Feladatmegoldás

Nagyon jó színvilágú és színdinamikájú képet kapunk, a vörös és a kék kellemes és határozott kontrasztot ad. Két megjegyzésem van, mindkettő a kompozícióra vonatkozik. Az egyik az, hogy ez a mozgás valahonnan valahová tart. Ha ezt középre behelyezzük, akkor elveszítjük a dinamikát, leáll tőle ez a mozgás. Olyan, mintha szegény szörfösnek elfogyott volna a szele, és ott ragadt volna a parton, vagy fönt ragadt volna egy homokbuckán, és nem tudna róla leevickélni. A másik megjegyzésem az, hogy ha a kép fölső részére egy takarást helyezel, akkor láthatod, hogy mennyivel erősebb lenne ez az egész képi világ, ha a dombok tetejénél vágnál. Az eget, ezt a szürke részt én már nem hoznám a képen, alatta vágnék bele ezekbe a dombokba, mert a dombok kevésbé lényegesek, a teret így is érzékeljük, viszont ami ennek a lírája és szépsége, pont azok a nagyon finom vonalak, amik itt a víz felszínén létrejönnek. Azzal, hogy kinyitod az eget, és az ég felé is tovább tudunk tekinteni, megint a fókuszát gyengíted ennek a képi üzenetnek. (hegyi)
értékelés:

Most a tanulás teszi ki időm nagy részét, de igyekszem fotótémává alakítani. Kellemeset a hasznossal...:)

Nekem tetszik ez a ritmus, a kamaszkoromat juttatja eszembe, mi is újságpapírral tapétáztunk, de azok nem verbális üzeneteket tartalmaztak, hanem képieket, nevezetesen a Bravo és egyéb zenei újságoknak a lapjairól voltak kivágva a fontosabb sztárok, de ez is egy abszolút jó irány, amit itt látunk. Nagyon jól rímel az előtérben heverő füzetekre, tollakra, és ez az egész nagyon jól hozza azt a gesztust, ami erre a tanulási helyzetre igaz. Van itt egy enyhe őrülési jelenet is, ahogy látom, ezzel a hajzuhataggal, és tényleg benne van az az élmény, amit az ember akkor él át, amikor rájön arra, hogy az egész éves bulizás, a tücsökciripelés miképp csapódik le akkor, amikor a vizsgaidőszakban bizonyítani kellene a tudást, és kiderül, hogy vannak hiányok. Egyetlen dolgot én kicsit erőltetettnek tartok: az óra. Ha az órát ráteszed a tanulnivaló könyvekre, akkor valószínű, hogy azok a könyvek nem lesznek kinyitva. Ha már az órát akarod szerepeltetni, akkor lehet, hogy ebbe a vörös térbe, az ajtónál jobban megoldható lett volna, hogy ott belógatod. Lehet, hogy szürreálisabb lett volna, de kompozícióban is jobbat tesz a képnek. Ettől függetlenül megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. Remélem sikerrel abszolváltad a vizsgákat. (hegyi)
értékelés:    

Hozzávalók: 15 dkg margarin, 12 dkg kristálycukor,5-6 nagy alma (lehetőleg savanykás), 3 egész tojás, 18 dkg finomliszt, 1/2 cs sütőpor, 1 cs vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, csipet só, rum / whisky ízlés szerint

Elkészítés: Meghámozom és szeletekre vágom az almákat. A margarint a cukorral és a vaníliás cukorral, és a tojás sárgákkal habosra keverem. A tojás fehérjéből kemény habot verek. A sütőporral elkevert lisztet, citromhéjat, sót és a rumot/whisky-t belekeverem a cukros-tojásos margarinba. A tésztába forgatom az almaszeleteket, majd a tojásfehérjéből vert hab következik (az alma és a tészta azonos mennyiségű lesz). Kivajazott tepsiben, lassú tűzön aranybarnára sütöm, tetejét porcukorral meghintem.

Kedves Eszter, azt tudom neked mondani, hogy minden nagyon szép, nagyon finomakat sütsz, de kicsit tessék abban gondosabbnak lenni, hogy mit csinálsz a világítással. Tessék megnézni, hogy mi van a háttérben az asztallal, a jobb felső sarokban lévő háromszögben, hogy az a terítő mekkora fényértékben szerepel. Ehhez képest mi történik magával a porcukorszórással, nagyjából látod, hogy a háttérnél össze is folynak ezek a formák, tehát ez azt jelenti, hogy a háttérben lévő terítőre egy kicsit kevesebb fény is elég lett volna. Viszont tessék megnézni, hogy az előtérben lévő terítő mennyire furcsán sötét, holott ugyanarról a terítőről beszélünk, ez a szürke tónus koszosabb hatást kelt. Ami ennek a sütinek a lényege tulajdonképpen a belsejében van. Vonzó a porcukor is, de porcukorral sok mindent be lehet hinteni, igazán, ami nyálcsordító, az a struktúra, ami létrejön a vágás nyomán, és ezt a struktúrát jobban meg kellene tudni mutatni. Elmondani talán bonyolultabb, mint megcsinálni: a háttér fényéből vissza kell venni takarással, az előtérbe pedig derítéssel több fényt kell adni. Ez egyébként semmi más, mint az ablakon beszűrődő fény elé valamit odateszel, egy újságpapírt, vagy valamit, ami kicsit takar belőle, míg az előtérbe ugyanígy például egy alufóliával tükröztetni a fényből, és máris jobban élni kezd az egész. A recept nagyon jó, de ez most nekem kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Csöpi rajongva szereti gazdáját attól a 10 évvel ezelőtti pillanattól, hogy az utcáról befogadták.

István, maga a gesztus nagyon rendben van, kicsit zaklatottnak érzem a kompozíciót. A fények nem teljesen játszottak a kezedre, nagyon kemények ezek, miközben jól formázza a kutyát, és a mélységélességgel abszolút jól ki tudod őt emelni a háttérből, de a mell részén, ahol létrejön ez a vágás a fényekkel nem annyira szerencsés. Annak örülök, hogy a háttérben ott van egy árnyfigura, úgyhogy a kérdésre megvan a válasz, hogy keresi a gazdit és örül, hogy megtalálta. Etológusok többet tudnának mesélni arról, hogy milyen gesztusok tudnak egy kutyának az arcán megjelenni, amit mi örömnek aposztrofálunk, de valószínű, hogy a testi kommunikációjával ő ki tudja ezt fejezni, hogy boldog és szereti a gazdáját, ennek egy utalását kapjuk itt. Ez nekem most egy két csillagos kép a világítás rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:

Egészen őrületes ez a kép, legfőképpen azért, mert szokatlan a perspektíva, és szokatlan az a helyszín, ahol ez a kép készül, és így, hogy abból a helyzetből, ahol a modell áll semmit nem kapunk. Olyan hatása lesz, mintha a következő pillanatban a mélybe vetné magát, vagy oda zuhanna, főképp azzal, hogy picit a háttér is dől, a figura is elmozdult a függőlegesből. Feszültségekkel teli a kép, és ez egy nagyon fontos dolog, hogy ezt sikerült elérnie Krisztiánnak, miközben a cím nyilvánvalóan arról akar üzenni, hogy ő a magasba vágyik, de mégis itt ez a zuhanós szituáció az, ami a nézőben erősebben fölmerül. Az ötlet rendben van, én jónak tartom a vágást is, a figura elhelyezését is. Keresetlen, nincs különösebben túlmagyarázva a helyzet, nincsenek teátrális gesztusok, valóban egy olyan fotográfiai eszközzel él az alkotó, ami a mélységélességből és a vágásból áll össze. Köszönöm, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Zsoltnak:)...Hanna szokott mosolyogni is:)

Köszönet érte, hogy Hanna mosolygós arcát is megkaphattuk, ez eleve egy csillagot mindenképpen jelent, ezen felül az is jó, hogy szépen keretezi a hajzuhatag az arcot, jók a fények a hajon, viszont ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül, az sajnos az utómunka hiánya. Most a háttér annyira világos, hogy ettől az arc már szinte bebukik, és a szem inkább a világos részeket figyeli, mint az arcot. Ha a helyszínen nincs mód akár egy fehér kartonnal, alufóliával vagy ruhával deríteni, akkor ezt az utómunkában kell korrigálni. (hegyi)
értékelés:

Kedves Rita, ez egy kedves portré lett, egy picivel jobban belevágva a szemüvegbe, mint ahogy az jól esne, mert a szemed jobb lenne, ha meg tudna maradni, viszont a mosolyod mindent visz. Megvan a második lecke is. Várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés: