Feladatmegoldás

Árnyékvirág

Jó ez a megfigyelés, jó ez a kék és ez a fáradt vöröses szín. Mint ritmus, nekem ez tetszik, jók ezek az áttűnések, amik párhuzamba állíthatók a terítőn létrejövő virágmintákkal, valószínű, hogy az valami függöny lehet, ami hasonló mintát hordoz, mint ez a terítő, de jól ritmizál ezzel a felülettel. Kicsit szűknek érzem lefelé a képet, miközben gyönyörű ez a kék forma és ezek a növényi szárak, de a kék formát én hagytam volna jobban kifutni a lenti részben. (hegyi)
értékelés:

a fényevő

Azt olvastam valahol, hogy aki a sötétséget zabálja, akörül egyre nő a világosság, aki viszont a világosságot habzsolja, akörül esetleg egyre nő a sötétség...

Gime, a leiratod nagyon izgalmas, ezoterikus leirat, a képed annyira nem. Ha nem lenne ez a fallikus forma a hölgy szeméhez odatéve, akkor azt mondom, hogy ez az ellenfényes portré egészen izgalmas lenne. Hogy mi került oda, hogy ez valami növény, aminek a bibéjét látjuk, vagy valami technikai eszköz, mikrofon, vagy mi, nem tudom. Én most ezzel nem tudok mit kezdeni, gyönyörű lenne ez az arc, ha nem lenne ott az a bigyó, és nézd el nekem, hogy nem akarom jobban megfejteni, mert akkor ki kéne tennem a tizennyolcas karikát. (hegyi)

Készülődés

Nagyon érdekes ez a képi világ, amit kapunk, valószínűleg ez egy esküvő lehet, ahol a menyasszony éppen felkészül, és ami engem ebben izgat az nem ez a glamouros szépség, amit kapunk ezzel a lágyított és tónusvesztett állapottal, hanem azok a kezek, amik itt dolgoznak, és serénykednek azon, hogy a fülbevaló a helyére kerüljön. Lényegesen izgalmasabb számomra az a négy kéz, mint maga a kép együttesen. Egy feszesebb vágással oldanám ezt meg, akkor kevésbé lenne édes. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas és érdekes, amit Attila kipróbált, de nem eldöntött az iránya és aránya annak, amit látunk. Az egyik irány, amit high key-nek nevezünk, ez a túlvilágított, fehér a fehérben, és nagyon minimális tónussal dolgozó képi világ, finom, nagyon sejtelmes és könnyed dolog. Ha ezt a világot akarom hozni a gyermeki ártatlansággal, ahhoz ez a ruha és a haj nagyon jól ritmizál. A másik irány, ami valamilyen drámát, még ha a gyerek életében, az ő viszonyrendszerében működő drámát is, de mindenféleképpen valami feszültséggel teli helyzetet akar hozni. A cím, a modell gesztusa és a kompozíció és a szem erre a drámaibb vonalra utal. Ha megnézzük, ki van billentve a középpontból az egész, tehát ez már magában hordozza a feszültséget, hogy várjuk a visszabillenést. A beharapott száj, a nagy, tágra nyílt szemek, az, hogy fentről lefelé fotózunk, amivel a kicsiséget erősítjük, és a cím is ezt az irányt hozza. Attila azonban meghozott egy döntést azzal, hogy a két szemet kivette abból a tónusrendből, amiben a kép egésze van. High key hatást kétféleképpen lehet létrehozni. Világítással, és/vagy utólagos manipulációval. Itt sejtésem szerint ez utóbbi történt. Ugyanakkor Attila nem elégedett meg azzal, amit a képen szereplő modell gesztusa sugároz, hanem ráerősített a tekintetre, és ez két dologra utalhat: az egyik, hogy nem bízunk a nézőben, hogy észreveszi-e azt, amit üzenni akarunk, a másik, hogy nem bízunk magunkban vagy a modellben, hogy elég erősre sikerült-e a beállításunk. Ezt nevezhetjük hatásvadásznak is, mert a kép manipulálásával a nézőt, annak érzelmeit primer módon próbálja úgymond erőszakkal befolyásolni avagy kiszolgálni. Azt szeretném kérni Attilától, hogy mielőtt exponál, tisztázza magában azt, hogy mi is az a gondolat, üzenet, amit közvetíteni akar, és utána ehhez ragaszkodjon. A kevesebb olykor több. Ne féljen, hogy attól, hogy a modellje egy kisgyerek, csak túlfinomított eszközöket szabad használnia. Ha ez netán abból adódik, hogy saját csemetéjét fotózza, akkor lehet, hogy az érzelmi kötődés okán egyelőre más gyerekmodelleket keresnék a helyében. Még valamit: a 43-as lecke már ismétlése a leckéknek, tartsuk meg ezt arra az időre, amikor már az első körön túl vagyunk, amikor az első huszonegynéhány leckét megoldottuk, akkor térjünk vissza, mert ezek az ismétlő leckék arra lettek kitalálva, hogy új megközelítéseit keressük az előzőeknek. Átteszem a sima portré leckébe, és kérem Attilát, hogy gondolja végig az elmondottakat és ha megvan az eredeti, manipulációtól mentes képfile, akkor ossza azt meg velünk. (hegyi)

Raw-ban lövök

Szeretnénk megtanulni (jól) fotózni. Az egyik fontos dolgot már megtanultam. Fotózz RAW-ban. Hirdetem is!

Vicces ez a póló, jók ezek az üzenetek. Régen nem volt pénzünk pólóra, hanem jelvénnyel oldottuk meg ezeket, és az egészen érdekes kultusz volt, hogy kinek milyen jelvénye van, arra milyen feliratokat tesz, emlékszünk ugye a Rolling Stones nyelvére, ez volt egy nagyon vagány dolog. Aztán volt egy időszak, amikor lehetett politikai vezetőket kapni jelvényen, például Gorbacsovot, nekem volt egy ilyenem, arra nagyon büszke voltam, hogy ilyet hordok a hajtókámon. Érdekes, hogy ez a kultúrkör kiment a divatból, és felváltotta a póló. Lehet, hogy az üzeneteknek kell harsányabbaknak lenni, kevésbé megyünk egymáshoz közel, ezért távolabbról is értelmezhetőnek kell lennie a formának. Amit divattervezők mondtak, hogy azoknak a divatmárkáknak, mint például a Dolce Gabana, az Adidas, vagy a Calvin Klein Kelet-Európába szánt ruháikra lényegesen nagyobb betűkkel dolgoznak, amikor a logót fölírják, mint ahogy azt Nyugat-Európában szokás. Külön tervezik hozzánk, a keletre szánt ruhákat. Szóval jó a geg, jó az utalás, jók a ritmusok a két karral meg a nyakkal, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A dög

Hahó! Hát itt van az első házim, szerettem volna egy nem megszokott képet csinálni. Jobban mondva tőlem nem megszokottat, ami részemről sikerült. (Egy kedves ismerős azt mondta, hogy nem is én vagyok a képen hanem egy dög.)

Üdvözlünk itt a Látszótéren, ez egy nagyon erős bemutatkozás, nagyon erős üzenet. Jó a geg, és ez a vörös száj ezzel a beharapott szájszéllel egészen extravagáns, és ehhez jó ritmus a szőrme, jó ez a vöröses sál és kabát, tehát minden rendben van. Ami a szőrmén kívül van, a két felső sarok az, hogy az fehérbe csúszik, nem annyira találó, lehet, hogy én elvittem volna valamilyen kék, vagy más hidegebb színbe, ami még rájátszik erre a dinamikára, mert akkor ennek a vörösnek meglenne az ellenpontja. Ez egy nagyon erős bemutatkozás, tényleg dögös, várjuk a folytatást, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Időtörés

Nagyon szép az óra, nagyon szépen megtaláltál egy fényviszonyt, finomak a fények, a játékok. Az óra láncával én valamit kezdtem volna. Azáltal, hogy ő is kifut a képből, a keret is kifut, az óra is megcsúszik kifelé, ettől az egész nekem olyan, mintha nem lenne a helyén. Ezt az érzetet lehetne visszahozni azzal, ha ezt a láncot valahogy a kép fölső harmadában mozgatnád még egy kicsit, és nem hagynád, hogy a kép jobb oldalán elkanyarodva kiszaladjon a képből. Jó a gesztus egyébként, ez egy három csillagos kép. Várjuk az első három leckére, a bemutatkozásra is a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Öt elem

Jó ez a geg ezzel a kis ablakkal, jó ez a színezés is, ami a festékekkel létrejött az ablakkereten. Érdekes, hogy az üveg az ablakkeretben van, ez egy érdekes ritmust tud létrehozni a falon az árnyékával, és jó ez az egész helyzet, amit kapunk. Egyetlen egy dolog, amit én végiggondolásra adnék neked: biztos vagy-e abban, hogy ez a sárgás fényviszony elég erőt tud képviselni? Attól, hogy ebbe a sárgás tónusrendbe megyünk el, gondolom ez a lámpától van, amivel megvilágítottad magad, ettől az egésznek van egy beteges, erőtlen érzete. A gesztus rendben van, a keret is, de eközben ennek az erejét csökkenti ez a helyzet. Persze elismerem azt, hogy ez nem egy kis meló ám, hogy úgy jöjjön létre a hátsó ritmus, hogy az elsővel jól kapcsolódjon, és mindezt megtartani úgy, hogy az arcunkkal is tudjunk üzenni, gondolom nem két perc volt megcsinálni. De voltál utómunka táborban, én erre mondom azt, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mi van akkor, ha a színeket kicsit helyrehozod. Megvan a három csillag, és ez egy jó önportré. Még egy megjegyzés: ez a póló nem biztos, hogy alkalmas arra, amit itt most létre akarsz hozni. Fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon milyen ruha és milyen szín az, ami illene ebbe a történetbe. A sapka rendben van, a szemüveg rendben van, de valamivel kellene még játszani itt a ruházatot illetően. Miközben megvan a három csillag és a leckemegoldás is, azt gondolom, hogy ez a geg megérdemelne még egy kis továbbgondolást. (hegyi)
értékelés:

fej, tor, potroh

javítva ( http://latszoter.hu/szakkor/festek-fujos-figurak )

Zavarba ejtő az, ahogy Dani ezzel a graffitis vizuális iskolával foglalkozik, az, hogy a vágással létrehoz egy olyan síkot, ami természetesen egy térbeli helyzet kivetítése, de mivel levágja a segítséget a nézőnek, ezért egyedül a két lába az, ami, mint indítópont, valóságosként szerepel a képen, és aztán utána, ahogy scrollozunk felfelé, ezeket a ritmusokat izgalmasan tárja elénk. Kicsit az az élményem van, mint amit iskolában csináltunk, hogy a füzetnek a sarkára lehetett rajzolni, fölgöndöríteni, és ceruzával ide-oda sodringatni, és akkor ilyen kétállásos mozgásfázist lehetett létrehozni. Fityiszt mutatott a figura, vagy nem, és ha elég gyorsan mozgatta az ember, akkor a mozgás képes volt azt az illúziót kelteni, hogy megelevenedik a történet. Hasonló most itt is az élményem, de ennél nagyon sokkal többről nincsen szó. Az ötlet és a forma jó, izgalmas, ez egy nagyon jó tanulmány lehet arra, hogy mit lehet kezdeni az ilyen kimetszésekkel. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a kör, szív, végtelen elég képi információ-e a nem beavatottak számára. Arra is kell figyelnünk, hogy itt élnek olyan emberek is, akik ezekkel a falfirkákkal nem foglalkoznak behatóan. Nekem ez egy egy csillagos megoldás, Dani, ennél egy kicsit nagyobb intenzitású jelenléttel esetleg megteremthető lenne az, hogy neked is egyértelmű legyen az, hogy a nézőid számára mi az, ami dekódolható, és a nézőidnek a te világod jobban megismerhető legyen. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

alva tanul az ember

Ez jellemez igazán engem... az alvás. Mindenhol csak alszok, itthon, suliban, buszon, villamoson, nagymuteréknál... lételemem az alvás, és valahogy ez a dolog ír le a legjobban. Próbáltam kicsi poént is belefűzni, de most valahogy nem jött az ihlet. Remélem elfogadható önarcképnek, bár próbálkoztam egyszerű szemből készített képpel, az nekem túl snassz. Abból valahogy nem tudom kihozni azt ami bennem van. Ebben sem igazán, de legalább a humor apró porcikája megragadt benne.

A kép címével egy kicsit bajban vagyok, mert a tanulás ebből nem annyira jön ki, de elhiszem bemondásra, hogy itt valami ilyesmi helyzet lehet. Jó a ritmus, izgalmas az a beállítás, amit hoztál, jók a fények, ezeknek a játéka, dinamikus, és ez azért tetszik, mert magának az alvásnak formában sikerül ellentmondani, sikerül egy olyan feszültséget fenntartani a képben, ami a nézőt nem altatja be attól függetlenül, hogy maga a modell alszik. Ez mindenképpen erénye ennek a képnek, jó önportrét kaptunk, megvan a kettes lecke, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Fülbevalóm

'Anyu! Nézd milyen fülbevalóm van.'

Az ötlet és a megfigyelés kitűnő, de a nagyon közelire állított képkivágástól ez így önmagában nekem túl kevés ahhoz, hogy beinduljak az emlékek ösvényén. Érdemes lenne ezen nyitni valamit, hogy az arcból többet kapjunk, mert itt nem csak a fülbevaló a lényeg, hanem ez mindig valamilyen viszonyrendszerben volt érdekes, például hogy ebéd közben annyira lelkesek voltunk, hogy már a második fogás megevése előtt a fülünkbe tettük fülbevalónak ezt a cseresznyét. Vagy cseresznyeszedés közben hülyéskedtünk a fán, és akkor raktuk a fülünkre. Szóval a gesztus rendben van, hozza azt a ritmust, ami a nagyanyám és a gyerekkorom, miközben a megfogalmazásban nagyon korrektek és visszafogottak akarunk lenni, az nekem nagyon felnőttesre sikerült. Engedd el magad, és hagyd, hogy ez a játék, az élmény megvalósuljon, és onnantól kezdve ez az egész meg fogja hozni azt, hogy milyen megoldás jön képileg, milyen kivágás, hogy hova fogsz állni, hogy a konyhában csinálod meg, vagy a kertben. Az ötlet zseniális, az egy csillagot mindenképpen megér, viszont emellett én kérnék egy ismétlést, amennyiben kapható még cseresznye. (hegyi)
értékelés:

Keretes kék

Talán akik ismernek tudják, hogy a fényképező melyik végén szeretek inkább állni, persze csak a rosszul sikerülő képek elkerülése végett! Amikor megláttam az első feladatot, egyből egy ilyen kép ugrott be nekem, így az elképzeléseimnek próbáltam eleget tenni vele!:)

Kedves Fruzsina, nagyon jó ritmust kapunk, nagyon jó az, hogy a körömlakk és a háttér ilyen ívet tud hozni, és hogy létrejön ez a játékos vonal. Maga az üzenet is nagyon szép. Mindebből az egész formai játékból, az életlenségekből, a színekből a két szem szikrázóan kiugrik és hatásos, egyetlen egy dolgot tennék hozzá: valamivel visszavenném tónusban a két kezet. Ha megfigyeled a bőrszínt az arcodon, ehhez a tónushoz érdemes lenne ragaszkodni. Ehhez képest már a kezed viszonylag kiégett tónust kap. Ha az expozíciónál nem, akkor utómunkánál ez korrigálható. De annyira erős ez az üzenet, ez a jelzés, hogy ez mindent visz, úgyhogy megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

csodás színek

Dóra, őszinte leszek veled: azt mondanám, hogy a kisebb leckeszámú feladatokat kezdd el megoldani. Nagyon nagy lépésekkel akarsz haladni, legyél egy kicsit türelmesebb ezzel az egésszel, mert ha az első pár leckével ritmusban elkezdesz haladni, akkor mire eljutsz a 32-es leckéig már nem lesz kérdés számodra, hogy mi az, ami kép, és mi az, ami nem, mi az, amit érdemes lefotózni, és mi az, amit nem. Gyönyörűek ezek a színek, magával ragadóak, de sem a helyzet, sem a világítás, sem a kompozíció nem igazolja az, hogy ez így, most ebben a formában kellett, hogy képre kerüljön. Egy kicsit menjünk vissza az első 10 leckéhez, és abban próbáljunk meg előrehaladni, és amikor azzal megvagyunk, akkor próbáljuk meg ezeket a nagyon magas leckeszámú leckéket megoldani, mert a biztonságot és a bizonyosságot, a saját munkádat és a saját irányodat neked kell megtalálni, ehhez pedig nem megspórolható az idő. (hegyi)

Szép az élet!

Jó lenne a párhuzam azzal az oszloppal, és jó ritmust tudna ez hozni, még azt mondom, hogy a tónusok is szépek, bár itt is kicsit túl vagyunk dramatizálva a feketékkel, olyan, mintha egy vörös szűrőt kapott volna az egész, és ettől lenne ilyen haragos, de ezt el tudom fogadni. Kettő dolog, ami ellene mond annak, hogy ez az instrukció, amit a modell kapott mennyire volt pontos: az egyik az, hogy a felhúzott láb a hasnál viszonylag érdekes formákat ad, olyan, mintha a térde nyomná föl a melleit, miközben nyilvánvaló, hogy a kar felemelése az, ami ilyen formán húzza a pólót, de mégis a hatás az lesz, hogy a hasához feszítette a térdét. A másik dolog, amiért haragszom, a Pilsner sörös dobozok. Legyünk már ennyire következetesek, erre a képre ezeknek a sörös dobozoknak nem lett volna szabad rákerülniük. Nem is értem, hogy mit akarsz ezekkel a sörös dobozokkal közölni, azt hogy részegen kell botorkálni fotózás címszaván, vagy nem tudom. Ez idétlen, elvisz az egésztől. Miközben felépítesz valamit, ezzel a négy dobozzal le is romboltad az egészet. Nem tudok ezen túllépni, visszaadom ismétlésre, ez így nekem durva stílustörés. (hegyi)

Festő-köz

Vannak kérdéseim, amik fölmerülnek, nevezetesen az, hogy vajon ez a helyzet tényleg valóban ennyire markáns és kontrasztos, vagy pedig itt valami utómunkával még erre rá lett húzva? A hely nagyon izgalmas, a helyzet nagyon jó, bár én azt mondom, hogy a kép bal oldalából egy ujjnyit vágnék, és akkor még nagyobb lenne a feszültség az ajtóval és ezzel a boltívvel, ami itt látható. Ha a vágással tömegelhelyezésben nem is értesz egyet, de lehet, hogy utómunkában azt a falfelületet, ami a kép bal oldalán helyezkedik el, picit sötétebbre vettem volna. Ugyanakkor arra hívnál föl a figyelmed, hogy amennyiben erre utómunka került, márpedig én úgy érzem, hogy került, akkor talán a kevesebb több lenne, tehát túl erős a struktúra. Nekem ettől elindul egy festői irányba az egész, miközben ne felejtsük el, hogy mi fotósok vagyunk, és a fotográfia eszközeivel dolgozunk. Akkor, amikor már a hihetőség határára jutunk, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ezek hozzáadnak az élményhez, és nem elvesznek belőle. Az ember egy fotónál mindig keresi valahol a realitáshoz a kulcsot, a kapaszkodót, és ha nagyon nem találja, akkor elbizonytalanodik, hogy mit higgyen el, hogy elhiggye-e a graffitit, elhiggye-e ezeket a fényeket, ezeket a falstruktúrákat, miközben valószínű, hogy mind ott van a maga módján, de lehet, hogy nem ennyire erős hatással. Én ezen egy kicsit elgondolkodnék a helyedben. Itt a világítás és a kompozíció miatt mondom azt, hogy kettő csillag. (hegyi)
értékelés: