Feladatmegoldás

Friss ropogós kép...

Nagyon jó ez a ritmus, amit itt létrehoztál a felhőkkel, ahogy a felhők a sziklákra rímelnek. Az a furcsa, hogy itt most megnéztem, hogy vízszintes-e a vízszintes, és igen, de mégis olyan érzése van az embernek, mintha picit ez az egész billenne jobbra. Tömegben, ahogy elindulnak a fák, a bokrok, ez már eleve billentené az egészet, ráadásul a felhők is ezen a középponton picit jobbra helyezkedő részen vannak, és az egészet a figurának és a kőtömböknek kellene visszabillentenie. Ezek szerint, ahogy én most látom, ez nem történik meg. Annyit megtennék utómunkában, hogy a kő részre egy pici maszkolást rátennék, egy picit sötétebbre venném a partot, ez jót tenne neki, és lehet, hogy visszabillentené az egész képet. Nem sokat, de egy keveset visszább kellene venni. A kép teljesen rendben van, és jól szimbolizálja azt is, amiről beszélni akarsz, bár megint nem értem, hogy miért nem tudsz fekete-fehér képet csinálni. Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy valamilyen színt be kell kapcsolni? Itt van egy zöldes-sárga valami, minek? Kérlek, hogy ezt mondd el, hogy mi az, ami téged ebben ennyire erősen vonz, mi az, ami taszít abban, hogy valami csak fekete és fehér legyen? Nem értem. Ez másnál is előfordul, mintha megijednétek attól, mintha elbizonytalanítana, hogy ha valami fekete-fehér, akkor az túl kemény, elveszthetitek az érzelmi közelítést - de ez nem így van. Az igaz, hogy a monokróm kép hangsúlyosabbá teszi a kompozíciót és ha valami nem stimmel, talán hamarabb kiderül, de épp az a baj a színezett tónusokkal, hogy nem időtállóak, igen gyorsan meg lehet unni őket. Még egyetlen dolog: a képnek a 2/3-ára ráférne egy pici tónusmódosítás. Ha magány, ha hiány, akkor ahhoz nekem ez vidám. Nem kell ehhez nagyon sok, egy nagyon picit kellene visszább venni az egészen, és akkor működne. Megvan a három csillag, de nekem ezek érdekes dolgok, hogy mi lehet az oka annak, hogy mindent megpróbálsz legömbölyíteni, az éleket, hogy ne vágjon, ne bántson. Van az egészben egy elnézéskérés, és nem tudom, hogy ez miért van, ezt majd fejtsük meg. (hegyi)
értékelés:

Gime, én ezzel nem tudok mit kezdeni, mert pontatlan. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem ad egy ennél lényegesen határozottabb árnyékokkal rendelkező formát más pillanatban, más időben. Valahol nekem ez az egész koszos. Ez nem csak a falfirkák miatt van így, de ez is egy fontos szempont, hogy téged a falfirka izgat, vagy ez a geometriai játék, ami létrejött? A kettő együtt sok. Nem tudom, hogy most melyik az, ami neked a fontos. Tudom, hogy te mindent az Épített környezet leckébe gyömöszölsz be, ha kell, ha nem, de ez nekem most nem jön össze. Az egy másik, nem elhanyagolandó kérdés, hogy miért nem veszed a fáradtságot, hogy kommunikálj a képekről, ötleteidről, akár az elemzésekre, akár a többiek reakcióira... (hegyi)

Sorban szeretnék haladni, de megláttam a makró világ leckét és úgy gondoltam ezt megelőlegezem... a kép érdekessége, hogy egy fordítva odafogott manuális Pentacon objektívvel készült...

Föladtad a leckét, egy pókfóbiás embernek kell elemeznie egy pókot, de megoldom. Szóval biztos, hogy szép, bár én ebben nem nagyon látom ezt. Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy mit látok. Jó a ritmus, nagyon érdekes az a helyzet, amit itt létrehoztál a mélységélességgel, és jó a megfigyelés is. Bár pókról van szó, én biztos óvatosabb lennék. Miközben ez nem egy vidám kép (bár lehet, hogy másnak az), de mégis az egésznek a ritmusa az, ami játékossá teszi, miközben egy szörnyeteg fel fog minket falni. Megvan a három csillag, köszönöm. Ha lehet, akkor a pókokat én kerülném. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok. Ez jött némi gondolkodás után ötletnek. Láttam, hogy mások, szájat, szemet mutatnak magukból, úgy hogy úgy gondoltam megfelel a kritériumoknak. Remélem nem lőttem mellé.

Ez a kép azáltal válik érdekessé, hogy a fotót, mint médium, teljesen másképp használod, van egy dupla csavar ebben, hogy van egy ilyen grafikai játék, és utána az összehozódik valahogy egy képpel. Érdekes nagyon, és a filozófiája is izgalmas, az, hogy a koponyát így beleszövöd az egészbe, és a húst lehántod róla, aki te magad vagy. Jó az ötlet, egy dolog, ami zavaró nekem: oké, hogy ez erre a parafa táblára föl van szurkálva, de egyébként nem biztos, hogy ez a parafatábla annyira fontos. Nem biztos, hogy én ezt akarnám ábrázolni, hogy hol van ennek a kerete. Látod a képnek a bal alsó sarkánál azt a világos háromszöget? Az például zavaró. Amint azt ott letakarod, már látod, hogy sokkal nyugodtabb a kép, és egy dologra kezdesz fókuszálni: a fő motívumra. Ha pedig faliújságot akarsz ebből csinálni, akkor viszont még valami buszjegyet tűzögess ide, vagy más holmikat, ez a továbblépéshez lehet egy ötlet, a három csillag és a leckemegoldás megvan, köszöntünk a Látszótéren, és várjuk a folytatást, várjuk a többi munkádat. (hegyi)
értékelés:    

Nehezen viselem ezt az időt... kimerítő.

Dóra, ez egy nagyon izgalmas kép. Egyetlen egy dolog: a kezedet tartsd a szemed és a képernyő közé, takard le az orrodat meg a szádat, hogy csak a szemed és a hajad legyen meg, és akkor látod, hogy mennyire élénk és titokzatos, mennyire jól működik a szemed a hajad tónusainak viszonylatában. Mindehhez képest az orrod, az arcod meg a szád nagyon túl van világítva. Ez ezzel a képpel is megoldható, hogy visszább veszel a tónusokból. Körberajzolod, kicsit kimaszkolod az egészet, visszaveszel a tónuson, és máris látni fogod azt, hogy ha ezt visszaveszed fényben, akkor egyből a szemed kezd el élni. Most egy picit ezek a formák ezt szétverik, miközben a szemedben van a titok, nem ebben a mosolyban, és nem abban, amit az arcnál látunk. A gesztus is fontos, de most elvitted a hangsúlyt a szemedről. Megvan a leckemegoldás, de játssz még ezzel egy kicsit, kérlek. (hegyi)
értékelés:

Értem a felvetést, a múzsára várást, az ember várja az ihletet, valami létrejön, valami elindul a fejében, hogy mit szeretne megcsinálni, és aztán valahol a félúton ez megáll. Most ezen a képen egy kicsit ezt érzem. Van itt minden, a Jézuskától a géppuskáig, egy kicsit sok is ez. Van egy nagyon szép, barnás színű drapériánk, van egy régi könyvünk, amit lapozgatott a mester, megint itt van ez a napszemüveg, ami érdekes, vegyük úgy, hogy ez egy régi szemüveg, bár én ezt bakinak tartom, aztán van itt egy pohár bor, vannak almák. Mondjuk a bor és az alma együtt túl sok savat fog csinálni, nem nagyon ajánlom, a borhoz inkább a sajt illik, ha fogyasztunk valamit, és az almához is jó a sajt. Tehát ha már bor meg alma, akkor a sajtot rakjuk oda közé, és akkor az lehet egy lakoma, de így most nem nagyon értem, hogy mi akar lenni az almával. Formailag persze értem, de akkor most melyik utat választjuk? És még vannak könyvek, két másik könyv oda felállítva, és még van egy kis mécsesünk is, ráadásul ez nem akármilyen, hanem valamilyen karácsonyi mécses. Itt most egy másik hangulat is bejön, giccsesebb ez a mécsestartó, ez kivisz minket ebből a korból, amit a könyv akar mutatni, és aztán ott van egy asztalterítő rojt, vagy nem tudom mi ennek a pontos neve. Az az érdekes, hogy egyébként formailag, kompozícióban nagyjából a helyén vannak a dolgok, de tartalmilag nem. Ha könyv, akkor ahhoz elég lenne a bor, valami világító eszköz, gyertya. Bár, ha gyertya van, akkor ez a fénymennyiség, amit itt látunk olyan szinten sok, annyira túl van világítva, hogy ennek a negyede elég lenne, épp, hogy derengjen valami. Ennyire tárgyiasra ne világítsuk be. Ha ezt a vonalat veszem, akkor a könyv, a szemüveg (esetleg valami másikat keresni), ha esetleg átvilágítok rajta, akkor érdekes fényjátékot is hozhat, keresek valami gyertyát régebbi gyertyatartóval, és utána még ez a függönyrojt is jó, ez egy irány. A másik irány, hogy bor, alma, gyertya, drapéria, akkor nem kell a könyv meg a szemüveg, akkor még valamiket tennék oda, függően attól, hogy melankolikus akarok-e lenni, vagy életvidám. Nyilván nem olyan könnyű beszerezni valami elhullott, lelőtt vadat, de ezzel is lehet gondolkodni, vagy akár a piacon lehet szerezni csirkét tollastól. Szóval sok irány elindulhat, de nem kötelező csak ezekkel megoldani, amiket itt mondok, mindenesetre az biztos, hogy el kellene dönteni, hogy merre megyek. Én ezt most visszaadom ismétlésre, mert akár erre megyek, akár arra, a világítás túl sok, a döntés a te kezedben van, most a néződet a félútnál otthagytad. Igen, a tanulmány fontos, és nagyon örülök, hogy Győző elkezdett a Csendélet leckével foglalkozni. Hajrá, de akkor lássuk a medvét, folytassuk ezt a munkát, ne hagyjuk abba. Ismétlés. (hegyi)

régi vackaim 3.

Pistám, az érdekes, hogy te oda fölmész a magasba, én elfogadom harmadik leckének, ez olyan pistás leckemegoldás, mindezzel együtt minden csodálatom a tiéd, ember fel nem menne oda rajtad kívül. Legalább ki volt rendesen kötve oda az a létra, mert ez elég balesetveszélyes, azért egy leckemegoldás miatt ne veszítsünk el egy Berecz Pistát. (hegyi)
értékelés: