Feladatmegoldás

Jó étvágyat

Verától láttunk már egy hasonló megoldást, egy ilyen króm tükröző felületen, ami talán valami sterilizáló berendezés volt, amiben ő maga mint alkotó jelent meg, most pedig ezt a tükröződést arra használja az alkotó, hogy egy viszonylag nyugodt kompozíció, tehát látunk egy teáskancsót, egy kis kiöntőt, egy poharat, egy kenyereskosarat, benne egy zsemlével, egy tányér részét és valamit az asztalból is, tehát a kompozíció viszonylag nyugodtnak mondható, és ezen a tükröződés az, ami megbolondítja, ami izgalmassá teszi, hogy a tükröződésben látjuk ennek az egésznek egy másik vetületét, egy sokkal dinamikusabb táncát. Szerintem ez a meglátás, ez a kettősség nagyon jó, ennek egy fajtája a tükör anamorfózis, amikor a rajzolt, vagy festett felület egy általában fémhenger palástjára vetülve adja ki az eredeti, torzításmentes képet - ilyet talán már Leonardo is használt, később sok festőt, grafikust megihletett. Tehát, hogy ez a meglátás nagyon izgalmas, ugyanakkor ez nem negligálja azt a szabályt, hogy az elsődleges kompozícióra figyelni kell, tehát ha az asztal szélén a feketébe kifutó rész le lenne vágva, ha ez a belógó tányér itt a bal alsó részen határozottabb lenne vagy nem lenne itt, ha ez a kis szószos pohár nem ilyen csökevényesen lenne benne, akkor még erősebb lenne ez az ellentét. (szőke)
értékelés:

Vallomás
Régi énvilágomból kilépve újra gyúrom önmagam.

Különösen örülök, hogy a fotós árnyéka hosszan elnyúlva a kép jobb oldalán megjelenik, és ugyanezekkel a formákkal a baloldalon is dolgozik, belehelyezve a szemüvegét ide, ebbe a fatörzsbe, így a képnek egy erőteljesebb bal olvasata, és egy hosszanti jobb olvasata is van, és nagyon jól aránylik ez az 1/3-2/3 arány egymáshoz is. Igazából a portré kategóriában az alkotó jól hozza létre a mondanivalót, és jár a három disznó rá. Az elemzésen túl csak annyit szeretnék megjegyezi, hogy ha már foglalkozunk az árnyékokkal, folthatásokkal, ha megnézzük itt a képen, a női alak árnyékát, és ha már álmodozunk, fogjuk a képzeletbeli tollunkat, és az árnyékalak körülötti fényfoltban egy másik alakot is észrevehetünk, aminek itt, ebben a fényfoltban van a karja, és a fotós felett megjelenik egy arc; ez az arc eléggé szomorú, de egy női arc, két szem és egy száj, valójában a bokrok tónusai, de eléggé misztikusan belesejtetnek – ezt hívják a kép önálló működésének – a természet játékossága, humora, az néha odafigyel az alkotóra, és beletesz még üzeneteket a képbe. (szőke)
értékelés:

A viz útja, az ember útja
Ember nem szabhat gátat a természet erőivel szemben...

Azt rögtön leszögezném, hogy a házi feladat kritériumait a felvétel teljesíti, egy érdekes helyzetet látunk, ahol az alkotó valamilyen forrás vagy kút vizének útjába nyújtja be a kezét, és ezzel a vízzel való kapcsolatát akarja nekünk megmutatni, és hát gondolom izgatta ez az optikai játék, ahogy a gyöngyöző víz felszíne alá tesszük a kezünket vagy más tárgyat, és ez a torzító felület módosítja a test struktúráit. Ugyannakkor azt mondom, hogy e téren megvagyunk, de biztos, hogy a legjobb pillanatban történt-e az expozíció; merthogy most a csuklóig, amíg a víz alá merül a kéz, egy jól követhető formavilágot látunk, de a víz alatti világ nagyon kusza, szabdalt struktúra, és nem vagyok meggyőzve, hogy ez volt a cél, vagy csak véletlenül így sikerült. Merthogy nem látom át a kapcsolódást a kővel, a vízzel, nem látok olyan egyértelmű gesztust, ami engem, mint nézőt meggyőzne vagy előre tudna vinni az értelmezésben. Úgyhogy azt mondom, hogy ha Anitát érdekli ez a víz tükröződéses játék, akkor azt mondom, hogy ezzel több időt kell még eltölteni, hogy ezt biztosan tudja használni. (szőke)
értékelés:

Vera
"Már értelek. Mit érsz vele? A mult
tüntető menete elvonult,
a lomb lehullt
s a fájdalom ágai benned,
mint mindenkiben, elkövesednek
az aláomló évek, évszázadok,
rétegek, szintek és tagok
óriási nyomása alatt."
(József Attila)

Ebből a képből így arra lehet következtetni, hogy Vera talán maga ez a fa? Vagy a Vera egy nagymama lehet, aki ültette ezt a fát? Igazából nem lehet tudni, mert a kép több segítséget nem nyújt. Egy alsó gépállásból egy halott fa látható, de igazából a tájkép nincs annyira elemelve, hogy azt véleményezzem, hogy a barátom kategóriába egy szimbolikus üzenetet látunk, hanem továbbra is megmarad a tájkép, az utazási-nyaralási kép szintjén a kép, ezt én nem tudom elfogadni a barátom leckére, ez itt csak egy nyári tájkép egy halott fáról, és még a hozzá leírt hosszú verssel együtt sem tudom elfogadni. (szőke)

Álombuborékok

Igazából nem tudom eldönteni, hogy itt valami igazi szappanbuborékfúvás lehetett, amit aztán utólagosan az alkotó kiszínezett, nem tudom eldönteni, de az jól látható, hogy van egy tengerparti vagy más partmenti sík tér, ahol ezek a színes kis buborékok megjelennek. Szerintem a színes buborékok mennyisége a határmezsgyén mozog, hogy itt most a színes gyermekálom irányítja az egész múltbeli üzenetet, vagy ezek igazából csak átsejlenek az üzeneten. Ez igazából döntés kérdése, pengeélen táncolunk, ahol véleményem szerint sem nem elég sok a buborékok mennyisége, sem nem elég leheletnyi. Olyan az egész, mintha ráfröccsentek volna a festékek a képre. Ha utólag még a képbe bele lehet avatkozni – mert az irány szerintem jó – akkor ezzel kellene játszani, hogy megpróbálni több ilyen színes dologgal dolgozni, vagy kevesebbet használni. (szőke)
értékelés:

Légy őszinte egy pillanatra
"Agyadból a tiltás fogalma
kihullana, és elfelednéd
azt a bemagolt, beidegzett,
belédnevelt sok kegyes leckét,
s föltámadna benned a rabló,
akit egy sejted burka rejtett, s ragadozó, portyázó vágyad
vihorászna, tombolna benned."
(Várnai Zseni)

Ha a figyelmem nem csal, akkor ez Taliándörögd felett a kerek fenyves, ahol egy ízig-vérig plen-air kép, a tájban magányos fenyők között egy ideiglenes ruhaszárítókötél a városi kultúra megjelenik, amelyen jól láthatóan egy férfi és egy női felső ruha van kiterítve száradni, és ezek a ruhák itt összekapcsolódnak. A férfi-női történet itt két látszólag jelentéktelen kis élettelen tárggyal de mégiscsak mesévé válik, és ez a mese itt az erdei háttérben hozza a szokásos Hityilova-i hangulatot. A vágy leckére szerintem egy konzekvens és adekvát verzió – a képből adódóan kicsit diszkréten, szalonképesen és szégyellősen meséli el ezt az üzenetet; nyilván valami családi kiránduláson a papa és mama is beleesett a patakba, és most itt szárítják a felsőruháikat. Egy jó hangulatú plen-air kép, aminek jót tesznek a többi fa miatt létrejövő hosszanti árnyékok, amik létrejönnek itt a pólókon, és ennek így van egy igazi természetkép hangulata, megvan rá a három disznó. (szőke)
értékelés:

Völgyvirág
Erőt adtál
Pedig volt még bennem.

Hitet adtál,
Pedig nem vagy Isten.

Szépnek láttattál,
Pedig szép sem vagyok.

Ifjúnak hitettél,
Pedig fiatal hitem azt hittem rég halott.

Köszönöm!

Egy többszörösen vicces képi geg látható, ugye látszik ez a csuhéból készített virágforma, amin átlátunk és mögötte egy férfialak néz át a lyukakon, és mosolyog, így a virágforma közepén mint egy furcsa vicsorforma jelenik meg ez a pár fog, amitől az egész képnek azért nem 100 %-osan vidám, hanem egy kicsit meglepő formája is van; játékként, gegként érdekes az üzenet, lehetséges, hogy ha a barátom kategóriát akarom megérteni, a cím ellenére, én az élességet mégiscsak áthelyezném a háttérben lévő modellre, hiszen mégiscsak ő a barátom; míg ha azt fogadom el, amit a képen látok, hogy ez a csuhévirág van élesben tartva, az azt mondja, hogy talán mégiscsak nem a barátom a legfontosabb. Azaz egy ilyen apró döntés, hogy hova helyezem az élességet, az teljesen megváltoztathat egy képi üzenetet. Most, attól, hogy az élesség itt elől van, maga a virágmotívum is úgy működik, mintha egy grafikai beavatkozás lenne. (szőke)
értékelés:

Tükör

Egy talán napozóágy egy terasz, ahol lehetünk, és nyilván a tükör arra a torzulásra utal, ami a kép baloldalán a haj mellett látható, lehet, hogy az alkotó egy tükörből fényképezett. Itt ha a felső záró világoskékeket mint záróelemet tekintem, akkor egy ízig-vérig home-fotót látunk, annak minden dekomponáltságával. Most a középpontban női haj, homlok és a kis hajcsatok amik a tincseket összefogják a főszereplői a képnek, és a kép alsó szakaszában női szemek, szemöldök, máshová tekintenek, nyilván a tükröződés miatt a kompozíciót figyelik, hogy az hogyan áll össze. Miközben ez egy izgalmas utazási üzenetnek tűnik, pont az alsó szakasza nem eldöntött, hogy miért, mennyit vág le a képből az alkotó, miért pont ott vágódik, ahol. Itt a szemöldök alatt az orrcimpa még éppen látszódik, de már nincs benne az ajkak. Az optika torzítása miatt is a fejtető és a haj a főszereplője ennek az üzenetnek, ugyanakkor az erős nappali fény a fejformának nem ad különleges tónusértéket, és egy kicsit hezitálva, hajreklámszerűen látszik a fejtető. Nem érzem olyan erősnek a belső érzelmi átélését ennek a képnek, olyan, mintha kamerapróbálgatás lenne vagy magamról készített képek próbálgatásai közül egy kockát látnánk. Én ezt visszaadom ismétlésre. (szőke)

Portré arc nélkül
Lehet hogy mégis a ruha teszi az embert. Néha ilyen szúrós vagyok.

Maga az ötlet nagyon jó, nagyon érdekes felvetés, és az első leckére egy jó megoldás. Nagyon tetszik az az ötlet, hogy kétfelé vágom magamat és a kétféle megközelítést, egy korrekt öltönyös, vagy nadrág-szíj-inges felvételt mutatok, miközben a másik oldalon ennek az ellentétpárját. De ha ezen a felvetésen indulunk el, hogy a munka és szabadidő vagy lazaság és az elvárások teljesítése, tehát nagyon sok ilyen ellentétpárt tudnánk felállítani, és elindulok fentről lefelé, ing és az ellentétpárja a meztelen felsőtest; akkor a hosszúnadrágnak az ellentétpárja a rövid sortnadrág? Merthogy én legalábbis nem szoktam rövid sortot hordani a nadrág alatt, akkor ez egy kérdés, hogy ez az ellentétpár vajon pontosan van-e megfogalmazva. Akkor nem az kellene, hogy a felső ruharéteg alatt, ami van, az helyezkedjen el a másik oldalon? Vagy számtalan más lehetőség is lehetne; ez itt talán nem a legjobb megoldás, elgondolkoztató számomra. Nem zavar a vakuzás, nem zavar, jó is az, hogy ebben a privát környezetben készül a kép, és a kompozíció is ezzel az előretartott kaktusszal nagyon jó, a takarás is jó, mondjuk maga a kaktusz szimbolikája is felvet érdekes gondolatokat, tehát minden nagyon szép és jó, csak itt mintha egy kicsit megrettentünk volna ettől az ellentétpáros feladattól és túl korrektek akartunk volna lenni – de hát akkor meg pont az ereje veszik el a megoldásnak; ha már elindulunk egy úton, akkor menjünk már végig rajta, én két disznót adnék, és ha a Sándornak van kedve ezzel még egyszer foglalkozni, akkor azt megmutathatná nekünk és a többieknek is akár. És köszöntünk téged az estiskolások között, és várjuk a további leckéidet is. (szőke)
értékelés:

Előtt

Szeretjük ezt a képet, Dani már kimondhatjuk, hogy nagyon erős grafikai jelekkel dolgozik. Tárgyszerűen felsorolva van egy úttest, egy zebra, és egy dió vagy gesztenye, vagy kis gömb. Ez egy nagyon érdekes filozófiai-történeti felfedezés, nagyon érdekes, hogy ugye keressük a gyereket ezen a képen, és csak a gyerek jele, ez az elgurult golyó, miközben a Danii jelzi, hogy az úttesten vagyunk, tehát ebből egy egészen drámai végkifejlet felé is elindulhat a fantáziánk, vagy akár efelé a snúrozás felé is, hogy a gyerek elment mert vacsoráznia kell, és otthagyta a labdáját. Ami itt felmerül, hogy a fenti résznél azt a zebracsíkot, ami félig van meg, én levágnám, hogy szürkével fejezzem be a képet, három zebracsík után, és ez így kompozícióilag is nagyon rendben van. Három disznó, és köszönjük szépen. (szőke)
értékelés:

Csend

Kedves István, én azt mondom, hogy egyrészt tanulmányozd a csendélet fogalmát, ez nem azt jelenti, hogy kültéren nem lehet csendéletet fotózni, de ez nem az, ez egy tárgyfotó, másrészt ellentétben van a háttérben ez a pop-történet, a felfújható medence és a tologathatós műanyag talicska, ami ott beszúródik a faállat mellé, és az előtérben ez a régi faszerkezet, ez nincs átgondolva ez a kép. Én el tudom fogadni, hogy ezt a szobrot te csináltad, de a képnek vannak szabályai, és ez ezeket nem teljesíti, a csendélet kategóriában ez a kép visszaadva. (szőke)

A nagy melegben kell a folyadék!
Ez a leckém kétszeresen is 18-as: egyrészt a 18. lecke, a nyár témájába küldöm, másrészt a kép tartalmára (gyakorlatilag eléggé felismerhető) ráillik a 18-as karika. ;-) A folyadék segít a nagy melegben, hiszen általa izzadunk, aminek párolgása hűti testünket (vízhűtés), így bizonyos mennyiség esetén "virtuálisan árnyékol" is...

Itt igazából egy hetvenes évekbeli plakátot látunk, a Szyksznian Wandának voltak ilyen plakátjai, de akár egy mozgalmi plakát is lehetne, hogy igyál Salvus vizet és jöjj a kis-Balaton lecsapolásához, tehát az egésznek az alsó gépállás, az ellenfény, a Napot kitakarva látjuk ezt a kezet, és ettől az egésznek van egy munkásmozgalmi hangulata. Nyilván a plakátművészet a 1910-es, majd a 40-50-es években nagyon is tudatosan használt olyan beállításokat, olyan grafikai elemeket, amelyek mozgósítottak, magasztossá tettek egyszerű helyzeteket, kalapács, munkásember tartja a téglát, békekölcsön, Moszfilm eleje főcím, megemlíthetjük Uitz Béla plakátjait, vagy Berény Róbert Fegyverbe, fegyverbe plakátját – csak akkor azt kérdezem, hogy a nyár leckéhez és Gimesi András házi feladata, azon túl, hogy felemeli ezt az üveget és elindul ez az asszociáció és ez egy jó stílusgyakorlat, hogy plakátot készítek, hol szűrődik át, minősítődik át, hiszen most csak annyit kellene csinálnom, hogy grafikailag ráírom az akkori szövegeket, és az isten nem mondja meg, hogy ez nem akkor készült. Még a szöveghelyek is ott vannak rajta, és mindig mondjuk, hogy a ti belső történeteitek erősödjenek fel a munkákban. És az a kéznyom is hiányzik a képről, mitől lesz ez Gimesi Andrásos, mitől a te üzeneted? A plakátszemlélet mint irány jó, de én ezt a képet visszaadom ismétlésre. Figyelemreméltó, és esetleg elgondolkodhatsz azon, hogy a mostani plakátművészet is ezeket a mozgósító-elemeket használja, csak burkoltabban. Ezeknek az erkölcsi üzenetéről viszont érdemes lenne a fórumban vagy az estiklopédiában beszélgetnünk, több plakátjellegű anyag van, és ennek a nyelvezete, a hatásai fontosak, tehát egy jó téma az, amibe itt belecsippentettél, csak aztán kiöntötted a mosogatóvízzel együtt, csak ebben el kellene mélyülni. És még egy dolog a kompozícióról; nézzük meg egyszer ezt a Vera Muhina szobrot, és magát a mozdulatot vagy akár egy mai söreklámot is. Az egy függőlegesbe hozott, stabil helyzet itt pedig el van döntve a sörösüveg, és a kéz is picit oldalról fogja meg az üveget, holott a példák (Szabadság-szobor, Osztyapenkó) azt mutatják, hogy a mozdulatot az dinamizálja, ha a kéz a mozdulat előrefelé mutat. Tehát az üveget még lehetett volna dönteni, és a kézből még többet láttatni, hiszen az is fontos. (szőke)

Buksi bétóven
A kutya

Elsősorban, és nem is akarok a kutya fajtajellegéről, a megvilágításról beszélni, a kompozícióról akarok beszélni, valahogyan a Buksi szeme bekerült a középpontba, egy picit talán az alá is, és ennek én nem nagyon látom, hogy mi az oka, a kutya feje fölött nagyon sok hely van, annyi, mint alatta, csak ott egy kutya is van. És ennek nincs különösebb értelme, szerintem a kép felső részéből vágnék. Igenám, csakhogy lehet ugyan ollóval is vágni, de ha a kamerán döntök, akkor a Buksi testéből is láthatnánk valamit. Pl. legugolhatott vagy feküdhetett volna oda kutya elé az alkotó. Itt a kérdés mindig az, hogy mit akarok ábrázolni. A felülről fényképezés az mindig ha a kutya-ember viszonyát ábrázolom, egy parancsoló, a modellt alárendelt helyzetbe hozó viszony – ez egyébként kisgyereknél is igaz. Ha lemegyek az ő szintjére, akkor magamhoz emelem, egy szintre kerülünk, és közelebb is kerülök hozzá. Nem azért mondom, mert nagyon sok kutyaképet szeretnék nézni, de én ezt visszaadnám ismétlésre. Itt most az történt, hogy kicsit lehajoltál, és lefényképezted a kutyádat, aki ráadásul ki is van kötve; ettől a Buksi nem lesz különösebben boldog. Mi lenne István, ha lefeküdnél a földre, és hagynád, hogy a Buksi összenyaljon, miközben a kezedben van a fényképezőgép? Mert úgy tűnik, hogy azért ezt a kutyát te szereted, hiszen az a neve, hogy Buksi bétóven. (szőke-hegyi)

Azt nem állítanám, hogy nem készítek többet, de mostanra kicsit elegem lett a csendéletfotózásból. Kicsit nagyobban itt.

Azt írja Feri, hogy kezd elege lenni a csendéletfotózásból. Kedves Feri. Dolgoztunk mi itt együtt a táborban csendéletekkel, amelyek hamarosan fel fognak kerülni az oldalra és a többiek is láthatják őket, én akkor ott próbáltam neked abban segíteni, hogy egy úton elindulj, erre te a következő képnél azt mondod, hogy kezd eleged lenni a csendéletekből. Hát szerintem picit korán adod fel a dolgot, és ezzel nem azt mondom, hogy most hetente három csendéletet be kell küldened, de én nem érzem azt, hogy elértél volna az út végére. Ennél a kompozíciónál nagyon érdekes az a játék, amit itt látunk, gondolom azt a hosszú expozíciós, fényfestős játékot látjuk megvalósítani, amit itt is gyakoroltunk, mégis, szerintem ezeknél a helyzeteknél, amikor a fényt kreatívan használjuk, tehát nem konkrét, fix megvilágítással dolgozunk, pl. főfény és derítés mellett, akkor mindig az a kérdés, hogy mivel mi állítjuk elő, mi mozgatjuk, használjuk a fényt, ezért a mi döntésünk az, hogy mit emelünk ki, és mit tartunk sötétben. Itt a kép közepénél nagyon erősen, majdnem fehérre égve, sziluettként jelennek meg a virágok, míg a szélén a virágok feketén, szinte bebukva a háttérbe látszanak, illetve alig látszanak. Már csak ha ezt a két részletet is vesszük, akkor is azt mondom, hogy nem eldöntött az, hogy most túlvilágítva sziluettekkel akarok dolgozni, vagy éppenséggel a túl sötéttel, mint egy low key helyzetet próbálok megmutatni. Így kissé esetleges, nem eléggé koncentrált, az a világíts, ami ha nem koncentrált, akkor értelmetlen is, merthát akkor miért nem egy lámpát használtam.
És ez az egész onnan jön, amit a leirat is mond, hogy elfáradtam, abban, hogy feladatot csinálok, pontosan azt kellene elmosni, hogy feladat legyen, és visszatérni az élvezethez. Ezen a képen az látszik, hogy ez egy feladat, egy stúdium, a hervadt virágokból is az az üzenet jön át, hogy kínlódsz, küzdesz, mert valamit meg akarsz oldani, és elveszett belőle az élvezet. Abban a pillanatban, ahogy ezt újra megtalálod, és nem túl akarsz lenni egy feladaton egy lépcsőn, akkor megtalálod a csendéletet.
Még egyet tennék hozzá, ez a váza, erről akkor is beszéltünk, hogy ez egy kicsi, borulékony váza, amibe próbáltunk belegyömöszölni ilyen hatalmas virágokat, ez ennél a képnél nagyon látszik, hogy arányaiban sem egy jó dolog, ezen is lehetne gondolkodni. A kezedben van egy kulcs, és a te döntésed az, hogy mikor nyitod ki vele az ajtót, én nem tudtam mást tenni, mint ezt a kulcsot a kezedbe adni. Mikor, hol, hogyan, mire használod majd, az a te dolgod; egyáltalán nem biztos, hogy csendéleteket kell vele csinálnod, a csendélet annyiból jó, hogy a száraz virágnak sokkal több türelme van, mint a Józsi bácsinak a szomszédból, tehát gyakorolni alkalmasabb a csendélet, mert nem fog orrbaverni, hogy tíz perce ott állsz és még egy kattintás sem történt. (szőke-hegyi)
értékelés:

Mesemondó
Illa berek, nádak, erek...

Az afrikai szobrászat és az afrikai primitív rituálék, de akár dél-afrikai, polinéz, tongai, melanéz, mikronéz szobrászati szellemiséget is kereshetünk ebben a formavilágban, amit csak felerősít az alsó súrlófény használata megvilágításként, ami az egyenetlenségeket, a rusztikus, egyszerű szobrászati módszereket felerősíti. A szobor jobb alsó sarokból van megvilágítva, és ez azt jelenti, hogy a négyzetes kép bal oldalán ez a drámai sötét átkúszik, áttöröl a teljesen elkészült szobor balfelére, és igazából ezzel az expresszív, dramatikus fénnyel azt a mitológiai világot, ami a barlangok mélyén élő primitív népek termékenységi vagy más varázsláshoz kötődő totemfiguráihoz kapcsolódik. Mindenféleképpen van az egésznek egy szakrális, liturgikus szerepe is, a megvilágításnak és az ilyen képképzésnek. Tehát az irány az nagyon izgalmas, és különösen, hogy a barátom leckére érkezett ez, a Mesemondó címmel. Ezt én úgy fordítanám le, hogy tulajdonképpen az ember olyan helyen él, ahol régi tárgyak, emberi kéznyomok vannak, ajtókon, ablakokon, falakon, ott gyakran elhangzik viccesen az a mondat, hogy ha ezek a falak mesélni tudnának, és ezt idézi fel számomra ez az üzenetrendszer. Ebben az esetben viszont még ha az üzenet nagyon is jól sűrített, és átjön a filozófiája, a lényege, mégis a kompozícióra akkor is ügyelni kell. Miért van ez a gyönyörű szoborforma vállban vágva? Tessék ezt a képet megismételni, pontosan azért, mert nagyon fontos az, amit üzenni akarsz. Gondolkozz el a szakralitáson, a Gólemen, a bálványon, a tessék ebben elmélyedni, különösen hogy ő a barátod, hidd el, segíteni fog. Természetesen ehhez egyedüllét kell, nyugalom kell, és hallgass a belső hangjaidra, és tessék megtisztelni mindazt, amit szemléletében, meseiségében, víziójában itt van. Két disznó, de csak akkor, ha megismétled. (szőke)
értékelés: