Feladatmegoldás

Furcsa, mert olyan, mintha ragaszkodnál ehhez az egész glamouros őrülethez. Boris Vallejo-t tudom neked mondani párhuzamként, ő az IPM-nek volt a „házi szerzője”, gondolom örült az IPM neki, hogy összeszedte a képeit, aztán nem tudom, hogy fizettek-e rendesen neki jogdíjat, mindenesetre az a világ jön itt le. Na de hát Vallejo egy airbrush művész volt, ezt nem árt tudni. Itt most valami hasonlatos dolgot látunk, csak tessék megnézni azt, hogy mi történik a háttér és a modell viszonylatában. Egy gyönyörűen túljátszott helyzetet kapunk a modellel, csillog a bőr és minden oké, nagyon szép a textil, bár a háton nem teljesen korrektül van elhelyezve a ruha, de ez kis hiba, és közben be van állítva egy ajtóba. Én se tudnám ezt jobban megcsinálni, ha nekem kellene egy ilyen boltíves műterméskő falat felépítenem. Ez a kettő itt nekem nem nagyon jön össze, ez a háttér és a modell viszonylatáról szól. Ami a modellt illeti, nagyon szép, nagyon izgalmas, nagyon szépek a vonalai, nagyon kecses, mindazonáltal azt hadd tegyem hozzá, hogy ebben a formában a két kezével nem biztos, hogy valamit tudunk kezdeni, de kicsi esélyét látom annak, hogy ebbe ne manipuláltál volna valamit bele, ami a modellt illeti, és ettől az egész olyan puhácska lett. Ami pedig a vágyat illeti, ez olyan vágyacska, erre komoly tétekkel nem mernék fogadni, hogy itt a vágy be is fog teljesülni. Eljátszott a dolog, csináljunk olyat, mintha vágynék rád, te pedig csinálj úgy, mintha kacérkodnál, csak ez a „csinálj úgy” most lejön az egészről. Talán a gesztusok nem elég természetesek, talán a beállítás sem elég természetes, lehet, hogy túl sok időt fordítottál ennek a beállításnak a megtervezésére, és a modelled már belemerevedett ebbe a pózba. Lehet, hogy túl sok gondot fordítottál a hajra, nem tudom, valahogy az egész nekem olyan iskolás. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan fotós van, aki megnyalná a tíz ujját, ha technikailag ezeket kivitelezhetné, amit meg tudsz csinálni, Attila, de nálad nem is a technikán érzem a fő kérdéseket, hanem az ízlésnél és az esztétikánál. Ott kellene valahogy részben visszafogni magad, amikor édesítesz, részben pedig felfokozni azokat az érzelmeket, amik egyébként minden emberben ott vannak, nem kellene félned attól, hogy drámaibb színezeteket is be tudj vinni a képeidbe, még akár a vágyba is. A vágy sosem egyértelmű ügy, kicsit foglalkozz azzal, hogy mit jelent számodra a vágy, és akkor ez a lecke is meglesz. Ismétlés. (hegyi)

Kapcsolatot látok egy másik képeddel, a Mantegna Húsvétja cíművel. A két kép ellentétben áll egymással. Ez fekete-fehér, a szomorúságot fejezi ki, ellentétben a Húsvéttal, ami színes és tulajdonképpen a feltámadásról szól. A nézőpont is ellentétes, fent és lent. Ez a kép szemcsés, nyugtalan, a másik nyugodt, éles, kisimult. A cím. Nem látom a kapcsolatot, nálam a hőséghez a ’világos’, ’fény’, ’mozdulatlanság’ jelzők kötődnek. A kép súlypontja határozottan balra tolt, nyugtalanná teszi a kompozíciót. A sötétről a szemcsézettségről valami éjszakai, rejtett dolog ugrik be. Ráadásul ahová a matrac két világos foltja vonzza a szemet, esetleg a „Fülledtség” cím jobban illene ide. Így jobban kapcsolható lenne a „Hétfő délután” témához. Tetszik az ismétlődő ívek – áll, mellkas, és talán ágyvég? – harmóniája, és az, hogy a ahonnan hiányzik a negyedik ív, a mellkas közepéről, oda mutat a jobb kar és a láb vonala. Ott haladnak át, nagyjából a szív fölött a kép harmadoló pontjában. Az orr viszont tényleg nem túl szerencsés, de ilyen van, ezzel kell ellenni. A cím és az orr miatt két csillagot adnék. (Kováts Győző)
értékelés:

Az az érdekes ebben, Tamás, és attól lesz izgalmas ez a kép, hogy olyan, mintha valamilyen sci-fi novellának lenne ez az illusztrációja attól, hogy inverzbe fordítasz dolgokat, attól, hogy a tónussal játszol. Nem szoktam szeretni a photoshopos manipulációkat, de ez a kép abszolút működik. Nagyon jó, ahogy ez az egész ezzel a furcsa színvilággal létrejön, illusztrációnak tökéletes. Fény és árnyék leckébe is el tudom fogadni, bár az Illusztráció leckébe ez erősebb lenne nekem. (hegyi)
értékelés:

Örülök neki, hogy az újabb képeken már érezni annak a hatását, hogy Attila fontolóra veszi azokat a dolgokat, amiket itt elmondunk az elemzéseknél vagy akár a kommentároknál, és nagyon remélem, hogy nem érzi úgy, hogy itt bármiféle drasztikus agyműtétet akarnánk rajta végrehajtani, egyszerűen arról van szó, hogy a képei technikailag túl jók ahhoz, hogy esztétikailag ne legyenek a helyén. Ennél a képnél most úgy érzem, hogy ez egy jól megoldott ritmus. Mindazzal együtt, hogy tökéletes akkor lenne, ha nem lenne ott a hüvelyujj mögött az a világos forma. Lehet, hogy az a pólód, vagy ing, ami ezt hozta, az ott nem annyira szerencsés, de gondolom, ezt te is érzed, hogy ez a kép igazán erős akkor lenne, ha a felénk mutató kéz és a háttérben derengő arc lenne csak rajta. Az egésznek van egy transzcendens iránya is, tehát a Torinói lepel hasonlatos ahhoz, ami a háttérben most létrejön. Ha ezt a képet megcsinálnád, és ügyelnél arra, hogy mi történik a háttérben, és ha össze akarod kötni a fej és a kéz formáját, akkor azt akár úgy tennéd, hogy félmeztelenül csinálod meg, tehát ha fel is dereng valami, az természetes forma legyen, a tested formája, akkor szerintem ezt a képet lehet, hogy el is lehetne akár adni, mint illusztrációs kép. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, de még mindig azt mondom, hogy jó lenne egy ismétlés ezzel. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, hogy itt van egy képrészlet, ami gondolom valamilyen eseményen készülhetett, talán egy esküvőn, talán ezáltal azt is érteni vélem, hogy mi az a toll, ami ebben a szürreálisan csúnya tolltartóba beleszuszakolódik, de valahogy az egész nekem fura. Mint tanulmány abszolút jónak tartom, a ritmusok jók, ha elvonatkoztatok attól, hogy miből áll össze a kép, akkor maga az, ahogy ez a hármas gyertyatartó viszonyul ehhez a tolltartóhoz az jó. Aztán ha elkezdem mégiscsak megfejteni, hogy mit látok, akkor azt mondom, hogy de hát ez a tolltartó csúnya. Akárhogy próbálom ezt érzelmesen közelíteni, de inkább nekem ez ilyen furcsa szocreál kép irányát hozná inkább. Ha ebből egy szociót próbálnék kihozni, akkor azt mondom, hogy oké, akkor sem kell ez a barnítás, az egyébként se kell, de akkor azt mondom, hogy keressük a giccset benne és azt a borzalmat, ami ezzel létrejön, meg a kis masnival a gyertyatartón. Ha nem volna elég habos, akkor próbáljuk még habosítani, de ez ilyen ÁPISZ megoldás. Nagyon érdekes, vidéki anyakönyvvezetőknél szoktak ilyenek lenni. Most nekem fura így, meg az is, hogy akkor miért csak egy gyertya ég. Lehet, hogy ennek a szertartás szempontjából van szerepe, de a kép szempontjából nincs. Ez most nekem csendéletképként nem áll össze, szoció lehetne, de akkor tessék bátornak lenni, és tessék ezt a szociografikus vonalat erősíteni. Szerintem ha határozott vagy, nem fognak megverni, ha átrendezed az anyakönyvvezető kulipintyóját a fotó erejéig. Bolondot kell tettetni és legfeljebb mosolyogni fognak. (hegyi)

Olyan, mintha egy égigérő lajtorját látnánk, ez még egy mesekönyv illusztrációnak is jó lenne akár, mindez annak köszönhető, hogy az üvegfelületen a felhők hogyan tükröződnek, miközben ebben valami minimális technikai játék nyomát mintha felfedezném ott a bal felső sarokban, de ez nem baj, ez a része a képnek abszolút rendben van. Az, ami itt a jobb alsó sarokban feltűnő épületet mutatja, hogy az mennyire jó, hogy ott van, ezt nem tudom, nem vagyok benne biztos, hogy annyira muszáj, de el tudom fogadni. Mindenesetre izgalmas az, hogy ezt megfigyelted, és hogy ezzel elkezdtél dolgozni. Tömegében most nem érzem azt, hogy egyensúlyban lennénk. Most ha kitakarom azt az épületsarkot ott, akkor maga, ami a kép közepén és a kép bal oldalán történik, ha azt egy tömegnek veszem, akkor azt viszonylag jól ellensúlyozza a valós felhős rész, ugyanakkor ezzel, hogy ide belekeveredett ez a házsarok, ezzel fölborult ez a rend, valahogy a tömeg most kívánná azt, hogy vissza legyen húzva. Ez most nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Megleptetek egy kicsit, olvastam a kommentárokat, ezek szerint hosszú időbe telt míg leesett valakinek, hogy ez egy negatív fotó, egy színes negatívot látunk tulajdonképpen. Ez nem baj, csak csodálom, hogy ez nem volt egyértelmű. Ami a képet illeti, a megfigyelés jó, és ha visszaforgatjuk, márpedig én megtettem, hogy visszaforgattam pozitívba, egyértelmű, hogy ez a kép úgy nem egy nagy durranás, ez ettől a moszatzöld színtől és ettől a tónusváltástól válik izgalmassá. Nagyon tetszik ez a ritmus, ez a dinamikus robbanás, ami itt létrejött. Itt minden egyes vonalnak szerepe van, és nagyon jó a megfejtés, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés: