Feladatmegoldás

Anyák napjára

Lehetne fény-árnyék, meg csendélet, meg mittudomén, de ünnepre készült.

Azt mondja Gábor, hogy lehetne Fény árnyék, vagy Csendélet lecke is, én nagyon örülök, hogy nem Fény árnyékba küldte, Csendéletbe simán beleférne, de örülök, hogy ez az ünnepnél is megfordul a Gábor fejében. Egyetlen egy kérdésem van, hogy az az üvegpohár miért van ott, azt simán lehet vágni. Ott most elindul egy forma, ami nincsen befejezve, ha váza, akkor ábrázoljuk a vázát, de akkor nem lehet fekvő, vagyis lehet, de akkor megint át kell gondolni, hogy milyen kompozíciót csinálunk. Így most ezt az ujjnyit levágnám, és akkor ez egy tökéletesen rendben lévő kép, ráadásul nagyon szép allegorikus megoldás az, hogy ez a két levél, mint egy angyalszárny van jelen ebben a kompozícióban, úgyhogy ezzel is minden rendben. Talán annyit lehetett volna még rajta segíteni, hogy ami a vetett árnyék erre a levélre, ott a bal oldali levélből a másik levél által vetett árnyékot valahogy kimozdítani, hogy tényleg csak a gyöngyvirágnak a kis fejecskéi szerepeljenek, és akkor ez egy nagyon erős kép lenne. Így is tetszik nekem, megadom rá a három csillagot azzal, hogy azért ki már, mint az Ollókezű Edvárd vágja le a felesleges vázát. (hegyi)
értékelés:

Szuperholdnéző

Ez egy tökéletes kép lenne, az aljából még vágnék, nem kell ekkora feketeség lenn, és akkor a ritmus nekem jól megáll. Nagyon jó hangulatkép, egyébként nekem ez nem a Fény és árnyék lecke, erőltetitek ezt a leckét, hogy egyszerre legyen rajta a fény meg az árnyék, de ennek a leckének nem kötelezően kell egyszerre mind a kettőt tartalmaznia, lehet, hogy könnyebben eljutnátok a leckemegoldásig, ha a kettőből valamelyiknek a jelenlétével foglalkoznátok, legalábbis megtalálni az arányát, hogy milyen arányban van jelen a fény és az árnyék egy kompozíción belül. Úgy tűnik most nekem, és ez nem csak Ágnes képére igaz, hogy olyan, mintha az orgonán egyszerre nyolc hangot próbálnánk meg lenyomni. Ha ez a képet áttehetnénk valamelyik hangulati leckére, például a Hétfő délutánba, akkor ott meg van rá a három csillag. (hegyi)
értékelés:

szülcsi napcsi

hát boldog...

Én ezt a képet beteszem az Ünnep kategóriába, hiába szorgalmiztál nekem itt, Pista, ez egy nagyon erős üzenet. Nagyon erős közlés arról, hogy gyerekkorban az ember a dolgokat elképzeli, és egy kicsi gikszer becsúszik, mert nem akkor vagy nem oda mentünk ünnepelni, vagy nem jött át a Marci haverom, vagy mégiscsak a házi feladatot kell megcsinálnom, és nem a tortát esszük előbb, szóval a szülők ki tudnak találni különböző hülyeségeket, és ez el tudja rontani az ember kedvét. Ha ez ráadásul egy ünnepnapon történik, akkor aztán különösen könnyen eltörik a mécses. Látom ezt a dühös, keserű, tehetetlen érzetet, és nagyon fontos érzések az embernek, amikor ezeket megéli. Nagyon jó a háttér, ez az egész viszonyrendszer, a kajlán felrakott szőttes ironikus is, és kellően drámai. Megvan a három csillag, tökéletes Ünnep lecke, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

A kép címe a ballagási meghívóról való.

Köszönöm ezt a beszámolót. Az első képpel tökéletesen egyetértek, jó ritmus, ráadásul azzal, hogy nem a fejekre vettük a hangsúlyt, hogy ki hogyan van elmaszkírozva, kellően eltartott, intim is maradt a megoldás, de az árnyékkal jól visszahozod a hangulatot, egyértelművé teszed, hogy hol járunk. A második kép nekem kompozícióban elég bénácska, tessék úgy nézni mint egy mérleg serpenyőjét néznénk: beleraktunk bal oldalra mindent, és valahogy a jobb oldalnak kellene visszahúzni, de ott lényegesen kevesebb a tömeg. A kék lufikat, az asztalt tessék nézni, ehhez inkább még egyszer ekkora tér kellett volna pluszban a jobb oldalon, hogy ez kiegyensúlyozódjon. A harmadik képen mutatjuk a fiatalembert, aki mintha az első szerelmi vallomását tenné kicsit megkésve a ballagó társának, sok idő már ennek a kibontakoztatására nem lesz, és a fekete hajú lányt érzékenyen érinti ez a történet, vagy nem tudom, hogy mi lehet itt az esemény, lehet, hogy csak elérzékenyültek az igazgató beszédétől, vagy nagyon meleg volt. A negyedik képen repülnek a lufik, biztos ebből lesz egy pár UFO észlelés is majd estefelé, és azt gondolják, hogy megszálltak minket az idegenek. Aztán van egy kép a lányról, aki levette a cipőjét és törölgeti a szemét. Érdekes, hogy most két befejezése van a sztorinak, a lufis képet én felejtősnek tartom, ebben nincsen semmi, ki is lóg az egész ritmusból. Ha úgy veszem, hogy az első kép oké, a második kompozícióban nem oké, de tartalmában oké, a harmadik kép oké, kellene valami negyedik kép, ami ezt az egész ritmust valahogy feloldja, és utána zárásnak ez a cipős kép tökéletes. (hegyi)
értékelés:

gyöngyvirág

Első "műtermi"képem. A konyhaasztalt rendeztem be, a világítás a hátam mögül jött, a fürdőszoba ablakából. A háttér alapja az egyik fekete ruhám volt. Több próbálkozás után ez lett belőle. Valahogy nehéz nekem ez a csendélet feladat, nem érzem közel magamhoz.

Mariann, nem tudom miért írod azt, hogy te ettől félsz, nehéz, és nem érzed magadhoz közel - te, ennél közelebb már hova kellene érezni? Megoldottál egy feladatot. Csak így iderakni egy csendéletet úgy, hogy ahogy írod, sokat előtte ezzel nem foglalkoztál, én azt gondolom, hogy ez rendben van. A roncsolás is oké, amit itt látunk, a polaroid felvételeknek volt egy ilyen velejárója, de itt ez nagyon finoman jelentkezik és esztétikailag belefér, sőt, hozzáad az eredményhez. Szóval mindenképpen azt gondolom, hogy az ötlet jó, illik a váza is, talán egy leheletnyivel kevesebb fény a vázára elég lenne, de ez utómunkával megoldható. Most, ha megfigyeljük az arányokat, akkor a fénymennyiségben nagyon közel járunk ahhoz, ami a gyöngyvirágon lévő fénymennyiség, és ettől elviszi a figyelmünket a váza a háttérben lévő levelekről, holott azok fontosak. Én másfél-két fényértéknyit simán visszavennék a vázából, ez utómunkával is megoldható. Remélem, hogy Mariann időt szakít, és eljön az utómunka táborba. Megvan a leckemegoldás is, de ez ne jelentse azt, hogy több csendéletet nem csinálsz, érezd csak magadhoz közel, mert megy ez neked, sőt! (hegyi)
értékelés:

No eyes, no lies

Itt sok minden történt a kommentárokban, én ezt látom, nem nagyon akarok azzal foglalkozni, hogy ez mennyire erotikus és mennyire glamour, és hogy milyen stílus, mert az Instruált modell leckébe kaptam, örülök is neki, hogy nem merült föl kérdésként, hogy ez esetleg akt fotó lenne. Az, amit a képen látunk egy korrekt ábrázolás, persze itt is bejátszik a szépia. Attila, próbáljuk meg ezeket a szépiás ügyeket lezárni az életünkben, és eltenni egy dobozba, ráírni, hogy 1726-1729, köszönjük szépen, ennyi volt, bevégeztetett. Ami a képet illeti, egyébként egy jó ritmus. Egyetlen egy kérdés: a csonkolásnál, amikor a kart csonkoljuk az nem rossz dolog, ha olyan helyen vágunk, ahol az anatómiailag is megfelelő, tehát például itt előnyösebb lenne, hogy ha már csonkolni kell, akkor valahol a könyökhajlatnál csonkoljunk. Az egy másik dolog, hogy én el tudnám simán képzelni, hogy a hölgy a derekára teszi a másik kezét, miért ne, és akkor nem kell levágni a kézfejet meg a karból, ráadásul a hasnál is hoz egy takarást, tehát izgalmas lett volna, ellentétként a fej mögötti kézhez. Amivel nem nagyon tudok mit kezdeni: a haj. Tudom, hogy ezt nagyon izgalmas és szexi fotózni, hogy csak a fél szem lát, és a másik fél elbújt, és ez milyen titokzatos, de nekem erről más a véleményem, kicsit olyan, mintha egy paróka félresikerülten lenne elfésülve, mintha félrecsúszott volna a nagy sietségben. Nem azt mondom, hogy mindig mindent teljesen korrekten meg kell hagyni, de nekem ez már viszonylag olyan ügy, amit már sokan megcsináltak, oké, végig kell ezen menni, tessék megnézni Helmut Newton képeit. Őt azért hozom példának, mert ő is a divatot és a csillogást fotózta, de a pasi nem volt szívbajos. Ezt azért tartom fontosnak, mert akármiről is van szó, mondjuk a Triumph melltartógyárnak csinálunk valami reklámot, akkor is kell azt látnunk, hogy mindig valamivel tovább kell tudnunk lépni annál, amit már esetleg megszokhattunk, tehát nem kell mindig kergetni valami extra őrületet, de az nem árt, ha van valami olyan gondolatunk, ami esetleg még addig nem nagyon volt föllelhető. Itt én nem biztos, hogy ezzel a világos háttérrel dolgoztam volna, ráadásul ha a hátteret megnézzük, akkor arra figyeljünk, hogy döntsük el, hogy egy ilyen high key túlvilágított stílust akarok-e hozni, vagy korrekt tónusokkal dolgozom. A kép jobb és bal oldala most ebben differenciában van, ami inkább tűnik nekem a világítás pontatlanságának, mint átgondolt koncepciónak. Összefoglalva: jó a modell, jó a smink, minden rendben van, a pózon egy picit javítanék, elhagynám ezt a sárgásbarna tónust és valamennyit talán mozdítanék a modell fején, hogy kevesebbet kapjak a hajból, és többet kapjak a másik oldali profilrészből, ettől még takarhatnánk a szemet amennyire akarjuk, de az arc nekem fontosabb és izgalmasabb, mint a haj. (hegyi)
értékelés:

Ráborult és kibuggyant

A gyerekek megettek minden rendes ételt, úgyhogy két tükörtojásra borítottam nagy adag oregánót, kakukkfüvet és borsot, aztán olyan közepesen lágyra sikerült, hogy öröm volt nézni is, ahogy megadja magát a villának.

Maga az ötlet jó, ha mint éhes ember nézem a képet, persze, hogy megnyalom a számat, nyelem vissza a nyálamat, de azért azt nem mondanám, hogy ételfotó. Vannak bizonyos dolgok, amit az ételfotónak teljesítenie kell, például azt, hogy az étel nem lehet félig megrágva. Az egy másik kérdés, hogy egy tükörtojásnál, vagy bármilyen más ételnél előfordulhat, hogy belevágunk, sőt, nem is árt egy hússzeletbe például, hogy lássuk, hogy milyen belül, de azoknak a szeleteknek sterilnek kell maradniuk, nem egy felszolgált, már félig elfogyasztott ételt mutatunk. Én most ennél jobban nem szeretném elemezni, mert ez az alapprobléma a képpel. Ha Zoliéknál még ez alkalom lesz, akkor szívesen venném ugyanezt az ételt lefotózva úgy, hogy az korrektül meg van csinálva, gusztusos, étvágygerjesztő, és nem érzi azt az ember, hogy meg kell ennem a gyerekek után a maradékot, ami azt hiszem a legborzalmasabb szülői magatartás a világon. (hegyi)

Hold

A képről süt az ünnepi hangulat, hiszen nem minden nap találsz és látsz meg ilyen tükröződő helyzeteket, ilyen holdállást, ráadásul ezeket együtt csak egészen rendkívüli alkalmakkor. Ünnepek alkalmával az ember másképp lát, másképp érez, mint az átlagos hétköznapokon, a hangulata is különleges. Ez a kép nagyon jól visszaadja ezt az ünnepi érzékelést: lámpabúrában a csillag, csillagban a fenyőág, fenyőág között a hold. Ha nem tévedek, éppen a teliholdat láthatjuk a képen, mégpedig a szuperholdat. Külön jól esik a szememnek, hogy rajta van az élesség, tehát ő a főszereplő, minden őt ünnepli, érte még a körben is csillag keletkezik, a fenyő is őt köszönti, a fotosop is pihen, hisz adott az élő, hús-vér szendvics. Én szeretem ezt a képet, ezért (is) három csillagot adományozok. (Bartos Ágnes)
értékelés:

A kép Kata lányom ötlete alapján készült. Egy barátomtól kaptam ajándékba az óriási nagyító lencsét, és ki akartuk próbálni, mire lehetne használni.

Zseniális. Így, ahogy van tökéletes a megoldás, nagyon jó az a geg, amit észrevett Mariann, még akkor is, ha az ötlet a Katáé volt. Kiváló humorforrás is, szürreális is, és portrének is abszolút megállja a helyét. Köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:

Kirakat
Kirakat
Kirakat

Kirakat az aluljáróban.

Ezzel most nem nagyon tudok mit kezdeni, „festett mintájú lámpaernyők”. Van szürrealitása annak, hogy az aluljáróban a Kálvin téren, ha jól sejtem, egy ilyen kis otthon van berendezve a lámpákkal, fene tudja, hogy ki az, aki venne ilyet ma, ilyesmi égő égett ki innen a kislámpánkból, de ez most képileg nem erős. Nagyon zavaros a kompozíció, a második képen nézel bűntudattal ránk, de nem tudom, hogy miért, nem nagyon értem. Ágnes, azt kell mondjam, hogy te már túl vagy azon, amikor be kell állnod a képre igazolni a személyességet, ennél mélyebbre kéne evezni. Az a nem mindegy, hogy mennyit hagysz a néző emlékezetére, mert aki járt itt, az ismerősként üdvözli a képed, akkor is, ha képileg nem lett erős, aki nem járt itt, az meg zavarban van, hogy kéne érezzen valamit, de túl korán engedted el a kezét. (hegyi)

konstrukció

Címadás nem feltétlen a legszerencsésebb. Elnézést.

Jó ez a megfigyelés, szemérmes a megoldás, kérem Gábort, hogy az első három leckére küldjön még képeket, de ez egy jó képi ötlet, van benne egy jó utalás. Egyetlen egy problémám van, és ez könnyen megoldható: azt az utolsó ablakot én levágnám, aminek nem kék a színe, az engem már kivisz ebből a ritmusból. De megvan a három csillag, próbáld ki a vágást, jót tenne a képnek szerintem. (hegyi)
értékelés:

kirándulás Medvehagymaföldére

Az egyik kedvenc helyem Tatabányán.

Igen, érzem az illatot. Az meglep, hogy Tatabányán is van már ilyen terület, én eddig ezt csak Pécsen ismertem a Mecsekben, de emlékszem, amikor begyalogoltunk, egészen meghökkentő dolog volt, az ember azt hitte, hogy gyöngyvirágozni fog, aztán fokhagymaillat fogadta. Van ebben valami szürreális. A képi megfogalmazás se rossz, de most nagyon távol vagyunk az egésztől. A susnyás engem annyira nem érdekel, a fő témához, a medvehagymához nem mentél közel, nem guggoltál le, és a kisembernek is jót tett volna, ha az ő szintjén vagyunk, mert ő a felfedező, nem te. (hegyi)
értékelés:

fénypillangó

Ha akarom igen, értem, fénypillangó, de abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ezt csak innen lehetett volna megfotózni, hogy ezt nem lehetett volna esetleg úgy elkészíteni, hogy ne kelljen rajtahagyni ezt a valós lámpát, hanem maradhatott volna az árnyék, és akkor ez a fényjáték erősebb lenne nekem. (hegyi)
értékelés:

Csodaszarvas

Attila, én ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, mert nagyon szép maga az a ritmus, amit adsz, nagyon finomak ezek a vonalak, nagyon sejtelmes, nagyon izgalmas, de abban nem vagyok biztos, hogy ez fotográfia-e, már hogy ez a terület a fotográfia területe-e. Nagyon határterület. Ha ettől, és ettől a hajszálvékony kékes-lila kerettől eltekintek (ezeket a keretezéseket én felejtősnek gondolom), akkor azt mondom, hogy, mint computergrafika ez egy nagyon szép megoldás. Hogy csodaszarvas-e, azt nem tudom, nekem ezek sokkal inkább női-, mintsem férfi formák, ezek nagyon puha és kerekded dolgok, a nőiségről mesélnek nekem, még akár aktnak is felfogható lenne, ha az ember ezt az absztrakciót továbbviszi. Most azért vagyok meglőve, mert maga a formarendszer esztétikus, és a kompozíció is rendben van és erős, szóval ezt én jónak tartom, de hát ezt most hova tegyem, mint fotográfia? Az a baj, hogy ha azt mondom neked, hogy ez egy három csillagos kép, azzal tulajdonképpen olyan területre tévedünk, aminél tényleg nincs más szakmai kapaszkodó, mint az esztétika. Absztrakt és jól működik, csak a fotográfiai mivoltja nem evidens számomra. (hegyi)

Pink wolrd

Nagyon erotikus ez a kép ezekkel a színekkel, nagyon érzékenyek rózsaszínek a sárgával, és ahogy az érzékelője ennek a kis állatkának, a kis csápja rezeg, tökéletesen rendben van, szemléletes és asszociatív. A technikát nagyon finoman használja Attila, úgyhogy ez makróra egy jó meglátás, és még érdekes is tud lenni emellett. (hegyi)
értékelés: