Feladatmegoldás

Ezer éve lejárt supra 800 + smena 8m - nincs benne utólagos érdemi matatás.

Itt a tavasz, dagad a biciklisták keble a tekeréstől, fejre állnak a hormonok, a fiúk és lányok a téren találkoznak, kék és rózsaszín, egy picit fáj, hogy oldalra balra ennyire szűkek vagyunk, hogy a gumiba belevágunk, de sebaj, bolondozás az egész tetejére állt világ. Persze ízlések és pofonok, hogy esetleg egy kosár a kormányra, és akkor annak az árnyéka mit mutathat, de nem kell ezt túlagyalni, működik így is, tekergetjük a fejünket, keressük a biztos pontot, de Dávid örökmozgó képe visszafordul mindig. (hegyi)
értékelés:

Jó ez az ellenfényes hangulat, jól rajzolja a sziluetteket, talán a tető csillanása az, ami nem egységes most, az autók üvege elég lenne nekem, persze ezen sokat nem lehet változtatni, maximum azzal, ha megpróbáljuk más napszakban, akár fél órával később exponálni, és akkor lehet, hogy határozottak a kontúrok, de nincs már a tetőn fény. (hegyi)
értékelés:

Kiváló első lecke, a maszk, az álarc mint jelzés, mint forma nagyon jól utal arra, ahogy egy közösségi szituációba megérkezünk, nem csak a báli szezonra, hanem arra is, hogy minden "belépőnk" egyben valamiféle szerep is, igyekszünk mutatni is valamit, ami a valóságot színezi, de takarni is, hiszen nem tudhatjuk, hogy milyen lesz az a társaság, ahol megjelenünk. A szemek nagyon beszédesek, jó, hogy picit profilba hajlik a kép, mert így a maszk nem takarja teljesen a fejet, azaz benne van az is, hogy ha biztonságban érzem magam, levetem az álarcom. Egyetlen dolog a világítás, a homlokra egy picit lehetne takarni a fényből, és akkor még inkább a szemekre koncentrálhatunk, de akár egy ujjnyit vágni is lehetne a kép tetejéből. Köszönöm, várjuk a folytatást és nagy öröm viszontlátni régi társunkat úgy, hogy újra kezdi a leckéket. (hegyi)
értékelés:    

Feladtam a "lenéző" stílust.

Ez a kép sokkal többet tud mesélni a kutyus személyiségéről, mint az előző, lábas kép, az inkább egy attitűdről mesél, ahogy azt Laci el is mondta ott a kommentárnál, hogy ő, az ember a főnök. Na igen, ez mint kutyatartási szabály fontos, de a kép készítésénél azért azt kell tudnunk, hogy ez a viszonyrendszer ha csak abban kerül ábrázolásra, hogy a kamera fenn, a kutya lenn, akkor ez a viszonyról legfeljebb annyit mond, ami látható is: lenézés. Lefelé nézünk. Ezt nem csak állatoknál, de gyerekeknél is érdemes kerülni, még akkor is, ha tudatosan eszünk ágában nincs lenézni a modellt, ugyanis az üzenet sokkal mélyebben kódoltan kezd működni, a gesztus szintjén, hiába a szöveg, a vizuális inger mindig ősibb, mélyebb gyökerekig ás le. Szóval a kép sokkal jobban mesél, a technikánál valami történt megint a jpg tömörítéssel, viszont az a hullámforma, ami mint egy tetőcserép vagy valami sárhullám látható, az nem világos, hogy mi akar lenni. Érdemes lenne ismételni a képet azért is, mert ha most megnézzük, bármennyire is jellemző és személyes az a póz, az a gesztus, amit a kutyus mutat, de azért ebben a fényben most a legvilágosabb rész, ami a tekintetet viszi, az a lába és mellkasrésze, és picit az orra. Persze nem tudom, hogy Moritz mennyire türelmes és szófogadó, hogy ha ül valahol, mennyire lehet a fotósnak elmozdulnia anélkül, hogy ő elrohanna, szóval ha elvileg nem akadály, akkor jobb lenne ilyenkor a fény felé mozdulni és így a kutya figyelmét felkeltve befordítani jobban fénybe. (hegyi)
értékelés:

Kedves Éva, több dolgot nem értek a képpel kapcsolatban, és ezek formai dolgok leginkább. Egyrészt miért kék? Másrészt miért dől a horizont? Harmadrészt mi a központi a történetben? Mert ha a gyár, akkor a füst fontos. Fontosabb, mint a havas út. Érdemes lenne ezeken elgondolkodni és exponálásnál szem előtt tartani, mert így egy alapvetően elvont üzenet esetén ha a képi megoldás is bizonytalan, akkor a néző is az lesz. (hegyi)

Végre egy lágyrajzú, piktoralista stílusú híd/város fotóm is elkészült. Az objektív egy saccper 150 éves valami, egy szál szemüveglencse réztubusban, ha a rekeszt kiveszi az ember - és ki kell venni - akkor f4-es fényerejű. A nega forte 9x12-es, 200-as. A hívás: Rodinal 1:100-ban, 1 óra 20 fokon.

Sokat káromkodtam, mert a sárga szűrőt vagy 10x beleejtettem a hóba, vagy villamos ment el pont mögöttem, vagy egy teherautó... Emberek nem mertek közelíteni, de a megoldást a rendőrség hozta, a diáktüntetés miatt lezárták a partszakaszt, ahol voltam, így nem jöhetett arra semmi...:-) A rendőrök nem zavartak, főleg, amikor látták, hogy időnként az ég felé rázom az öklömet. :-)

Jó kis képeslap anno, van benne valami, ami túlmutat a nyálkás, zúzmarás, hideg saras télen, és ha van vele problémám, az csak technikai. Értem én a tiszteletet a régi korok iránt, a régi technikák iránt, és ez nagyon fontos, de a régi hibákat nem kell ebbe a körbe belevenni, mert azért a régi mesterek is igyekeztek hibáikat a lehetőségeikhez mérten korrigálni. Persze vannak szép hibák, és van a korral járó rothadós hiba is, bele lehet szerelmesedni ezekbe, én megértem, de a tónus felemássága nem ez a kategória. Azaz ahogy régen maszkoltunk, nem ártana eldönteni, melyik tónus tetszik, és ahhoz belőni a teljes képet, mert most 3 sáv látható, jobb szélen egy lírai elrajzolt, bal szélen egy komor borongós, és középütt az, ami nevezhető korrekt korrajzi tónusnak is. Bármelyik igaz lehet, de most olyan érzésem van, hogy ez így egy laborálatlan kontakt, vagyis nincs befejezve. Nem tudom, Endre egyetért-e velem ebben, mert minden tiszteletem a megszállottaké, eszembe nem jutna kihipózni azt, ami Endrét ebben lázban tartja olyannyira, hogy még a rend őreit is elámítja vele, szóval mer a fene kekec lenni, a három csillag azért megvan, ha rezeg is a léc a technika miatt, de vállalom azt is, hogy én ezt rosszul értem, és ez így jó, hibásan. Mondom, nem az életlenség a bajom, az teljesen rendben van, hanem a sávos tónusrend. (hegyi)
értékelés:

Mivel a képnek érkezett javított változata is, ott lesz bővebb elemzés, itt csak annyit, hogy valós a meglátás, hogy ebből a nézőpontból a lábakkal ez a kép, így, ebben a formában bennem elég szürreális, hogy ne mondjam, South Parkos asszociációt ébreszt, hogy a szegény kutyust valaki mindjárt felrúgja. Tudom, (remélem) hogy nem történt meg ez a valóságban, de az hogy a szegény kistestű állat a sok láb között mit keres, miért ez a kép lett kimerevítve az ő élettörténetéből, az nem jól dekódolható. (hegyi)