Feladatmegoldás

Azt hiszem, hogy sokféle csend létezik. Itt a természet csendje látható. A számomra legkedvesebb.
Figyelni valami csodálatosat, a csendbe.

A leiratot értem, de a képi helyzetet nem. Ehhez a csendhez tökéletesen elégséges lenne ebben a fényviszonyban, ezzel a mélységélességgel az, ha ezeket a fűszálakat ábrázolnád mindenféle bogárka, meg egyéb manifesztum nélkül. Akkor érteném, gyönyörű struktúrák jönnének létre, pontosan azzal hoznád a csend élményét, hogy nincsen egy hangsúlyosan kiválasztott főszereplő. Most itt van. Ez a kis nünüke, aki legel ezen a kalászon, és ez maga már nem lehet a csend. Értem, amit leírsz, hogy figyelni milyen érdekes, de közben az a világ nagyon nem csendes, tele van élettel. Visszaadom ezt filozófiai továbbgondolásra, másrészt képileg sincs rendben valami azért, mert ha megfigyeled, ha ez a kis bogár nem lenne itt, akkor tónusban is és formában is egy egységes képet kapnánk. Most ez a nagy feketeség a kép közepén kibillent ebből, olyan, mintha lyukas lenne. Kicsit hunyoríts, és nézd meg, olyan, mintha át lenne lőve ez az egész. Szóval tónusban ez nekem nem tudja hozni ezt az élményt. Ismétlés. (hegyi)

Hazafele ballagtam, mikor észrevettem. Folyamatosan pásztázom a környezetemet, de eddig olyan sivárak voltak a házak. Végre valami szín - ezek ma kerültek ki az erkélyre. Valahogy jó kedvem lett tőle.

Igen, az előbbi képnél azt mondtam, hogy oldjuk meg korrektül ezt a feladatot, itt többé-kevésbé sikerült. Azért csak így, mert azzal, hogy ezt a döntést és elforgatást megcsináltad ebben a képben, ezzel letetted a voksodat valami mellett, csak ezt jó lenne a néző számára is egyértelművé tenni, hogy mi az, ami ebben számodra a mérce volt. Mihez viszonyítunk most itt? Ha megnézed, az éleknél furcsa helyen futnak ki a vonalak, nem teljesen az élekhez sikerült komponálni, háromszögek jönnek létre, de azok nem teljesen vannak befejezve, dől ránk ez a ház, süllyed el, de mégis jó lett volna ezt valamihez mérni. Ki kell nevezni valamit, ami vízszintes, ami az új vízszintes vagy függőleges rendszer, és ehhez képest elkészíteni a képet. Én legalábbis így gondolom, vagy pedig a tömeggel kell úgy játszani, hogy a tömegarány adja ennek az evidenciáját. Most ezt nem érzem ennél a képnél. Mindezek mellett azt gondolom, hogy maga az ötlet és a meglátás kiváló. Ez egy kettő csillagos lecke, mert ez a 70-es évek élmény, ami létrejön itt a színekkel, ezek a kis cserepek, amiket valaki kitett ide az erkélyablakra nagyon jók, miközben látjuk, hogy az erkélyablakot nem festette le, repedezik a festék rajta, koszos az egész beton. Látszik, hogy kényszerből élünk valami helyzetben, ami felett nincs hatalmunk, és maximum ezt azzal tudjuk színesebbé és élhetőbbé tenni, hogy az ottani lakberendezési áruház osztályáról veszünk színes cserepeket, és abba beültetjük a muskátlikat, és reméljük, hogy egy szezont ezek kibírnak, addig is valamilyen esztétikai pluszt tudnak adni. Az ötlet kiváló lenne, de a kivitelezéssel vannak problémák. (hegyi)
értékelés:

Szépek ezek a formák, szépek ezek a szín- és tónusjátékok, megvan a három csillag, de azért megjegyzek három pici pontot, ami nekem most kopogós lett. Ez három pici csücsök: az egyik levélnek a szélén van egy ilyen kis kiálló rész, ami fényben leválik erről a rétegről, ez középtájon van, a nagyobbik levélnél is van egy ilyen kis sarok, aztán az árnyéknál, ott, ahol ez a szőlővessző van, az árnyékban lévő résznél is van egy egészen kicsi sarok. Ez a három pont, ami tónusban szinte a fehér felé visz el nekem most ezt a finomságot megtöri. Ha ezt ott a helyszínen nem tudom korrigálni, hogy átsimogatom kicsit a levelet, visszahajtogatom, akkor utólag vagy te annyira ügyes, hogy ezt laborral megjavítsd, de én azt gondolom, hogy erre az exponálásnál kell figyelni, hogy ne legyenek ennyire kiugró részek. Itt nem is a kiugrás a kérdés, mert ha ez egy tónusátmenettel történik, akkor azt mondom, hogy rendben van, de olyan hirtelen vágással jön ez létre, hogy ez nekem most inkább hiba a képen. (hegyi)
értékelés:

a régebbi épület előtt új tér épült (Tatabánya, Fő tér)

Mariann, nekem ez még így nekem csak egy díszlet, kevés ahhoz, hogy elinduljon egy történet. Ha valamelyik ablakot éppen pucolná egy alpinista, vagy az előtérben egy kiskutya átszaladna, vagy valami történne, amitől az egész személyessé válna, akkor azt mondom, hogy oké, rendben van. Most én, azzal együtt, hogy nem teljesen sikerült középre állni, pontosabban valószínű, hogy a tükröződés miatt választottad ezt a helyet, de ez geometriailag egy kicsi csalást okoz, és ettől egy kicsit torzul ez az egész, szóval jó, jó, de ez egy vázlat. Fontos ezt megfigyelned, hogy Tatabányán mikor, hogyan, milyen fényviszonyok között mit ad ki ez az egész, lehet, hogy kevésbé surlófénnyel ábrázolva a házat, maga a struktúra jobban ki tudna jönni, és keresd hozzá azt, hogy, ahogy az előző Véletlen c. képednél, amikor elindul a sztori. Én ezt visszaadom továbbgondolásra. (hegyi)

"A városok nem könnyen adják meg magukat más erőknek... csak az emberi szeszélynek. Ez is természeti erő." (Frank Herbert)

Gábor, nagyon érdekes, hogy amíg az előző képnél, amit beküldtél, problémám volt a komponálással, itt meg azt mondom, hogy az egyik legerősebb Épített környezet leckét küldted be, mindazzal együtt, hogy ebben a fotódban több kép rejtezik egyszerre. Nagyon minimálisat a kép jobb oldalából vágnék, annyit csak, hogy abból az elkezdődő fából, amiből belógnak ágak, azt levágnám, az szerintem nem túl sok, és akkor lehet, hogy még izgalmasabb lenne a kompozíciód. Fantasztikusan jó meglátás, nagyon jók a fények, szép a tónusrend, amit létrehoztál, és maga ez, amit látunk, hogy a fák köré vannak hordva a téglák, nagyon megkapó, nem tudom, hol találtad ezt, de ez valami egészen extrém. Megvan a leckemegoldás is, a három csillag is. Ha ezzel az érzékenységgel közelíted a várost, akkor lehet, hogy érdemes lenne ezzel foglalkoznod, mert ez egy jó megközelítés. (hegyi)
értékelés:    

Még mindig nem megy ez a lecke. De azért próbálkozom...

Dóra, azt mondom, hogy ez egy nagyon jó kis próbálkozás. Azért tetszik, mert finom, érződik benne a nőiség. Női, gömbölyű formák, miközben az egésznek van egy ilyen kicsit az elmúlásra hajazó érintettsége, de nagyon jó az irány, amit elkezdtél. A világításra érdemes odafigyelni: hasonlítsd össze a bal alsó sarkot a jobb alsó sarokkal, ezt az átlót nézd meg, hogy mekkora a tónuskülönbség. Ekkora tónuskülönbséget nem indokol maga a kompozíciód, ami egy centrális kompozíció, átlósan viszont ekkora világosságkülönbséget nem lehet jól tolerálni. A néződ nem fog tudni ezzel mit kezdeni. A bal alsó saroknál visszahoznék annyit a tónusban, mint amennyi a jobb alsó saroknál van, és a jobb felső saroknál pedig elmennék afelé, mint ami a bal felső saroknál van. Ha megnézed az ellenkező átlót, tehát a bal felső és jobb alsó sarok átlóját, az egy nyugalmasabb tónusrend, mint ami a másik irányból létrejött. Nagyon finom az a meglátás, amit létrehoztál ezzel a textillel, ez egy nagyon jól használható anyag. Ez a kosár ebből kivesz, látom, hogy ezt próbáltad csökkenteni. Az ívét meghagynám, érdekes az a fém pánt, az megmaradhat, de ezekből az ívekből az elején még takarnék. Ez egy kettő csillagos próbálkozás, ez egy nagyon jó dolog, én arra szeretnélek téged sarkallni, hogy folytasd, ne hagyd abba, játszunk még ezzel, nagyon szépek a textiljeid, szépen dolgozol velük. Egy lámpa nem lámpa, vagy derítéssel, vagy egy másik kislámpával lehet ellensúlyozni a fénynél. Most a fényhez közelebb eső része az almáidnak kilyukadtak, ezt célszerű elkerülni. Magyarán: minden tónus legyen meg, ne legyen olyan, hogy teljes feketébe bebuksz, és olyan se, ahol teljesen fehérbe kiég. De hát első próbálkozásnak ez gyönyörű, hajrá! (hegyi)
értékelés: