Feladatmegoldás

Sziasztok! Nem tudom mennyire felelek meg a kritériumoknak, hisz a szám is az arcom része, de gondoltam belefér, hisz' az egész arcom nem látszódik.

Nagyon finom kép, nagyon érzékletes, ízlésesen érzéki, nagyon jó ritmus. Talán azt sajnálom, hogy ez a fonat kicsit kicsúszik a képhatáron, ugyanakkor nagyon szépek a fények, nagyon lírai az egész, és nagyon puhák ezek a formák. Jó az, hogy ebből az egész légies és könnyed vonalból a száj és a hajfonat az, ami minket visszahoz és fűszerezi ezt az egészet, és ezt a lágyságot ellensúlyozni tudja. Megvan a három csillag, nagyon örülök ennek a képnek, és várjuk a folytatást, kedves Dorina. (hegyi)
értékelés:    

Érdekes a cím, mert egy szemet se látok ezen a képen az biztos, se a hölgynek, se a kutyának a szemeit nem lehet látni, így most bemondásra hisszük el, hogy ők egymás szemeit nézik, és nem egymás orrát szagolgatják. Érdekes a kép, ebben van némi agresszió is a hölgy részéről, mert nyilvánvaló, hogy a kutya önmagától ezt a mozgást nem tenné, és erre utal a két kéz is, ami tartja, de mondhatnám azt is, hogy odafeszíti a fejet az orrukhoz. Ezt az egész gesztust a hölgy kezdeményezte a kutyával, az pedig engedelmes, és ezt tűri. Egyébként a gesztus jellemző, de nem a kutyára, hanem a gazdára. Ez is fontos a Házi kedvenc leckében, ez egy új irány lehet, hogy a gazda viselkedését szemléljük a házi kedvencek viszonylatában. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy ez a kép a Szemkontaktus címet kell kapja. Tónusban kicsit hidegek vagyunk, kicsit kékek vagyunk, érdemes lenne ezt helyretenni, esetleg kevésbé távolságtartóbb színekkel, bizalomgerjesztőbb lenne a kép is. (hegyi)
értékelés:

Egyik se én vagyok... vagy mind kettő? Nem tudom magam se... de folyamatos küzdelemben állok magammal az biztos.

Jó ez a kettősség, jó ez az irány, az kicsit érdekes, hogy biztos jó-e, hogy a tükör össze van köpködve a fogmosástól, nálunk is ilyen, tehát nem a fogmosást akarom itt kritizálni, hanem azt, hogy biztos jó-e az, hogy a tükör figurája egy minősített helyzetben van emiatt jelen. Ezek a vízfröccsök az ő arcán landoltak most. Ez az egy, amit én átgondolásra átadnék Lászlónak, viszont az ötlet tetszik, és jó ez a kettősség, ami itt létrejön. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Nemrég kattantam rá a fotózás eme ágára. Igaz, már nagyon régen érdekelt, de nem volt hozzá megfelelő felszerelés, és "modell". Szeretek a fűben hasalni, és a gép keresőjén keresztül elveszni a miniatűr világban.

Megint valami szörnyeteget kellene nekem elemezni, engedjétek meg, hogy rövid legyek. Maga a helyzet technikailag jó, kompozícióban zavar az, hogy az a valami, amit ez a szörnyeteg fog lényegesen világosabb tónusrendben van, mint ő maga, ezért nem tudok jól fókuszálni, nem tudom az ő arcán és a szőrös lábain tartani a figyelmemet, hanem folyamatosan elkalandozok, de olyan területre, ami életlenben van tartva. Miközben a mélységélesség jól van megválasztva, a világítás nem teljesen szerencsés. Ez a fehérbe forduló növényszár nem teljesen ideális helyszín. Én most nem arra akarom bátorítani Istvánt, hogy még 26 ilyen szörnyeteget fotózzon le, mert ezektől nem vagyok annyira boldog, tessék elnézni nekem, hogy nekem is megvannak a korlátaim. Ettől függetlenül ez egy kettő csillagos kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Folytatásként ez lenne a 3. kép. Ez már nem psycho és beteg... (azt hiszem :D) Sokat elmond rólam, hiszen sosem elleneztem az ilyesfajta bulikat. Persze nem egyedül, sokkal jobb társaságban... Remélem elfogadható teljes alakos önportrénak. Igaz, nem vagyok rajta tetőtől talpig, de talán ezt ellensúlyozza a több nézőpont...

Nem kis munka elkészíteni egy ilyen képet, még akkor sem, ha ebben akár a PS, akár bármi más trükkös szoftver van segítségünkre. Ki kellett gondolni, végig kellett nézni azt, hogy melyik gesztus hogyan tud megélni, melyik mekkora teret igényel, ez itt viszonylag jól sikerült. Még az is jó, hogy ez a fád, kékes szín, ami az egész képre jellemző, a ruhában is megvalósul. Jó ez a nájlon asztalterítő, ez a műparasztos háttér, tehát az egésznek van egy elég erős szoció hangulata. Jól hozza az ilyen baráti kvaterkázásnak a jellegét, sőt, akár festészeti példák is idehozhatóak lennének, mert az a gesztusrendszer, amit itt látunk, azok a figurák, amiket itt István megszemélyesít, azok ezekben a beállításokban, ezekben a formákban először a festészetben voltak jelen. Úgyhogy ha a humoros részét vesszük, akkor föltett az i-re a pontot István. Ez még akkor is igaz, ha a humoros részén kívül a vidéki élet nem mindig könnyen átélhető attitűdje is jelen van. Nevezetesen arra gondolok, amikor az ember elmegy egy kis faluba, és azt gondolja, hogy ott majd kikapcsolódik, meglátogatja a rokonokat, és a vége egy teljes elzüllés lesz, mert azt általában nem nagyon fogadják el, ha az ember azt mondja, hogy nem iszik alkoholt, és behúzza egy örvény az ember, és a végén már tényleg asztalra borulva alszik. Tehát maga a helyzet jó, talán annyit hozzátennék, hogy nem biztos, hogy mindegyik szereplőnél ugyanazt a ruhát húztam volna, lehetett volna ezzel játszani. Persze, ez is egy jó irány lehet, hogy ezzel azonosítjuk magunkat, de akár azzal, hogy valamelyik stációnál leveszem a pólót, vagy fölgyűröm egy kicsit jobban, szóval ezzel még lehetett volna játszani. De a kép rendben van, köszönöm szépen. Most már tényleg nincs semmi akadálya annak, hogy megismerjük István másik oldalát is. (hegyi)
értékelés:    

Kedves Attila, ez a kép erős érzelmeket mutat, jól összpontosít a modellre, egyetlen meglátásom, hogy a modell válla mögötti fény, ami a kép jobb oldalán látható, akár 2-3 fényértékkel is lehetne sötétebb, mert most azáltal, hogy világos tónust kapunk, megosztódik a figyelem a modell arca és a háttér között, onnan várunk valamit, és nem az arcra figyelünk. Ez is lehetne egy izgalmas út akár, hogy a feszültséget a háttérrel fokozzuk, de akkor egyrészt nagyobbat kell nyitni, másrészt formailag valaminek kell akkor ott történnie, és akkor értelmet nyer a világítás osztása. (hegyi)
értékelés:

Ez egy fantasztikusan jó kép lenne a gyerekkorra, akkor, ha nem lenne ez a szelektív élesítés bekapcsolva. Nem élesedik ilyen függőlegesen soha semmi. Most olyan technikát alkalmazol, amit lehetne használni úgy is, hogy ott élesítesz, ahol a valóságban élesedhetne, ha már utólag ehhez hozzá kell nyúlni, bár azt gondolom, hogy nem kell. Legyél biztos önmagadban annyira, hogy az ilyen machinációk nélkül is működik a képed. Ez a vonal, amit kihúzott a kissrác, tökéletesen rendben van, viszi a szemet, jó ritmus, elég is ennyi, és nem kell erre még ráerősíteni pluszban, mert onnantól kezdve olyan, mintha nem tekintenéd a néződet elég szemfülesnek ahhoz, hogy felfedezze azt, amit te felfedeztél. Jó a másik srác is, aki fut a képbe, azok is jók, akik kimennek, tehát a mozgalmasság is tökéletes, ahogy kimennek, és egyedül hagyják a gyereket ezzel a rajzzal, és ő annyira belefeledkezik, hogy észre se veszi, hogy mindenki más programot csinál. Nagyon jellemző a gyerekkora, minden szép, és minden jó, megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, akkor, ha ezt a képet beküldöd normálisan. (hegyi)