Feladatmegoldás

Remegünk a vágytól
Üveggolyóképek 5. - Fényképezni fogunk, örökké fogunk élni

A kép hangulata, formavilága, színei picit a japán szobabelsőkre emlékeztetnek, meg nem mondom, miért, talán a világos és kék, a színek és formák kapcsolódása miatt. Sejtésem szerint ez a kék felület valami folyadék, ami szintén mozdulatlannak látszik, és láthatjuk azokat a technikai eszközöket, zseblámpát, kis fényeket, amikkel a tárgyak meg lettek világítva. A kép a csendélet kategóriába, leckéhez lett beküldve, és ezt a feltételt bizonyos tekintetben teljesíti, hisz tárgyakat látunk a képen. De ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezek a tárgyak egymáshoz képest milyen rendszerben, milyen kompozícióban helyezkednek el, akkor az esetlegesség miatt már csendéletről nem beszélhetünk. A csendélet ugyanis nem tárgyak véletlenszerű egymás mellé helyezése, avagy talált kép, a csendéletnél minden egyes képet alkotó résznek pontosan meghatározott helye és szerepe van. Itt látunk egy kis virág tálat, amiből csak a szirmok láthatóak, látunk egy fél vázát, amiben nem felismerhető drótok vannak, láthatjuk a kis kancsóba tett zseblámpát, a tálat a kék festékkel, és azt az ominózus fehér kendőt, amit a takarítónő már az előző képnél is ottfelejtett. Ezek a manifesztumok nem adnak ki egy közös történetet és ami a legfontosabb, nem állnak kompozícióban egységgé össze. Ennek még egy oka van, és ez a vágás, aminek következtében minden képen szereplő tárgy felismerhetetlenné válik. Márpedig ha ez volt a cél, hogy a konkrét tárgyak ne önmaguk jelentésében legyenek jelen, akkor maguknak a formáknak kellene esztétikailag és kompozícióban rendben lenniük. Ez a vibráló, zavaros szerkezeti rendszer nem tud jelen formájában másról szólni, mint az esetlegességről. Ez így inkább nevezhető az előző kép werkfotójának. A csendéletnél viszont az úgynevezett halott tárgyak egymás közötti kapcsolódása, rendszere ad ki egy üzenetet. A csendélet a lehető legritkábban talált, a kiindulás maga lehet egy ilyen impulzus, de a végső formának már minden tekintetben indokolhatónak, egymásra épülőnek és esztétikailag is helyénvalónak kell lennie. Ha bármi marad, ami nem indokolható, akkor ott a néző is meg fog akadni. (szőke)
értékelés:

Álmom Őrizője
Üveggolyóképek 4. - Ki őrzi az álmom, amíg alszom? Holdak lelke.

Nehéz helyzetben vagyunk, mert Zsolt megmutatta nekem azt a beszélgetést, ami a kommentárokban köztetek zajlik, és nehéz ettől függetleníteni magunkat, ugyanakkor mégiscsak elsősorban az itt szereplő képről szeretnénk elmondani a meglátásainkat. Egyrészt egy nagyon izgalmas képet látunk, az egyik rögtön szembeötlő megoldás az, hogy az alkotó a tükröződésen keresztül néz a néző szemébe, mintegy ezzel is erősítve az üzenet álomszerű, meseszerű, misztikus részét. Nagyon jól megoldottak a fények és színek, a formák és felületek, ez a kék tenger, víz vagy folyadékfelület jól utal az álomszerűségre, mintha az álom óceánján úsznánk mi is, miközben a felülethatárok konkrétsága mégis ad valami konkrét kapaszkodót. Nincs is semmi baj a képpel, egy kivétellel: a takarítónő keszkenője kilóg a kép szerkezetéből. Nemcsak a forma az, ami meghökkentő, de ez a vakító fehérség is a maga esetlegességével, fésületlenségével ezt az egész víziót visszarántja a földre. A pedellus egyszerűbben fogalmazta meg ezt: nem érti, miért van ott ez a fehér kendő, vagy papírzsebkendő. És ezzel az értetlenséggel nincs egyedül, hiszen ez a fehér szín kiugrik a felületből, kilóg a kompozícióból, és egyből azt kezdi nézni a szemlélő, hogy vajon mit akart a takarítónő azzal, hogy otthagyta a keszkenőjét? A kép emiatt a zavar miatt két disznós csak, mert nem értjük a zsebkendő szerepét az üzenetben. (szőke)
értékelés:

Az úgy van, hogy mindenféle versenyen kívül gondoltam megosztom veletek azt a receptet, amit minden évben egyszer, vagy kétszer maximum, elkészítünk. Ez a flódni. Fűszeres Eszternél láttam az ő receptjét, ami ehhez nagyon hasonló. Minden alkalommal kicsit finomítok a technikán és az összetételen is. Azt előre le kell szögezzem, hogy szerintem a flódni nem egyszerű dolog, egy napot simán rá kell szánni. Igyekszem a teendőket sorrendben leírni.

Először a töltelékeket szoktam megcsinálni, mert egyrészt azokat hidegen kell belesimítani a tészták közé, másrészt azok pihenhetnek, és ha nem egy nap alatt akarom lezavarni a sütést, akkor ezt előző nap nyugodtan meg lehet csinálni, nem lesz baja, hogy áll. Hogy a recept mennyire kóser vagy sem, nem tudom megmondani, nem értek hozzá. Ami még fontos: a mi tepsink 25x35x5.5 cm-es, ebbe amit leírok, így éppenhogy tetőig fér bele. Tehát ehhez képest kellhet módosítani az arányokat, ha más méretet használtok.

Almatöltelék:
   * körülbelül 1 kiló alma meghámozva, szeletelve. Nem baj, ha több.
   * 1 ek. méz
   * 1 ek. porcukor
   * fahéj
   * szegfűszeg
   * prézli (ami felszívja a nedvességet majd az almából)
   * 2.5 dl bor (fehér, nem édes, jó minőségű)

Meghámozod, leszeleteled az almát, bele egy edénybe, rá a bort és a többit és átpárolod. Nem szabad, hogy péppé főzd. Ha megvan, lecsöpögteted, a leve jó lesz a dióba, és hagyod kihűlni.

Máktöltelék:
   * 35 dkg mák darálva
   * 2 narancs héja belereszelve
   * 2 kanál baracklekvár
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * 2 dl bor

Összekutyulod, rottyantasz rajta egyet és kész. Ha van narancslekvár, az is lehet benne.

Diótöltelék:
   * 35 dkg dió
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * negyed tábla étcsoki
   * 1,5 dl bor

Mint a máknál, kevered, kutyulod, rottyantod, hagyod hűlni. A csoki kihagyható.

* szilvalekvár - erről sokat nem tudok mondani. 35 deka körüli mennyiség elég kell legyen, lehetőleg ne túl hígat válassz, de legyen kenhető.

Tészta:
   * 80 dkg liszt
   * 40 dkg vaj
   * 15 dkg porcukor
   * 6 tojás sárgája
   * 2 dl bor
   * csipet só

Összekevered, gyúrod, amíg egyenletes, könnyen nyújtható tésztát nem kapsz. Én teszek bele sót, anélkül nem ízlik, de elhagyható, ha ezen múlik a kóserség. Amikor meggyúrtad, akkor fogod szépen a kész tésztát és elosztod úgy, hogy legyen négy darab 30 dekás darab, és egy pluszban, ami körülbelül 45 deka lesz. Ezeket becsomagolod folpackba, és beteszed a hűtőbe. Állhat nyugodtan, könnyebb lesz vele dolgozni.
Ha ezzel megvagy, a tészta pihent és a töltelék kihűlt, akkor jön a melós rész, a nyújtás és kenés. A nagyobbik darab tésztával kezded. Kinyújtod úgy, hogy a tepsidbe tudd tenni úgy, hogy felérjen oldalt a tepsi tetején túlig. Mintha kibélelnéd vele a tepsit. Én vékony tésztát szoktam. Ha ez megvan, jön az első réteg, a mák. Rákened, eldolgozod, óvatosan, hogy ne szakítsd ki a tésztát. Igyekezz egyenletessé tenni. Utána kinyújtod a második tésztaréteget, belehelyezed a mák tetejére, úgy, hogy sehol ne lógjon ki alóla a mák. Hozzá is tapicskolhatod az alap tészta széléhez. Megszurkálod villával. Jöhet az alma. Ellapogatod, ha nagyon leves, keversz hozzá prézlit, hogy ne áztasson el mindent. Utána megint tészta. Erre diót teszel, ellapogatod, szép egyenletesen. Utána megint tészta. Ezt is megszurkálod. Aztán jön a szilvalekvár. Ha elkented, utána az utolsó tészta jön. Ennek a szélét összedolgozod a legalsó tészta oldalával. Megkened tojásfehérjével, megszurkálod, rajzolsz bele, ami tetszik.
A sütés nagyon fontos dolog. Villanytűzhelyünk van. Középre helyeztem, alsó-felső tűz megy, és így kap a tepsi 3, 3.5 órát 150 fok körüli hőn. Nem szabad gyorsan sütni, mert akkor megég az alja, teteje, a közepe nem lesz kész. Idő. Amikor szépen aranybarna a teteje, akkor megszúrod, hogy mit mutat, ha nem ragad semmi se a tűhöz, akkor lehet, hogy kész. 3 óra elég kell legyen. Ha késznek ítéled, akkor megvárod, míg kihűl, és utána kiborítod egy deszkára, vagy valahogy kiszeded a tepsiből. :) Ami a lényeg: én nem vacakolok, villanykéssel szeletelem. Hát, ennyi nagyjából.

Egy kis éji autózás

Egy kis éji autózás

Nagy Viktor hiányolta a "svenkes" bemutatást az előző sorozatból. Ez a kép úgy készült, hogy közel 180 fokos szögben forgattam a kamerát az autóra, mialatt elhaladt előttem. :)

Kedves Feri, ha megengeded, ezt a képet is a szertérba tennénk, nagyon köszönjük, egy kis kiegészítést ha írnál, ahogy az előzőekhez is, azt megköszönjük, egy disznó pedig jár a bemutatóért, mert fontos technikai trükköt mutatsz nekünk. (szőke)
értékelés:

Éjszakai utazás
Ilyen éjszakai mozgásos felvételt viszonylag könnyen készíthetünk, digitális géppel. Szinte mindegyik gép képes a hosszabb expozíciós időre, ezért nincs is nagyon más dolgunk, "A" módra állítjuk az üzem mód tárcsát, szűkítünk a blendén, minél magasabb értéket állítunk, annál kisebb lyukon jut a fény az érzékelőre, annál hosszabb lesz a záridőnk, alacsony ISO (lehetőleg 100-ast) értéket állítunk, keresünk egy szimpatikus villany oszlopot, hogy a gépet neki szoríthassuk az elmozdulás ellen, ha már nem vittünk magunkkal állványt és exponálunk. Ezen a képen is ez történt, szerencsémre pont akkor sikerült megnyomni a gombot amikor a busz beállt a megállóba.

Hazafelé

Hazafelé

Ez a mozgás lecke kicsit másképp készült mint az előző. A gép beállításai szinte ugyanazok, a felvétel is alkonyatkor készült, amikor már kevesebb a fény, most is az a cél, hogy hosszú legyen a zársebesség, de most az exponálás pillanatában megmozgattam a zoom gyűrűt, meg kell azonban jegyezni, hogy érdemes megnézni, hogy az automatika mekkora zársebességet rendel a felvételhez, mert ha gyors, nem tudjuk olyan gyorsan mozgatni a zoomot. Ez a kép 1/6-od másodperces expóval készült. Itt ezzel a kis trükkel értem el azt a hatást mint ha száguldanék, valójában viszont Én álltam az előttem lévő parkoló autó mögött.

Száguldás

Száguldás

Ez a kép egy másmilyen módszerrel készült, az eredetileg exponált képnek semmi köze a mozgáshoz, állt az autó az udvarban, úgy lett lefényképezve. De aztán a fotó szerkesztővel megmozgattam.:) A photoshopban pontos kijelöléssel körül rajzoltam az autót, majd a szűrő/életlenítő/bemozdítás kapcsolók alatt egy csúszka segítségével a kívánt életlenítést beállítottam, majd kijelölés/fordított kijelölés kapcsolóval megfordítottam a kijelölést, ismét szűrő/életlenítés, most a körkörös életlenítésre kapcsoltam, és a csuszkával beállítottam a háttér mozgását. Ha figyelmesebben megnézitek, látszik is, hogy nincs az autóban vezető. :):)

Kedves Feri, három olyan technikai módot mutatsz be a többieknek, amelyek kellően rajzosak és érthetőek és segítséget nyújthat másoknak, emiatt azt kérném, hogy ezt a három képet a hozzáfűzésekkel együtt a szertárba tehessük be, és az elkészítés leírásait picit bővítsd ki, és akkor erre kapsz három citromdisznót. Ha nem lehetséges, akkor egy deka disznót nem adok, kedves Feri. (szőke)

értékelés: kiscsillag

Zöld hályog

Néha úgy érzi az ember, egy-egy jó kritika, vagy vélemény után, hogy sikeres, célvonalban van, övé a bölcsek köve, stb. De aztán lehiggad, mélyen belenéz a tükörbe, és látja valós önmagát, ha sikerül.

Feri esetében újból egy olyan képsorozattal találkozunk, am igen pontosan mutatja azt az utat, amit a kezdetektől az alkotó bejárt, egy új kísérletet, ami leginkább az önmegismerésről szól, mintegy feltárulkozás, azzal, hogy Feri kiáll ide az internetre, és bemutatja ezt a három képet, íme, ilyen vagyok, ez vagyok. A zöldhájog egy szembetegség, ami ha jól tudjuk, fokozatosan alakul ki és nem gyógyítható. A képi utalásnál a zöld színnel való párhuzammal egyetértünk, a másikat mi nem vizsgáljuk. Három fontos gesztust, sőt, három gondolati helyzetet mutat be Feri a képeken. A pedellussal azon vitáztunk, hogy ő azt mondja, hogy legalább a harmadik képnél levette volna a szemüveget, hogy az ne vágja a tekintetet, hogy Feri szemébe nézhessünk, ami alkotói szándék is volt, hiszen az alkotó a kamerába - és a kamerán keresztül a mi szemünkbe - néz. Ugyanakkor persze az is felmerül, hogy mi Ferit szemüvegesnek ismertük meg a Művészetek Völgyében nyáron, tehát nekünk Feri szemüveges, de jó kérdés, hogy vajon ilyen esetben, amikor a képi üzenet eleve elvont, gesztusokkal dolgozó helyzet, akkor mi a jobb, ha az alkotó valóságos arcát látjuk, vagy ha a gesztus erősítése okán ezt a kis módosítást megteszi, mielőtt exponál. (szőke)
értékelés:

Kedves Árpád, ez egy 3 disznós film, nézd meg az üzenetet hozzá, ezt javasoljuk a többieknek is, és plusz egy disznó jár a kiegészítésért. Nagyot pörgettél. (szőke) értékelés: +
Márti javasolt Szőkének 3 citromdisznót, amit a közös ólból átutalok neki. (hegyi)

A Balaton együttes jellegzetes dalára tulajdonképpen egy pixillációt látunk, egy egész éjszakás intervallumban. Nem elsősorban azért izgalmas a történet, mert hogy látunk egy intim jelenetet, hogy egy ember alszik, hanem azért, mert ez a pixilláció egy olyan eszközként tud működni ebben az anyagban, amely sebezhetővé, betekinthetővé, esendővé változtatja mindazt a látványt, amit látunk ennél az egy éjszakás alvásnál. Minden emberi és minden kitárulkozó és minden nem megjátszott és valós helyzetét nagyítja fel a pixilláció, azok a kockák, amint látjuk, hogy az alvás időszakaszában egy ember lézetik előttünk. Ehhez ide kívánkozik egy kapcsolódás egy alkotóhoz, őt pedig úgy hívják, hogy Andy Warhol, a Velvet Underground korai kísérleteihez, ahol egy teljes éjszaka alatt, vagy egy teljes nap alatt hasonlóképpen rögzített dolgokat, átalakulásokat. Megjegyzendő, hogy Warhol eredeti neve Ondrej Warhola, és szülei a mai Szlovákia területéről vándoroltak ki Amerikába. Visszatérve a filmhez, van egy íves szerkezete, erre voltam kíváncsi, hogy hogyan záródik egy ilyen pixilláció, és gyönyörűen záródik abban a térben a háttérben ahogy feljön a nap. (szőke) értékelés:

Ágyjelenet
Kapva az alkalmon bemutatom hálótársamat: Nagy Macit és jómagamat, miközben álmainkat tervezzük éjszakára.

Nekem 3 disznós kép, de én itt a macinak vagy meghagynám az íveit, vagy nyitnék jobb oldalon. Az alapvető kapcsolódás ez az életlen közeli felület, a maci és a fotós, aki fotózza magát. És lehet, hogy abból az anschnittből, ami most nem látszik a képen, vagyis a fotós valósságából érdemes lenne valamit meghagyni, mert akkor ez a tér mélység, amit most így lefojtva érzünk, nagyobb lehetne, tehát ha mondjuk a váll mögötteséből kapnánk valamit, ebből adódik, hogy jobbra kellene nyitni a beállításon. Nagyon jó és izgalmas kép. (szőke)
értékelés:

Hajók
Hajók
Kivilágított hajók felvonulása. A hajókon fények elég "nyomott" hagytak a képen, de a hajótest megvilágítására már nem volt elegendő. Az egész mozgás során mintha egy fal képződne. Dinamikusból statikus, ahogy mozgásból állókép.

Mindkét kép másról mesél, itt is a döntésre hívnánk fel a figyelmed, hogy az a te kezedben van, neked kell megtenned, hogy döntesz, mi az, amit használsz és megmutatsz és mi az, amiről lemondasz a másik javára. A második képről kevesebbet tudunk mondani, szép, de kompozíciójában talán lehetne erősebb. Az első kép izgalmasabb, itt azonban azt kell elmondanunk, hogy óvatosnak kell lenni az ilyen fényképekkel, mert könnyen a képeslapoknál találjuk magunkat. Szép például az a fényjáték, ami a vízen adódik a hullámverésből. Szépek a szemlélők arcai, érzékeljük a mozgást is, de maga a mozgó test nincs a képen. Ez alapjában jó lenne, de csak akkor, ha valami érzékeltetné, utalna rá, hogy mi volt, ami elmozgott. Itt ilyen utalás nincs, csak a vízszintes kottacsíkok, érdekes, de talán ha részlet lenne, mint kép izgalmasabb lenne, ha mozgás lecke, akkor meg kellene pici konkrétság a hajóból. (szőke)
értékelés:

Tűz

Ugyanúgy továbbgondolásra érdemesnek tartom, mint az előzőeket, de ha festői szemmel nézzük, és a foltokat nézzük azoknak a ritmikáját, akkor nem kéne belevágni a suhanásba. Nyilván ezt előre nem könnyű megjósolni, de ha türelmesen, figyelmesen szemléled kattintás előtt a performert, akkor előre gondolkodva, fejben készítve egy forgatókönyvet már jobban tudsz majd célozni is, kisebb lesz az esélye annak, hogy lemaradjanak dolgok a képről. (szőke)
értékelés:

Madár

Szerintem ez egy nagyon szép kép, ettől függetlenül lehet, hogy a vízből többet hagyhatnál az alján. Szép a geometrikus kompozíció. (szőke)
értékelés:

Ilyen a vágy?

Tűzzsonglőr látható, akinek az előadásában a vágy több formában jut kifejezésre: tűz és mozgás. (2 in 1, mozgás és vágy lekcék összevonása. Másként, minden yinben van egy kis yang is és fordítva, ahogy akarjátok.)

Mind a két kép szimpatikus, de sokkal erősebbnek érzem az első tűztáncos képet, adott esetben, ha nem csak dokumentumfotóról van szó, hanem ismeretségben van ezekkel a zsonglőrökkel, akkor ezekkel a testekkel kellene dolgozni. Ha van lehetőség a modellekel tovább együttműködni, akkor én drapériákat adnék rájuk, és a fény és formák játékával dolgoznék tovább. Ezt a struktúrát fényfestésnek hívják, van egy ilyen irányzat, sokféle változatban, fix modellekkel, amikor a fénnyel járják körbe a modellt, és így hoznak létre látványt. Ha a vágy kategória szempontjából elemezzük a képeket, akkor a felső kép jobban teljesít, többet mutat ebből, erősebb. Itt is felhívnánk a figyelmet arra, hogy nektek kell dönteni, hogy mit mutattok meg, és nem biztos, hogy a több kép többet mond el adott esetben, mint az egy. (szőke)
értékelés:

Gyula első leckéje

Decemberi utazás
Autózunk hóesésben, havas úton. Haladni muszáj.:)

Egyértelműen a festőiség felé haladunk, nagyon jól dolgozik a 8-as leckével, jól lehet a fejlődéstörténetet látni a kezdeti fotós, aki egyértelműen hihetetlenül erősen a képzőművészet felé mozdul el és nem öncélúan. Két javaslat van, az egyik Rufusz Ferenc animációs filmjei, vagy Varga Csaba szénpor animációi, amit érdemes lenne megnézni, és még egy fontos alkotóról szeretnék szólni, Jurij Norsteinről, aki nagyon precíz animációkat készített, az egyik leghíresebb ezek közül a Sündisznó a ködben című. (A linken megnézhetitek.) Róla azt kell még tudni, hogy ő az egyetlen, aki úgy dolgozott rendezőként, hogy fából készített vágóasztalt is, minden fából volt, és ezen az animációs asztalon dolgozott. Nagyon jó a ritmusa a képnek, nagyon örülünk, nagyon szép karácsonyi ajándékok ezek. (szőke)
értékelés: