Feladatmegoldás

Most nem napoztunk, inkább melegítettük egymást.

Ez a kutya sok mindent megenged a gazdának, télen fagyban is inkább megy vele, tűri a gyömöszölést, ha a gazdinak így a jó, hát legyen, bár ő jobb szeretne a meleg lakásban lenni végre, de azért egy kép még belefér. Valami ilyesmi hangulat jön nekem le a képről. És hát megvan a házi kedvenc lecke is, mert ez az akarás nagyon jellemző a gazdikra, tehát jó a szimbólum, de böcsületből azt is el kell mondjam, hogy nem tudom megmondani mi az, ami hiányzik a képből nekem még. Ismerhetjük Krisztát hiszen volt már buliban velünk, kedves, mosolygós csaj, a képein, amiket annyira szeretek áttételes és mély üzenetek tudnak eljutni általa hozzám, de valahogy ez az állatos lecke nekem még nem 100-as. Fene tudja, miért. Kriszta? (hegyi)
értékelés:    

A hó már elolvadt, de az erdei kis patak még bőszen be van fagyva.

Mint egy nagy tejfolyó, úgy kanyarog a hóval fedett fagyott patak a képen, mintha valami mérnöki makett lenne, nagyon érdekes így ez a kiemelődés, hiszen a valóságban vagy hó van mindenütt, vagy csobog a patak, de igen ritka az a helyzet, amikor úgy olvad a hó, hogy közben így meg tud maradni a patakon a fehérség. A kompozíció is tetszik, hiszen az ég is fehérben játszik, szinte monokróm a kép, eltekintve attól a pár szál zöld fűpamacstól itt a kép bal alsó részén, jó meglátás, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Egy újabb remek önportré, melyben a fények, az árnyékok, a gesztus és a forma olyan egységet mutat, amiben a néző számára részben könnyen dekódolható, részben többrétegű üzenetek egyaránt megtalálhatóak, ez is lehet az ok, hogy újra és újra megnézhető, nem csupán egy pillantással elintézhető önképet látunk. Egyetlen továbbgondolásra érdemes gondolatot fűznék hozzá: a támasztott fej ökölbe szorított kézzel az nem egyértelműen a nehéz napot, nem a töprengést vagy elmélyülést, inkább a fáradtságot, netán az unatkozást mutatja, ebben némi ellentmondást érzek a képben. Érdemes lenne megpróbálni valami más kéztartást alkalmazni, ami nyitottabb kézzel, kevéssé feszülten jelez, és ami a csukott szemekkel együtt nem viszi el esetleg tévutakra a nézőt. De érdemes a maszkos portrét emlékezetünkbe emelni, mert az a várakozás, zártság itt jóval meghittebb, barátibb közléssé alakult, megőrizve ugyanakkor mégis a titokzatosságát az előző képnek. (hegyi)
értékelés:    

Ezt csak kiegészítésnek szánom a Jégzajlás c. képhez, ami lágy rajzú objektívvel készült, ez meg egy nagylátószögű "modern" anasztigmáttal (meyer weitvinkel aristostigmat). Talán érdekes összehasonlítási lehetőség f64 vs. lágy fókusz képi ügyben (hogy üssek egyet Hevessy Iván szellemén:-) ).

Jó kis korrekt kép ez, arról nem te tehetsz, hogy a hídhoz képest ez a korlát itt az elején inkább az imitáció kategóriájába esik, sajnos az utcabútoraink, korlátjaink korántsem mutatják azt a gondos kivitelezést, amit egyes épületek, hidak igen. Szóval korrekt, de ha már ilyen szürke, ködös tél, akkor jobban izgatna, ha a olyan időpontban készült volna a felvétel (hogy technikai manipulációt ne említsek), amiben a csúcsdíszei a hídnak már erősebben ködbe vésznek, ez helyettesítheti a felhőket, és igazolhatja, alátámaszthatja a jeges téli zord időt. Azt nem tudom eldönteni, hogy érzelmileg merre mozdulunk el a képpel, mert most a korrektségen kívül egy nagyon távolságtartó, tárgyilagos közlést kapok. És még valami: Endre, ne hagyj minket kép nélkül, várjuk az önportrékat is, ha már egyetértünk abban, hogy a városfotó nem épp a legnehezebb fotós feladat, ne hagyj minket kiéhezni. :) (hegyi)
értékelés:

Ez az ötlet is kifejezetten tetszik - itt is mondom, az új masinával érdemes lenne megismételni. Apa, anya, és az utód, akire akkor és ott, az esküvőn jóllehet még nem is gondoltak. Van ebben egyfajta büszkeség, és az sem baj, hogy a díszes ruhákkal a képen nincs párhuzamban István sport felsője. Ami miatt azt mondom, hogy ismétlés, az a világítás. Ha mindenképpen muszáj a vaku vagy erős lámpa, akkor úgy kéne megismételni, hogy a fény ne ennyire oldalról jöjjön, hogy a falra ne rajzoljon szellemképet. Másrészt ez a kép centrális kép, tehát nem sok magyarázata van annak, miért lett ez kibillentve oldalra. Az egy másik kérdés, ha a családból mondjuk valaki hiányzik, nincs a képen, akkor az ő helye jelezhető az ürességgel, de akkor az az űr nagyságrendben embernyi legyen, ne csak épp egy kis elmozdulásnyi. (hegyi)

Fény és árnyék leckének ez nagyon darabos, nem is jó oda, viszont ami felkeltette az érdeklődésem, itt is az arc, a gesztus, tessék megfigyelni azt a koncentrációt, ami megjelenik István gesztusában. Ez fontos, ezért egy csillag jár, mint leckemegoldás, nagyon csiszolatlan ez az ötlet. (hegyi)
értékelés:

Picit feszesebb lett a kompozíció, de ez nem oldja meg azt a problémát, amit az előző képnél leírtam, nevezetesen azt, hogy a környezet megválasztása fontos abban a tekintetben, hogy ne maradjanak egy portré esetében olyan elemek a képen, amik bár jól láthatóak, élesek, de mégis értelmezhetetlenek, és elé tolakszanak a modellnek. (hegyi)