Feladatmegoldás

Nem maradhattam ki a telo-fotos játékból.

Jó ez az önreflexió, a szó átvitt és valós értelmében is ezen az üvegfelületen. Tetszik, ahogy tulajdonképpen ettől a tükröződéstől látok be az ablakon, és közben a hátteret is látjuk, hogy honnan jövünk, a fákkal, és még ráadásul az alkotót is látjuk, ahogy kreálja a képét. Jó az ötlet, és az kifejezetten jó, hogy a főszereplő keresztrejtvényfejtés közben még telefonál is, szerethető, abszolút egyértelműen érthető, és jó üzenet. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, még akkor is, ha mobillal csináltad. Ez egy nagyon erős kép, és az a legfőbb ereje, hogy könnyed. (hegyi)
értékelés:    

Úgy látszik, hogy a képcímadásban nem nagyon fejlődünk, erre is kellene valami figyelmet fordítanod, András, mert én ezt is fontosnak tartom, ha lesz egy harmadik kiállításod, akkor oda már olyan képek kerüljenek, amiknek a címeivel is lehet valamit kezdeni. Ami a kompozíciót illeti, most a képnek a jobb oldalán körülbelül egy téglányi van, ami nekem már nem tartozik a képhez. Jó ez az egész, ahogy ez a kőfal és ez a fa lambériaszerű valami szétnyílik, ettől van az egésznek egy nagyon furcsa ritmusa, és ez egy jó megfigyelés. Ha feszesebb lenne a kép, akkor egy jó ritmus tudna létrejönni a lámpa árnyékával meg azzal a fekete tömeggel, ami a kép bal alsó sarkában van. Ezt a csövet bele lehetne a képbe úgy komponálni, hogy ez ritmusban jó legyen. Most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy üvegfelület lehet-e, ami ezt az elmosódást hozza, vagy valami tükröződés, vagy mi az oka, de jót tesz ennek a képnek, jó ez a ritmus. Egyetlen egy kérdés van bennem: mi az indoka annak, hogy a kép jobb oldalán ez a nagy fehér tömeg ott van? Először ezt nem is nagyon vettem a képhez hozzá, aztán láttam, hogy ez nem a mi oldalunknak a háttere, hanem a képhez tartozik, szóval, ha ezt letakarom, akkor abszolút működőképes és jó ritmus az, amit kapok. Ezt a vágást megtenném, és akkor kész lenne. Megvan a három csillag, csak tessék végiggondolni, hogy mi értelme van ennek a tömegnek itt, mit kellene annak ellensúlyoznia? Elviszi egy kicsit a figyelmet, a koncentrációt csökkenti. (hegyi)
értékelés:

A Sexepil Hegyi Zolis eredeti formációja néhány koncert erejéig összeállt újra, a kép az A38-on készült. Mobillal, persze.

A kép láthatóan mobillal készült, azonban az így létrejött retrós tónus és színvilág tökéletesen illik a kép készítése közben vélhetően szóló újhullámos zenéhez, ami feltételezésem szerint egyben a címét is adja a képnek. Ezzel az eszköztárral is jól kifejezi azt az életérzést, ami ezeknek a zenekaroknak a rajongóiban él(t). A tudatosan használt technikai roncsolás ellenére rögtön érzi az ember, hogy a fotós nem először nyúlt fényképezőgéphez. Ugyan egy ilyen koncerthelyzetben mindig esetlegesek, kaotikusak a körülmények, a fényviszonyok is szélsőségesek, mégis ebből a helyzetből ki tudta hozni a lehető legtöbbet. A picit alsó nézőpontból fotózott kép miatt úgy látjuk az énekest, mint a rajongói a színpadon, így sokkal könnyebb belehelyezkednünk a koncerthangulatba. Ezt erősíti a vakító reflektorfény is. A fej közel az aranymetszés helyén, a mikrofonállvány pici ferdesége inkább bevisz a képbe, és pont függőlegesen már túl direkt és életszerűtlen lenne. Mindeközben egyébként milliméter pontosan arányosan osztja fel a képet - no meg az alkarok által alkotott háromszöget is, tehát nagyon tudatosan került elhelyezésre.

Az előtérben a kis tábla a lámpával is erős része a képi egyensúlynak, sőt segíti a képszél lezárását: szépen takarja a láb és a mikrofonállvány, bal szélen levő dobozok elvágását, így megszünteti az éles elvágások által okozott hiányérzet kialakulását. Ugyanakkor a lámpa iránya és formája miatt visszatereli a nézőt a képbe, hiszen a lámpabúra - jobb derék - jobb alkar lendületes íve éppen az arcra visz minket. A háttér is rafinált, és beszédes. A jobb alsó képsarokban jól megfér a modern cuccon (kék fény!) a retrósabb kinézetű technika (zöld fény!). Egyensúlyi szempontból is fontos, visszabillenti a képet a bal képfélen levő alak súlyától. A háttérben a dob szintén képi aranymetszésben, azaz képileg is szól a háttérben a ritmus, a zene, míg az előtérben az ének teszi ezt. Precízen komponált a reflektorok fénye is, hiszen az énekes és a jobb képszél közötti terület arányos helyéről jön az egyik fénye, a másik reflektor pedig egyfajta dicsfényt varázsol az előadó köré. A fénykévék legyezője is befelé koncentrálja a tekintetet. Az énekes bal alkarjának (rendezői jobbon) vonala szépen arányosan elosztja a képet: bal felén a múlt retróslámpabúrája, jobbra a fény és a technika uralja a hátteret. De a háttér más viszonylatban is szépen összhangban dolgozik az előtérrel. Az arc (ének) a dob (zene) és a reflektor (csillogás) is egy szép, lefelé mutató háromszög-formát alkot a képen, ami a kép legvilágosabb részét képező beégett fényháromszögben is visszaköszön (arányosan kisebben). A háromszögben pedig megtaláljuk a helyszínjelölést, ahol mindez otthonra lel: megtudjuk hogy az A38 hajón vagyunk.
   Amíg a 80-as években ezek az alternatív zenei stílusok a Fekete Lyukból szóltak hozzánk, addig a mai világban mennyivel másabb, mennyivel finomabb közegben is elfogadottá váltak. Változik a világ, de a zene örök. Zöld. A fény meg kék. (A Szabó Lászlóig vezető asszociációimat, mag az onnan jövő aktuális áthallásaimat már nem írom ide... :)
   Mellékes személyes megjegyzés: Ha jól sejtem a kompromisszum a jobb szélen levő doboz volt, ami teljesen mellékes, és minimális tényező, de a képról való kihelyezkedése esetén ha jól sejtem a fejbeli térrekonstrukcióm alapján) felborul a fent részletezett precíz kompozíciós rend. Max. a bal képfélen levő zöld pöttyöt venném ki, bár némileg rímel a címre, de inkább zavaró mint hangsúlyos.
   A kép tökéletesen hozza a zene lecke lényegét. Kivitele, kompozíciója is nagyon el van találva, pontosan kimért alkotás. Mindenképp jár hát rá a 3 csillag szerintem. (Nagy Zoltán A.)
értékelés:

Már egy éve a barátomként tekinthetek rá. Volt egy bizonyos pillanat, ami rámutatott arra, hogy bízhatok benne. Őszintén elmondott olyan dolgokat is, amik nem túl kellemesek. Főleg nem egy akkor még idegennel megosztani. Őszinte szavak mellé, őszinte tekintet párosult. Kialakult a bizalom. Barátság. Szerelem.

Kedves Dóra, az előző képnél elmondottak erre a képre is igazak. Attól, hogy lefényképezel igen közelről egy szemet, még nem fog beindulni a történet. Lehet, hogy az arc többi gesztusa, és az a szituáció, amiben voltál egyértelműsíti azt, ami történt, de a néződnek ez nem jön le. Az első három leckével kellene még dolgozzunk, mert ezek azok, amik arra is szolgálnak a bemutatkozáson kívül, hogy „ingyér” kitapasztaljuk azt, hogy milyen portrézni, még mielőtt felkérnénk barátot, ismerőst, hogy álljon a kameránk elé. Akkor tudjuk azt, hogy mi az, amit "úgy gondoltunk", és az hogyan jelenik meg a valóságban, és hogy hol tud ez elcsúszni a végeredmény tekintetében. Ami a barátságot illeti: ezt most bemondásra kellene elhinnie a néződnek, hogy ő a te barátod, és hogy ővele milyen a kapcsolat, ez ebből a képből nem jön le. (hegyi)

Önportré repetám! A tekintet lehet kicsit szigorú, de nem rémisztgetés céljából.

Érdekes ez a kép, mert nekem most két dolog jut eszembe: vagy még szűkebbre vágnám fent, ahhoz, hogy még inkább a tekintetre tudjunk koncentrálni, vagy meghagynám az egészet abban a formában, ahogy van, a fejtetővel együtt, de akkor nyilvánvaló, a nyaknál is egy kicsit többet kellene adni. Most a kettő között vagyunk, miközben ez egy nagyon erős kép. Ennél a képnél jót tett az, hogy a középtónusokat elvetted, azért nem mondanám azt, hogy ez egy high key, de abba az irányba mozdul. Arra figyeljünk oda, hogy ezzel most az is létrejött, hogy kifehéredett a füled, miközben bent kellene tartani a néző tekintetét az arcon belül, a szemednél, szádnál, orrodnál, tehát valamennyit vissza kellene venni tónusban a fülednél. (hegyi)
értékelés:    

Az első lecke, az Eső után című kép szorgalmis lecke, most a második lecke egy nagyon jó és erős ritmus. Ahogy látom, itt egy fotó trükkről van szó, hogy a lambériába belekomponáltuk saját magunkat. Ettől az egésznek olyan érzete van, mintha egy esőáztatta vizes ablak lenne, mintha e mögül lenne ez a fotó elkészítve. Nagyon érdekes ez a párhuzam, ami létrejön ezáltal. Jó a portré, megvan a három csillag. Talán a kép felső részéből egy fél ujjnyit lehetne vágni, kevésbé lötyögne akkor ott fönt, ennyit tudok ehhez hozzáfűzni. A leckemegoldás is megvan, és kérném az első és a harmadik leckére is a megoldásokat. (hegyi)
értékelés: