Feladatmegoldás

Tanulni kell a fákat

Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

(Nemes Nagy Ágnes)

Nagyon szép gondolat, amit megfogalmazol, képileg is egy nagyon jó ritmust hoztál, ami a kompozíciót illeti. Egy dologgal nem értek egyet: a mélységélességgel való játék. Ha elkezdünk a fényekkel játszani, és észrevesszük ezt a gyönyörűséget, ami a levélen létrejön, akkor én nem tartom jó ötletnek azt, hogy még pluszban bekapcsoljuk a mélységélességgel való játékot is, és ilyen kis mélységélességet hagyva életlenben tartunk lényeges részeket. Itt pontosan az lenne az izgalmas, hogy ezt az egészet nagy mélységélességgel, két dimenzióra hozva, a struktúrákkal és a fényekkel kezdjünk el játszani, és a néző szeme bolyongjon ezen az egészen, és megtalálja ezt a ritmust. Ha minden igaz, ez egy fikusznak lehet talán a levele, nagyon szépek ezek a növények, nagyon szépen öregszenek, szépen pusztulnak ezek a levélritmusok. Nekem a problémám itt a mélységélességgel van, nem tartom mindenütt üdvözítőnek a kis mélységélességet. Tudom, hogy ez, főképp amióta a digitális technika fölpörgette az objektívgyártóknak a kíváncsiságát, és 1,8-as, 1,4-es vagy még kisebb mélységélességgel rendelkező objektíveket is gyártanak, a fotósok ezt előszeretettel kihasználják. Izgalmas, hogy szétfolyik az egész, és egyszer csak valami karctűélesen berobban az arcunkba, ez valóban egy új megközelítés tud lenni, a tárgyiasság elutasítása, de van ebben valami líra is. De tessék észrevenni azt, amikor a líra megvan magában a tárgyban, a fényben, és oda még több líra nem kell. (hegyi)
értékelés:

KISS

Így elsőre nem sikerült túl különlegesre, de nem volt jobb ötletem.

Ahogy látom, ez egy ilyen zenekari póló, ezt a macskaábrázolásos maszkírozást ismerjük a zenekartól, és ennek a zenekarnak a nevét kaptuk a képcímnél is. Jó ez a ritmus, örülök annak, hogy a nyaknál lévő pici ritmussal visszahúzzuk az egész képet, ami létrejött, tehát ez a párhuzam a kar és a nyak között megtörténik. Ha levágnánk magát a nyakrészt, akkor ez érdektelen lenne, ettől van egy izgalmas ide-oda játék benne. Köszönöm, várjuk a folytatást, kedves Dániel, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:

Ó, azok a fotósok

Úgy érzem, hogy bizonyos tekintetben túl van dumálva a dolog, bizonyos tekintetben pedig nincs befejezve. Valahogy megkaptuk a kezünkbe ezt a pálinkát, hogy kell koccintsunk, de mi nem azzal vagyunk elfoglalva, ezt látom. Talán a második kép nem annyira fontos, a harmadik kép már nagyon sok mindent mond, hogy itt majdnem kilötyögtetjük a piát, és a negyedik kép is olyan, hogy ahhoz képest inkább már tegyük le, viszont hiányzik a végéről valami, hogy mi történt itt. Csak nézegeti a fotós az LCD-t? Mondjuk jellemző a fotósokra az, hogy amióta digitális van, azóta az idejük nagy részét nem a fotografálással, hanem az LCD nézegetésével töltik. Szóval nekem a történet egyszer csak elkezdődik, és egyszer csak véget ér, és nem vagyok benne biztos, hogy ahol elkezdődik, ott kezdődik a sztori, és ahol véget ér, ott ér véget eredetiben is. (hegyi)
értékelés:

Mulandó

Önportré kalapban, száraz virággal, "vicces" nadrágban...

Fantasztikus ez a kép, egészen őrület, ahogy ebbe a sarokba behúzódtál ezzel a tapétákkal, a kis tulipánokkal, meg a nadrágon a virágokkal, meg a kezedben is és a kalapon is virág. Van ebben valami angolos hatás, kicsit Marry Poppins-os, nagyon jó ritmus, nagyon tetszik ez a megoldás. Lehet, hogy valami fölsőt érdemes lett volna kitalálni még hozzá, tehát a rózsaszín és a félmeztelen karod most túlságosan egybeolvad, szinte alig veszem észre, hogy ott van egy kar. Érdemes lenne ezzel valamit kezdeni, de ez a vörös haj valami őrület. Egy szűkebb kivágásban még egy portrénak is tökéletesen megfelelő lenne, szeretnélek arra ösztökölni, hogy csak így tovább, és várjuk a folytatást, meg vagyunk véve. (hegyi)
értékelés:

ahogyan emlékszem

Egy úgymond konzervatív kompozíciót látunk, szép, visszafogott tónusokkal, nagyon távolságtartó, tiszteletteljes. Azt nem mondom, hogy ez annyira fölkavarná az én érzelmi világomat, legfőképp azért nem, mert itt vannak olyan részletek, amik önmagukban is izgalmasak lehetnének. Akár a nap, ahogy betör az ablakon, akár a varrógép, akár a megvakult tükör, és ezeknek a ritmusa, de hogy most mindent akarunk, akarjuk a kis falimosdót, az ablakot, a varrógépet, a tükröt is, meg még mindezt a tükörben tükröztetjük, hogy ez milyen érdekes, hogy annak is megvan a kerete - szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez így most mind kell. Valahol egy döntést kellett volna hozni abban az irányban, hogy mi az, ami neked ebben fontos. Ha minden fontos, akkor semmi sem. Lehet, hogy ez méteres nagyításban izgalmasan kiadja a tükör vakulását és a roncsolást, nem tudom, de így, most, ebben a formában engem nem tud annyira lenyűgözni, miközben a leckemegoldás jó irány, ezt az irányt keressük, de lényegesen több szubjektivitást kell bekapcsolni, a bélaságot, hogy Béla, neked ehhez mi közöd, mert ez ebből most nem derül ki. Ez olyan, mintha beeresztettek volna egy skanzenbe, és ott nem merünk nagyon rosszalkodni, mert mit szól hozzá a teremőr. Ismétlés. (hegyi)

Ez mi?

Én megadom a választ: ez egy röhögős gyerekfotó, régen így hívtuk. Mindazzal együtt, hogy akik ismerik Budát, tudják, hogy mennyire aranyosan tudja magát elfoglalni a kertben, de ez most egy olyan kép, amit lefényképeztél, mert ő most egy gyermekláncfű virágot nézeget. Ha ezt öt méterrel odébb teszed meg, ugyanezt a képet kapjuk, ha hat méterrel, ugyanezt, ha más ruhában van, akkor is, tehát én nem látom azt, hogy ez mennyire lenne extra módon jellemző rá. Ezek a képek elkészülnek, elrakjuk, aztán elfelejtjük, már úgy értem, hogy a szülőknek ezek nagyon fontosak, de képileg ezek nem azt a szintet képviselik, amik nagyon erősek lennének. Világításban is problémák vannak: a nap az orránál érdekesen néz ki, mintha oda lenne valami ragasztva, belóg a betontömb a szélén, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez annyira jellemző lenne, de elfogadom, a szülői szubjektivitás mindent felülír. Az is fontos, hogy ilyenkor néha születnek maradandó dolgok is, de ez nem egészen az. A leckét visszaadom ismétlésre, kicsit gondold ezt tovább, attól, hogy saját fiadról van szó, még ne add alább a fotós attitűdöt. Próbáld meg úgy kezelni a modelledet, mintha egy fotómodell lenne, és nem csak az a kissrác, aki ténfereg a környezetünkben és hagyja magát fotózni, mert nem tud ellene mit tenni. Többet kellene mutatnod a személyiségéből, magából Budából ahhoz, hogy ez az egész túlmutasson azon, ami a home-fotografálásnak a szintje. Ismétlés. (hegyi)

Erzsi 2.

A páromnak ez a változat tetszik jobban.

Az a helyzet, Bélám, hogy ezzel a képpel ugyanaz van, mint az előbbivel, valamennyivel talán jobban értem, hogy ez egy szék, de azt nem, hogy miért vesztettünk ennyi tónust, hogy miért van ez ilyen kopogósra véve. Ilyen kevés képelemnél, ha ennyire kopogósra veszed az egészet, akkor ami kialakul, az már nagyon kritikus, hogy mennyire dekódolható a nézőnek, és hogy kompozícióban mit ad. Ha most megnézed, akkor ennél a kompozíciónál a kép aljánál lévő feketéből lényeges mennyiséget le kellene vágni, de értem én, nagyjából sejtem is, hogy mit kellene itt látnunk, de a gyakorlatban nem ez történik meg. Ez most nekem nem egy eltalált megoldás, több tónus jobb lenne. (hegyi)

Mese rólam

Ez a kép, bár kevés látszik belőlem, többet mutat rólam, mint ami elsőre kiderülne.

Nagyon nagy bizalomra vall ez a kép, nagyon örülök ennek a megfejtésnek. Azok, akik hobbi szinten foglalkoznak tenyérjóslással, biztos, hogy el tudják mondani, hogy mi vár rád a jövőben, hogy mennyi pénzed lesz, és milyen helyzetek lesznek a szerelemben. Egyrészt ezért is van egy bizalmi megközelítés, de a felfelé mutató nyitott tenyér mindig a bizalom, az önátadás, az elfogadás jele is. Ennek nagyon örülök, hogy ez a gesztus megjelenik ezen a képen. Jó a ritmus is, a fények is. Jó a laptop a háttérben, ahogy látom, a macintoshosok táborát erősíted, üdv a fedélzeten. Talán a kisujjat benne hagytam volna. (hegyi)
értékelés:

Félig

Az egyik felem elhiszi a dolgokat, reménykedik... míg a másik elgondolkodtat.

Kapunk egy leiratot, hogy melyik felem mit csinál - ez egy érdekes megközelítés, és egy jó megfigyelés, mert ugye senkinek soha nem teljesen szimmetrikus az arca, de akkor ezt akár egy képpárban, vagy akár egy kép viszonylatában jó megmutatni, akár egy dupla expozícióval. Ezen érdemes lenne gondolkodni, hogy ha az a kérdés, amit a leiratban adtál, akkor azt hogy oldjuk meg. A másik megközelítés, hogy saját megfigyelésed, a saját testünk megfigyelése miatt is fontos az első három lecke, mert ezeket a megfigyeléseket a későbbiekben más modellnél jól meg tudjuk nézni, jól tudjuk használni. Ezt azért mondom most, mert ennél a képnél jó, ha látod, hogy viszonylag mélyen ülnek a szemeid, és ehhez képest a orca, az orr, a száj viszonylata kijjebb helyezkedik el, ráadásul a haj is betakar ebbe az egészbe. Ha ezt az ember tudja magáról, és ezt meg tudja figyelni, akkor a világításnál ezt tudja korrigálni. Magyarán: sötét, és mélyen ülő most a szemed, és a tekintetedre kevésbé tudunk figyelni, miközben az arcod gyönyörű szép formája és vonalai viszik el a figyelmemet, azzal kezdek el foglalkozni: a szájjal, az orral, a profillal. Ez mind szép, csak tónusban kellene helyrehozni. Ezt visszaadnám ismétlésre úgy, hogy próbálj játszani egy kicsit: kistükörrel lehet ezen korrigálni, hogy akár derítéssel picit több fényt adsz a szemedre, vagy takarással valamennyit visszafogsz az arcodból, és máris egy kiegyensúlyozottabb formát kapunk. Ilyen közeli felvételnél azt a két szempillát lehet, hogy érdemes leszedni, mert az most ott hibaként jelentkezik. Nagyjából ennyi, várom az ismétlést, mert a megfigyelés tökéletes. (hegyi)

Buborék sámán

Látom örök harcunk lesz a barnítással, gyönyörűen működne ez fekete-fehérben, sőt sokkal jobban is. Megint édesíted a dolgokat, de elcsapom már a hasamat ettől a sok édességtől. Miért kell édesíteni? Nem értem, hogy ehhez a sztorihoz önmagában miért szükséges az, hogy elvidd korban, mintha visszamennénk nagyanyáink idejébe? Akkor dobáltak buborékot? Dehogy. Tehát próbájuk meg, hogy akármennyire fáj, akármennyire távolinak érzed, de egy kicsit hanyagoljuk ezt a színesítést, hogy zöldítek, sárgítok, kékítek ügyet, mert ez nekem erős kétségeket fogalmaz meg az irányában, hogy miért van benned ekkora bizonytalanság a képeid érzelmi hatását illetően. Ez a kép egy jó kép, jól működik. Nem biztos, hogy az jön ki, hogy buborék van meg sámán, de ez a mozdulat, a gesztus, a figurákkal, a kisfiúval a lány mellet ez egy jó ritmus. Semmi nem indokolja azt, hogy valamiféle plusz érzelmi tekerést még kellene vele csinálni. Kettő csillag a sárgítás miatt, nem adekvát, nem illik hozzá, szeretném, ha kikeverednénk a giccsből. (hegyi)
értékelés:

self

Nagyon kezdő vagyok még. Szeretek fényképezni, szeretném megmutatni, hogyan látom én a világot.

Ez egy jó leckemegoldás. Őszinte, nincs túlgondolva, nincs túlmanipulálva az egész, kicsit szociografikus, kicsit tárgyias megközelítés a vakuval, de az az érdekes, hogy egy nyitott tekintetet, egy nyitott gesztust látunk még akkor is, ha nem teljes a kamera felé fordulás, de ez nem baj. Érzelmileg az egésznek azért van pozitív üzenete, mert maga ez a kamera felé fordulás nagyon jól érződik ebben a képben. Az egy másik kérdés, hogy a vakura oda kell figyelni, hogy ha az arcunk felől vakuzunk, akkor egy nagy flekket fogunk kapni, amiben el fog veszni az izomtónus, a struktúra, tehát kivasalja, kilapítja a fejet oldal irányból. Emellett nekem erre megvan a három csillag és a leckemegoldás is. A leiratból, amit kapunk, hogy az első lépéseknél tartunk, ezzel semmi baj nincs, próbáljuk meg az első három leckét még gyűrni, az önmeghatározás tovább fog tudni vinni téged a többi képalkotási helyzetet illetően is. (hegyi)
értékelés:

Nem vagy más világ

Illusztráció Radnóti Miklós: Tétova óda c. verséhez...

Ahogy látom, ez egy versillusztráció lehet, kapunk egy videót hozzá. Kicsit hasonló a helyzet ennél a képnél, mint az előző elemzett vízparti képednél, hogy oké, jók ezek a kis buborékok, nem nagyon értem, hogy mi hozta létre, de vegyük úgy, hogy oké, nem tudom, hogy mit ábrázolunk, nem tudom, hogy miért készült a kép. Ha nincsen valami konkrét húzása ennek, ha nincs valami olyan ritmus, amit bekapcsolsz, hogy igen, de az előtérben ott sejlik valami, egy madártoll, vagy mindegy mi, akkor ez az egész a te víziód marad, és nem fogod tudni bevonzani a nézőidet. Javarészt ez egy olyan feladat, még ha csak illusztrációnak is vesszük, aminek nem csak egy hangulatot kell tudnia hozni, hanem valamilyen irányba el kell tudnunk mozdulni, és ha ennyire nyitva hagyod az ajtókat, akkor nem tudom, hogy a néződ mibe tud kapaszkodni. A színfoltokba kéne, vagy ezekbe a pöttyökbe? Mi az, amiből a nézőnek építkeznie kellene? Ezzel ezért nem tudok mit kezdeni. Amíg az előző, vízfelületesre azt mondom, hogy abban van valami festői irány, ott tényleg egy nagyon kevés hiányzik, ez a képi megoldás most nekem öncélú. (hegyi)

búgócsiga 2. (javítás)

asszem én szeretek szűkre vágni. Szívesen várom az észrevételeket ehhez a variációhoz. Előre is köszönöm.

Igen, itt van az előző képnek egy másik változata, én azt gondolom, hogy ez nagyon jól jellemzi azt, hogy ez egy közhelyes, szokványos megoldás, tudjuk, hogy jobbról balra fog forogni ez a kislány, majd arra valahogy elindul, mint egy kis pörgettyű, de ez engem most annyira ez nem köt le. Az előző képet elemeztem, elmondtam, hogy miért volt számomra jobb az a feszes kompozíció, ez most így nekem semmi, ez nem áll össze, nem izgat föl, indokolatlan a magányossága a táncosnak, hiszen a tánc jószerivel társas esemény, itt most ez lötyögős. (hegyi)

Buffer the hamster

Buffer egy szíriai feketefülű fehér hörcsög. Elég jól bír engem.

Ezt a képet a keresztforma meg ez a háromszög menti meg, mert egyébként viszonylag érdekes ez a szubjektív mozgás az előtérben, hogy mennyire teszi felismerhetővé ezt a kis állatot. Nyilvánvaló, hogy benne van a személyisége, hogy ők nem egy ilyen buddhista szerzetes figurák, hanem a maguk izgágaságukkal szimatolnak, keresik a kiutat a kis ketrecükből, ez ilyen szempontból jó. Mondjuk így, ebből a képből azt nehezen tudom meg, hogy mi az, hogy szíriai feketefülű fehér hörcsög, látok egy kis állatkát, a beazonosításhoz ez viszonylag kevés. Nem azt mondom, hogy leltárszerűnek kell lennie egy ilyen képnek, de hát viszonylag kevesen tudnak szíriai fekete fülű fehér hörcsögöt találni maguknak, vagy nem tudom, hogy mennyire elterjedt ez a kisállat. Ennyit megért volna, hogy talán egy kicsit tárgyszerűbb legyen, hogy legyen benne valami, amivel beazonosítható ez a kis állat. Az is kérdés nekem, hogy az "elég jól bír engem” mit jelent a gyakorlatban, hogy engedi-e magát fotózni, vagy hogy ez most egy szokatlan helyzet az állatnál. Mivel nem ismerem az ő viselkedését, ezért nem tudom meghatározni ezeket. Oké, mondhatjuk, hogy nem a leiratból kell elindulni, ezért mondom, hogy a képet magát megmenti ez a keresztforma és a háromszög, mert ettől válik dinamikussá ez az egész játék. (hegyi)
értékelés:

kötelék

Ez egy jó megfigyelés lenne, csak jobban esne az, ha eldöntötted volna azt, hogy most kell neked a macska tekintete, kell-e neked ez az egész forma tónusban is, vagy csak sziluettben akarsz dolgozni. Annyira furcsán van világítva szegény cica, hogy most az ő jelenléte inkább formai, mintsem személyiségbeli. Márpedig ha ez egy formai jelenlét, akkor a tónusokkal másképp játszanék. Egyébként ez a bebukott macska nekem nem annyira erős. Ha nem is ezt a helyzetet ismétled meg, mert ezek egyszer létrejövő, mondhatni talált helyzetek, de jó lenne, ha ezt végiggondolnánk, hogy mi felé akarunk menni. Ismétlés. (hegyi)