Feladatmegoldás

Nyitott

Lehetne a címe akár az is, hogy "Íme, én". Próbálok nyitottan állni mindenhez, az élethez, kinyújtom a kezem, de néha szétfoszlanak a dolgok, mint a felhők. Megfoghatatlanul.

Üdvözlünk itt, a Látszótéren. Egyrészt nagyon beszédes ez a tenyér, nagyon jó az, ahogy az árnyékokkal dolgozol, jót tesz a tenyérnek. Az, hogy a karnak jót tesz-e, nem vagyok teljesen biztos, de hát mit lehet tenni, kicsit sok nekem a karon a fény, elviszi a figyelmet a tenyérről. A megoldás jó, és ebben a képben nagy bizalom és bizakodás van. Szerencsére nem egy utolsó segélykiáltását adó fuldokló kezét látjuk, hanem egy bizalommal a jövőbe mutató tenyeret, ami „itt a kezem, nem disznóláb” mondatot is hozhatná, mint élmény. Ami a leiratban a felhőkkel való kapcsolatot illeti, én nem érzem ennél a képnél, de én ezt egy nagyon pozitív üzenetnek tartom. (hegyi)
értékelés:

Sorverseny

A kép egy tornaversenyen készült viszonylag késői időpontban, világítás nem nagyon volt, így feladtam az erőlködéssel és svenkeléssel szórakoztattam magam :)

Attila, ez egy jó pillanatnak a meglátása, jó helyzetet figyeltél meg. Számomra egyetlen egy kérdés van: az utómunka. A kompozícióval nincs probléma, a pillanatot is jó időben fogtad meg, itt a kép bal alsó része az, ahol az árnyék van, ami egy picit igényelné még a világosítást. Ha a maszkolás technikával dolgozol, akkor egy kicsit itt erre még lehetett volna engedni, és akkor egyensúlyban van a dolog. Most a kép bal oldala, főképp a bal alsó része bebukik. Egyébként ez rendben van, mint Mozgás lecke három csillagos, csak a technikára nem ártana még egy kicsit gyúrni. (hegyi)
értékelés:

The name's Bond...James Bond.

Koncert fellépésről haza érve tükörbe néztem és valahogy ez jutott eszembe.

András, remek önirónia, nagyon tetszik ez a képi megoldás. A csokornyakkendő nekem lehet, hogy már kicsit sok a jóból, ehhez a stílushoz nekem kevésbé való, pontosabban, ha már csokornyakkendő, akkor kicsit meglazítva, és kókadtabban odarakva, de a kép abszolút rendben van. Várom a folytatást, szeretném látni a többi megoldást is erre a leckére. Tudod, az első három lecke nagyon fontos. Erre megvan a három csillag, a leckemegoldás is oké. (hegyi)
értékelés:

Lámpák

Azt nem tudom ebből a képből most eldönteni, hogy valami lámpaboltban vagyunk vagy valamilyen romkocsmában, ahol a tulaj érdekesen válogatta össze a lámpákat. Minden esetre, jó az a meglátás, amit itt Eszter észrevett, izgalmas ez a ritmus is. Én kevésbé vettem volna szűkre azért, mert ha ennyire szűkre veszem, akkor az egymáshoz való viszonyok válnak egyre inkább fontossá, viszont ahhoz túl nagyok a terek a lámpák között. Ezeken a tereken, ahol átlátunk a formák között egyéb olyan dolgokat láthatunk, amik nem szervesen csatlakoznak ehhez a ritmushoz. Emiatt talán szerencsésebb lett volna kicsit tágabbra venni, és akkor belekomponálni a környezetből is azt, ami lényeges. De az ötlet rendben van, a három csillag megvan a leckére. (hegyi)
értékelés:

a tavasz illata

Gime, fantasztikus kép, a hölgy, aki áramszedőnek használja a májusfát, és közben érdekesen szagolgatja is a virágokat rajta. Szemmel láthatóan nem tud szabadulni ettől az élménytől, rákapcsolódott a hálózatra. Nagyjából ennyit tudok a képről elmondani, zseniális, három csillag.
Ja, hogy ez nem a Humor leckébe jött? Mert oda még talán el tudnám képzelni. Nem tudok vele mit kezdeni, Gime. Nem nagyon értem, hogy mit miért csinálsz, hogy van egy faág, amibe belekapaszkodik valaki, de olyan erősen markolja, hogy megőrülsz, az látszik, hogy az ízületek, a csont, a bőr feszül. Aztán ez a valaki itt van ebben a farmerkabátban, ami elég fontos neked, miközben a tavasz illatáról beszélsz, gondolom, ő itt szagolja ezt a virágot, de mit nem látunk? Na mit? Az orrát. Sikerült egy olyan portrét csinálnod, egy olyan profilformát választanod, ahol nagyon erős az állkapocs. Ha ez valami ételreklám lenne, akkor szuper lenne, mert azt mondom, hogy biztos szét tudja rágni a vasszöget is, de itt orra nincs. Aztán még beleraktad a hajába ezt a villanydrótot is, amit megint nem tudok értelmezni. Miért fontos ez a villanydrót ebben a kompozícióban? Nem értem. Ha a szagolás a fontos, akkor miért hagytad meg a kép alján azt a rendetlenséget, ami ott van a faágakkal meg a kerítésdarabbal meg a villanylámpával. Gime, ez nekem nem kép, de ha akarod, akkor a Humor leckébe áttéve, három csillag. (hegyi)

Eszter, megmondom mi a problémám: a reklám mindig kívánatossá tesz valamit, felépít egy álomvilágot, egy álomszituációt, amibe te be akarsz kerülni, mint néző, mint fogyasztó, és mindegy, hogy mi a termék, de azt birtokolni akarod, meg akarod enni, inni, föl akarod venni, magadévá akarod tenni. Ez az alap. Minden reklám így működik általánosságban. Vannak kivételek Oliviero Toscani a Benettonnál, ő honosított meg egy olyan nézetet, ami a társadalmi kérdések felvetésére irányul, és olykor nagyon sokkoló képekkel olyan problémafelvetéseket hozott, amik mondhatóan még a verbálfotóhoz is tartozhatnának, hiszen a Benettonnak a szlogenje a „United Colors of Benetton”, tehát a Benetton egyesült színei, és Toscani előszeretettel dolgozott a fehér-fekete bőrszínnel is, a kisebbségekkel. Ezt most csak kitérőként mondtam, hogy van kivétel, ami erősíti a szabályt, de ennél a képnél nem tudom eldönteni, hogy mi az a Bols. Az valami ital? Mert akkor nem elég egy üres pohár. Gondolom, hogy valami volt ebben a pohárban, de attól, hogy a felirat rajta van a poháron, de a pohár üres, nem tudod elindítani a nézőben a vágyat, mert mire kell vágyni, milyen színű ez az ital? Fehér, fekete, áttetsző? Ez azért fontos, mert ha tudjuk, hogy milyen színű, akkor arra rá lehet erősíteni, utána azt lehet ismételni a környezetben. Magát a terméket én nem hagynám le, főleg akkor nem, ha egy poharat ábrázolsz, ami üres. Az üres pohár lehet fontos egyébként, hogy annyira jó volt, hogy megittam, de akkor az üvege legyen mellette, amiben még van, hogy utána lehessen tölteni, hogy te, aki nézed ezt a képet, még kaphatsz egy pohárral, szóval valami geget el lehet indítani, de önmagában egy üres pohár nekem nem hozza azt a vágyvilágot, ami a reklám feladata. Ismétlés. (hegyi)

Színes városok

Ahol élünk.

Gábor, itt a bizonytalanságot érzem rajtad. Túl akarsz lenni ezen a Makró leckén? Olyan, mintha azért csináltad volna, mert egyértelműen makró, mert ezek kis apró mütyürök, és a nagyítóval jól eljátszunk. Az ötlet zseniális, de az a problémám, hogy egyszerre három irányt is elindítottál. Egyrészt elindítottad a makróvilágot, ami akkor érdekes, ha tényleg belemegyünk a részletekbe, ennél még beljebb, és óriási poliplábakká változnak az integrált áramkörök lábacskái. A másik irány, ami a cím is, hogy „Színes városok”, de ahhoz nem kell a nagyító. Akkor még inkább surlófény, még sejtelmesebb helyzet, és akkor ezek a kondenzátorok lehetnek az épületek, akkor olyan áramkört kell keresni, ahol ezek jobban érzékelhetőek lesznek, kicsit jobban kiemelkednek ezek az alkatrészek, talán kevesebb rajta az útvonalnak felfogható csík, és akkor azt kell kihozni belőle, hogy ezek kis városok. A harmadik irány, ami az egésznek a humora, nekem ezekből a képekből a harmadik az, ami leginkább tetszik. Nagyon jól megtaláltad ezt a vörös-zöld párhuzamot a három kis virágocskával, a kezeddel, ami tartja a nagyítót, szóval ez a kép tökéletes, de az egész egy zavaros problémafelvetés. Nincs eldöntve, hogy merre megy a taxi. Egyrészt a leckét visszaadom ismétlésre, másrészt a harmadik képre kapsz három csillagot, harmadrészt visszaadom ismétlésre a címet is, akkor tessék azt is megcsinálni. Most adtam neked munkát rendesen, tessék ezzel dolgozni, ne álljunk meg itt félúton. (hegyi)
értékelés:

Ultraibolya

Egészen furcsák itt a színek, nagyon döglöttek a zöldek, és közben őrületesek ezek a kékek, lilák. Értem, de én ezt nem tudom egy percnél tovább nézni, el kell tekerjem, mert a szemem kifolyik tőle. Ha ez volt a célod, István, akkor azt elérted, csak egy fotónál nem árt, ha megmaradunk abban a viszonyrendszerben, amit a néző szívesen néz. Lehet, hogy ez csak nekem ilyen szörnyű, de komoly gyomorbajt okoz a kép színvilága. Ne haragudj, de keress valami olyan esztétikai megoldást, ami jólesőbb érzést ad. Ez virág, de utálod a virágokat, vagy mi van? Ismétlés. (hegyi)

Tudom, hogy tudod...

Itt egy másik fickó van, az előző vad, szinte Gojko Mitic-hangulatú képhez egy most egy teljesen lírai megközelítés, itt előjöttek Attila érzelmei, ezt erősíti az a póz is, ahonnan a kép elkészült, ez az alávetettség, ahogy fölfelé nézek esdeklően. Olyan a hangulata, mintha egy zongoravizsga lenne, és szegény tanuló nem biztos, hogy felkészült arra, hogy most Liszt Ferencet kell neki játszani, és kicsit kérlelőn néz a tanárra, hogy nem lehetne esetleg egy egyszerűbb mazurkát, de azért elkezdi, és meglátjuk, hogy mi lesz a vége. Nagyjából ez jön erről a képről nekem le, érdekes és jó megoldás a harmadik leckére, tetszik, megvan a három csillag. Itt újból mondom, hogy az első három leckére szeretnék kérni még megoldásokat, hogy egyrészt egy kicsit jobban megismerjünk, másrészt, hogy mélyebbre tudjunk menni ebben a leckesorban. (hegyi)
értékelés:

Kiállításon

Dobos Sándor kiállításán.

Nagyon örülök annak, hogy Ágnes eljött Sándor kiállítására, és nagyon fontos az, hogy ott a maga munkáját végezte, de nem szabad megszeppenni egy feladattól, nem szabad megijedni. Fényképezőgép van nálad, akkor is, ha 26 nagynevű fotós vesz körül, te csináld a magad dolgát, nem kell velük foglalkozni, ők a modelljeid lehetnek egy ilyen helyzetben. Attól függetlenül, hogy nem ismered őket személyesen, de ha a helyzetet megfigyeled, azért lehet tudni, hogy ki kicsoda, hogy ki a kiállító fotós, ki az, aki megnyitja, az biztos fontos. Ennél a riportnál ebből nem kapunk semmit. Ez lehet egy lírai etűd, ahogy te érezted magad ott ezen a kiállítás megnyitón, hogy elbújtál a bokor mögött, meg a folyosókon bolyongtál, de egy riport ennél korrektebb kell legyen tartalmilag. Nem érzem azt, hogy itt a Riport házifeladat megoldódott volna, mert ha én most egy olyan ember vagyok, aki nem tudom, hogy miről szól ez az egész, akkor nem tudnám, hogy ez kinek a kiállítása, hogy mit látunk, és az miért fontos, szóval ebből egy riportnak bizonyos dolgokat teljesítenie kell, ezekre a kérdésekre választ kell tudni adnia. Ki az, aki a riport végén mosolyog? Miért ezzel van zárva? Én úgy látom, mintha kifogyott volna a film a gépből, és nem tudtad volna befejezni az anyagot. Visszaadom ismétlésre, és azt kérem, hogy vannak kiállítás megnyitók, hírt adunk róluk, amelyik Budapesten van, ha időd engedi, tessék elmenni, és ezt a Riport leckét korrektül megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy csak a főszereplő körül kell forogjon a világ, de fontos, hogy szerepeljen a riportban. A képeiből kell egyet-kettőt korrektebbül is megmutatni. Nem baj, ha az érzelmeid is befolyásolják azt, hogy mit és hogyan mutatsz meg, de ne felejtsd el, hogy vannak nézőid, és ők a te szemeden keresztül látnak, azt és annyit, amennyit te megmutatsz. ismétlés. (hegyi)

Autentikus mese a családról

Itt a helyzet, hogy annyira széteső ez az egész, miközben itt is izgalmas, meg jók ezek a formai játékok, amik létrejönnek azáltal, hogy itt a tónus át van forgatva, de ha megőrülök, akkor se tudnám megmondani biztosan, hogy mit látok. Van egy babakocsi, egy ember áll valahol bent a térben, meg van valami másik ember is, nem tudom eldönteni, hogy ez egy kollázs, vagy csak a módosítástól ilyen fura. Olyan, mintha a vurstliban lennénk, de mégse. Ehhez a leckéhez nem tartom erősnek ezt a képet, itt már színtisztán geg csak az effekt. Az előbbi képnél jót tett, hogy nem a valóságot kellett néznünk, azt az áruházi giccsparádét, amit létre tudnak hozni ünnepekkor az áruházi dekoratőrök, itt ezt most nem érzem erősnek. Itt elragadott a játék, de ez képileg most egy tapéta lett, nem jön le nekem ebből az, amit te mondani akarsz. (hegyi)

A fa őrei

Nagyon érdekes hangulatot hoz István ezzel a képmódosítással, elvette a valós jelentését a képnek, furcsa módon olyan hatást kelt, mint az ezüst étkészletek. Az ezüstműves az, akinél hasonló tónusok tudnak létrejönni. Jó a megfigyelés, jó a helyzet, és valószínű, hogy ennek a képnek ez jót tett, hogy van egy ilyen játékosság ebben. A címadásnál nem biztos, hogy az a két ember valóban a fontos, akik azt fát őrzik, mert ugye így lehetne az egy leszakadt csillár is, de nagyon érdekes az, ami létrejött. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez tartós. Az az érdekes ezekben a machinációkban, ez az analóg korszakban is megvolt, hogy egy-egy ilyen kísérleti útra sokan rátaláltak, és lelkesek voltak, aztán valahogy eltűnt a süllyesztőben. Aki dolgozott analóggal, tudja, hogy voltak olyan papírok, amik ezüst színűek voltak, amikor előhívtad a papírt, volt, ami aranyszínű volt, vagy bronz, tehát a papír már eleve olyan színezetű volt, és ettől nagyon furcsa hatások jöttek létre, nem fekete-fehér volt, hanem fekete-ezüst, vagy fekete-arany, tehát a fehér helyett voltak ezek a pótszínek. Aztán valahogy ez elkopott, és azt hiszem, hogy nem véletlenül. Ugyanez igaz a szolarizációra, mint technikára. Volt egy idő, amikor ezt is előszeretettel kezdték használni az emberek, de aztán rájött szép lassan mindenki, hogy nagyon enyhén alkalmazva ez működhet jól (Man Ray-t tudnám idehozni példának), de azért ezt, ha túladagoljuk, akkor lehet, hogy fárasztó. Itt se vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez nem igaz erre a képmódosítási technikára. De amíg egyet-kettőt látunk ilyet, addig érdekes. Megvan a három csillag a leckére, de ennél egyelőre konzervatívabb megoldást kérnék erre az épített környezet leckére. Nagyon kísérleti jellegű dolgok jönnek, de először próbáljunk meg valamit abban a terjedelemben megoldani, ami azt a leckét jelenti, és ne a határait próbáljuk keresni. (hegyi)
értékelés:

Tudom, hogy TE voltál!

Szuggesztív és nagyon erős portré az, amit itt most kapunk. Határozott ember képét mutatja, aki tudja, hogy mit akar, és hogy azt hogyan lehet elérni, és maga a gesztus is egyértelmű a ránk mutató kézzel. Ez egy abszolút jó leckemegoldás. Ahogy ebből a képből látom, Attila szereti, ha hatással van az emberekre, és ehhez minden adottsága megvan a személyiségében is és a külső jegyekben is, úgyhogy jó alapanyag az önportréhoz, úgy érzem, hogy széles spektrumon tud mozogni. Erre a leckére is várnék új megoldásokat! (hegyi)
értékelés:

Biztos én?

Nagyon érdekes ez a kép, amit kaptunk Attilától, ez egy jó bemutatkozás, és köszöntjük is itt a Látszótéren. Ami nekem hirtelen beugrik, amikor ránézek a képre, az, hogy ez valamilyen középkori fickó, aki be van öltözve ruhába, és valamilyen vállpánt is van rajta. Aztán látom, hogy az valószínűleg egy laptopnak a keret része, és van ott egy szem, ami figyel ránk, és mégis valahogy nekem ez az íjászatos helyzet jön át a képből, nem tudom miért. Maga az ötlet jó, és a geg is rendben van, úgyhogy a megoldást jónak tartom erre a leckére. Az elemzés később van, hetek telnek el a kép felkerülése után, és látom, hogy közben jöttek újabb képek tőle, majd szép sorban megyünk azokon is végig, de azt kérem tőle, hogy próbálja meg, hogy az első három leckével foglalkozik most, és azokra küld friss képeket. Ettől függetlenül jöhetnek a többi leckére képek, nem mondom, hogy azzal álljunk le, de ezzel párhuzamosan kezdjük el a munkát az első három leckével, és kicsit ebbe mélyedjünk jobban el. Erre a leckére megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

péntek délelőtt

diana 3

Ez egy olyan lecke, ami tulajdonképpen nehéz, annak ellenére, hogy nagyon könnyűnek tűnik, mert a lecke címe az, ami jól lehatárol, és azt is mondhatjuk, hogy péntek délelőtt készült a kép, tehát tessék elfogadni, mert péntek délelőtt exponáltam. Nem erről szól a mese, hanem arról, hogy van egy hangulata a péntekeknek, a péntek délelőttnek, és ezt a hangulatot ki hogyan éli meg. Nagyon szélesnek tűnik a spektrum, amit ezek a leckék megengednek, de közben pontosan az alkotón múlik az, hogy mennyire szab magának határt. Ez egy érdekes kép, hogy a filmtovábbításnál történt valami gond, vagy nem tudom, miért van a duplikálás, de érdekes maga az ötlet. A tévéken volt régen ilyen, hogy szaladt a kép, és ütögettük az oldalát, hogy hátha megáll, így viszonylag nehéz volt nézni a híradót, hogy két feje volt a Takács Marikának, de most ennél a képnél nem vagyok teljesen biztos abban, hogy értem, hogy mire megy ki a fuvar. Ha az ismétlés a fontos, akkor én legalább háromujjnyit vágnék, majdnem az egyharmadát levágnám a kép aljának, mert az nagyon szép és lírai, de nem ad hozzá, elviszi a figyelmet az ismétlésről. Ha letakarnám a kép alját, akkor az a rész, amin az ismétlés megtörténik, már izgalmas, értelmezhető lenne. Ha pedig az érdekel engem, ami létrejön ezekkel az oszlopokkal, akkor maga az ismétlés nem kell, akkor a kép felső részénél vágnék. Úgy is érdekes dolog jönne létre, hogy mi az árnyék és mi a valóság, és hogy ez hogyan jön létre. Abban is benne lenne az ismétlés, de magát az alakot és az autókat már nem ismételném meg. Tehát itt most a vágással kellene játszani. Bara, ezt most azért adom vissza, hogy gondold végig, hogy mit szerettél volna, és azt mutasd. Ha te nem döntesz, akkor a néződet is bizonytalanságban hagyod. (hegyi)