmas, de ennyire szemből adva nekem a golyók a fontosak. (hegyi)
értékelés:

Mini-csendélet

Mini-csendélet

Érdekes tanulmány, érdemes lenne ezzel behatóbban foglalkoznod, mert jó érzékkel válogatod a tárgyakat, egy picivel több derítés kellene, de a világítása is jó. Szeretném a figyelmed felhívni Giuseppe Arcimboldo munkásságára. A fokhagyma túl magas a többihez képest, vagy több elemmel kell fokozni a méretet, hogy ne legyen ekkora az ugrás, vagy világítással helyrebillenteni az árnyékokat, én játszanék még ezzel, hogy milyen puzzle rakható ki a különféle fűszerekkel. Ha lehet, várnám a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Normafai Picmink

Normafai Picmink

A béna címtől előre elnézést kérek!

Hát, Dávid nem vagyok elhalva ettől a képtől, szép romlott film hatása van, de ezzel együtt és az esetleges kompozícióval bár jól hozod a Papa mosolyalbuma érzést, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a technikai játék akkor érdekes, ha van belőle valami kikacsintás. Ha csak addig jutunk, hogy leutánozzuk a régi ORWO-FÉNYSZÖV világot, az legfeljebb tanulmánya lehet a technikának. Kérdezek: hol van ebben Dávid? Kik ők és miért vannak ott? Miért ők? Mit akar szimbolizálni a technika? Hol tudok, mint néző belekapaszkodni ebbe az élménybe? (hegyi)

Gyerekkor II.

Gyerekkor II.

Körülbelül ugyanazt tudom elmondani, mint az előző gyerekkoros képnél a tartalmat és a leckét illetően, a technika annyira erőse n behatárol, hogy fennáll a veszélye a modorossá válásnak. (hegyi)

Gyerekkor I.

Gyerekkor I.

Hogy a kép valami hetvenes évekbeli kép, vagy mesterségesen lett öregítve, nem tudom, a helyzet, a helyszín, a papucs akár lehet régi is, ezzel a tónussal elfogadhatóvá válik az életlenség is, hiszen a digit előtti idők még nem a szemkikaparós élesség köré szerveződtek. A problémám csak az, hogy ez a kép így adjusztálva és ebben a rendszerben, amiben mozog, inkább a Horus archívum része lehetne, mintsem a gyermekkor megoldása leckében. A vágás, a forma esetlegessége nem szervül a tartalomhoz, a családi fotóalbumok sajátja az, hogy huszadrangú az esztétika, a kompozíció, a lényeg, hogy az esemény meg legyen örökítve. A másik kérdés számomra, hogy vajon mennyiben lett a lecke jól értelmezve. Elég sok házi feladat van ahhoz, hogy szelektáljunk, mi hova mire rezonál, és a leirat is arról szól, hogy magunkat keressük ezekben a történetekben, saját élményeket, olyan közléseket, amik részint az önismeret, részint az önmeghatározás segítői lehetnek. Egyszerűbben fogalmazva saját gyerekkorunk nyomai után kutatunk, emlékek, tárgyak, helyzetek felidézése által, hiszen portréba mehetnek a gyerek arcképek, családba mehetnek a viszonyrendszerek családon belül, a gyerekkor lecke nem a gyerekeinket hívja meg, hanem magunkat. (hegyi)