Feladatmegoldás

Anno

Nagyon fura ez a kép a hatásaival. Az egy nagyon jó ötlet, hogy ebben a szemüvegben tükröződik egy olyan helyzet, ami egy milliőt is behatárol. Azt nem teljesen értem, hogy miért kell napszemüveget hordani az újságolvasáshoz. Ez azt is jelenti, hogy lehet, hogy ez a kép fekete-fehérben sokkal kevésbé lenne kikezdhető, mert akkor nem lenne ez a napszemüveghatás ennyire erős, ráadásul a monokróm szín a nézőnek is jobban segít elvonatkoztatni időben, a színes képek, még ha ilyen kevés és visszafogott színnel is dolgoznak, akkor is jobban a jelenhez köthetőek, mintsem a múltidézéshez, én ezt megfontolásra adnám, hogy milyen lehetne ez a kép, ha fekete-fehér lenne. Mindemellett értem, hogy miért hagytad meg ezeket a színeket, mert nagyon jók ezek a fáradt színek, és az, hogy az újság egy megsárgult újság anélkül is érzékelteti a kort, hogy elolvasnánk, hogy 1993-ban járunk az újság tanúsága szerint. Azért ez annyira nem volt rég, persze van, aki még nem is élt akkor. Mindenesetre, az üzenet rendben van, kifejezetten izgalmasnak tartom azt, hogy az újság alatti terítő és a függöny egy képre kerül, ez egy nagyon fontos meglátás. Én mindenek ellenére megadom rá a három csillagot, azzal együtt, hogy én lehet, hogy jobban örülnék a fekete-fehérnek. (hegyi)
értékelés:

Szalonnasütés előtt

Érdekes kérdés az, hogy mi lehet az indoka annak, hogy a Csendélet kategóriát próbáljuk feszegetni és tágítani a körét, hogy miért próbálunk olyan dolgokat is beletenni, ami nem biztos, hogy a csendéletbe való. Igaz, hogy nem is tárgyfotó, mondhatni illusztráció, vagy hangulatkép, de azért a csendélethez ez szerintem egy picit fura. Maga a kép, amit látunk technikailag egy nagyon jól megfogott helyzet, bár számomra az érdekes, hogy hogy lehet ilyen furcsa a mélységélességünk, hogy a deszkázat az éles, a pohár nem, aztán a balta nyelén van, ahol éles, van, ahol nem. Ettől ez nekem egy kicsit kusza, mintha az élesség, mint tényező, nem lenne értékén kezelve, miközben ennyire szűk kivágásnál az egyik fontos tényező lehet az, hogy akarok-e dolgozni az élességgel még pluszban, mint értelmezési sík, vagy pedig nem. Ami a képet illeti, a címmel együtt érthető a helyzet, hogy a gyorsító pálinka kis pohara, és a favágó eszköz ott van, bár szerintem annyira jellemző lehetett volna, ha már tárgyakat hozunk, hogy a nyársból vagy a szalonnából egy darab látszódjon, és akkor már nem kell magyarázni, hogy ez szalonnasütés előtt van. Összefoglalva: ez egy jó hangulatú kép, a ritmusok is jók, engem nem zavar az, hogy a baltából levágtunk, hogy a nyele a baltának jobban érdekel, mint a foka. Azért ez érdekes dolog, hogy a balta nyele mennyi mindenről mesél, legfőképpen a gazdájáról, hogy nem szakmája a favágás. Ezt én onnan tudom, hogy én is szétvertem a baltáimat, sajnos nem csak a magamét, hanem a barátaimét is, mert nem nagyon tudok jól célozni, és ettől sokszor a nyelével ütöm a fát, és nem a vassal. Ez nem baj, itt csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy jelentése van ennek is. Az biztos, hogy ha valaki eleve kevéssé ura ezeknek a szerszámoknak, és még alkoholt is fogyaszt, az okozhat balesetet. Ez a humoros része ennek a dolognak, én azt gondolom egyébként, hogy ez a kép egy jó irányba mutat, nem tudom, hogy ez egy olyan helyen készült-e, ahova vissza tudsz menni, de én még betennék valami tárgyat, mert nekem ez most egy oda-vissza kommunikáció a pohár és a balta között, és én csökkenteném annak a felmerülő igényét a nézőben, hogy magyarázni kelljen. Lehet, hogy a szalonnát még valahogyan belekomponálnám, és valamennyi italt hagynék a pohárban, mert ahogy látom, ebből már kiittátok a piát. Tehát, ha lehet, akkor ismétlés, ha nem, akkor ez egy két csillagos kép, de jó lenne, ha tudnánk még vele játszani. (hegyi)
értékelés:

Hommage à movie

Pathé Baby, 1922. Talán az első, otthoni használatra szánt mozigép. Már elektromos izzóval, de kézi - "kurblis" - filmtovábbítással. A hozzá való kézikamerát kulccsal kell felhúzni, mint valami órát, és fokozatmentesen állítható a film sebessége.

Az a helyzet ezzel a képpel, hogy maga a tárgy gyönyörű, nagyon izgalmas helyzeteket adhat, de olyan mintha egy picit félve közelítettél volna hozzá. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy ezt valami kiállításon, vagy múzeumban láttad, ahol nem volt módodban tüzetesebben foglalkozni vele, nem engedtek hozzá közelebb, vagy ez egy megilletődöttség, de az, amit látunk, többféle nézetből és távolságból is megközelíthető. Én most két fő irányt mondanék: az egyik egy távolságtartóbb, korrektebb megközelítés, ami működés közben ábrázolja ezt a készüléket, vagy ha nem is működés közben, de valamilyen imitációval talán előnyösebb szöget keresve mutatja meg azt, hogy ez egy kurblis szerkezet (most pont nem azt az oldalát látjuk), mert nem vagyok benne biztos, hogy a filmvetítőnek épp a belenéző része lehet az izgalmas, talán az a rész, ahol a lencse van. Szóval meg kell keresni azt a részt, ami a leginkább bemutatja a specialitását ennek a tárgynak. A másik irány pedig az, amikor egy érzelmi megközelítést próbálunk keresni, hogy engem mi érdekel ezen. Akkor nem foglalkozunk azzal, hogy ez milyen régi, vagy mi ebben az extra, hogy van kurblija, akkor csak azzal foglalkozom, hogy például az a kis táblácska érdekel, ami az oldalára van téve, vagy az objektívnek a recés széle. Keresek olyan pontokat, amik az én személyes érdeklődésemet mutatják. Mindkét esetben fontos, hogy milyen hátteret keresünk, most nekem túlságosan konkrét és túlságosan hasonló tónusrendbe tartozó a háttérben megjelenő vászon, ettől nehezen válik el a háttértől a tárgy, miközben a gyűrődéseivel, vonalaival ez a háttér elviszi a figyelmet is a tárgyról. Talán kevesebb fény kellene a háttérre, talán kisebb mélységélességgel kellene dolgozni, mindenesetre meg kellene találni azt a pontot, ahonnan ez az egész nem egy leltárszerű kép, hogy betesszük az archívumba, és a leirat elmond mindent róla, hanem - akár a korrektebb, akár az érzelmibb megoldásokat választjuk -, olyan megoldásokat, helyzeteket keressünk, amiben főszereplő lehet ez a mozi. Amennyiben ez a környezetedben van, visszaadnám ismétlésre, ha nem, akkor egy csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

bent és kint

A macskásnál oké, itt szájbarágós nekem a kettőzés. Oké, függöny és rács, kinn és benn, hűvös és forró, csend és zaj, mindent lehet mondani, de nem tudom, mit akarsz te mondani Viki, és ha nem tudom, akkor két eset lehetséges, vagy én vagyok ehhez bamba, vagy nem jól mondod. Én bevállalom, hogy netán én nem látom a csodát, de nekem ezek értelmezésben nem állják ki a próbát. (hegyi)

a szomszéd macska

Nem mondom, hogy ha a macska beszélni tudna, örömét fejezné ki ezekért a képekért, nem túl előnyös ábrázolás, sőt, elsőre igen kellett koncentrálnom, hogy élőnek gondoljam az állatot és ne valami felfúvódott tetemnek. De a kép mégis jó, és itt van értelme a kettőzésnek, játékos lesz tőle az egész és könnyed. (hegyi)
értékelés:

Tolongás

Kimondottan Tingecz Dávid munkájára reagálva készítettem. Talán méltatlanul próbálom ezt a képet összemérni az övével... de megfogott a hangulata, a tömege. (Az eredeti fénykép balra forgatásával vált ilyenné)

Dávid képe is erős, ez a kép másról szól, de ez is erős, jó a meglátás és jó a megoldás is, a jobb szélen picit vágnék, hogy ne bukjon le a trükk, de mindenképpen három csillag, és annak kifejezetten örülök, hogy nem került ide semmi extra pluszban, semmi, ami elvinné a figyelmet, vagy ami szájba akarná rágni, mit is akarsz, mert így erős ez, így működik, köszönöm. Tárgyfotónak nem tárgyfotó, vagyis persze, az, hiszen tárgy van rajta, de nem az, mert a lényege nem a kockakő vagy betonoszlopok bemutatása, hanem egy asszociáció elindítása. (hegyi)
értékelés:

boldog lovak

Egyrészt az oldalunk szerkezete olyan, hogy a szélesség adott. 700 pixel. Ebből kell kihozni a legtöbbet. Értem, hogy két időpillanat, két helyzet, kívánja az egymás mellé és nem az egymás alá helyezést. De... egyébként meg, ha megveszek, akkor se értem, miért kell ide két kép. Egyiken is ló, másikon is, egyiken is legel, másikon is, mi az, amihez szükséges ez az ismétlős de mégis különbözős ábrázolás? Ha már, akkor a második kép az, ami izgalmasabb, de őszinte leszek, Viki nem értem, mi késztetett az exponálásra. (hegyi)

Ellenállás

56, Forradalom. Esélytelenül, de mégis küzdve, megosztottan, de összefogva.

Győző, én ezt most sok duma nélkül adom vissza. A tömegelhelyezés, a formák most itt nekem esetlegesek. Nem érthető, mi van a bal alsó sarokban, nem érthető, miért így ábrázolod a szobrot, miért ott vágsz, miért arra dől, ezekre pedig a képnek kell válaszolnia. (hegyi)

Zsuzsa, Andor én és a két bollywoodi sztár

ebből a mobilfotózásból én sem maradhatok ki.

Hát, nem tudom Viki, szerintem is fontos kipróbálni, mit tud a mobil, hiszen az korunk polaroidja, de azt is gondolom, hogy mindamellett, hogy könnyen adódik a megoldás, hogy akkor majd áldokumentarista képeket csináljunk, mégsem hiszem, hogy meg kéne ezzel elégedni, mivel mindenki ezt csinálja vele. Igen, a mobilban benne van, hogy lehet hibázni, hogy szabadságérzetet ad, hogy nem kell vacakolni semmivel, de ez kevés, emellett azért keresni kell azt, ami indokolttá teszi esztétikai értelemben is a használatát. Természetesen ez azoknak szól, akik megtehetik, hogy fényképezőgéppel is fotózzanak, akiknek csak mobilja van, ott a helyzet olykor a szükség által határolódik le. Szóval Viki én ezeket nem tartom erős dolognak, hogy akkor a kutya meg én épp uncsizunk és tévézünk, és a film is vacak, akkor fotózzak, de akkor majd mobillal. Miért? És miért kettő? És miért változik a szereplő? Segíts, mert nem értem. (hegyi)

Remény a reménytelenségben

'56
Bartos Ágnesnek, válaszul erre (hátha tetszik neki).

Kedves Győző, érteni vélem, amit mondani akarsz, de ez így nekem inkább egyfajta párhuzam a felhőkarcolókhoz, New York, nagyvilág, mintsem remény vagy reménytelenség kérdése. Azt hiszem, hogy ahhoz, amit szerettél volna, talán más időjárási helyzet kellett volna, valami nagyobb eső utáni helyzet, amikor csillognak esetleg ezek a vasak a víztől, amikor az ég talán hatásosabb, de most ez így nekem inkább vidám, mintsem komor helyzet. A kép jó, de nem ebbe a leckébe. (hegyi)
értékelés:

Vihar

Őrületes képeket kapunk Dávidtól, amikor egészen elképesztő hangulatokat tud nagyon könnyedén idetenni elénk. Ennél a képnél van némi pontatlanság a vágásnál. Értem én ezt a négyzetes kompozíciót, meg lehet ezt nagyjából tartani úgy is, ha a képnek a bal oldalán levágjuk ezt a furcsa formát, ami elindul, ami nem tudom, hogy mi akar lenni a korlát mellett. Ennek a jelentős részét le lehetett volna vágni, az sem lenne baj, ha a korlát nem lenne meg a maga teljességében. Ha meg akarjuk tartani a négyzetes kompozíciót, akkor a kép tetejéből simán lehet ugyanennyit vágni, még lehet, hogy jobbat is tesz a képnek, ha kicsit kimozdítjuk a középpontból ezt a két széket. A ritmus és a meglátás nagyon jó, nagyon tetszik, erős üzenete van ennek, hogy mit keres az a fickó ott a padnál, és mit akar csinálni. Megadom rá a három csillagot, és várom Dávidtól a véleményt a vágással kapcsolatban. (hegyi)
értékelés:

Hazám

Cudar nehéz egy lecke ez.

Jó a kép, egy kicsit az utómunkánál lehet, hogy módosítottam volna, mégpedig annyit, hogy valamennyivel többet hagytam volna a kontúrokból. Egy kicsit ott rásegítettem volna, ha már a világításnál nem tettem meg, akkor az utómunkánál picit visszahozom a sötétből, és akkor megvan az, hogy ez egy gyöngyvirág. A másik, hogy ha most jól megfigyeljük, akkor látjuk, hogy a kép bal oldalán ezek össze voltak valahogy kötve, ez nekem olyan, mintha belátnék a kulisszák mögé, nem biztos, hogy ez engem foglalkoztat, vagy muszáj érdekeljen, hogy ez hogyan van összedrótozva. Kicsit profánná teszi, lebuktatja a dolgot. Mindez mellett egy nagyon szép és finom ábrázolást kapunk, a három csillag megvan. Ma már lehet, hogy te is másképp csinálnád a photoshop tábor után. (hegyi)
értékelés:

szombat reggel

Tetszik a kép, egyetlen egy dolog nem tetszik, hogy elindítasz formákat, és azok nincsenek befejezve. Ha ezt a szákot fényképezem, akkor vagy belerakom teljesen, vagy ha vágok, akkor úgy vágom, hogy ha nem is pont a fél tengelyénél, de nagyjából úgy, hogy akkor már ezek a formák csak a képhatárig tartsanak, és előtte ne induljanak újból el. Magyarán: vágjuk félbe, és akkor a képhatártól van egy dinamikája ennek az egésznek. Most elindul egy másik forma a bal felső sarokban is, a bal alsó sarokban is ennek az ívnek a zenitjén már túljutunk, és újból lefelé megy az ív. Lényeg az, hogy nem jók ezek az üres területek ritmikailag. Nem tudom, hogy a helyszínen ezekhez mennyire lehetett hozzányúlni, ha hozzá lehetett, és voltak ott esetleg más kampók, ha a szákot is közelebb lehetett volna vinni az ablakhoz, az jót tett volna. Nem kellett volna sokat, egy-két deszkányi szélességgel közelebb víve a ritmus jobban összekapcsolódik, de maga a meglátás rendben van. Ugyanez igaz a képnek a jobb oldalára is: ott azt a zsanért vágtam volna le, mert nem a maga tárgyiassága érdekes ennek a képnek, ezt pontosan jól érzékelted, hanem az a líra, ami ezzel a formarenddel létrejön: az ablakkerettel, a lambériákkal, a ráccsal, és mögötte a függöny a kisvirággal. Szóval őrületes finomságok és rezgések vannak ezen a képen, de pontatlan most a megfogalmazás. (hegyi)
értékelés:

reggel

Fáradtan.

Igen, a reggeleink elég furcsák tudnak lenni néha, én most egy ideig, amíg leszoktam a dohányzásról, mobiltelefonnal fotóztam magam 40 napon keresztül, ott is voltak érdekes képi helyzetek, szembesítő erejűek. Az is jó, hogy szépen keretezted a hajjal, szépen megoldottad ezt a feladatot. Őszinte kép, nincs rajta smink, ezt most nem csak arra értem, hogy mi a valóság, hogy reggel az ember nem valószínű, hogy sminkeléssel ébred, hanem nincs a képen érzelmi szinten sem sminkelés, nincsen rajta semmi csináltság. Természetes, és ez nagyon fontos, és nagyon erős alap lehet, úgyhogy várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Kitérő

Kevés eszközzel dolgozik Béla, klasszikus fotográfiai megoldást látunk, Korniss Péter: Hadirokkant (1976) című képe jut róla eszembe, amikor a havas tájban egy figura távolodik, a hóban kijönnek mindenféle növénymaradványok, közben szembesülünk azzal, hogy az a figura egy falábú ember. Ez az élmény jut eszembe, és jó a ritmus, szépen felrajzolt ív, nagyon tetszik. Az is tetszik, hogy nem dőltünk be annak a nagyon kézenfekvő ötletnek, hogy azt is ábrázoljuk valahol a távolban, aki ezt a nyomot létrehozta, pontosan elég a lenyomat. A leckemegoldás is megvan, ez egy nagyon finom kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés: