Feladatmegoldás

A címadás azért érdekes, mert lehet látni, hogy van, aki ezt nem nagyon veszi komolyan, és nem nagyon foglalkozik vele, van, aki próbál verbálfotót létrehozni, és kifejezetten didaktikus címeket kitalálni, és van, aki ezt is egy kihívásnak tekinti. Itt a harmadik megoldással találkozunk, és ez azért is jó, mert hozzáad a kép értelmezési síkjához, segít a nézőnek. Látunk egy olyan képet, ahol a fotós úgy komponálta magát, hogy szanaszét darabolja az a tükröződő felület, amit lefotóz, és ebben a helyzetben látunk egy kisembert és valamilyen tologatós játékot. Ez így, önmagában jelentéssel bír, még akkor is, ha azt mondom, hogy a hármas leckét elég furcsán teljesíti, lehet, hogy a Család leckébe is izgalmas lenne, de itt mégis arról beszélünk, hogy önmagamról adok egyfajta értesítést és értékelést. Ez azért fontos, mert van benne irónia, de függetlenül attól, hogy vidámak a fények, a színek, mégis van benne egy kis szomorúság: itt vagyok ezzel a kisemberrel, és mégis egyedül, ketten vagyunk, de valaki hiányzik a képről, szóval érdekes keserédes ízt ad ennek az egésznek. Ha viszont megfigyeljük Balázs első jelentkezését még annó az Estiskolán, az egy recept volt, remélem, hogy ez az ív, amit látunk, a pozitív ív, mert az a recept egy elég furcsa és feszült kapcsolati helyzetről beszélt, és itt most látunk egy kisembert, aki remélem, hogy mintegy megoldása annak a helyzetnek, legalábbis remélem, hogy ez az ív fölfelé halad. (hegyi)
értékelés:    

Garcia Lorca jut eszembe erről a képről. Nagyon érdekes a női kommunikáció, a női attitűd ábrázolása ezen a képen. Attól válik ez érzékennyé és finommá, hogy ezekkel a nagyon kemény vonalakkal szétverted az egészet. Az ablaktükröződéseknek ezek a formái, rácsai olyan kemények, annyira drasztikusak, hogy megkeményítik azt a szituációt is, amiben vagytok. Egyetlen egy problémám van: a háttérben van valami ágyvég, egy tükör, vagy képkeret, vagy micsoda, az zavar Bara szájánál, orránál, az kár, hogy ott van, gyengíti ezt a dolgot. Még egy csatot is látok, valami táskának a csatját a Hanna vállánál, ami szintén elviszi a figyelmet, visszaránt a földre. Ezekre oda kell figyelni, hogy a manifesztumok, a tárgyi kiegészítők hogyan jelennek meg, szükségesek-e. Azt a táskát le lehet tenni, és megcsinálom a képet, aztán visszavesszük és sétálunk tovább. Ezek fontosak, hogy szerepet tudunk-e biztosítani a képben, és ha igen, akkor mit, mert ha nincs szerepe, akkor az véletlen hibának fog tűnni. És még valami: a szemüveg akkor kell, ha portrézol, akkor fontos lehet, hogy az alany szemüveges. De itt, amikor instruált modellként érzéseket szeretnél megmutatni, amikor az egyedivel az általános felé haladunk, a szemüvegnek nincs indoka, szintén az időtlenség ellen dolgozik. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, Feri, hogy én ezt a képet önhatalmúlag beemeltem ebbe a leckébe, ez egyébként egy nagyon jó irány. Azt kellene végiggondolni, hogy ami a háttérben történik a fényekkel, az a vibrálás adja magát, hogy ott a párhuzam a növénynek a virágaival, nagyon hasonló formákat hoz létre. Igenám, de annyira bebukik a növényed most, hogy szinte feketébe bukik, és ez szétszabdalja magát a formát. Valami minimális derítés kellett volna ahhoz, hogy a dolog térbelisége meg tudjon maradni. Ha téged a rajzosság érdekel, akkor is az a kérdés, hogy oké, de körbe van-e ez rendesen rajzolva, mindenhol megvan-e a széle? Nincs. Attól lesz a dolog egyértelműen világítási probléma, mert egyszerre szerepel a képen a sziluettes, ellenfényes ábrázolás, és az is, hogy át is világítódnak ezek, tehát mégiscsak ad egy térbeli struktúrát, magyarán egyszerre szerepel az, hogy mit is szeretnénk: körberajzolni ezt az egészet, vagy pedig a terével, a húsával is szeretnénk foglalkozni. Mivel ez nincs eldöntve, a képnek az egyik részén elindulnak a formák, és látom a térbeliséget, de szép lassan elúszunk a semmibe. Ezt most tessék elvonatkoztatni attól, hogy ez egy virág, és akkor kiad egy E betű formát, hogy hogyan van ez az egész megcsinálva világításban. Tehát nincs ez befejezve, Feri. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy a monitor nincs bekalibrálva, de az biztos, hogy jó lenne ezzel még foglalkozni, és olyan formába hozni, ami látványban is ugyanolyan izgalmas, mint amit te ott megláttál. Gyanítom, hogy csak annyi a hibája ennek a képnek, hogy egy nagyon pici derítéssel a virágnak a közepén lévő részek is élővé tehetőek lettek volna. Ugyanakkor a párhuzam tetszik a háttérrel, a kettő csillag megvan, és örülök annak, hogy nem valami édeskés és nagyon geil üzenetet küldesz egy ünnepi megemlékezésre, hanem bátran mered használni a fantáziádat. Ezt én fontosnak tartom, de a világítással van problémám. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt ez a kép elkészült. Persze, fontos az, hogy eljön az az idő, amikor már ki lehet ülni a parkba, lehet nézelődni, életkortól és vehemenciától függően vagy padon, vagy hasalva a fűben, de ezt én most nem látom hogy annyira speciális helyzet lenne, hogy fényképre kívánkozna. Nagyon idegen számomra az a színvilág, ami itt létrejön, és nagyon idegennek hat az az élességi szint, amit itt használsz. Gondolom, hogy utólag itt még valami be lett állítva, hogy még a fűszálakat is meg lehessen számolni, de ez nagyon a kép lírája ellen dolgozik. El kell dönteni, hogy most mérnöki fotót készítek, mert az a fontos, hogy rekonstruálni lehessen egy helyzetet, vagy az érzelmeimmel próbálok egy hatást elérni, ez most itt nem nagyon működik, ez a fajta képi világ leveti magáról ezt a színt és élesség viszonyt. Itt most megjegyzem, hogy a digitális fotónak ha van problematikája, akkor pontosan a sterilitása az, ami kiöl mindenféle érzelmet a képről. Rá lehet erre játszani, de akkor ezt az irányt föl kell tudni vállalni, képileg ez azt jelenti, hogy eldönteni, hogy melyik eszközét erősítem ennek, hogy a színvilágba megyek el egy nagyon strukturális, furcsa, kopogós világba, vagy pedig az élességgel játszom, azzal, hogy kivasalok mindent két dimenziósra, és még rá is húzok, szóval el kell dönteni, hogy mi az, ami engem ebben izgat. Most ez annyira steríllé válik, hogy nem tud az érzelmeimre hatni a kép. Még egy dolog jut eszembe: Antonioninak a Nagyítás c. filmje. Lehet, hogy én vagyok a buta, és valamit nem veszek észre, hogy valamelyik padon egy zsebtolvaj éppen valakinek elcsente a táskáját, vagy hogy mi történik ott hátul a villanyoszlopnál. Szóval lehet, hogy valamit kellene tudni megfigyelni, csak az a baj, hogy ha megnézzük, akkor ennek a képnek, ebben a formában körülbelül a 10 százaléka az, ami ezeket az információkat tartalmazza, a többi része ehhez képest egy helyzetnek az ábrázolása vagy térbe helyezése, magyarán az előterünk viszonylag nagy, de nem túl érdekes, a felső régió, ahol a fák ábrázolódnak elég kusza és zavaros, a hátterünk a hídpillérrel szintén egy olyan kérdés, ami nem biztos, hogy értelmezhető ebben a formában. Itt is azt mondom, hogy a formai jegyeiben is túl sok minden van bekapcsolva, elindítva. Jó lenne ezt értelmezni, István, hogy mit szeretnénk. Nem tudok rá csillagot adni. (hegyi)

István, az a helyzet, hogy ha ez a kép éles lenne, akkor azt mondom, hogy ez egy jó kép. Ha ez a kép ebben a lágyságban mozogna, de nem ez a nagyon világos háttér lenne, hanem valami drámaibb szituáció, akkor megint el tudom fogadni. Most vagy az egyik, vagy a másik, mert a dráma az, ami elfogadhatóvá teszi azt, hogy bemozdul valami, nem úgy sikerült az állítás, de a sztori elviszi a vállán ezt, vagy pedig azt mondom, hogy a finomságok az élességnél is ott vannak, valahol nem árt, ha egy dolog éles, amin tudjuk a szemünket nyugtatni. Itt szerintem te mozdultál el, mert sehol nem éles, a fatörzs sem. (hegyi)
értékelés:

Lehet, hogy én lettem szőrösebb szívű, de most nekem van egy olyan kérésem, hogy valaki (akár Bara, akár bárki, ha megnézem a hozzászólásokat, mondjuk Mariann is, vagy akár a Gerlei) mondja meg, hogy mi az, amitől szerintetek ez a kép működik? Van egy zöld valami, gondolom ez a szára a növénynek, ami körbefut, egy szendvicsképet látunk, van az egésznek egy 70-es éves ORWO film hangulata színvilágában, és keresztülhúzódik egy ilyen S alakban egy zöld valami. Aztán itt van ez a robbanás, ez a pitypangfej, közben Bara viszonylag érdekesen néz fölfele, mögötte történik valami, szóval nem nagyon értem, hogy ki kivel van, vagy ez most mit akar mondani. Lehet, hogy ez az én egyszerűségemet fogja igazolni, hogy a Zsolt ilyen lineáris gondolkodású, nem tudom, bevállalom akkor, de én most ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Szép, meg gesztus, de mintha ez a gesztus elvitt volna, és megelégednénk azzal, hogy milyen izgalmas, hogy odakerült ez a pitypang véletlenül. Ha még valahova kokárda magasságba kerülne, akkor is kicsit vékonyka poén, de még akkor valami poén van benne, így most nem tudom, hogy mi akar ez lenni. (hegyi)

István, nem tudom ezt a képet értelmezni, elnézést. Valószínű, hogy ez a geg arról akar szólni, hogy én is fotózok és engem is fotóznak, ha jól látom ez talán Spanyolország lehet, ahol ez a kép készült, nagyon gaudis hatású maga az épület. Szóval oké, lefotóztam, hogy fotóznak, de hova kellene tudnunk ennél továbblépnünk? Mi az, ami ebben az egyetemes, ami megörökítésre való? Az épülethez, a hangulathoz nem ad hozzá, a kiránduláshoz se, annyira nem is jellemző, ráadásul ez a forma, ahogy rákönyököl a női személy a korlátra, ez a két kéz most túlhangsúlyozott ebben a fényben, szóval nem tartom ezt egy nagyon erős képnek, ráadásul nem értem. Csinál ilyet az ember lelkesedésből, de aztán elteszi, nem is biztos, hogy kinyomtatja, hogy beteszi a válogatásba. Nem tudom, hogy hol az a pont, amibe kapaszkodnom kellene, amit nem vettem észre. Segíts, kérlek, mert könnyen lehet, hogy én valamit nem veszek észre. (hegyi)