Feladatmegoldás

Nem jöhet be, télen is kint alszik. Az első két láb engedélyezve van a teraszajtónál. Ettől függetlenül valahogy mindig közel szeretne kerülni...

Ez akár a mi Bobby kutyánk is lehetne, de legalábbis valami tesó, ha jól látom, ő is labrador, és nagyon érdekes az, hogy ők emberire hasonlító gesztusokkal kommunikálnak, persze ezt az ember gondolja így, mi ruházzuk fel őket ezekkel a párhuzamokkal, de mégis érdekes az, amit itt látunk, és jó a megfigyelés. Én annyit megtennék, hogy a tükröződésnél a kutya hátánál vágnék, ott, ahol az a forma kifutja magát. Az az fölötti rész már ehhez a képhez nekem nem kell, feszesebb lenne az egész, ha azt az ujjnyit levágnánk belőle. Ott van valami csillanás is a jobb felső sarokban, nekem arra már nincs szükségem. A másik kérdés az utómunkáé, ha ott a helyszínen nem volt módunk a fényekkel foglalkozni, akkor sem elhanyagolható, hogy most a fej, amin az érzelmek megjelennek, az arc, a szemek a legmélyebb tónusok, így minden másra jobban, hamarabb odafigyelünk, mint erre. A megfigyelés rendben van, a megoldással kéne még dolgoznod. (hegyi)
értékelés:

Az az érdekes, hogy van ebben valami folytonosság az előző képeiddel, miközben ennek a képnek egyetlen egy hibája van: az asztal. Ha ezt nem erre az íróasztalra rakod rá, hanem szerzel valami mélybordó drapériát, valami pólót, vagy ha valami olyan környezetet hozol létre, ahol egy drapériának az esésével létrehozol egy intimebb világot, akkor abban ezek a cseppek, és ez a rózsafej fantasztikusan jól meg tudna jelenni, és a leckére is tökéletes megoldás lenne. Ez most így, ebben a formában, vegyük úgy, hogy egy tanulmány. Csak-csak fogsz kapni virágot, azt nem mondom, hogy egy parkban is lehet találni egy rózsafejet, és azt haza lehet vinni, mondjuk ne ebben a nagy melegben próbáld ezt, mert mire hazaviszed, elromlik a virág, de érdemes lenne ezzel még dolgoznod, tehát ismétlést kérek. Még egy dologra felhívom a figyelmedet: el kell döntened, hogy mi az, ami ebben téged izgat: a pusztulás, vagy az életerő? Ha a pusztulás, akkor hagyhatod egy kicsit ezt az egészet meglöttyedni, mint ahogy ez a felénk eső levélnél is történik, akkor ennek van létjogosultsága, egyébként én nem tenném rá azt a másik fejet, bár lehet, hogy az valami tükröződés, de én azt oda nem tenném, én egy ilyen fejjel dolgoznék. Tehát ha a pusztulás érdekel, akkor egy kicsit még lehet várni, hogy még erősebb legyen ennek a hatása. Ha nem, ha magának a rózsafejnek a szépsége, az életereje, és annak a morbiditása és furcsasága érdekel, hogy ez nem egy rózsatövön van rajta, hanem akár egy tányéron, akkor pedig ez legyen egyértelmű, akkor ezeket a selejtesebb rózsaszirmokat le kell venni. Erre érdemes odafigyelni. Itt még van valamilyen rozsdás folt, ezek is olyanok, amik viszik el az energiát, a figyelmet, ezekre érdemes odafigyelni az exponálás előtt. Hát macerás dolog a fotó, nem mondtam, hogy nem, de érdemes vele foglalkozni, ahogy látom, neked ezek nagyon jól mennek. Az első leckék is, amiket beküldtél, pont ezért voltak izgalmasak, mert nagyon finoman fogod meg ezeket az élességpontokat, nagyon jól látod, nagyon jól tudsz a struktúrákkal dolgozni. Ezt én most visszaadom ismétlésre, de ne vegye ez el a kedvedet, sőt, kérem valóban, hogy foglalkozzunk még ezzel a vízcseppes dologgal. (hegyi)

Nagyon érdekes ez az ábrázolása egy esküvői helyzetnek. Van ebben egy olyan áttét, ami azért kellemes, azért jó és meglepő, mert nem csak egy voyeur, egy kukucskáló szerepet mutat a nézőnek, mert az egész olyan, mintha abból a valóságból, amiben mi élünk, időben is visszalépnénk. Kortalanná válik ez az egész helyzet a szobán belül. Kívül van egy szociografikus megközelítés a parkettával, érdekes módon semmit nem látunk a külső térből, de sejthetően ez valamilyen bérlakás, és aztán a belső helyzet az, ami kortalanná teszi ezt az egészet. Nagyon izgalmas ez az egész ugrálás, amit Camilla itt létrehoz. Megvan a leckemegoldás is, ez egy jó kép. Azzal nem teljesen értek egyet, hogy miért kell színezni. Felejtsük el ezt a szépiázást, mert nyálassá teszi ezt az egészet. (hegyi)
értékelés:    

Ez már ötlet szintjén sokkal jobb, és örülök, hogy magad továbbléptél a világításban onnan, ahol az előző képnél tartottál. Így már sokkal izgalmasabbak a formák, kevésbé leltárszerű az egész. Így már nem zavar, hogy ez a szemüveg napszemüveg. A gyertya még mindig borzalmas, valami egyszerűbb mécsest keress, mert azzal ott valami gond van. Érdekes, hogy mik azok a bigyók, amik a pohárnál létrejönnek. Hogy az a laptopod, vagy mi tükröződik a pohárban, valami kék fény van ott, nem baj, hogy ez bejátszik, csak ez lebukik ott a pohárnál. Ha nem akarod ezt a lebukást, akkor takarni kell valamit a fény útjába. Szóval ez így érdekesebb, bár az almának még mindig nem nagyon látom a szerepét. Folytassuk ezt a munkát, oké? Erre a két képre összesen adok neked három csillagot bátorításképp, várom a csendéleteket. (hegyi)
értékelés:

Csak azt szeretném ennél a képemnél megjegyezni, hogy nem vagyok én ilyen, nem kell félni tőlem... :D Beállított kép, bár eléggé ki voltam idegileg az elkészülésénél. Szóval az érzelem valós, a cselekmény az színjáték...
Az előző képnél is ott van a levágott kisujj, itt most látjuk, hogy mi az elkövetés tárgya. Itt van egy bicska, amivel ezt a metélést végrehajtottad, és nem elégedtél meg ezzel, hanem jössz tovább, és most a nézőket is fenyegeted. Jó ez, az ötlet tetszik, és a kivitelezés is rendben van. Ha ez egy illusztráció lenne egy könyvhöz, akkor szuper. Kicsit soknak tartom a válladnál lévő résznek, a kabáton a fényt. Ez egyszerűen maszkolással megoldható, hogy ott visszavegyél a tónusból, és akkor sokkal inkább elkezd élni a szemed, az arcod, a gesztus és a kés. Most ez elviszi a figyelmet. Ugyanez igaz a kapucnira is, ott is kicsit sok a fény. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, de cserébe azt kérem, hogy készüljenek még az első három leckére megoldások, és próbáljunk most egy kicsit kevésbé borzongatni az embereket. Oké, játsszuk végig ezt a játékot, és akkor kezdjük el azt, hogy rendesen portrékkal dolgozzunk. (hegyi)
értékelés:    

Ezt a képet szánom az első leckére. Az emberábrázolás az ami a legközelebb áll hozzám, úgy érzem ezzel tudom magam a legjobban kifejezni.

Nagyon finom maga ez a képi játék, amit itt létrehoz Kata, nagyon finoman érzéki. Ezt azért mondom, mert mindazzal együtt, hogy egy jellegzetes formát látunk az arccal, az állal, az állkapoccsal, a nyak ívével, ő nem elégedett meg ezzel, mert ezt egy négyzetes kompozícióba is betehette volna, hanem erre az egész ritmusra rárímel az az ismétlődés, az a formai játék, ami létrejön a kép bal oldalán ezekkel a karcszerű hajszálvonalakkal. Nagyon finom, én abban reménykedem, hogy Kata aktívan nekiáll dolgozni, és kapjuk a többi képet. Én ezt egy nagyon erős munkának tartom, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Én ezt a képet átteszem az Ágy leckébe. Azt is megmondom, hogy miért: nagyon izgalmas ez az egész, nagyon furcsa ez a kép ettől a sráfolástól, amit a redőny létrehoz, amire nagyon jól rímel ez a takaró. Azzal, hogy a tónust ennyire elvitted a világos felé igaz, hogy elvesztettük a sötéteket, a háttér fátyolos lett, de nagyon finom tónusok jöttek létre a főmotívumnál. Én ezt nagyon izgalmasnak tartom, és egy nagyon jó kis vallomás, ráadásul a formai játék is jó, tehát a megfigyelés is eléggé precíz és pontos. Én ezt az Ágy leckére beteszem, és megadok rá három csillagot. Éva, várom a képeket, tessék dolgozni. (hegyi)
értékelés: