Feladatmegoldás

Szajna part, Párizs, húsvét

A képcímeket elég behatóan átrágtuk, nem térnék ki rá újra, a képhatáron belül történő dolgok azok, amik érdekelnek anélkül, hogy elemezgetni kezdeném magamban, mire utalhat a T, mint cím, ugyanis direktnek érzem, hogy a formára akarjak gondolni, amit meg a zsákutcáról írtál a kommentben, az nekem nagyon nyakatekert. A helyzet az, hogy bújkál bennem a kisördög, hogy mindez azért történik a címadással, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy a perspektíva nem pontos és hogy nem eldöntött, hogy ebben a szociográfia érdekel vagy a formai játék. Mert ha a szoció, akkor érdemes lett volna egy fekvő képet elkészíteni, tágabban egy picit ahhoz, hogy jól érzékelhető legyen a környezet is, ahol ez a hajléktalan szállás felállításra került, mert így most nem nagyon jön az ki, hogy ez egy híd alatti rész, bemondásra kell elhinnem. Mi fontos? a korlát, a létra, a fal, az út, a sátor, a hangulata, ezt el kell dönteni exponálás előtt, mert ez határozza meg, hogy milyen objektívvel honnan kattintok, hogy álló vagy fekvő a forma, hogy ezáltal mire helyezem a hangsúlyt, mert ezt nem oldja meg a képcím, nem lehet utólag magyarázni, ha a kép maga nem magyarázza magát. (hegyi)

La Defense, Párizs, karácsony

Az a problémám, hogy úgy vélem, túl sokat akartál egy képen megmutatni, és ezért minden egy szinten van jelen, nem eldöntött, hogy ebből a formakavalkádból mi az, ami téged izgat. A háztömb, a karácsonyfa, a vörösek, a gömbök, a gömbök tükröződése, ez mind most olyan, mintha egy orgonán az összes regisztert bekapcsoltuk volna, miközben a helyzet inkább játékos, mintsem komor lenne. A másik, hogy ebben a fényviszonyban a La Grande Arche szép fényben van, de ő csak a tükröződés most, holott ő lenne, ami beazonosítja a helyet szöveg nélkül is, ráadásul a valós tárgyak ebben a napszakban árnyékban vannak, komorabbak. Egy kicsit lassítva érdemes ilyenkor azon meditálni, hogy a felszín helyett, amit a térrendező kínál nekem, mi az, ami engem érdekel, mi az, amit ebből szubjektív kiemelek, elkerülendő, hogy leltárrá váljon a kép. (hegyi)

Két szomszédvár

Müpa és Nemzeti.

Nekem ez ebből a szemszögből nem olyan erős kép Gábor, esetlegesnek érzem a perspektíva mozgását, és míg a Nemzeti felismerhető, de a Müpa ezen része nem olyan egyedi, hogy azt és csak azt juttassa eszembe, ráadásul a fényviszonyok is olyanok, hogy épp az a front, ami tükröződik, árnyékban van, ezért inkább sziluett, így nem annyira jellegzetes, nem adja jól a formát. Azt hiszem hogy ebből a nézetből ekkora kivágással ez így nem megoldható, lehet, hogy épp fordítva, a Nemzeti valami üvegfelületében lehetne megmutatni a Művészetek Palotáját, mert míg a MüPa nem ad most magáról karakteres képet, addig ha fordítva lenne, a Nemzeti kisebb részlete is elég ahhoz, hogy felismerhető legyen. Lehet hogy érdemes lenne vele még kísérletezni. (hegyi)

Guests

Az ötlet tetszik, a kivitelezéssel van némi problémám, ugyanis ha mindezt úgy oldod meg, hogy a modelledre valami vörös vagy bordó blúzt adsz, de tulajdonképpen a színe majdnem mindegy is, csak ne mintásat és ne a feketéhez közelítőt, és a hátteret is világosabbra veszed kevéssé szűk kivágással, akkor egyből élni kezd a poén is a filmekkel, ráadásul nem érzi az ember azt, hogy be van zárva ebbe a dobozba a szereplőnk. Ha van elég filmtekercs, akkor ez akár aktban is elképzelhető lenne. Érdemes lenne ismételni, kipróbálni talán, amit mondok, hogy mit mutat, merre viszi el a mondanivalót. Azt is lehet, hogy minden sötét, de a szőke haj miatt nehezen lehet úgy bevilágítani, hogy a sejtelmes derengésből csak a filmcsíkok csillanjanak meg és a modell arca. A mintás ruhát azonban mindenképpen lecserélném. Ismétlés, és itt is mondom, hogy az első három lecke nagyon fontos lenne. (hegyi)

Évszakok

Tél és nyár.

Ollókezű Gábor picit erősen vágott, sajnálom, hogy a kerék íveit ennyire szűkre tetszett venni, mivelhogy ennek az igazi lírája abban lenne, ha a valós részlet (bal felső rész) és az árnyék közti transzpozíció úgy tudna létrejönni, hogy értelemszerűen az árnyéknak van tér hagyva, hogy ki tudja magát futni. Így, bezárva nem az ívek játékára figyelek, hanem a küllőkre és a prizma, kerékagy árnyékára, de az nem elég. (hegyi)
értékelés:

Jégtörő András

Ez a képsor nem riport, tessék elolvasni a leckeleírást pontosabban. Maguk a képek olyanok, amiknek az elkészítésének okát értem, hiszen járjuk a várost, az egyik kitalál valami hülyéskedést, a másik lefényképezi, hazamennek, bekerül a családi albumba és jó rá visszaemlékezni. De részint nem riport, részint kérdéses, miért kerül közlésre, Ágnes a saját útján ennél már tovább tart, mintsem primer játékhelyzetek dokumentálását mutassa. Azt meg se merem kérdezni, miért üti Bandi a vizet, ha Xerxész dühe a minta, akkor azt kell jól megcsinálni. (hegyi)

Úton

Bartos Ágnes alagútbangyaloglós képéről ugrott be ez a régi képem. Lévén konzerv ezért inkább szorgalmiba küldöm. Más kommenttel nem szívesen vezetném meg a nagyérdeműt.

Én viszont átteszem ezt leckébe, mégpedig azért, mert kis javítással ez egy jó hangulat felidéző kép. A valós és a képzelt világ az elmozdulás által válik érzékelhetővé, attól, hogy a jól ismert ablakfogantyút korrektül fel tudjuk idézni mindannyian, miközben nincs valós helyszín ábrázolva, hiszen fut a táj, így jól koncentrálhatunk a benti világra, a szagokra, a zsírmocskos kupéra, az olajszagú padlóra, bárhol utazzunk is vasúttal, ezek a közös élmények megvannak. Egy javaslat: a kép aljából annyit mindenképpen vágnék, hogy csak a keret világosabb része maradjon, fent viszont egy ujjnyival több kellene. (hegyi)
értékelés:

Az első busz

Az az érdekes ebben az egészben, hogy miközben pontosan tudjuk azt, hogy ez Magyarországon történt, mert a feliratok teljesen magyarok rajta, mégis van az egészben valami new yorki érzés, nem tudom miért. Lehet, hogy a fények miatt, lehet, hogy a helyzetmegválasztás miatt, de olyan, mintha nem is itt készült volna. Ha elfelejtem azt, hogy itt milyen szövegek vannak, és értem, hogy a „Story a legjobb útitárs”, akkor ez egy nagyon érdekes párhuzam. Arra én odafigyelnék, hogy biztos kell-e a képnek a bal oldalán az a fekete oszlop. Lehet, hogy ott én vágnék, de a három csillag megvan, de nézd meg ezzel a vágással. (hegyi)
értékelés:

I Am You

Az én angolom kicsit hiányos a cím megfejtéséhez, de a lényeg az, hogy ez egy jó képi ötlet. Megint egy ismétlős játékot látunk, mint amit már az előzőekben is láthattunk. Ez azért tetszik jobban, mint az előző megoldásod, mert a döntés meghozódott, hogy mi a fontos, és itt tulajdonképpen valamihez képest, mint csak díszítés szerepel a másik két ismétlődő álarc, mert ebben van egy maszk jelleg: a szemüveg is véd, a kéz is véd, az ismétlés is, a fényképezőgép is, van itt egy jó adag védekezés. Azt nem teljesen értem, hogy miért raktad ezt gyászkeretbe, hogy van-e ennek valami külön jelentése, hogy gyászolunk valamit, de maga az üzenet jó. A Kill Bill c. film jutott eszembe, tetszik, egy jó jellemzés önmagunkról. Köszönöm, ha lehet, ne használj keretet. (hegyi)
értékelés:

A majdnem mosolygó lány

Egy szerep a sok közül, egy arc a világnak...

A cím nagyon tetszik, az ilyen Holló színházas cím. Én azt a címet adnám, hogy A majdnem-mosolyú lány, és ez lehet, hogy még jobban utal erre a dologra, bár ennél azért komorabb az a leirat, amit kapunk. Játék az élet, és ezt is el lehet játszani. Ami pedig a portrét illeti, mindazzal együtt, hogy a környezet olyan amilyen, látom, hogy ez valamilyen irodai helyzet lehet, azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó és őszinte portré, azzal együtt, hogy ez egy álarc, ahogy írod is. Milyen érdekes, hogy az álarc álarca után az ember egyszer csak mégis mögé lát ennek a dolognak. Hiába napközben hordjuk ezt a mosolygós álarcot, ettől függetlenül, amikor a kamera elé kerülünk, ez mégiscsak működik, mint valós, őszinte üzenet. Tessék megnézni a szemeket, nagyon sok mindent mesélnek. (hegyi)
értékelés:

Óriás

Víztorony.

Igen, ez az, amiről beszélek, hogy a forma, a tartalom nagyon jó ritmusban van, szépek a tónusok, és érdekes az, hogy Nóra ezt az egészet ennyire precízen látta. Az benne számomra a kreativitás, hogy valamit, ami önmagában is izgalmas és érdekes, Nóra merte elforgatva, megbolondítva, felforgatva megmutatni. Ez a torony önmagában is izgalmas lenne, és ugye ott volt a hold, ez plusz szerencse, hogy bele lehetett komponálni, igen ám, de még egy szerencse került ide, hogy még egy repülő a kondenzcsíkját is éppen áthúzta a képen, és ettől az egészben van egy jó kis játék. Nem tudom, hogy van-e RAW formátumú verzió ebből, mert ott van egy olyan rész, amiben be lehet azt állítani, hogy a fehérbe mennyi részlet maradjon. Ha ez ilyen, akkor lehet, hogy lehet azon segíteni, ami a felhőpamacs jobb oldalán történik, mert az kicsit ki van égve, de hát üsse kő, ez legyen a legnagyobb bajunk, ezt laborral még helyre lehetne hozni. Ha még egy réteget nyitsz a photoshopban, és jól eléletlenített körvonallal kimásolsz a kép közepe feléből egy részt ebből a felhőből, és egy másik rétegként odateszed és 40-50%-os átlátszósággal odarakod, akkor a kutya nem mondja meg, hogy ezt te odaszendvicselted, tehát lehet itt trükközni, ha minden kötél szakad. Köszönöm a képet, megvan a leckemegoldás, izgalmas ez a ritmus. (hegyi)
értékelés:

Örülök ennek a képnek, mert végre nem egy szokványos kisállatképről van szó, hanem itt valami erős kommunikációs helyzet van a gazda és a kiskutya között. Nem tudom, hogy itt orvosnál vagyunk-e, és ez egy vizsgálati helyzet, és azt kell megnézni, hogy mindene egyben van-e a kutyának, vagy csak játszunk vele, hogy milyen aranyos, tényleg az, ha jól látom labrador kutya lehet, vagy talán büntetési helyzet van, mert valami rosszat csinált a kiskutya, de mindenképpen érdekes a kép. Ezek megint olyan dolgok, hogy az élet mindig másképp rendez, mint ahogy mi azt gondoljuk, én egy kicsit bánom azt, hogy az egyik praclija lemaradt a képről, de ettől függetlenül a három csillag megvan. Péter, jó lenne, ha az első három leckével elkezdenél foglalkozni, nem véletlenül kezdünk azzal. Az első három lecke, az önarcképek azok, amivel bemutatkozunk egymásnak. Próbáljuk meg azokat is megoldani. Szeretném, ha a társaság is ismerhetne egy kicsit téged, és beszéljünk az első három leckéről, aztán utána haladunk tovább, csak kérem, hogy csináld meg az első három leckét is. (hegyi)
értékelés:

Hav'Fan

Gondoltam felteszem ezt, még mielőtt lecsap a Tavasz.

A címet nem tudom értelmezni, biztos valami szleng, de nem is baj, mert a kép tetszik. Itt van egy női személy, aki idedob hozzánk egy maréknyi havat, ahogy látom, sikerült is eltalálni a kamerát, remélem, hogy azért nem esett baja a gépnek, szóval jó a pillanat, jó, hogy ennyire rövidre van véve az exponálási idő, hogy ennyire megfagyott ez az egész történet, ez illik is ehhez az egész helyzethez. Hogy ő incselkedik velünk, vagy valami más helyzet van, azt nem tudom eldönteni, valószínűleg ez egy játékos dolog, bár a szája a nőnek egy kicsit másról mesél, ott némi agressziót vélek felfedezni. De tetszik a dolog, tetszenek a vörösek, jók a fények, úgyhogy ez érdekes. Ellökted őt, vagy mit csináltál vele, hogy ő megharagudott rád, és ráddobta a havat? Persze, viccelek, és köszönöm, megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de azért ezt vegyük úgy, hogy ez egy biankó csekk, és én kérek még a többi évszakra is képeket. (hegyi)
értékelés:

Pihen

Érdekes ez a kép, a rádióadásban hallottuk a sztorit. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy madarat nem olyan könnyű lefényképezni, főleg nem úgy, hogy ennyire közel kell menni hozzá, mert a madárnak van egy személyisége, és azzal nem nagyon egyeztethető össze az, hogy barátkozunk az emberekkel, a madár nem egy macska, úgyhogy ezt tényként elfogadom. Mégis azt mondom, hogy lehet, hogy egy picit, egy egész hajszálnyit ha lejjebb kerül a kamera, akkor a madár nagysága még jobban érzékelhető lesz, kevésbé veszik bele a háttérbe, de a megfigyelés pontos. Kettő csillagot tudok erre most adni, legfőképpen azért, mert a formák itt most fontosak lennének, hogy tisztázottak legyenek. Ez most egy picit zavarosra sikeredett. (hegyi)
értékelés:

Csend

Volt szerencsém a kommentároknál látni ezt színesben, engem jobban izgat úgy, mert több mélysége van, több réteg jön létre attól, hogy a színek is létrehoznak rétegeket azáltal, hogy más a víznek a színe, hogy a háttérben létrejövő női alaknak is más a színe, ettől nekem egy izgalmasabb dolog jön létre. Ha lehet, akkor én most inkább a színesről beszélnék. Érdekes megfigyelés, ha én hozom meg a döntést, akkor inkább oldal irányban érdekelt volna még ez a történet jobban, és a kép fölső részéből vágnék. Biztos, hogy levágnám azt, ami a tükröződése annak a téglatestnek ott a kép fölső részén, a vízfelszínen, mert ez nekem nem annyira izgalmas, és le is buktatod a játékot. Tehát nekem ez onnantól izgalmas, ami az alatt történik, miközben a kép bal oldalából nekem még hiányzik valami, most túl feszes oldal irányban. De maga a megfejtés tetszik, úgyhogy én a színeshez teszem a voksomat, és a színesre még így is megvan a három csillag, hogy a vágással nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés: