Feladatmegoldás

Ez lehetne egy újság illusztrációja is, ha felkérném Attilát, akkor ő jól megoldaná ezeket a feladatokat. Egyetlen egy dolog: kell hozzá egy stylist, én azt látom. Ezek a gegek jól mutatnak, jó pillanatokat tudsz megfogni, bár a cipőnél nekem egy kicsit szűk, de a stílusra még van mit erősíteni, hogy milyen ruhadarabok mivel rakhatók össze. Ha megnézed ez a kék farmer most ebből az egészből kivisz. Ha ez egy sötétkék nadrág, akkor már kevésbé erős itt a kontraszt, de mindig a legvilágosabb helyzet az, amire figyelünk. Itt most két ilyen pont van: az egyik a kéz, mi dönti az egészet, a másik a farmer. Talán harmadiknak a lánynak az arca még felfogható ebben. Ez egy jó ritmus, itt forgunk körbe körbe, ez egy jó dolog, de ez a farmer most túl világos. A geg jó, meg a leckemegoldás is, ez egy három csillagos kép. Megvan a leckemegoldás is, ha meg tudunk abban egyezni, hogy nem jelenti ez azt, hogy ezekre nem készítünk egy újabb verziót, avagy nem jönnek még más megoldások. Ami pedig a kommenteknél elhangzott kérdést illeti: jó ez, hogy van tere és nem zsúfolt, viszont a lábnál lenn nagyon szűkek vagyunk. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy jó ritmus, egy jó meglátás, tetszik az, hogy valami, ami ennyire felkapott, és ennyire emblematikus ünnepi helyzet, azt Ágnes ebből a nagyon szubjektív kameraállásból ábrázolja. Ez eddig jó, jó, hogy a nagyon jellegzetes fenyők megjelennek, a domb megjelenik, az egész szituáció jó, megmutatkozik a sok ember, tényleg mintha egy virágos mező lenne, miközben azok mind-mind emberek. Aminél még egy kicsit gondolkodtam volna ott, hogy biztos-e, hogy ez a kopaszodó bácsi az, aki itt a kicsit kihízott öltönykabátjával a fő alakként megáll a lábán. Nem lehet, hogy valaki olyat találtunk volna, aki esetleg érzelmileg közelebb áll ehhez a történethez? Mert ott lett volna az igazi geg lehetősége, hogy mondjuk a fűben elhever az egyik legény, aki ezekbe a műnépi dolgokba beöltözik, és onnantól kezdve megvan az egésznek a húzása. Vagy ha már néző, akkor valami egészen extrémet keresni, és akkor az egésznek megvan a humora. Ha szociografikusra akarjuk venni a figurát, akkor a jellegzetesség fontos, tehát ennek a humora maximum a kopaszságnál van, de annyira nem jellegzetesek az egyéb vonások. Ez az egy billeg nekem egy kicsit, miközben minden más rendben van. Megadom a három csillagot erre, azzal együtt, hogy szeretném, ha a jövőben ezekre a nüanszokra is kezdenénk egy kicsit figyelni. (hegyi)
értékelés:

- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.
(Antoine de Saint-Exupéry)

Kapunk egy nagyon szépen összevizeződött rózsáról egy érdekes felvételt. Nem vagyok biztos abban, hogy fényviszonyban optimális volt a helyet akkor, amikor exponáltál. Feketék a levelek, kicsit döglött ennek az egésznek a tónusa. Nyilvánvaló, hogy ezzel lehetett volna mit kezdeni utómunkában is, lehetett volna bele életet lehelni akkor, ha ez az egy kép van, és nincs több, és mondjuk ez a nagyapám rózsája, aki már azóta nincs közöttünk, és a rózsája is kipusztult. Akkor ezzel kell valamit kezdenünk. Egyébkén azt mondom, hogy ismétlés azért, mert ahhoz a műhöz, amiből te a részletet adod, ahhoz hozzátartozik az a fajta szinte szerelem szintű érzelem, ami a kishercegnek az ő rózsája, hogy csak az a fontos, és maga az a döbbenet, amikor rájön arra, hogy de hát itt a földön millió rózsa van, mikor neki csak egyetlen egy volt. Itt van a kutya elásva, mert az illusztrációnál fontos az, hogy valami közünk legyen ahhoz a darabhoz, amihez az illusztrációt készítjük, és annak megfogjuk azt a pillanatát, ami a legfontosabb pillanat, vagy a kulcsmondat, és utána a körül kezdjünk el mozogni. A Kishercegben a rózsás történetnél az egyik a vizuálisan jól megfogható kulcsmondat pontosan ez, amikor megtalálja azt, hogy a földön sok rózsa van, és közben meg van az ő egyedüli rózsája. Én ezt a problematikát kezdeném el kibontani, ha már a Kisherceghez akarok nyúlni, akkor próbáljunk meg erre valamit ötletelni. Ismétlés. (hegyi)

Én elvonatkoztatok a címtől, mert azzal nem tudok mit kezdeni, hogy ki ment szabadságra: a fotós, és letette a fényképezőgépet, ami automatán exponált, vagy a kisfiú ment szabadságra, de honnan, azt nem tudom, vagy ez egy családi fotó, hogy mindenki szabadságra ment, és akkor készült? Szóval a cím nekem kicsit talányos. Maga az ötlet nem rossz, csökkenti az élményt nekem az a félkör, ami a képnek a bal alsó részénél itt van, lehet, hogy az vízcsepp, vagy ott is valami víz fel akar buzogni, nem tudom. Még egy dolog: nem tudom, hogy ez a kisfiú saját termés-e vagy idegen, de ha saját, akkor talán ezt a gatyát le lehet róla venni, és a kisgatya is pont elég lenne, kevéssé lenne ez hangsúlyos a testen, most nagyon lóg ez az egész. Lehet, hogy aranyos egy gyereken ez, hogy milyen vagány, de most ennek a képnek a hangsúlyát elviszi az a nagy fekete tömeg. De az egész egyébként nekem rendben van, ez a két kis hiba megvan. Hozza az élményt a nyárral, megvan minden, a három csillagot meg tudom adni, de a javításban, vagy a későbbiekben ezekre is érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:

Szembesítő erejű ez a kép azzal, hogy mintha az elemzésekre lenne ez egy reakció. Volt egy táborunk, ahol az utómunkával dolgoztunk, ott én igyekeztem megmutatni Győzőnek azt, hogy hogyan is képzelem én ezt a képet, remélem választ kapott arra a kérdésre, ami itt most az arcán mutatkozik, mint kérdés. Vádló ez az egész, hogy normális-e a Hegyi, amikor kritizálni merte az ő megoldását, de a Hegyi meg olyan, aki bevállalja ezt. Egyetlen dolog, amit én most problémának látok: a korlátnál én vágtam volna, nem biztos, hogy hagynám fölötte, hogy el tudjak nézni, mert akkor nem azzal foglalkozom, ami az előtérben történik. A cipő is kár, hogy kicsit kilóg, de ha kilóg, akkor vágjunk bele erősebben, mert így most hiba. (hegyi)
értékelés:

Itt is van egy kékes valami, megérteni nem tudom, de elfogadni kénytelen vagyok, hogy Attilánál ezek szerint egy ilyen kötelező stíluselem akar lenni, hogy minden valamilyen színben játszik - majd kíváncsi leszek, hogy ha falra kerülnek a képek, mert előbb-utóbb falra fognak, akkor hogyan fogod kiállításba rendezni, a hol kék, hol lila, hol zöld, hol sárga színeket, hogy abból milyen csiricsáré helyzet fog kijönni a falon. Erre tessék odafigyelni, hogy ez kiad egy alkotói irányt is, és lehet, hogy egyesével mindegyiket meg tudod indokolni, hogy miért nem fekete-fehér a fekete-fehér. Ott érdemes lesz újra elgondolkodni azon, hogy muszáj-e ezeket a színezéseket meghagyni. Ennek ellenére a kép három csillag, sőt, a leckemegoldás is megvan, ez tényleg egy olyan kép, aminek megvan a lírája, az üzenete, a ritmusa, ez így van rendben, ahogy van. Jó pillanat, és attól finom, hogy nem akar tárgyszerű lenni, mersz vele érzelmeket kavarni a nézőben, emlékeket, és miközben biztos megvan a saját sztorid hozzá, de a néző szabadon tud az általad finoman felállított keretek között saját mesét is elindítani. A színeken kívül én mindennel egyetértek, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Budapest, 2012.05.25.

Nagyon jó ez a geg, amit itt Sándor mutat, én nagyon kedvelem Sándor humorát. Annyira érdekes ez az egész, olyan fanyar, olyan mint a pont jóra érett egres, hogy az ember nehezen harap bele, és aztán olyan jó érzés elszopogatni a szájában. Tudom, hogy távolinak tűnik ez a dolog, amit most mondok, de mégis valahogy nekem ez a világ az, ami most eszembe jut Sándorral kapcsolatban. Egyetlen dolog, amit nézek, és nem vagyok biztos benne, hogy most itt száz százalékos: az a kép teteje. Ott elindulnak olyan formák ezzel a kerítésoszlop tetővel, amiket én már nem biztos, hogy rajta hagytam volna a képen. Lehet, hogy meghoznék egy döntést, és egy kicsit vágnék a fölső részből, még feszesebbre hozva ezzel a belső dinamikát. De jó a geg, nagyon fontosnak tartom, hogy az embernek legyen humora, legyen kellő távolságtartása a saját megszállottságát illetően is, tehát ne vegyük magunkat mindig, teljesen komolyan, mert aztán a végén besavanyodunk. Ez a kép erre tökéletesen jó illusztráció, miközben az összes olyan képi elem rajta van, amitől még azt is mondhatnánk, hogy drámai ez az egész, mert ott van a kerekesszék, abban egy férfi, ott van ez a lakókocsi, ami festve van csak, tehát maga az egész geg csak egy illúzió, miközben azok a korlátok, amik létrejönnek, nagyon is valósak. Mégis ez az egész, a színekkel, a ritmizálással, összességében egy vidám kép. Én ennek örülök, hogy Sándor képes ezt az egész helyzetet, ami körülvesz minket általánosságban meg személyesen is, képes vidáman kezelni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: