Feladatmegoldás

István, a mélységélességgel jól bánsz, a ritmusokat is jól megfigyeled, tehát jó a kép tömegelosztása is. Nagyon érdekes, hogy ezzel a lefele görbülő horizonttal milyen jól tud egyensúlyozni az, hogy a képnek a bal oldalára került a tömöttebb virágkompozíció, és a jobb oldal felé, ahogy haladunk, ezeknek a mennyisége csökken, és ez az, ami vissza tudja billenteni a képet. A megfigyelés tökéletes, viszont az utómunkára kellene energiát fektetni. Lassan elérkezünk oda, hogy ha lesz következő photoshop táborunk, akkor ott kötelező jelleggel meg kellene jelenned, mert szerintem megint egy nagyságrendet tudnál előrelépni akkor, ha az utómunkában haladhatnál, mint ahogy a gépvásárlásod is egy jó döntés volt, mert azóta sokkal összefogottabb üzeneteket kapunk tőled. Most ez a szürkés árnyalat rajta van az egész képen, nem tud élni, nem tud vibrálni ez az egész, miközben a valóságban valószínűleg téged is az ragadott meg, hogy ezek a virágfejek mocorognak a térben, ezt most megöli ez a szürke, ezzel kellene valamit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

És a vele kapcsolatos küzdelem, hogy értelmes fejet vágjon az ember a képre, miközben egy háromlábú vízfejet bámul.

Kedves Csaba, üdvözlünk a Látszótéren, nagyon örülök annak, hogy elküldted ezt a képet, ez egy nagyon tiszta, világos és érthető kompozíció. Talán nyaknál egy kicsit szűknek érzem, valamennyit én még adtam volna a nyakból ahhoz, hogy ne érezzem azt, hogy fojtogat téged a képhatár. Nagyon jó az, hogy ez a ritmika létrejön ezzel az üvegablakkal, mert ez a fajta szemcsés háttér a vibrálással nagyon erősen viszi a tekintetet és a figyelmet az arcra. Ez egy jó ötlet, jól kitaláltad. Azt kérem tőled, hogy küldd a többi képedet is az első három leckére, ne felejtsük el a másik kettőt se, és várom a folytatást is. Igyekszünk az elemzéssel haladni, igyekszem, hogy időben ekkora távolság ne legyen a beküldött és az elemzett képek között, de ne arra várjunk, hogy majd megjön az elemzés, és csak akkor küldöm a következő képet, mert akkor nagyon ritkásan fognak jönni a feladatok. (hegyi)
értékelés:    

Röpke pillanat volt.

Ez egy nagyon jó pillanat, amit itt István meglátott, és nagyon jókor exponált, aranyos, ahogy ez a nyuszi ugrik, akár egy meseillusztráció is lehetne. Az egy másik kérdés, hogy ez a nagyon verőfényes idő mennyire hoz érzékletes felhőképet. A trükkös fotósok erre szoktak használni szendvicsnegatívot, hogy a felhőrészeket kijavítsák, de maga a kép abszolút rendben van, megvan a három csillag, tetszik ez a kép, sőt, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Egészen fantasztikus ez a kép, nagyon erősen megmozgatja az érzelmeket, nem a fantáziát. Hogy ez a várakozás milyen jelzéssel bír, vagy mi volt ennek a konkrét helyzetnek a racionalitása, most nem kell firtassuk, mert Tamás egészen határozott jelekkel teszi egyértelművé azt, hogy itt nem egy szociografikus megközelítést kapunk. Fantasztikusan jól osztod a teret, Tamás, azáltal, hogy a kis mikulás kerti törpe is ott van, meg itt van ez a virág is, aminek a levelein átjön a fény, ez is nagyon szép ritmust hoz, de mindez egy becsukott tónusrenddel működik, nagyon harsány, nagyon erős színekkel. Mégis mindez olyan szinten visszafogott, lefojtott érzelmekről beszél, amik pontosan emiatt válnak egyedivé és megismételhetetlenné, és nagyon jellemzővé Tamásra. Elkezdhetnénk boncolgatni, hogy ez most valószínűleg a virágbolt, ahol egy kerekesszékes odagördült az ablakhoz, és onnan néz ki a tájba, én azt gondolom, ha ez lett volna a megfejtés lényege, akkor Tamás egy más tónusrendben dolgozza fel a történetet, és akkor elkezdhetünk erről ilyeténképpen mesélni. Most ez a mese Tamásról szól, és akiben ez rezonanciát ver, arról a nézőről. Itt most mellékes az, hogy a kerekesszékesnek milyen élményei vannak, vagy milyen nem, hogy ez kerekesszék-e a valóságban, mert ez is nagyon rajzosan van csak ábrázolva, aki akarja, hiheti ezt egy kávéházi berendezésnek is, tökéletesen mindegy a szónak abban az értelmében, hogy nem a felszíni érzelmeket kapargatja Tamás. Azt gondolom, hogy ez a kép az egyik legerősebb képe a Látszótérnek, nagyon köszönöm. Arra szeretném bátorítani Tamást, hogy ennél lejjebb ne adja akkor, amikor érzelmekkel dolgozik. Megszenvedi ezt az ember, az biztos, sok energia, amíg az ember odáig eljut, hogy ezeket az érzelmeket kimondja, ugyanakkor ha van értelme a képzőművészetnek a képmutogatásnak, akkor ez lehet az, hogy ezeket az érzelmeket fel tudd hozni. (hegyi)
értékelés:    

Érdekes az, ahogy ezt az egészet ritmusban létrehoztad, mert nagyon finom az asztalterítő és a csésze ritmus, nagyon jól találtad meg azt, hogy erre a kis könyvre rátetted ezt, a virággal is létrehoztál egy párhuzamot, ez önmagában is nagyon finom. Az is izgalmas, hogy ez a szék, bár formailag szintén egy lágyabb forma, de a tónusrend miatt mégis egy határozottabb, férfiasabb ügy, és nagyon jó, ahogy ez a kettő összejön. Talán a kép aljából egy leheletnyit vágnék, mert ott nekem az kifut, de egyébként az ötlet és a ritmus jó. Meglepő, mert nem egy szokványos megközelítés, az biztos. Én ezért megadom rá a három csillagot. Azt fontos észrevennünk, hogy a környezetünkben vannak olyan helyzetek, amik kínálják magukat, de ezeket meg is kell tudni csinálni, és nem elég megtalálni ezeket, hanem meg kell találni a formát, a helyszínt, azt hogy hova tesszük a gépet, hogy odatesszük-e a kisvirágot, vagy sem, vagy hova tesszük ezt a csészét, úgyhogy ez egy izgalmas helyzet lett. (hegyi)
értékelés:    

Ezek jól összeolvadtak, Gime, és az, ami bosszant ebben, hogy a szekrényajtónak ezek az álrégies mintái és azok közepén a körforma nagyon jól ritmizál a szemmel, tehát ami a kép közepén történik, azzal nincsen semmi bajom, a kép aljánál van egy ritmusváltás, az nekem fura, és a kép jobb oldalán is kifutunk ebből az egészből. Érdekes, mert ha vágnánk a kép jobb oldalából, akkor már az alja sem lenne annyira zavaró. Ha vágnánk a kép aljából, akkor a jobb oldal nem lenne zavaró, szóval a kettő együtt az, ami nekem sok, de az irány nem rossz. (hegyi)
értékelés:

A képet nehéz volt kivitelezni, folyton ugrálnom kellett a géphez az időzítő miatt, mert sajnos távkioldóm még nincs.

Nagyon érdekes, nagyon izgalmas kép, nagyon tetszik az az irány, amit mutatsz, amit képviselsz nálunk azokkal a megközelítésekkel, amit mutatsz. Finom a hát vonala, finomak a fények, jók az ívek. Egyetlen egy dolog, amin én változtatnék: a két karon picit soknak tartom a fényt. Ha elmész abba az irányba, ami a hátnál létrejön fénymennyiség, ha egy kicsit kevesebbet adsz és a struktúrából több megmarad, akkor egyből jobban kezd élni a szemed. A forma a kézen elég határozott ahhoz, hogy arra figyeljünk, ugyanakkor viszont ami világosabb, ami hozzánk közelebb van, az jobban vonzza a tekintetet, tehát ezt a ritmust lehetne finom hangolni azáltal, ha kicsit kevesebb jutna a vállra, a karokra. Ez utómunkával megoldható, úgyhogy ez nem von le a kép értékéből, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: