Feladatmegoldás

Hát igazából nincs ilyen recept, sőt ez a kép még nem a kész ételről szól. A rendelkezésre álló alapanyagokból készítettem egy tejszínes-zöldséges szószt amit tésztával tálaltam....

A leiratból tudjuk, hogy ez egy előkészület a főzéshez. Nekem ebben kettő kérdés van: el tudom fogadni azt, hogy ez nincs még kész, és nem kötelezően csak a készételről jöhet ebbe a leckébe kép, viszont nem nagyon érzem azt, hogy ennek az egésznek mi köze van a háttérben lévő kis mozsárhoz. Ha az ott van, ha nem vágtál bele a deszkába, akkor a mozsár nyelébe miért? És az is kérdés, hogy mi ez a sok szemét a képen? Ha megnézzük, akkor mindenfelé mindenféle vicek-vacak van, az asztalon is vannak ilyen pontok, olyan ez nekem, mintha ez egy filmes felvétel lenne, jó régi íróasztalfiókban tárolt negatívval, amit utána beszkenneltünk, és elfelejtettük kipontozni a vackokat belőle. Mi ez rajta? Ezt nem teljesen értem. Az érzékelőd vagy az objektíved volt ilyen koszos, nem értem mi történt, engem bosszantanak ezek a foltok, nem értem miért maradtak ezek rajta. Ismétlés. (hegyi)

Vikinek azt mondom, hogy most egy kicsit úgy jársz te ezzel a képpel, mint én anno amikor beküldtem a magam giccs felvételét, amit mobiltelefonnal készítettem a kertben a fákról, hogy én is azt gondoltam, hogy ez mindenkinek evidens, hogy ez miért giccs, aztán valahogy a társaság zöme arról próbált meggyőzni, hogy ez nem is giccs, mert ez ahhoz túl szép. Itt is, ahhoz, hogy ez giccs legyen valami más kellene, bár lehet, hogy csak a vágással van bajom, mégpedig az, hogy eldöntendő lenne, hogy most a bal oldalból vágok jócskán, és akkor egy izgalmas, feszes kompozíció jön létre ezzel a facsoporttal, vagy akár vághatnék a jobb oldalból is, és akkor egy dekomponált helyzet jön létre. Csak az a baj, hogy egyik sem visz a giccshez közel. A naplemente mondható, hogy giccses, de valószínűleg te is ugyanabba a hibába estél, mint én, hogy ott, a helyszínen ez az egész sokkal jobban átélhető volt, aztán a kamera valahogy ezt az egészet átalakította. Legfőképp ez fénytanilag igaz, ahogy én tapasztalom, hogy a fények változnak valahogy úgy meg, hogy az a túl édes meghittség, ami jellemzője a képnek a helyszínen, az már az érzékelőre nem így jut el. Én most ezt visszaadnám, amellett, hogy ez mennyire giccs vagy nem, ezen lehet vitatkozni, viszont a kompozíción nem. Most ez a kompozíció nagyon lötyög. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy Mariann meghozott egy döntést, és ezt az egészen szűk kompozíciót adta, mert így tudnak létrejönni azok a formai jegyek, amik viszik ezt az egészet a háromszögekkel. Itt két háromszöget is látunk: az egyik a szoknyával jön létre, a másik a hajjal. Nagyon érdekes az, hogy ez az egész ad egy dinamikát az elmozdulás által, érezzük a forgást, de mindemellett nagyon jól egyensúlyozza a kompozíciót is. Egyébként pedig az a legszebb az egészben, hogy maga a kéz, és a kézben talán valami kék formát látok, tehát ez az, ami az egészet visszabillenti. Még az is nagyon tetszik, hogy a függőlegestől egy kicsit eldőltünk, mert a mozgás az mindig valamilyen irányba történik, tehát a testünkkel mindig egy kicsit bedőlünk, ez a mozgás most is létrejön, és a kar vissza tudja ezt az egészet húzni. Nagyon jó ritmus, köszönöm, három csillag, megvan a leckemegoldás is. Igen, itt van az a helyzet, amikor ezek a ritmusok és a dinamika felülírja azt, hogy ha korrektül, iskolásan akarnám ezt megfogalmazni, akkor azt kérdezném, hogy miért vágtad le a szoknyát? Azért, mert ehhez a ritmushoz pont az kell, hogy belevágódjon, beleverődjön a képhatárba ez az egész, ettől feszíti szét a képhatárt és azt a formát, amit az érzékelő létrehoz. Robban tőle ez az egész, miközben azt mondhatnám, hogy a korrekt, iskolás megközelítésnél ez hiba. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon szép az a ritmusjáték, amit Tamás megfigyelt, hogy a horizonttól elindulunk ezekkel a kis bokrokkal, meg a magányos fával, aztán van egy kukoricás és utána a felszántott föld. Ezek a ritmusok gyönyörű átmenettel eljuttatnak minket odáig, hogy ezek a rögök megjelennek a kép alján. Én közelebb mentem volna a földhöz ahhoz, hogy még tovább nőhessen a méret, és még kézzelfoghatóbbá, érinthetőbbé váljon a föld maga. Itt sajnos a digitális technika biztos, hogy elvesz az információból, csak sejtésünk és elképzelésünk lehet, hogy milyen lehet ez nagyban, és mennyire szépen jöhetnek ki ezek a struktúrák, de mégis azt mondom, hogy a kép alsó harmadánál nincsen továbblépés, tehát ott nem történik meg az a fejlődés, ami a kép felső két-harmadára jellemző. Ha így veszem, akkor levágható lenne a kép alsó harmada. Igen ám, de ha levágom, akkor viszont nincs meg ez a gyönyörű tér, ami létrejön ezzel a 5/6-od, 1/6-od arányban létrehozott ritmussal. Én bánnám, ha ezt itt megvágnánk, kell nekem ez a tér, de ez akkor tudna jól érvényesülni, ha közelebb megyünk. (hegyi)
értékelés:

Attila, az a helyzet, hogy ez egy gyönyörű megfigyelés. Tillai Ernőt nem tudom, hogy ismered-e, tessék utánanézni, neki egy teljesen más technikája volt, de nagyjából a megfigyelése hasonló volt. Ő azt csinálta, hogy zselatinnal összepacsmagolt üveglapot tett az exponálás előtt a gép elé, és azzal fényképezett, vagy pedig a nagyításnál a fotópapírhoz tette ezt a zselatinos dolgot, és ezzel egészen festői, pointillista képeket hozott létre. Annó ő megcsinálta azt, amit ma már a fotosoppal egy kattintással meg tudunk csinálni. Ez egy fontos megfigyelés lehet, javaslom, hogy figyeld azt, hogy ő miket csinált, adhat inspirációt. Amit ennél a képnél látok az, hogy ez egy nagyon szép játék, de nekem hiányzik belőle az utalás a valóságra. Ugye ez egy vízfelület, amiben tükröződik valami, valamilyen növényzet, lehet, hogy még valami épített dolog is, de nem ártana valami trükköt, valami geget még találni hozzá. Nem minden áron keresem én ezt, csak azt értsd meg, hogy most, jelen pillanatában, ez a kép így önmagában olyan, mintha egy háttér lenne valamihez. Ha ezt most tényleg egy impresszionista festményként próbálod megnézni, akkor erről hiányzik az a táncosnő, aki végiglibeg a parton, hiányzik az a bármilyen más főszereplő, aki ezt a történetet egyedivé teszi. Ez olyan, mint egy színpad, de a színpad háttere, az a színpadi tér, ahol majd a dráma, vígjáték, vagy bármi kis bohózat létrejön. Ha ez egy tájkép, akkor is azt mondom, hogy, ha megfigyeljük ezeket az impresszionista tájképeket látjuk, hogy határozott formákat hoznak létre, még akkor is, ha egy érdekes ecsetkezeléssel dolgozik a festő. Egyébként nagyon szép az, amit megláttál, és tömegelhelyezésben teljesen rendben van. Erre én megadom a három csillagot úgy, hogy egyezzünk meg, hogy próbáld ezt végiggondolni, és esetleg, ha arra jársz, akkor ezt valahogy kipróbálni, hogy hogyan tudod ezt megvalósítani, mert szép ez a kép, de a szépség romlandó árucikk, önmagában kevés. (hegyi)
értékelés:

Bara, ez egy kitűnően jó kép lenne akkor, ha nem dőlne a horizont megint, és esetleg a vágás a bal oldalon megtörténne a hídtartó pillér mögött, ha ott már nem indulna el újból a vízfelület. Az a vízfelület nekem kilyukasztja az egészet. Nézd meg, ha ott takarsz, és meghozod ott a vágást, hogy mennyire izgalmas lesz egyből az egész, mekkorát tud robbanni, mennyire szépen létrejön az, amit itt gondoltál ennél a képnél, ahogy a hidat és a fejet összehoztad. Nagyon finom lenne ez a megoldás, és még az is nagyon jó, hogy ott sétál egy alak. Minden jó, csak a képnek a bal oldalából kérnék egy vágást, és figyelj jobban a horizontjaidra. (hegyi)
értékelés: